Tolna Megyei Népújság, 1978. augusztus (28. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-27 / 202. szám
1978. augusztus 27. KÉPÚJSÁG 5 És mellé a nevét... Nyilván miután elvégezte a javítást, akkor nyújtja át a névjegyét a szerelő. A kártyán ez áll: „Gázkészülékét — megrendelésére —legjobb tudásom szerint megjavítottam. Ha munkám ellen mégis kifogás merülne fel, tizennégy napon belül szíveskedjék a hibafelvevő helyre bejelenteni. Amennyiben alkatrészpótlás • nem szükséges, díjmentesen fogom azt helyrehozni.” ■ Nem, nem egy magánkisiparos osztja a kártyát, hanem a Dél-Dunántúli Gáz- gvártó és Szolgáltató Vállalat Mátai Antal szocialista brigádjának egyik tagja. Nem tudom, valamennyi brigádtagnak van-e kártyája, azt sem, hogy a vállalat, vagy a saját költségén nyomtattatta-e a szerelő. Mindeddig csupán a Textiltisztító és Ruházati Vállalat Bertók Róbertné brigádjának cédulájával találkoztam: a fóliába csomagolt csereágyneműben. Itt az egész brigád vállalt felelősséget a munkáért, nem pedig egy-egy brigádtag: az ágynemű tisztasága az átvevőtől a csomagolóig igen sok dolgozón múlik. Mintogy a gázszerelő egymaga vizsgálja és javítja a készüléket személyesen felel a munkája minőségéért. írásban, és névjegykártyával. Megtehetné például, hogy így szól a megrendelőhöz: „Ha baj van, hívja a hibafelvevőt” Ebben az esetben viszont minden valószínűség szerint időbe telik, míg ismét kiküldik a szerelőt: a munkanaplót kellene visszalapozni, hogy megtudják, ki az, aki az adott helyen kinnjárt. Sőt az is elképzelhető, hogy a szerelők egymással torzsal- kodnának, — elvégre ki vállalkozik szívesen arra, hogy helyrehozza mások rossz munkáját? A szolgáltatást többször szidjuk, mint dicsérjük. Hisz nem egyszer előfordul, hogy több napig várnunk kell a tv-, a hűtőgép-, a villanyszerelőre, s az is megesik, hogy hiába veszünk ki szabadságot, a szerelő nem jön az ígért időpontban. Nem nehéz elképzelni, hogy ilyenkor mi a véleménye a megrendelőnek... Az elmarasztalás soha sem a szerelőt, hanem a szolgáltató vállalatot, a szövetkezetét illeti. A gázszerelő nem a munkáltatója, hanem a saját nevében adja a szavát, s ha ötödszörre úgy romlik el a készülék, hogy nem az alkatrészben van a hiba — elégtelen bizonyítványt állít ki magáról. Abban viszont tökéletesen biztosak lehetünk, hogy — mivel a legjobb tudását ígérte — névjegykártyával ez az eset nem, vagy ritkán fordulhat elő. Ha pedig a vállalat valamennyi dolgozója hátrahagyja a megrendelőnél a nevét, nemcsak a szerelő, hanem maga a vállalat, vagy szövetkezet is elnyerte bizalmukat. Xdvm) Már készítettem vele interjút, írtam róla és a válla-- latáról. Kaptam tőle információt, tudósítást, hírt, szóban, telefonon és levélben. Egyszóval jó a munkakapcsolatunk. Valahányszor értekezleten, tanácskozáson, bizottsági ülésen találkozunk — gyakran megesik — elém szalad és harsányán köszönt: „Szeretettel üdvözlöm a sajtó képviselőjét”. Miután leülünk, jó hangosan megkérdezi: megengedném-é, hogy a mellettem lévő széken foglaljon helyet. Hiába: aki tudja, illetőleg tudni véli, hogy mi az illem, néha kicsit terhes, és mosolyogni való. Csakhogy az én talpig úriemberem az utcán, a piacon, a hentes előtti sorban észre sem vesz. A kétarcúság tipikus megnyilvánulása. Mert hisz akkor, mikor „hivatalban van” az ízléstélenség határán mozgó udvariaskodást kötelezőnek tudja, s hiszi, hogy így van ezzel más is. Amíg tart a munkaidő, addig jól fésült gazdasági vezető, ellenben abban a pillanatban, amikor fájrontot ütnek „átmegy magánemberbe”, aki azt csinál, amit akar, annak köszön, akinek kedve tartja. Ezt nem látja senki, legfeljebb nevet — vagy bosszankodik rajta — aki a maga bőrén tapasztalja ezt a sajátos viselkedésformát. Akkor viszont, amikor a felettesek, beosztottak, társ- vállalatok képviselői látják, van kézfogás és van jó napot. Jó érzéssel nyugtázhatják: az intézmény vezetője jó kapcsolatot tart a kívülállókkal is. Megéri, nem kerül egy fillérbe sem. Nem kell különösebb fantázia ahhoz, hogy az ember elképzelje: hogyan is viselkedik ez a vezetőtípus, ha történetesen felettesével hozza össze az utcán, a boltban, az üdülőhelyen a véletlen. Nyilvánvaló, hogy nem nézi levegőnek, hisz fizetése, pozíciója, beosztása némiképp tőle is függ. Sejteni lehet azt is, hogy az ismerősöknek járó köszöntést milyen párbeszéd követi: az effajta kedélyes, jópofáskodó diskurzusnak fül- és szemtanúi lehettünk már néhányszor. A köznyelv ezt a magatartásformát már meg is fogalmazta: pedálozik, azaz másként viselkedik „fölfelé”, és másként „lefelé”. Minthogy emberünk azokon a bizonyos értekezleteken nemcsak jelen van, hanem fel is szólal, sejtem, hogy miért szerepel olyan imponálóan kedvesen — benn, és miért olyan fölényesen és elutasítóan — kinn. Az a bizonyos felszólalás többnyire csak egy mondatocska: „Egyet értünk az Önök által felvetett problémákkal, és utána fogunk nézni”. Mondják, mikor belép az irodába, hogy megkérje munkatársait: vizsgálják meg az ügyet, köszön, sőt olykor még azt is megkérdezi: hogv érzik magukat. Nem kerül pénzbe és ráadásul megéri. D. VARGA MARTA Késik a szőlő érése Az időjárás a tavaszi időszakban — mint általánosan — a szőlőre is kedvező volt — gyors, erőteljes vegetációs fejlődéssel indult a tenyész- id.őszak. A későbbi időszak hűvös, csapadékos volt kevés napfénnyel, így a virágzás két-, háromhetes késéssel történt meg. A szokásos fejlettségi állapothoz viszonyított késést a nyár közepi meleg időjárás alatt sem tudta behozni a szőlő. Jelenleg az érési állapot július húsz—huszonöt körüli bogyónagyságnak felel meg. (A szárazabb fekvésű, löszös táblákon aszályhoz hasonló jelenségeket is tapasztaltak.) Ennek ellenére a terméskilátások kedvezőek. A tő- kénti fürtszám alapján a tavalyinál nagyobb termés ígérkezik, azonban ez csak egy hosszú, meleg ősz esetén tud beérni. Az elmúlt években a korai borszőlőfajtákat már szeptember első napjaiban megkezdték szüretelni, az idén a kezdés — a háromnégy hetes késés miatt —• szeptember húszadika körül várható. A szőlő átvételére felkészültek az átvevőhelyek, néhány. telepen növelték a gépek, berendezések kapacitását, hogy a .torlódásokat csökkentsék. éhány éve írtunk a tamási járási könyvtárról, s akkor azt a címet adtuk az írásnak Talpalatnyi könyvtár”. Aprócska helyén is vonzóan működött, most sokszorosára növekedett alapterületén megnőttek a lehetőségei is. Aki a betűt szereti, megkeresi a könyveket, bármiilyen kicsit, sötét zugban kölcsönzik. De mennyivel jobb érzés, ha a könyvek birodalma tágas, világos, ha bármelyik kötetet kézbe veheti az ember, kedvére lapozgathatja, böngészheti. A tamásiak most fedezik fel új, szép könyvtárukat. Ismerkednek vele, birtokukba veszik. Sétálnak a könyvespolcok közötti folyosón, ismerkednek a könyvek rendjével. Kézbe veszik az újdonságokat. Leülnek az olvasóasztalokhoz, lexikontornyok mögé bújnak. A gyerekek kipróbálják az összes könyvtári játékot. A kamaszok élvezik az édes kettest — egy regénnyel! Az öregek halkan motyogva olvassák maguknak az ■izgalmas történeteket. És a könyvtárosok? Róluk se felejtkezzünk el, a csöndes barátkozás tanúiról, pártfogóiról. Komáromi Zoltán képriportja Böngészők Keresg ebiben Kettesben a könyvvel ...de aprók a fc f Megnezem a heti .sajtót" Lássak csali...
