Tolna Megyei Népújság, 1978. augusztus (28. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-18 / 194. szám
2MÉPÜJSÁG 1978. augusztus 18. Japán—kínai szerződés Veszélyezteti a nyugati érdekeket is A japán—kínai szerződés nemcsak a Szovjetunió ellen irányul. A szovjetellenesség leple alatt veszély fenyegeti Ázsia biztonságát, a kontinenshez fűződő nyugati érdekeket. A szerződés ösztönzést nyújt azoknak az erőknek, amelyek veszélyeztetik az általános békét — hangsúlyozta szerdai kommentárjában az APN szovjet sajtóügynökség. A kommentár egyebek között rámutat: Washington jóváhagyta a J,béke és barátságról” szóló japán—kínai szerződést. Számos politikai és közéleti személyiség az Egyesült Államokban, Japánban és a Szovjetunióban, valamint több más országban egyáltalán nem osztja az amerikai kormány álláspontját. Teljes joggal értékelik úgy a washingtoni ovációt, mint olyan lépés jóváhagyását, amely a „Keleti NATO” létrehozására irányul. Mint ismeretes, a kínai vezetők az elmúlt években aktívan törekedtek egy széles szovjetellenes, egységes front összekovácsolására. A maoisták kísérleteket tesznek arra, hogy ebbe a frontba ne csak Japánt, hanem — a kínai terminológiával élve — „a második világ” más országait, Nyugat-Euró- pát, Kanadát és Ausztráliát, valamint az ASEAN-hoz tartozó délkelet-ázsiai országokat is bevonják. Aláírva egy kétes . jellegű szerződést, amelynek egyik cikkelye kötelezi a feleket, hogy szembeszálljanak harmadik országok ázsiai és csendes-óceáni hegemóniára való törekvésével. Japánnak — a befolyásos tokiói Mainicsi című lap szavaival élve — most részt kell. vennie azoknak az erőknek a játékában, amelyek szem- beszállnak az enyhülés irányvonalával. Hisz Peking nem titkolja — és Japán ezt tudja —, hogy „harmadik ország” alatt Kína a Szovjetuniót érti. A kínai nagyhatalmi politikához való japán csatlakozásra amerikai nyomás alatt került sor, ami a legnyíltabban Fukuda Takeo japán miniszterelnök egyesült államokbeli utazása és Brzezinski amerikai nemzet- biztonsági főtanácsadó közelmúltban tett tokiói látogatása során nyilvánult meg. Ez a körülmény azonban nem szünteti meg és nem is csökkenti Japán vezető köreinek felelősségét azért a kockázatos lépésért, amely az ingatagság elemét viheti a szovjet—japán kapcsolatokba. Pedig, amint azt a tapasztalat mutatja, ezek a kapcsolatok gyakorlatilag meghatározzák a nemzetközi légkört az ázsiai—csendesóceáni térségben. Nyilvánvaló — és erről szólni kell —, hogy a japán —kínai szövetség nemcsak a Szovjetunió, hanem az ázsiai és mindenekelőtt a délkelet-ázsiai országok számára veszélyes. Hisz Peking nagyhatalmi céljai és a japán revansista tervek teljességükkel elsősorban dél felé irányulnak. A kínai vezetők hatalmas területi igényeket támasztanak éppen déli szomszédjaikkal szemben. A kínai vezetésnek a „nagy zűrzavar” létrehozását célzó irányvonal a világot globális háborúba próbálja sodorni, amelyből Peking győztesen akar kikerülni. Mao örökösei éppen ezért sürgetik négymilliós hadseregük korszerűsítésének folyamatát". „Minőségileg javítja — helyesebben szólva, katonai potenciálját fokozza” Japán is. Nincs semmi különös abban, hogy Délkelet-Ázsia népei, amelyek kegyetlen japán megszállást éltek át a második világháború éveiben, és amelyek kínai provokációkba ütköztek, aggódnak a kínai—japán közeledés miatt. A szerződés veszélyezteti a nyugati érdekeket is, mind ázsiai vonatkozásban, mind világméretekben — állapítja meg végezetül az APN. aikotmányünnepünk Moszkvában Moszkva, Kis Csaba, az MTI tudósítója jelenti: Magyarország alkotmányának közelgő ünnepe tiszteletére rendezett csütörtökön ünnepi estet Moszkvában a Szovjet Baráti Társaságok Szövetsége és a Szovjet— Magyar Baráti Társaság Elnöksége. Pjotr Fedoszejev akadémikus, az SZMBT elnöke megnyitójában méltatta a Magyar Népköztársaság alkotmányának jelentőségét és erről szólt Vaszilij Prohorov, a társaság alelnöke, a moszkvai területi szovjet elnökének első helyettese, s beszédében a többi között rámutatott: az 1949-ben elfogadott alkotmány megszilárdította Magyarországon a néphatalmat, leszögezte, hogy az ország a szocializmus építésének útjára lépett. Prohorov részletesen szólt a két testvéri, baráti