Tolna Megyei Népújság, 1978. augusztus (28. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-13 / 190. szám

1978. augusztus 13.

«ÉPÚJSAG 13

Érdekességek a sportágak történetéből

Vízilabdázás

Az úszás a vízi sportok őse, vízilabdajáték azonban a fiatal sportágak közé tartozik. A vízilabdázás ötlete — a labdarúgás nagy sikere nyomán — 1869-ben vetődött fel Angliában. A labdával eleinte minden megkötöttség nélkül játszadoztak a vízben, így azonban versengésre nem volt alkalmas a játék. Ezért már 1871-ben nagyjából összeállították a water- polo (vízipoló) legfontosabb szabályait. Az első hivatalos mérkőzésre 1874-ben került sor a londoni Crystal Palace medencéjében. A „vízi futball” rövid idő alatt megnyerte a sportkedvelő angolok tetszését. Ezen felbuzdulva a glasgowi W. Wilson 1876-ban részletesen kidolgozta a vízilabdázás játék- szabályait.

A vízilabdázás hamarosan átkerült a kontinensre is. 1894-ben Németországban, Berlinben már vízilabdamérkőzést játszottak. Innen jutott el Ausztriába, majd Magyarországra az új játék híre. Hamarosan megismerték Franciaországban, a németalföldi államokban és Skandináviában, - Svédországban is. A gyors elterjedés első lényeges eredménye: a vízilabdázás már az 1900. évi olimpiai játékok műsorában helyet kapott!

Hazánkban a vízilabda- sport úttörője egy sportkedvelő pesti ügyvéd, dr. Füzes- séry Árpád, a Magyar Üsző Egyesület egyik vezetője volt.

A MUE-úszók rövid idő alatt nagyon megkedvelték az új játékot és kétévi gyakorlás után, 1899. július 30- án, Siófokon, a Sióban lezajlott az első nyilvános mérkőzés a MUE két csapata között. A testvérharc 1:1- se döntetlennel végződött. A MUE mellett hamarosan egy másik egyesület is hathatós pártfogásba vette a vízilab- dázást. A híres hosszútávúszó Balatoni (Gräfl) Károly kezdeményezésére 1900-ban megalakult a Balaton Úszók Egyesülete, amelynek tagjai sorában hamarosan eleven vízilabdaélet alakult ki.

1907-ben megalakult a Magyar Üszószövetség, amely

természetesen a vízilabdázás ügyeinek irányítását is átvette a MASZ-tól. Ám a bajnokság színvonala fokozatosan hanyatlott. A BUE aranycsapata szétszéledt, és az 1907., majd az 1908. évi bajnokságot is ellenfél nélkül nyerte a MUE! 1910-től azután az FTC lépett a nagy elődök örökébe, s hosszú időn át egyeduralkodó volt a hazai porondon.

A Komjádi által szervezett magyar válogatott játékfelfogása valósággal forradalmasította a vízilabdázást. A víz feletti, pontos, kézről kézre szálló adogatások, az ötletes játékmód, a gyakori helycserék, a sok mozgás, a lövésfajták változatossága és a végrehajtás biztonsága jellemezte a Komjádi által tanított vízilabdát. Ezek a tényezők emelték a magyar válogatott — hosszú időre! — a világrangsor élére.

1948 után erőteljes fiatalítás indult meg a magyar vízilabdasportban. A sikeres szakmai munka, valamint a tehetséges és szorgalmas élgárda jóvoltából az ötvenes években a mieink két-két olimpiai és Európa-bajnoki győzelemmel ismét a világ- ranglista élére verekedték fel magukat. A hatvanas esztendőkben már „csak” egy-egy olimpiai (1964, Tokió) és Európa-bajnoki (1962. Lipcse) diadal jutott legjobbjaink- nak, akik azonban változatlanul egyenrangú esélyesként vetélkedtek a világelsőségért legnagyobb vetélytársaikkal.

Az ötvenes években vitathatatlanul a magyar válogatott játszotta a vezető szerepet, bár a jugoszláv, majd a villámgyorsan fejlődő szovjet vízilabdázók személyében új nagy vetélytársak támadtak. A hatvanas esztendőkben már váltakozó sikerrel folyt a nagy vetélkedés az élsportot alkotó hármas, a magyar. a jugoszláv, és a szovjet válogatott között. 1962-es EB-n, majd a tokiói olimpián (1964) még a mieink diadalmaskodtak, ám a két Európába jnokságon (1966 és 1970) már a szovjet, a mexikói olimpián (1968) pedig a jugoszláv vízilabdázók szerezték meg az aranyérmet!

