Tolna Megyei Népújság, 1978. augusztus (28. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-03 / 181. szám

1978. augusztus 3. t^PÚJSÁG 5 A kiváló propagandista Tizenhat éve került első munkahelyére, a MAV- hoz Kölgyesi Pál, aki jelenleg harmincnégy évesen is a MÄV alkalmazottja és nemrég kapta meg tizen­nyolc éves KISZ-munkájának elismeréséül a „Ki­váló propagandista” kitüntető címet. Mint a városi KISZ-bizottságon elmondták, Kölgyesi Pali a város egyik legjobb politikai vitakörének vezetője. Az ál­tala vezetett huszonkét tagú politikai vitakör most nyerte el a „Kiváló vitakör’" címet. FIATALOK FIATALOK FIATALOK Nemzetiségi­néprajzi építőtábor Július 31-én délután Szek- szárd-Palánkon megnyílt az UNESCO nemzetiségi-népraj­zi építőtábora. Az ünnepé­lyes megnyitón dr. Kovács Máté, a Magyar UNESCO- bizottság tanácsosa köszön­tötte a táborozókat, dr. Szacs- vay Éva, a Néprajzi Múzeum muzeológusa pedig ismertet­te a tábor tudományos prog­ramját. A megnyitó előadást Tolna megye néprajzi­nemzetiségi képéről dr. Szi­lágyi Miklós megyei mú­zeumigazgató tartotta. A diákok délelőtt mezőgazdasá­gi munkát végeznek a szek­szárdi borkombinátban, dél­után szemináriumokban nép­rajzi feldolgozó munkát vé­geznek, esténként népművé­szek segítségével népi tech­nikákkal ismerkednek; gyé­kény- éá nádfonással és báb­készítéssel. A nemzetiségi is­kolák tanulói folklóresteken tanítják meg társaikat éne­kelni és táncolni. A tábor augusztus 12-én zárul a né­met nemzetiségű diákok mű­soros estjével. ASZTAGOS KLÁRA táborparancsnok Háromszor is kerestem, mire végre sikerült találko­zót megbeszélnünk. — Keveset tartózkodom itt Dombóváron — mentegető­zött. — Vonalkezelőként na­gyon sokat vagyok kint a te­rületen. Vonaton, vagy terep­járón utazva ellenőrzőm a rám bízott vonal műszaki ál­lapotát és végzem egyéb fel­adataimat. A szakközépisko­la és a MÁV-tiszti iskola el­végzése után kerültem a MÁV-hoz. Először az építési főnökségre, később ide a pá- lyafenntartáshoz. — Családi hagyományok kötnek a vasúthoz? — Nem. A családban egye­dül én vagyok vasutas. Igaz viszont, hogy gazoló kisgye­rek korom óta a MÁV-nál keresem a pénzt, megszeret­tem ezt a munkahelyet és nem is akarok elmenni innen. — A vitakörvezetéssel hogy kerültél kapcsolatba? — Amikor felvettek a KISZ-be, nem sokkal később én lettem a szervezőtitkár. Akkor még így nevezték az agitproposokat. Az agitációs munka azóta is kísér. Ka­tonakoromban is vitakört ve­zettem és itt a MÁV-nál is az első percektől ezt csiná­lom. — -Kiváló vitakör lett az általad vezetett csoport. Mi ennek a titka? — Azt hiszem nincs itt ti­tok, csak komoly, alapos, együttes munka. Együttest mondtam, mert hiába akar­nék bármit, ha a srácok el­lenem dolgoznának. Igaz, a programokat mindig úgy ál­lítom össze, hogy őket érdek­lő dolgokról beszélgessünk. Természetesen az általános politikai, gazdasági témákat is — az alapfogalmak tisztá­zása után — leszűkítjük adott területünkre, a vasútra. — Hogyan folyik egy fog­lalkozás ? — Először tartok egy rö­vid általános tájékoztatót az adott kül- és belpolitikai ese­ményekről, aztán rátérünk a foglalkozás témájára. Ismer­tetem az anyagot, majd kö­zösen megbeszéljük. — Tudom, hogy most vég- zed a marxizmus—leniniz- mus esti egyetemet. Az ott tanultakon kívül, hogy készülsz egy-egy foglalkozás­ra? — A KISZ KB kiad na­gyon sok propagandaanyagot. Azokat átrágom, de soha­sem próbáltam még foglal­kozáson felolvasni. Egyálta­lán nem olvasok ott semmit. Jegyzeteim sincsenek. Igyek­szem beszélgetés, vita jelle­get adni az összejöveteleknek. — Egyre több politikai vitakörben eluralkodik a technikai szemlélet. Mindent csak magnóval, diavetítővel, központilag biztosított szem­léltető anyagokkal akarnak megoldani. Neked mi erről a véleményed ? — A technikát én is sze­retem. Az