ország, a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság kapcsolatairól, kiemelte Leonyid Brezs- nyevnek, az SZKP KB főtitkárának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökének és Kádár Jánosnak, az MSZMP KB első titkárának legutóbb a Krím-félszigeten megtartott megbeszélését. A szovjet emberek nevében sok sikert kívánt a magyar népnek a szocializmust építő munkájához. Felszólalt az ünnepségen Tóth József, a moszkvai magyar nagykövetség ideiglenes ügyvivője is. Az est második részében magas színvonalú művészi műsort rendeztek. Kommunista és szocialista pártok együttműködése Hasznos lenne Az SZKP véleménye szerint hasznos lenne, állandó alapokra helyezni a kommunista és a szocialista pártok együttműködését az információcsere, a leszerelésért folyó küzdelemben kialakított együttes tevékenység terén — írja az Izvesztyija című szovjet lap. A lap egy olvasói levélre válaszolva kommentálja az együttműködés lehetőségeit, s megállapítja: a politikai és katonai enyhülésért vívott harcban az élet megköveteli a kommunista és a szocialista pártok együttműködését. Az állandó, rendszeres kapcsolat egyúttal elősegítené a bizalmatlanság felszámolását, egymás jobb megértését. Az a tény, hogy az SZKP képviseltette magát a Szocialista Internacionálé által a leszerelésről rendezett nemzetközi tanácskozáson, bizonyítja az ilyen együttműködés lehetőségét és hasznosságát. . Az Izvesztyija leszögezi: a kommunisták és a szocialisták között fennálló ideológiai véleménykülönbségek nem akadályozhatják meg közös akcióikat az emberiségnek a háború veszélyétől történő megszabadításáért folyó küzdelemben. Ezen a téren a szocialista országok nemcsak a nyugati szocialista pártokkal alakítottak ki együttműködést, hanem haladó tőkés politikusokkal, pártokkal, szervezetekkel is — így a szocialisták és a kommunisták közös akciói még inkább lehetségesek. Bár a Szocialista Interna- cionálé egyes vezetői még ellenzik a szélesebb körű kapcsolatok kialakítását, az együttműködést, s ennek következtében a szervezet álláspontjában vannak ellentmondásos tényezők, az alapvető fejlődési irányvonal kétségkívül egyre inkább az, amely a kapcsolatok elmélyítésére irányul — írja az Izvesztyija. Guzman és kormánya Antonio Guzman, a Dominikai Köztársaság szerdán hivatalba lépett elnöke ismertette 15 fős kormányának névsorát. (Képtávírónkon érkezett) Politikai bumeráng Az Egyesült Államoknak az emberi jogokkal kapcsolatban más országokban nagy felhajtással folytatott politikai propagandakampánya nem várt eredménnyel járt indítványozói számára. A hatóságaik képmutatása miatt felháborodott amerikaiak ezrei követelik a faji megkülönböztetés, az erőszak és a törvénytelenségek mielőbbi megszüntetését hazájukban. Andrew Young, az Egyesült Államok ENSZ- nagykövete nemrég kijelentette, hogy az USA-ban ezerszámra vannak politikai foglyok és beismerte, hogy országának az emberi jogokról szóló nemzetközi egyezményekhez való viszonya „távolról sem példamutató”. Az Egyesült Államok nem ratifikálta a népirtásról szóló nemzetközi egyezményt, amelyet több mint 80 állam aláírt. Bojkottálta a faji megkülönböztetés minden formájának felszámolásáról szóló konvenciót és nem hajlandó csatlakozni a polgári és politikai jogokról szóló nemzetközi egyezményhez sem, amelyet több mint 40 ország fogadott el. Hivatalos adatok szerint az utóbbi időkben az emberi jogokkal kapcsolatban hatályba lépett 40 egyezményből az USA csak tízet ratifikált. Á csatlakozással arra kötelezte volna magát az amerikai kormány, hogy a világ közvéleménye és a megfelelő nemzetközi szervezetek előtt felelősséget vállaljon az emberi jogoknak az Egyesült Államokban történő rendszeres megsértéséért. éltes a Duna-egyezmény Európa folyója Budapest VI. kerületében, a csendes Benczúr utca egyik szürkére festett épületének kapuja mellett márványtábla jelzi: ez a Duna- bizottság székháza. Kevesen tudják, hogy a bizottság az egyetlen olyan nemzetközi kormányközi szervezet, amelynek központja hazánkban van. A talán legeurópaibb folyó ügyeivel, a nemzetközi folyami hajózás gondjával-bajával foglalkozó bizottság a Duna-me- dence legnagyobb városában székel. A Dunabizottságot a folyó menti államok képviselőinek 1948. augusztus 18- án