„A búcsút nem íny képzeltem el”

Szögre akasztotta a futball- csukát — mondják, ha egy labdarúgó befejezi aktív pályafutását. Emlékezetes mérkőzések, gólok, csalódások és örömteli pillanatok után — kapuzárás. A búcsú mindig fáj, de az élet örök törvényeit a sportban sem lehet megváltoztatni.

Az Ibolya utcai lakás teraszáról csodálatos panoráma tárul elénk. Tekintetünk egy pillanatra végigpásztáz az alattunk terpeszkedő város új lakótömbjén, az utcák lámpasorán. Még gyönyörködnénk, de az indián fejdísszel előviharzó ötéves Jancsika türelmetlen: — Apu, mutasd meg, hol a puskám!

Ülünk a szobában, s valahogy hitetlenkedve summázom magamban a makacs tényeket. Korner János júliusban még nagy ambícióval dolgozott az edzéseken, készült az új idényre. Most pedig már mint a Szekszárdi Dózsa visszavonult labdarúgójával beszélgetek.

— Vége, nincs tovább. Az Április 4. Vasas elleni nyári Totó-kupa mérkőzés utáni éjszakán alaposan begörcsölt a gyomrom. Alig vártam a reggelt, az orvosi vizsgálatot. Kezdődő gyomorfekélyt állapítottak meg nálam. Diétázni kell vagy hat hónapig, kerülni az izgalmakat. Aztán majd meglátjuk, sikerül-e megúszni a műtétet. Pedig a búcsút nem így képzeltem el — mondja lemondóan.

Feleségére pillant, s Ágnes tekintetéből — mint a házasságuk eddigi hat éve során mindig — most is együttérzés, segíteni akarás tükröződik. A férj többször szorult ápolásra egy-egy sérülés után, de ez a mostani egészen más.

— Hát akkor vágjunk a közepébe János, pergessük vissza az eseményeket. Hogyan is kezdődött?

— Zombán, 1961-ben az ifiben kezdtem általános iskolásként. Később Pécsre, az építőipari technikumba kerültem, ahol a középiskola csapatában kézilabdáztam, a Pécsi Postás Sportkörben pedig atletizáltam. A focitól nem szakadtam el, hisz vasárnaponként gépkocsival jöttek értem Zombáról, s 17 évesen már a felnőttcsapatban játszottam. 1967-ben érettségiztem, egy évvel később próbajátékra hívtak

Komlóra. Egy kicsit meglepődtem, amikor közölték: leigazolnak. Komlón egy évig az NB I-es tartalékcsapatban szerepeltem. Aztán 1970 januárjában átigazoltam a Szekszárdi Dózsába. Március

15-én a Zalaegerszegi Dózsa elleni NB Il-es találkozón mutatkoztam be a szekszárdi közönségnek.

— Azóta nyolc év múlt el, miközben 231 bajnoki mérkőzésen játszottál a lila-fehér együttesben.

— Legtöbbször védőként, némelykor középpályásként vettek számításba az edzők.

— Melyik mérkőzésre emlékszel legszívesebben?

— A sok közül nehéz kiválasztani csak egyet, de talán a Vasas Izzó elleni hazai 1:0-ás győzelmet említeném. Az a 90 perc NB I-es színvonalú küzdelmet hozott.

— Pályafutásod során több edzőt ismerhettél meg. Közülük kitől tanultál legtöbbet?

— Emberileg és szakmailag is a legtöbbet Kiss Jánostól kaptam. Nagyszerű tulajdonságokkal áldotta meg a sors, érte tűzbe mentünk volna.

— Sok csatár őrzésével bíztak meg a 231 meccsen. Ki volt a legnehezebb ellenfél?

— Bartalos, a Dorogi Bányász balszélsője, ördöngő- sen cselező, technikás, nagy lövőerejű csatár.

— Labdarúgóként hány országban jártál?

— Jugoszláviában, Bulgáriában és Romániában.

— Gólt lőttél a bajnoki mérkőzéseken?

— Négyet. Közülük három pontot jelentett számunkra. Sőt, a KOMÉP és a Nagykanizsa elleni találkozón a győzelmet is.

— Csupaszív, de balszerencsés játékosnak tartottak a szurkolók.

— A sérülésekre gondolsz? Azokból alaposan kijutott nekem. 1973 májusában edzésen Mucskával ütköztem, az eredmény bordatörés. Három hét múlva Dorogon már játszottam. A következő év januárjában porcműtét, tízhetes kényszerpihenővel. Még ugyanebben az évben, november 17-én a Volán elleni hazai mérkőzés 35. percében újabb sérülést szenvedtem. Félidőig még játszottam, a szünetben dr. Bíró főorvos talpcsonttörést állapított meg. 1975. március 23-án játszottam újra, de szeptemberben Dunaújvárosban külső-belső bokaszalag-szakadás következett. 1976 májusában bordatörés Várpalotán, s végül ez év januárjában az alapozás utáni első edzésen bokatörés.

