Tolna Megyei Népújság, 1978. augusztus (28. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-03 / 181. szám
1978. augusztus 3. t^PÚJSÁG 5 A kiváló propagandista Tizenhat éve került első munkahelyére, a MAV- hoz Kölgyesi Pál, aki jelenleg harmincnégy évesen is a MÄV alkalmazottja és nemrég kapta meg tizennyolc éves KISZ-munkájának elismeréséül a „Kiváló propagandista” kitüntető címet. Mint a városi KISZ-bizottságon elmondták, Kölgyesi Pali a város egyik legjobb politikai vitakörének vezetője. Az általa vezetett huszonkét tagú politikai vitakör most nyerte el a „Kiváló vitakör’" címet. FIATALOK FIATALOK FIATALOK Nemzetiséginéprajzi építőtábor Július 31-én délután Szek- szárd-Palánkon megnyílt az UNESCO nemzetiségi-néprajzi építőtábora. Az ünnepélyes megnyitón dr. Kovács Máté, a Magyar UNESCO- bizottság tanácsosa köszöntötte a táborozókat, dr. Szacs- vay Éva, a Néprajzi Múzeum muzeológusa pedig ismertette a tábor tudományos programját. A megnyitó előadást Tolna megye néprajzinemzetiségi képéről dr. Szilágyi Miklós megyei múzeumigazgató tartotta. A diákok délelőtt mezőgazdasági munkát végeznek a szekszárdi borkombinátban, délután szemináriumokban néprajzi feldolgozó munkát végeznek, esténként népművészek segítségével népi technikákkal ismerkednek; gyékény- éá nádfonással és bábkészítéssel. A nemzetiségi iskolák tanulói folklóresteken tanítják meg társaikat énekelni és táncolni. A tábor augusztus 12-én zárul a német nemzetiségű diákok műsoros estjével. ASZTAGOS KLÁRA táborparancsnok Háromszor is kerestem, mire végre sikerült találkozót megbeszélnünk. — Keveset tartózkodom itt Dombóváron — mentegetőzött. — Vonalkezelőként nagyon sokat vagyok kint a területen. Vonaton, vagy terepjárón utazva ellenőrzőm a rám bízott vonal műszaki állapotát és végzem egyéb feladataimat. A szakközépiskola és a MÁV-tiszti iskola elvégzése után kerültem a MÁV-hoz. Először az építési főnökségre, később ide a pá- lyafenntartáshoz. — Családi hagyományok kötnek a vasúthoz? — Nem. A családban egyedül én vagyok vasutas. Igaz viszont, hogy gazoló kisgyerek korom óta a MÁV-nál keresem a pénzt, megszerettem ezt a munkahelyet és nem is akarok elmenni innen. — A vitakörvezetéssel hogy kerültél kapcsolatba? — Amikor felvettek a KISZ-be, nem sokkal később én lettem a szervezőtitkár. Akkor még így nevezték az agitproposokat. Az agitációs munka azóta is kísér. Katonakoromban is vitakört vezettem és itt a MÁV-nál is az első percektől ezt csinálom. — -Kiváló vitakör lett az általad vezetett csoport. Mi ennek a titka? — Azt hiszem nincs itt titok, csak komoly, alapos, együttes munka. Együttest mondtam, mert hiába akarnék bármit, ha a srácok ellenem dolgoznának. Igaz, a programokat mindig úgy állítom össze, hogy őket érdeklő dolgokról beszélgessünk. Természetesen az általános politikai, gazdasági témákat is — az alapfogalmak tisztázása után — leszűkítjük adott területünkre, a vasútra. — Hogyan folyik egy foglalkozás ? — Először tartok egy rövid általános tájékoztatót az adott kül- és belpolitikai eseményekről, aztán rátérünk a foglalkozás témájára. Ismertetem az anyagot, majd közösen megbeszéljük. — Tudom, hogy most vég- zed a marxizmus—leniniz- mus esti egyetemet. Az ott tanultakon kívül, hogy készülsz egy-egy foglalkozásra? — A KISZ KB kiad nagyon sok propagandaanyagot. Azokat átrágom, de sohasem próbáltam még foglalkozáson felolvasni. Egyáltalán nem olvasok ott semmit. Jegyzeteim sincsenek. Igyekszem beszélgetés, vita jelleget adni az összejöveteleknek. — Egyre több politikai vitakörben eluralkodik a technikai szemlélet. Mindent csak magnóval, diavetítővel, központilag biztosított szemléltető anyagokkal akarnak megoldani. Neked mi erről a véleményed ? — A technikát én is szeretem. Az