Belgrádban megkötött nemzetközi jogi szerződése hívta életre. A szerződést akkor Magyarország, Románia, Jugoszlávia, Bulgária és Ukrajna magas rangú diplomatái írták alá. Azóta, Ukrajna helyét a Szovjetunió képviselője foglalta el, 1960-ban pedig csatlakozott a szerződéshez Ausztria is. (Szakértői szinten az NSZK közlekedési minisztériuma A V " r • v%„, % J'' A Duna vízgyűjtő területe is részt vesz a bizottság munkájában.) A belgrádi egyezmény nagy jelentőségű volt a part menti országok számára, mivel végre nemzetközi jogi érvénnyel szabályozta a dunai hajózást. A Duna ugyanakkor nem csupán a bizottság tagországainak folyója. Jelenleg közel harminc állam zászlaja alatt közlekednek a folyamon rendszeresen hajók. A belgrádi egyezmény aláírásakor az államok kötelezték magukat arra, hogy saját Duna-szakaszukat hajózható állapotban tartják, s gondoskodnak arról, hogy a csaknem 2400 kilométeres vízi úton biztonságos és zavartalan legyen a hajózás. Az egyezmény értelmében jött létre a Dunabizottság is. A nemzetközi szervezet feladatai természetesen évről évre bonyolultabbak lettek. Az elmúlt évtizedekben folyamatosan növekedett a Duna vízén szállított árumennyiség, s valószínűleg a jövőben még nagyobb fejlődés előtt áll a vízi szállítás. (Elég csak arra gondolnunk: hamarosan hajózhatóvá lesz a Duna—Rajna —Majna csatorna, s ezzel Budapest közvetlen kapcsolatba kerül az Atlanti-óceánnal.) Ugyanakkor további csatornák építése is folyamatban van, a gazdasági tervezők szerint ugyanis célszerű az áruszállítás egyre nagyobb százalékát a vízi utakra terelni. A Duna azonban nem csupán vízi országút. A partjai mentén élők számára lét- fontosságú a folyam vize. Mind több Duna-vizet fogyaszt a mezőgazdaság, s több erőmű építését is tervbe vették. Jelenleg már működik a román—jugoszláv együttműködéssel épült Vaskapu erőmű, hazánk és Csehszlovákia hasonló nagy közös beruházást valósít meg a Gabcikovo és Nagymaros közötti vízlépcsővel. Más nemzetközi szervezetekhez hasonlóan a Dunabizottság állandó munkatársai is a tagállamok polgárai közül kerülnek ki. Soknyelvű gárda dolgozik a Benczúr utcai palotában, akik valamennyien szakmájuk legkiválóbb ismerői. (A bizottságban természetesen nem lehet valamennyi tagállam nyelvét hivatalossá tenni. Ezért a szervezet hivatalos munkanyelvvé a franciát és az oroszt nyilvánította.) A Dunabizottság tisztségviselőit, az apparátus munkatársait plenáris üléseken választják — három, illetve hat esztendőre. Legutóbb ez év tavaszán volt tisztúiítás, a XXVI. ülésszakon. Ezen a tanácskozáson a, Dunabizottság több fontos határozatot is hozott. így például rendezte a dunai hajók és parti állomások rádióforgalmának problémáit. Erre azért volt szükség, mert korábban az egyes országok különböző frekvenciákon működő rádiókészülékeket használtak, s gyakran nem tudtak egymással és a parti állomásokkal összeköttetést létesíteni. Békásmegyer és Pünkösdfür dő között épül az a csatornarendszer, amely a lakótelepről érkező szennyvizet csak szűrés és ülepítés után engedi a Dunába. Az új csatornarendszer egyben tehermentesíti a régi, már meglévő hálózatot is. A márciusi budapesti tanácskozáson magyar elnököt választott a Dunabizottság — az elkövetkező három esztendőben Roska István ’ külügyminiszter-helyettes áll a szervezet élén. A bizottság alelnöke V. Pavlov budapesti szovjet nagykövet, titkára pedig Victor Bolojan, Románia magyar- országi nagykövete lett. A bizottság igazgatója Csehszlovákiát képviseli, helyettesei között van magyar, szovjet és osztrák szakember. Megválasztása után Roska István a következőket nyilatkozta : „A Dunabizottság erőfeszítéseket tesz arra is, hogy — a tagországok közös érdekeinek megfelelően — széles körű nemzetközi kapcsolatokat építsen ki. E tevékenységében a dunai hajózási egyezmény előírásait követi és szem előtt tartja az Európai Biztonsági és Együttműködési konferencia szellemét. A helsinki záróokmány felhívja a Dunabizottság és a Rajna-bizottság tagországait, hogy az egységes nemzetközi érdekű európai víziút-rendszer kialakításának szolgálatában törekedjenek egységes jogi szabályozásra. A Dunabizottság a záróokmány szellemében fogadott el határozatot tevékenységének aktivizálására.” ’ M. G.