— Közben egyszer sem gondoltál arra, hogy befejezed a sportolást?

— Nézd, imádom a focit, nehezen tudtam veszíteni. Ezért sokszor nem kíméltem magam a szikrázó összecsapásoktól sem. Feleségem segítéségével, mindig volt erőm újrakezdeni egy-egy kényszerpihenő után. úgy terveztük itthon, hogy két-három évet még játszom. Szerettem volna segíteni a mostani fiatal csapatnak. Szép emlékeim maradnak, sok szállal kötődtem a lila-fehérek klubjához. Annak idején megkeresett a SZEOL és a Pécsi Dózsa — maradtam. Nem bántam meg.

— Hogyan tovább?

— A tanácsi tervező vállalatnál építésztechnikusként dolgozom. Betegségem miatt labdarúgóként már csak örökös „kispados” leszek. A lelátóról szorítok majd a fiúknak.

Becsukom a jegyzetfüzetet, búcsúzom a Korner családtól. János kikísér, sóhajtva mondja: „Az a legrosszabb az egészben, amikor a két gyerek, Diána és Jancsi megkérdezi tőlem, hogy miért nem megyek a pályára.”

FEKETE LÁSZLÖ

Tömegsport

Bátaszéken befejeződött a Bátaszéki VSK és a helyi szakmaközi bizottság által közösen rendezett kispályás labdarúgó-bajnokság tavaszi idénye. Egy évvel korábban ebben a tömegsport akcióban még tizenegy csapat indult, az idén tizennégy együttes szerepel.

TAVASZI VÉGEREDMÉNY:

1.

Várdomb

13

10

2

1

52-22

22

2.

Malom

13

11

—

2

57-23 21 X

3.

FOKI

13

9

2

2

55-18 20

4.

M.-GÉP

13

9

1

3

55-17

19

5.

ÁFÉSZ

13

6

3

4

52-32

15

6.

Fémip. I.

13

7

1

5

32-30

15

7.

MÁV Fűt.

13

6

2

5

36-32

13 x

8.

Tanács

13

5

1

7

22-46

11

9.

Tsz. Gép.

13

4

2

7

28-49

10

10.

G.-fore.

13

3

2

8 23-45

8

11.

Tsz. Ép.

13

3

2

8

20-44

8

12.

Fém. II.

13

5

—

8

25-34

7 x

13.

MÁV For.

13

1

2

10

20-51

4

14. Alsónyék

13

1

2

10

13-48

3

Megjegyzés: x -■ büntetőpont levonás.

A góllövőlista állása: 24 gólos: Holtc (Malom), 18 gólos: Németh (FOKI), Mezei Z. (MEZŐGÉP), 17 gólos: Wolf (ÁFÉSZ), Máté (MEZŐGÉP), 15 gólos: Tatár (ÁFÉSZ), 14 gólos: Farkas (Tsz. Gépm.), 13 gólos: Mayer (Várdomb), 12 gólos: Gaál (FOKI), Topor (Várdomb. 10 gólos: Makk (Várdomb.

Az őszi . idény mérkőzéseit augusztus 18-tól játsszák a csapatok.

Felhívás tudósítóinkhoz /

Kérjük tudósítóinkat, hogy a ma délutáni labdarúgó előkészületi mérkőzésekről 19—20 óra között szíveskedjenek közölni a jelentésüket. Sportrovatunk telefonszáma: 12—815. Fáradozásukat előre is köszönjük.

Vitorlázórepülés

Rövid versenyszám

Kedvezőtlen időjárású, zá- poros, felhős napok közben szerdán sikerült megtartani a VI. gemenci vitorlázórepülőbajnokság harmadik versenyszámát. Nagy távú feladatot most sem lehetett kitűzni, de az alig néhány órán keresztül „élő” emelőáramlatokat nagy sebességű repülésre felhasználni rövid távon, amikor az esetleg elkövetett hibákat nincs mód kijavítani — talán még nehezebb.

A szabadosztály a paksi konzervgyárat, majd a sza- kályi vasútállomást vette célba, hogy onnan hazatérjen öcsénybe. A legtöbben jól kihasználták az időjárás nyújtotta 1—2 órát — 100 km/ óra feletti átlagsebességgel haladtak, és Pollermann Juditnak, a MALÉV versenyzőjének 93,33 km/órás eredményéhez mindössze 0,6 km/ óra hiányzott, hogy Őcsény- ben új magyar női rekord szülessen. A versenyszám győztese, a békéscsabai Halasi Gábor a három szám utáni összesítésben is az élre ugrott: bár 2970 pontját a 2888 ponttal rendelkező Szabadfi Bolond, a Posta versenyzője, vagy akár Szentvölgyi Tibor (Dunaújváros) 2840 pontjával még könnyen behozhatja. A kategíória finn versenyzői közül Raine Mönkkönen 2116 pontot ért el, ezzel a 11. helyen áll.

