Tolna Megyei Népújság, 1978. augusztus (28. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-23 / 198. szám
2 "KÉPÚJSÁG 1978. augusztus 23. Magyar vezetők távirata Románia nemzeti ünnepe alkalmából Nicolae Ceausescu elvtársnak, a Román Kommunista Párt főtitkárának, a Román Szocialista Köztársaság elnökének, Manea Manescu elvtársnak, a Román Szocialista Köztársaság kormánya első miniszterének. Bukarest A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és kormánya, a magyar nép és a magunk nevében szívélyes üdvözletünket és jókívánságainkat küldjük Önöknek és a Román Szocialista Köztársaság testvéri népeinek, nagy nemzeti ünnepük, országuk felszabadulásának 34. évfordulója alkalmából. A magyar nép ismeri és számon tartja a szomszédos Románia dolgozóinak sikeréit, amelyeket a felszabadulás óta elértek- a szocialista társadalom építésében, a népgazdaság, a tudomány és a kultúra fejlesztésében. A Magyar Népköztársaság és a Román Szocialista Köztársaság népeinek céljai közösek. Országaink jó együttműködése — a Varsói Szerződés szervezete és a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa tagállamaiként, a marxizmus— leninizmus elvei alapján, a proletár internacionalizmus szellemében, támaszkodva a testvéri szocialista országok gyümölcsöző kapcsolataira — egyaránt szolgálja népeink érdekeit és a szocializmust építő népek közös ügyét, segíti a társadalmi haladás előmozdítását a nemzetközi biztonság és az egyetemes béke megszilárdítását. Szilárd meggyőződésünk, hogy az 1977. évi, debreceni és nagyváradi megállapodások következetes megvalósításával újabb eredményeket érhetünk el országaink együttműködésének fejlesztésében, népeink barátságának elmélyítésében, közvetlen kapcsolataink bővítésében a politika, a gazdaság, a kultúra és a társadalmi élet minden területén. Nagy nemzeti ünnepük, a fasiszta elnyomás alóli fel- szabadulásuk évfordulójának napján őszinte szívvel kívánunk Önöknek, a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának, a Román Szocialista Köztársaság államtanácsának és kormányának, a baráti Románia valamennyi dolgozójának további sikereket a fejlett szocialista társadalom építésében, országaink jószomszédi viszonyának további elmélyítésében. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Lázár György, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. * Apró Antal, az országgyűlés elnöke az évforduló alkalmából táviratban üdvözölte Nicolae Giosant, a Román Szocialista Köztársaság nagy nemzetgyűlése elnökét, a KISZ Központi Bizottsága, a SZOT Elnöksége, a Hazafias Népfront Elnöksége, a Magyar Nők Országos Tanácsa, az Országos Béketanács pedig román partnerszervezetét. Amerikai küldöttség Vietnamban PANORÁMA BUDAPEST Románia felszabad ulásá- sának 34. évfordulója alkalmából Victor Bolojan, a Román Szocialista Köztársaság budapesti nagykövete kedden megkoszorúzta a román hősök sírját a rákosligeti temetőben. A koszorúzásnál jelen voltak a Külügyminisztérium, a Honvédelmi Minisztérium, a Fővárosi Tanács és á XVII. kerületi tanács képviselői. Az ünnep alkalmából a román nagykövetség képviselői elhelyezték a kegyelet koszorúit az ország több más helységében is. Elhunyt Jomo Kenyatta, Kenya elnöke, aki 1973 óta állt országa élén. (Képtávírónkon érkezett.) Amerikai kongresszusi küldöttség érkezett Vietnamba, hogy a háborúban eltűnt amerikai katonákkal összefüggő kérdésekről tárgyaljon. A képen Montgomery szenátort, a küldöttség vezetőjét a vietnami külügyminisztérium képviselői üdvöseik. (Képtávírónkon érkezett) OPEC Az olaj szorításában Ellentmondó jelentések érkeznek az OPEC háza tájáról. A hírek és ellenhírek középpontjában egy szaud- arábiai újság értesülése áll, amely szerint a kőolajexportáló országok szervezetének tagjai szeptember 19-én rendkívüli miniszteri ülést tartanak, és azon ötszázalékos áremelésről határoznak a jövő év első felére. A hírekről a legilletékesebb, még maga Dzsaidah, a szervezet főtitkára is ahányszor nyilatkozott, annyi félét mondott. Azt mindenesetre többször is leszögezte, hogy egy idő előtti találkozó összehívásához valamennyi tagállam beleegyezése szükséges. A főtitkár határozatlansága — ha burkoltan is — híven tükrözi az OPEC jelenlegi helyzetét, hiszen a 13 tagország között lassan immár két esztendeje nincs meg az egyetértés az alapvétő kérdésekben. Dzsaidah óvatosságát indokolja továbbá az is, hogy OPEC-körökben korábban már többször beharangozták az áremelés hírét, de mint utólag kiderült, mindig alaptalanul. ÄRCSATÄROZÄSOK GENFBEN A tagállamok ellentétei ugyanis éppen ebben a kérdésben a legélesebbek, s nem is olyan régen már odáig fajultak, hogy a széthullás veszélyének tették ki a 18 éve működő szervezetet. Július közepén a svájci konferencia-városban ismét Algéria, Irak, Katar, Kuvait, Líbia és Venezuela lépett fel az áremelés mellett. Azzal érveltek, hogy az infláció és az amerikai valuta érték- csökkenése óvatos becslések szerint is legalább 14 milliárd dollár veszteséget okozott a tagállamoknak, 1977- ben. Ráadásul ez a folyamat az idén sem torpant meg: a jelenleg érvényes 12,70 dolláros barrelenkénti (kb. 160 liter) olajár a valóságban mindössze 7,70 dollárt ér, miközben a fejlett tőkés országoktól vásárolt termékek ára emelkedik. Az áremelés hívei a soros miniszteri értekezleten azt sem rejtették véka alá, hogy ha a bevétel-kiesések tovább nőnek, a szervezet szegényebb tagállamaiban kérdésessé válhat az olajjövedelmekre épített, nagyszabású fejlesztési tervek megvalósítása. De milyen érvekkel éltek az áremelés ellenzői, mindenekelőtt Szaud-Arábia és Irán? Nos, mint már oly sokszor, Genfben is azt hajtogatták, hogy egy újabb áremelés gátolná a tőkés vi- lágazdaság kilábalását a válságból, és kárt okozna azoknak a fejlődő országoknak; amelyek kőolajat importálnak. Valójában azonban tekintélyes közgazdászok már régen bebizonyították, hogy a nyugati államok válságát elsődlegesen nem a kőolajárak robbanása okozta. Az infláció azóta sem szűnt meg, ellenkezőleg, akkor „bokrosodott meg” igazán, amikor az olajárak már nem nőttek. A szervezet tagjai tavaly még azt ígérték, hogy az 1978 nyarán esedékes 5— 8 százalékos áremelésből származó bevételt a szegény fejlődő országok megsegítésére fogják fordítani, s mi történt: az olajminiszterek éppen július közepén Genfben határoztak úgy, hogy az év végéig nem változtatják meg az olaj árát! RÍJAD ÉS WASHINGTON Azok, akik még emlékeznek az „olajfegyvernek” az 1973-as arab—izraeli háborúban betöltött' szerepére, most zavartan figyelik az OPEC köreiben tapasztalható idegességet. A fejlett tőkés országok vezetői viszont nyugodtak, és okkal. A Newsweek című amerikai hírmagazin 1977. júniusában írt először arról a titkos megállapodásról, amelyet két évvel korábban az Egyesült Államok és Szaud-Arábia kötött. Eszerint a rijadi vezetés többek között vállalta: minden eszközzel azon lesz, hogy az árak évi ötszázaléknál nagyobb mértékben ne emelkedjenek az OPEC-ben. Természetesen, az amerikai „ellentétel” is hasonló nagyságrendű : korszerű fegyverek és tényleges katonai segítség, ha a szaudi királyi család hatalmát veszély fenyegetné. A megállapodást azóta mindkét fél következetesen betartja, sőt Carter elnök röviddel megválasztása után személyesen is hitet tett a „különleges szaudi—amerikai viszony” ápolása mellett. CSUPÁN csalétek Ezt a „különleges viszonyt” - azonban mind a mai napig beárnyékolja, hogy Washington többszöri szaudi figyelmeztetés ellenére változatlan intenzitással támogatja Izraelt. Félreértés ne essék, Szaud-Arábia nem a haladó arab államok követeléseit is kielégítő rendezést akar a térségben, hanem csupán olyat, amely szűk látókörű politikájának, hatalmi ambícióinak egyaránt megfelel. Ezért is támogatja most már nyíltan Szadat egyiptomi elnök különtárgyalásait Izraellel. Az a tény azonban, hogy a többször is cáfolt és megerősített rendkívüli OPEC-ta- nácskozást szeptember 19-re tűzték ki, nyilvánvaló figyelmeztetés Washington számára: a szaudi vezetés konkrét eredményeket vár az előtte lezajló amerikai—izraeli— egyiptomi csúcstalálkozótól. Ha a közel-keleti különutas rendezés valamelyest kimozdul a holtpontról, a szaudi- ak garantálni fogják a jövőben is, hogy az olaj ára a megállapodáshoz híven legfeljebb ötszázalékkal nőjön, ha nem, Rijadnak előbb- utóbb engednie kell az OPEC-többség nyomásának. Vagyis a rendkívüli miniszteri ülés híre inkább kényszerítő eszköz Szaud-Arábia kezében az Egyesült Államokkal szemben, mintsem egy készpénznek vehető tény. A kőolajexportáló országok szervezete ugyanis nehéz időket él át, s nem valószínű, hogy még rendezetlen sorokkal a tagállamok a decemberi soros találkozó előtt rászánnák magukat az árr emelésre. Időközben ugyanis az OPEC-országok a hatalmas olajkészletek, mesés vagyonszerzési lehetőségek bűvöletében gazdasági erejüket a tőkés világgazdaság szolgálatába állították. Éberségükre tehát nagy szükség lesz a közeljövőben — akár a feltételezett rendkívüli találkozó színhelyén, a szaud- arábiai Taifban, akár pedig az év végén Abu Dhadiban, ahol soros miniszteri értekezletüket tartják. KOCSI MARGIT Tárgyalások a palesztin szervezetek között A közel-keleti válság rendezéséről alkotott eltérő elképzelések által megosztott palesztin szervezetek folytatják kapcsolataik normalizálását, az egységes fellépést lehetővé tevő platform kialakítását célzó tárgyalásaikat. Hétfőn a George Habbas vezette Palesztinái Népi Felsza- badítási Front nevű, radikális nézeteiről ismert szervezet lépett kapcsolatba egy belőle kivált nem kevésbé szélsőséges irányzatú szervezettel, amely nevével — Népi Front Palesztina felszabadításáért — főparancsnokság — is jelzi egykori hovatartozását. A George Habbas vezette PFLP az El Fatah után a második legnagyobb gerillaszervezet. Évekig a terrorcselekményeket tartotta az izraeli agresszor elleni harc egyedül elfogadható módszerének. Az utóbbi időben — legalábbis vezetőinek nyilatkozatai szerint — rádöbbent ennek cél- szerűtlenségére, változtatott a taktikáján, s közeledett a tárgyalásos megoldást előnybe helyező PFSZ-hez. Az El A1 izraeli légitársaság autóbusza ellen vasárnap elkövetett londoni merénylethez sincs semmi köze — jelentette a PFLP hivatalos közleménye. Ennek ellenére Izrael — mint ismeretes — egyik Bejrut környéki palesztin menekülttábor elleni barbár borru batámadással „torolta meg” a londoni merényletet. Nyilván a szeptember 5-rs Camp Dávidba összehívott amerikai—izraeli—egyiptomi csúcstalálkozóra gondolt Carter elnök, amikor úton szülővárosából, Plaúnsből az Ida- ho-i Boiseba „tragédiának” nevezte a Burzs Brazsneh palesztin menekülttábor elleni, öt halálos áldozatot követelő izraeli légitámadást. Az amerikai elnök egyébként feltűnő derűlátással nyilatkozott a vele együtt utazó újságíróknak Camp Dávidról. Biztos vagyok abban — jelentette ki Carter —, hogy Begin és Szadat haladást akar elérni Camp Davidben, noha véleményük számtalan fontos problémában eltérő. AMERIKAI FEGYVERSZÁLLÍTÁSOK A Pentagon bejelentette, hogy megközelítőleg 1,2 milliárd dollárral növelni akarja Szaúd-Arábiába és Iránba irányuló fegyvereladásait, amivel 9,8 milliárd dollárra emelkedik a Carter-kormány- zat idei külföldi fegyverszállításainak értéke. A Pentagon legújabb előirányzata értelmében Szaúd- Arábia 800 millió dollár értékben különböző hadifelszereléseket kap, köztük két haditengerészeti bázist, egy kiképző központot, és -a hadi- tengerészet számára három távközlési állomást. Irán 350 millió dollár értékben rakétákat és légvédelmi fegyvereket vásárol 12 hadihajója felszerelésére. A Carter-kormányzat Iránon és Szaúd-Arábián kívül további nyolc országnak kíván fegyvereket eladni ösz- szesen 3,6 milliárd dollár értékben. A címzettek között szerepel Izrael, Tajvan, Dél- Korea, Pakisztán, Thaiföld és Spanyolország is. AZ ENSZ-FÖTITKARHELYETTES IZRAELBEN Izraelben tárgyal Brian Urquhart, különleges politikai ügyekkel megbízott ENSZ-főtitkárhelyettes. Da- jan külügy- és Weizmann hadügyminiszterrel a déllibanoni helyzetről folytatott megbeszélése a jelek szerint eredménytelen maradt. Tel Aviv-i hírek szerint az ENSZ- küldött csak azt kérte Izraeltől, hásson odáig, hogy libanoni szövetségesei, a jobboldali keresztény erők tegyék lehetővé az UNIFIL (a dél- libanonban ideiglenesen állomásozó ENSZ-erők) számára a szabad mozgást a jobboldal kezén lévő területeken. Dajan és Weizman azonban megtagadta a kérés teljesítését. Kedd esti kommentárunk. Két okból is logikus, hogy szinte az egész világsajtó átvette az A1 Ahram című egyiptomi lap értesülését, amely szerint Mamduh Szalem miniszterelnök „hamarosan” megválik magas tisztségétől, sőt „minden politikai-közéleti funkciójától” és visszavonul a magánéletbe. Az egyik ok a forrás maga. Az A1 Ahram közismerten annyira közel áll a hatalomhoz és személy szerint Anvar Szadat államfőhöz, hogy világszerte szívesen illetik a „félhivatalos” jelzővel. Számunkra azonban a másik ok a lényegesebb. Ez pedig az, hogy akár igaznak bizonyul a hír, akár nem, egy ilyen hír kiszivárogtatása önmagában is valamit jelent és eleve azt érzékelteti, hogy Egyiptomban egyáltalán nem lehetetlenek további látványos belpolitikai változások. A bel- és külpolitikai porond persze mindenütt kölcsönhatásban van egymással, de Egyiptomban ez különösen igaz. A jelenlegi egyiptomi modell lényege éppen az, hogy Szadat a belpolitikai problémákra hivatkozva változtatta meg gyökeresen külpolitikai vonalát) amerikai támogatás, szaúd-arábiai pénz reményében) és e vonalváltozás természetesen rendkívüli mértékben hatott vissza a belpolitikai porond erőviszonyainak alakulására, a jobboldali-nyugatbarát erők térnyerésére. A problémák azonban, mint várható volt, nem oldódtak meg a pálfordulással, sőt Szadat emlékezetes jeruzsálemi útja sem hozott olyan „sikert”, arrjely a legcsekélyebb mértékben is feledtetni tudta volna a súlyos bajokat, akár az egyiptomi tömegekkel, akár a szadati lépéseket megbélyegző arab országokkal, az úgynevezett szilárdság frontjával. Szadatnak tehát minden oka megvan arra, hogy 1. mindent megtegyen a közelgő Camp David-i találkozó eredményességéért, 2. megpróbálja megszilárdítani a maga meglehetősen zilált belső frontját, 3. új és új húzásokkal kísérelje meg elterelni a figyelmet az igazán égető problémák változatlanságáról. Ezekután a Szalem-ügyben a következő lehetőségek vannak: mivel a miniszterelnök a legutóbbi időkig igen nagy, több mint háromszáz képviselőjű Centrum Párt elnöke és mivel ez a párt Szadat új pártjának „szívóereje” miatt gyakorlatilag elolvadt, az elnök talán valóban úgy döntött, hogy megválik bizalmasától, akire úgy tűnik, nincs szüksége többé. Ez az egyik változat, aminek viszont ellentmondani látszik az, hogy a kabinet egyelőre cáfolja a lemondás hírét. így jutunk el a legvalószínűbb feltételezéshez — ahhoz, hogy Szadat egyrészt érzékeltette az egyiptomi politikusokkal. mennyire a kezében vannak, másrészt — Carrtp David előtt — Washingtonnal és Tel-Avivval azt, hogy korlátlan úr a saját házatáján. Nem lehetetlen azonban, hogy az elképzelés a visszájára fordul. Hiszen a nagy személyi mozgásokkal kapcsolatos kombinációkat még Washingtonban és Tel-Aviv- ban sem szokás — a szilárdság jeleként értékelni... HARMAT ENDRE