igazság, hogy akármeddig beszélhetek én például Kubáról, ha a hallgatóim azt se tudják, hol van. Szükség van a térképekre, a színes diákra is, mert így sokkal szemléletesebb, élet- hűbb a foglalkozás. De az embert, a jó vitavezetőt azt hiszem, mégsem pótolhatjuk technikával. Az csak holt anyag, ha nem értő kezek irányításával kerül a gyerekek elé. Persze most már könnyű dolgunk van. Amikor kiváló vitakör lettünk, kaptunk egy diavetítő felszerelést. Mindig kéznél van és használjuk is. — Az agitációs munka sok idődet elveszi. Van munka a vitakörrel és a városi politikai oktatási bizottságban is, aminek szintén tagja vagy. A család, a munkahely mit szól mindehhez? — Feleségem is KISZ- aktivista volt. Nemrég hagyta abba a munkát. Otthon tökéletes az összhang. A munkahelyről is ezt mondhatom. A gazdasági és politikai vezetés minden segítséget megad, hogy ezt a munkát a képességeimhez mérten legjobban végezhessem. Egyébként pártmegbízatásom is a vitakörvezetés.- Tj KISZ-esek a lakodalomban A VI. Duna menti folklórfesztivál megrendezésében és lebonyolításában tevékenyen részt vettek a fiatalok is. Nemcsak mint a csoportok szereplői, hanem mint rendezők, anyagmozgatók, rend- fenntartók... szóval mindenben, mindenütt ott voltak, ahol szükség volt rájuk. Ügyességük, leleményességük révén sok bonyolult feladatot is megoldottak — ott is, ahol a diákzsargonnal szólva — gubanc volt. íme a kordonkötélen is némi gubanc támadt. Ám mire kellett, a helyén volt minden és a több kilométer hosszú kötélrendszer kiválóan helyt- állva szolgálta a felvonulás rendjét Decs utcáin. —ez— VIT - 194-9 Az idősebbek a havannai közvetítéseket látva, egy másik VIT-re, a budapestire is emlékeznek A gyermekmunkáról Eszembe jutottak azok -a húsz évvel ezelőtti élményeim, amelyek akkor boldoggá tettek. Nagy vállalkozásba fogtam többedmagam- mal. Elhatároztuk, hogy a nyár; munkánk keresetéből veszünk magunknak egy-egy szép piros biciklit. Ugye furcsa a mai gyermekeknek ez a nagy elhatározás? Manapság szinte minden kislánynak és fiúnak van kerékpárja. Vették a szülők! Nekünk annak idején nehezen tudták volna megvenni, ezért felnőtt nénikkel egy sorban vállalkoztunk arra, hogy kukoricát kapálunk. Rettentő nehéz volt. Tűzött a nap. A gyakorlott felnőtteket is megviselte. Közben állandóan jött utánunk egy szigorú, tetovált karú bácsi, aki az. zal fenyegetett: ha lemaradunk, haza küld, s oda a bringa! Bizonyára sokan csodálkoznak, hogy miért is írtam le mindezt? Azért, mert ma is sok gyermek munkájára van szükség. Főleg a mezőgazdaságban. Sokkal jobb benyomással térhetnek haza a mai gyermekek, mint mi, annak idején. Mégis, valahogy úgy látom, nincs nagy lekesedés a földeken. Kevesen vállalnak nyáron munkát. Pedig, a címerezés szinte „gyerekjáték” a mi régebbi kapálásunkhoz. A ki- és hazaszállítás panorámabuszokon történik. Sőt, ma nem is kell rettegni attól, hogy hazazavarják őket. Talán ma nem gyűjtenek semmire a gyerekek? Úgy látszik, ma mindent megvesznek a szülők. Már egyre kevesebb tanulót boldogít az, hogy ezt az én pénzemből vettem. Pedig, hej de boldogok is voltunk! BEKE LÁSZLÓ Hőgyész Még egyszer a DFT-röl Szubjektív sorok Duna menti fiatalok találkozója, Paks. Színhely az Ürgemező, az időpont vasárnap délelőtt. Indul a motorosok ügyességi versenye, a fiúk a leállított karókat kerülgetik. Hároméves unokaöcsém csöppet sem élvezi a látványt, sőt határozottan kijelenti, nem marad ott tovább. Amikor már tisztes távolságra vonultunk a versenytől, a gyerek megszólal: — Ha jön a motor, meg kell állni, körülnézni és megvárni, amíg elmegy. Te ezt nem tudtad? — néz rám szemrehányóan, hároméves kora minden bölcsességével. Az atyafit már a legnagyobb jóindulattal sem lehetne a fiatal korosztályba sorolni, inkább valamelyik nyugdíjasklubnál pályázhatna tagságra. Jelenléte az ürgemezei juliá- lison ékesen bizonyítja, hogy ez a találkozó nemcsak a fiataloké. Atyafink hassal a fűben, előtte két tele sörösüveg. Az egyiket kiissza, s mint aki jól végezte dolgát, elballag valahova. A másik tele sörösüveg sokáig árválkodik a fű között. Az emberek ide-oda mászkálnak mellette, de az üveg mindvégig érintetlen. Hiába, tisztelet a sörösüvegnek! Női labdarúgó-mérkőzést ígér a hangosbemondó. A paksi lányok — a férfiak egybehangzó véleménye szerint — pompás formában vannak. A döntő csupán az, hogy ellenfél egy szál se. Nosza megkezdődik a toborzás, ellenfél és sportszere- lés kerestetik. A készséges férfinép hamarosan előteremt egy tornacipőt. Negyvenhármasat... Nem tudni, hogy az ország különböző részeiből verbuválódott lányok nőttek-e bele hirtelen a tornacsukákba,_ avagy a cipők húzták össze magukat —, de tény, hogy a női focimeccsnek nincs többé akadálya. Hajrá, összejöttünk SC! Vajon laknak-e ürgék az Urgemezőn? Mert ha igen, akkor bizonyára az ő művük az a rengeteg szúrós tüske. Valószínűleg így akartak tiltakozni a népünnepély által produkált csendháborítás miatt! Esetleg valamelyik cipőgyár ügynökei igyekeztek elrettenteni a szandálviseléstől a juliális résztvevőit ? Mindenesetre azok voltak előnyben, akik netán a magyar nótából közismert rózsabokorban jöttek a világra. Ök ugyanis már hozzáedződtek a tüskékhez... Lovasbemutatót tart a szedresi téesz. Úttörő korú gyerekek különféle mutatványokat végeznek a két körbetrappoló ló hátán. A nézők tenyerei szorgalmasan verődnek tapsra. A baj egy szempillantás alatt megtörténik, a 11 év körüli kislány leesik az első lóról. A második ló nem tudja kikerülni, első és hátsó lábával is rálép a kislány hátára. Döbbenet, rémület, a kislányt orvoshoz viszik, a bemutató folytatódik. (Úgy hírlik, a kislány szerencsésen megúszta, azt mondják, a ló nagyon óvatos állat.) Duna-parti nézőtér. Pontosabban nézőtérnek kinevezett Duna-part. Aki a tizenegy ifjúsági találkozó valamelyikén kipróbálta már, tanúsíthatja, hogy romantikus dolog ülni a folyóparton, nézni a víziszínpad eseményeit, élvezni a friss levegőt, gyönyörködni a tűzijátékokban és a fáklyaúsztatásban. Persze a meredek parton csak a természtadta domborulatok, kiszögellések nyújtanak biztonságos ülést. Az idén — talán túlbuzgalomból? — ezeket a domborulatokat tükörsimára kapálták a rendezők, a nézők pedig nadrágféken csúszkorál- tak ide-oda. Nemsokára esteledik. A parton összegyűlt óriási tömeg a gálaműsort várja. A Dunán feltűnik egy férfi, egyszemélyes csónakjával többször is a víz alá merül, csak a csónak alja úszik a felszínen. A produkciót hálás taps jutalmazza. Már majdnem teljesen besötétedett, a vízi színpadon zajlik az ORI-műsor, a gála. A konferenszié egyszercsak hátat fordít a közönségnek — s ha jól értjük a gyenge minőségű hangot'— azt mondja: Hölgyeim és uraim, újabb három Búvár Kund a vízben, de úgy látszik, nem óhajtanak kijönni. A nézők mozgolódnak, néhányan beugranak a Dunába. A parton szájról szájra száll a hír: a színpad mögött egy család borult fel csónakkal, a férj és feleség kiúszott, a kislányt kimentették. Megkönnyebbült sóhajok, mindenki megnyugszik, a műsor zökkenőmentesen megy tovább. Hétfőn értesültem a szörnyű igazságról. A tömeg a paksi Duna-parton — anélkül, hogy sejtette volna — tanúja volt egy tragédiának. Egy 28 éves fiatalember vízbe fűlt... Már csak a szánalmas „miért?” marad. Miért kellett hármójuknak sötétben, a műsor ideje alatt csónakázni? Ha valahol egy teret, vagy útszakaszt lezárnak, senkinek se jut eszébe, hogy a fellépő együttes tagjai között motorozzon! Eltévesztem a betűt az írógépen. Remeg a kezem... KOVÁCS MÁRIA 4