E. T. Grönlund 1441 pontja is jelentősen gyarapodhat a verseny végéig.

A 15 méter szárnyhosszúságú, főleg lengyel Pirat típusú gépekkel repülő standardosztály a „nagyokénál” valamivel rövidebb, 86 kilométeres feladatot kapott; ők is Paksnak indultak, de már Kölesdnél visszafordulhattak az őcsényi repülőtérre. A versenyszám győztese, Farkas Imre kaposvári versenyző, az eddig három, versenyszámból kettőt megnyert, a második helyezett Pongrácz Lajos (Szeged) szintén volt már napi győztes, a kiskun- félegyházai Hevér Lajos pedig talán ezzel a harmadik helyezésével indult el a dobogó felé. Odáig persze még hosszú az út, és tele van akadályokkal, hiszen a három versenyszám utáni összesített eredménylistán Hevér még csak a 15. helyen áll. Az első helyeket Szieberth Béla Pongrácz Lajos és Depinyi János tartják 2636, 2577, és 2562 ponttal. Sziebert, Depinyi és a harmadik pécsi versenyző, a most 10. helyen álló Magvasi Lajos mintaszerű hármas kötelékben repülnek a versenyen. Ezzel háromszorosára növelik esélyeiket, ugyanis ha valamelyikük a sajnos, nem látható termik- re, vagyis emelőáramlatra bukkan, rádión odahívja társait és mindhárman kihasználják a magasságnyerési lehetőséget. A módszer hasznossága máris mutatkozik eredményeikben.

Augusztus 18-20:

Nemzetközi lovasnapok Tamásiban

Lassan, immár két évtizede, hogy megyénk egyik legrangosabb, legszínvonalasabb augusztusi sportműsorának számít a tamási lovasverseny. Joggal, hiszen az egykori re- gölyi verseny az elmúlt évek során nemzetközi rangot szerzett. A külföldi csapatok is örömmel vállalják a részvételt. A mindig látványos vetélkedést, kitűnő szórakozást biztosító háromnapos rendezvénysorozat pedig érthetően vonzza a nézőket. A korábbi lovasnapok statisztikái tanúsítják: a nézőszám átlagosan húszezer körül volt. Ez pedig egyértelműen e sportesemény népszerűségét bizonyítja.

Az idei XV. nemzetközi meghívásos lovasverseny és járási népviseleti bemutató szervező bizottsága hetek óta szorgalmasan dolgozik. Az eddigi lovasnapok sokéves tapasztalatait hasznosítva,

gördülékeny rendezésre törekszenek. Rendkívül színes, gazdag műsor várja ezúttal is a Tamásiba érkező közönséget.

A verseny első napján, augusztus 18-án 10 órakor díjugratással rajtol az ifjúságiak mezőnye. Egy órával később Csikós és Koch ötös lovasjátéka ígér jó szórakozást. A nemzetközi megnyitóverseny első fordulóját 14 órakor, a másodikat 16 órától rendezik, közben újabb lovasjátékra kerül sor a Koch- ötös jóvoltából.

Augusztus 19-én, 10 órától a hagyományos népviseleti felvonulásra kerül sor. A nemzetközi meghívásos lovas- verseny ünnepélyes megnyitóját 14 órakor tartják, amit stafétaugratás, lovasjáték és kultúrműsor követ. Végül 16.30-tól rendezik a díjugratást.

A verseny zárónapján, augusztus 20-án, 10 órától ifjúsági díjugratás, 11-től lo- vasjáték. A délutáni program a korlátugratással kezdődik 14 órakor. A jugoszláv Vin- kovci népi együttes kultúrműsora szórakoztatja a közönséget 15 órától. Ezután újabb lovasjáték következik, majd a rendező bizottság nagydíjáért folyó versenyt rendezik. Az ünnepélyes zárásra, a részt vevő csapatok búcsúztatására 17.30 órától kerül sor.

Kopoli István igar-simontor- nyoi versenyló

A meghívott csapatok:

Csehszlovákia: Kassai Lovasklub, Jt. Kárpátia, Bratislava. Szovjetunió: Litván Vil- niusi SK. Jugoszlávia: Dako- voi ÁG, Zobnatica, Bácska- topolya. A részt vevő magyar csapatok: Kiskunhalasi Határőr Dózsa, Budapesti Honvéd, Tlapi Arany János Tsz SK, Dalmandi MEDOSZ,

Enyingi MEDOSZ, Igar-si- montornyai Lenin Tsz, Lajos- komáromi Győzelem Tsz, Me- zőszilasi Mezőföld Tsz.

Szabó Sándor, a dal mandi csapot tagja