igazság, hogy akár­meddig beszélhetek én pél­dául Kubáról, ha a hallga­tóim azt se tudják, hol van. Szükség van a térképekre, a színes diákra is, mert így sokkal szemléletesebb, élet- hűbb a foglalkozás. De az embert, a jó vitavezetőt azt hiszem, mégsem pótolhatjuk technikával. Az csak holt anyag, ha nem értő kezek irányításával kerül a gyere­kek elé. Persze most már könnyű dolgunk van. Amikor kiváló vitakör lettünk, kap­tunk egy diavetítő felszere­lést. Mindig kéznél van és használjuk is. — Az agitációs munka sok idődet elveszi. Van munka a vitakörrel és a városi politi­kai oktatási bizottságban is, aminek szintén tagja vagy. A család, a munkahely mit szól mindehhez? — Feleségem is KISZ- aktivista volt. Nemrég hagy­ta abba a munkát. Otthon tö­kéletes az összhang. A mun­kahelyről is ezt mondhatom. A gazdasági és politikai ve­zetés minden segítséget meg­ad, hogy ezt a munkát a ké­pességeimhez mérten leg­jobban végezhessem. Egyéb­ként pártmegbízatásom is a vitakörvezetés.- Tj ­KISZ-esek a lakodalomban A VI. Duna menti folklór­fesztivál megrendezésében és lebonyolításában tevékenyen részt vettek a fiatalok is. Nemcsak mint a csoportok szereplői, hanem mint rende­zők, anyagmozgatók, rend- fenntartók... szóval minden­ben, mindenütt ott voltak, ahol szükség volt rájuk. Ügyességük, leleményességük révén sok bonyolult felada­tot is megoldottak — ott is, ahol a diákzsargonnal szól­va — gubanc volt. íme a kordonkötélen is némi gu­banc támadt. Ám mire kel­lett, a helyén volt minden és a több kilométer hosszú kö­télrendszer kiválóan helyt- állva szolgálta a felvonulás rendjét Decs utcáin. —ez— VIT - 194-9 Az idősebbek a havannai közvetítéseket látva, egy másik VIT-re, a budapestire is emlékeznek A gyermekmunkáról Eszembe jutottak azok -a húsz évvel ezelőtti élmé­nyeim, amelyek akkor bol­doggá tettek. Nagy vállalko­zásba fogtam többedmagam- mal. Elhatároztuk, hogy a nyár; munkánk keresetéből veszünk magunknak egy-egy szép piros biciklit. Ugye furcsa a mai gyer­mekeknek ez a nagy elhatá­rozás? Manapság szinte minden kislánynak és fiú­nak van kerékpárja. Vették a szülők! Nekünk annak idején nehezen tudták vol­na megvenni, ezért felnőtt nénikkel egy sorban vállal­koztunk arra, hogy kukori­cát kapálunk. Rettentő ne­héz volt. Tűzött a nap. A gyakorlott felnőtteket is megviselte. Közben állandó­an jött utánunk egy szigorú, tetovált karú bácsi, aki az. zal fenyegetett: ha lemara­dunk, haza küld, s oda a bringa! Bizonyára sokan csodál­koznak, hogy miért is ír­tam le mindezt? Azért, mert ma is sok gyermek munká­jára van szükség. Főleg a mezőgazdaságban. Sokkal jobb benyomással térhetnek haza a mai gyermekek, mint mi, annak idején. Mégis, valahogy úgy látom, nincs nagy lekesedés a földeken. Kevesen vállalnak nyáron munkát. Pedig, a címerezés szinte „gyerekjáték” a mi régebbi kapálásunkhoz. A ki- és hazaszállítás panorá­mabuszokon történik. Sőt, ma nem is kell rettegni at­tól, hogy hazazavarják őket. Talán ma nem gyűjtenek semmire a gyerekek? Úgy látszik, ma mindent meg­vesznek a szülők. Már egyre kevesebb tanulót boldogít az, hogy ezt az én pénzem­ből vettem. Pedig, hej de boldogok is voltunk! BEKE LÁSZLÓ Hőgyész Még egyszer a DFT-röl Szubjektív sorok Duna menti fiatalok találkozója, Paks. Színhely az Ür­gemező, az időpont vasárnap délelőtt. Indul a motorosok ügyességi versenye, a fiúk a leállított karókat kerülgetik. Há­roméves unokaöcsém csöppet sem élvezi a látványt, sőt ha­tározottan kijelenti, nem marad ott tovább. Amikor már tisztes távolságra vonultunk a versenytől, a gyerek megszólal: — Ha jön a motor, meg kell állni, körülnézni és megvár­ni, amíg elmegy. Te ezt nem tudtad? — néz rám szemrehá­nyóan, hároméves kora minden bölcsességével. Az atyafit már a legnagyobb jóindulattal sem lehetne a fiatal korosztályba sorolni, inkább valamelyik nyugdíjas­klubnál pályázhatna tagságra. Jelenléte az ürgemezei juliá- lison ékesen bizonyítja, hogy ez a találkozó nemcsak a fiata­loké. Atyafink hassal a fűben, előtte két tele sörösüveg. Az egyiket kiissza, s mint aki jól végezte dolgát, elballag valaho­va. A másik tele sörösüveg sokáig árválkodik a fű között. Az emberek ide-oda mászkálnak mellette, de az üveg mindvégig érintetlen. Hiába, tisztelet a sörösüvegnek! Női labdarúgó-mérkőzést ígér a hangosbemondó. A paksi lányok — a férfiak egybehangzó véleménye szerint — pom­pás formában vannak. A döntő csupán az, hogy ellenfél egy szál se. Nosza megkezdődik a toborzás, ellenfél és sportszere- lés kerestetik. A készséges férfinép hamarosan előteremt egy tornacipőt. Negyvenhármasat... Nem tudni, hogy az ország különböző részeiből verbuvá­lódott lányok nőttek-e bele hirtelen a tornacsukákba,_ avagy a cipők húzták össze magukat —, de tény, hogy a női foci­meccsnek nincs többé akadálya. Hajrá, összejöttünk SC! Vajon laknak-e ürgék az Urgemezőn? Mert ha igen, ak­kor bizonyára az ő művük az a rengeteg szúrós tüske. Való­színűleg így akartak tiltakozni a népünnepély által produkált csendháborítás miatt! Esetleg valamelyik cipőgyár ügynökei igyekeztek elrettenteni a szandálviseléstől a juliális részt­vevőit ? Mindenesetre azok voltak előnyben, akik netán a magyar nótából közismert rózsabokorban jöttek a világra. Ök ugyan­is már hozzáedződtek a tüskékhez... Lovasbemutatót tart a szedresi téesz. Úttörő korú gyere­kek különféle mutatványokat végeznek a két körbetrappoló ló hátán. A nézők tenyerei szorgalmasan verődnek tapsra. A baj egy szempillantás alatt megtörténik, a 11 év körü­li kislány leesik az első lóról. A második ló nem tudja kike­rülni, első és hátsó lábával is rálép a kislány hátára. Döbbe­net, rémület, a kislányt orvoshoz viszik, a bemutató folyta­tódik. (Úgy hírlik, a kislány szerencsésen megúszta, azt mond­ják, a ló nagyon óvatos állat.) Duna-parti nézőtér. Pontosabban nézőtérnek kinevezett Duna-part. Aki a tizenegy ifjúsági találkozó valamelyikén ki­próbálta már, tanúsíthatja, hogy romantikus dolog ülni a fo­lyóparton, nézni a víziszínpad eseményeit, élvezni a friss le­vegőt, gyönyörködni a tűzijátékokban és a fáklyaúsztatásban. Persze a meredek parton csak a természtadta domborula­tok, kiszögellések nyújtanak biztonságos ülést. Az idén — ta­lán túlbuzgalomból? — ezeket a domborulatokat tükörsimára kapálták a rendezők, a nézők pedig nadrágféken csúszkorál- tak ide-oda. Nemsokára esteledik. A parton összegyűlt óriási tömeg a gálaműsort várja. A Dunán feltűnik egy férfi, egyszemélyes csónakjával többször is a víz alá merül, csak a csónak alja úszik a felszínen. A produkciót hálás taps jutalmazza. Már majdnem teljesen besötétedett, a vízi színpadon zaj­lik az ORI-műsor, a gála. A konferenszié egyszercsak hátat fordít a közönségnek — s ha jól értjük a gyenge minőségű hangot'— azt mondja: Hölgyeim és uraim, újabb három Bú­vár Kund a vízben, de úgy látszik, nem óhajtanak kijönni. A nézők mozgolódnak, néhányan beugranak a Dunába. A parton szájról szájra száll a hír: a színpad mögött egy csa­lád borult fel csónakkal, a férj és feleség kiúszott, a kislányt kimentették. Megkönnyebbült sóhajok, mindenki megnyug­szik, a műsor zökkenőmentesen megy tovább. Hétfőn értesültem a szörnyű igazságról. A tömeg a paksi Duna-parton — anélkül, hogy sejtette volna — tanúja volt egy tragédiának. Egy 28 éves fiatalember vízbe fűlt... Már csak a szánalmas „miért?” marad. Miért kellett hár­mójuknak sötétben, a műsor ideje alatt csónakázni? Ha va­lahol egy teret, vagy útszakaszt lezárnak, senkinek se jut eszébe, hogy a fellépő együttes tagjai között motorozzon! Eltévesztem a betűt az írógépen. Remeg a kezem... KOVÁCS MÁRIA 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom