Tolna Megyei Népújság, 1978. augusztus (28. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-13 / 190. szám
6 ^PÚJSÁG 1978. augusztus 13. _ —J ___ t örténe Van egy munkafázis, amely az aratással egyidőben indul és még most is tart, és amelyet az előbbivel ellentétben az évek során nem tudtak gépesíteni — bár sokféle megoldással próbálkoztak — még ma is jelentős kézi munkaerőt kíván: a hibridkukorica címerezése. A megyében a Dalmandi Állami Gazdaságban foglalkoznak jelentős területen kukoricavetőmag- előállítással. 1958-ban kezdték a kukorica termesztését felllendítő a termésátlagokat ugrásszerűen megjavító hibridkukorica-vetőmagok alkalmazását, illetve az előállítást. Ekkor tizenkét gazdaság állt rá az országban a vetőmagszaporításra. Dalmandon ekkor épültek az első berendezések, a szárítás, tisztítás, kalibrálás, ' csomagolás gépeinek helyet adó épületek és egy százvagonos raktár. Azóta folyamatos a fejlesztés. Az 1972-es rekonstrukció nyomán a hibridüzembe százhúszmillió forintot invesztált a gazdaság. Ennek eredménye, hogy a kapacitás háromszorosára növekedett: egyidejűleg hatvan vagon kukoricát tudnak a főszezonban szárítani. A speciális morzsoló, osztályozó, csávázó, csomagoló berendezések, vagyis a feldolgozás gépeinek korszerűsítésével párhuzamosan a termesztés technológiájának fejlesztése is állandó feladat. A termesztés lényege egy mondatban összegezhető: a kutatóintézetekben előállított hibridvonalakat keresztezni kell. Ez a gyakorlatban úgy történik, hogy az anya- és apasorokat felváltva vetik — és külön időben — a táblán. Tehát sávosan sorakoznak egymás mellett a két vonal sorai. A lehetséges variációk az arány megoszlásában a négy anyasor két apasor alkalmazásától a tizenkét anyasor négy apasorig terjednek. Az idegenelést — vagyis a nem fajtaazonos tövek eltávolítását — és a címerezést ma is zömmel kézi erővel végzik. A címerezés gépesítésére vannak kezdeményezések. A múlt héten Dalmandon ennek a munkának a gépeit mutatták be az érdeklődő szakembereknek. Az egyik megoldás fél megoldás; a dolgozókat egy speciális traktorra szerelt hordszékben mozgatják a sorok között, — a gyaloglás tehát megszűnik —, de a címert változatlanul kézzel kell kihúzni. A másik, hogy egymás felé forgó hengerpár kirántja a címert — a megoldás hátránya, hogy a felső leveleket is megcsipkedi. Ennek a konstrukciónak a finomítása lehetséges alternatíva — az eddigiek szerint — a címerezés gépesítésére. Az állami gazdaság és a hibridelőállításban vele együttműködő környező üzemek — három állami gazdaság és tíz termelőszövetkezet — összesen négy és fél ezer hektáron foglalkozik vetőmagnak szánt kukoricával. Az idei termesztési évben tizenkilenc hibridet vetettek — abból három kísérleti előállítás. Tizenhat hibrid előállítása nagyobb területen folyik, ezek a következő évek fajtái, van köztük két-, három-, illetve négyvonalas egyaránt. A hazai igények kielégítése mellett jelentős tételek mennek KGST-orszá- gokba exportra és folyik tőkés céltermelés is. A kukorica vetőmagja egy hektárra, vagy végtermékre vetítve a legolcsóbb, hiszen a szemenkénti vetés elterjedésével kevés vetőmag kell. A már említett rekonstrukcióval megoldották a szállítás, anyagmozgatás gépesítését is, a betakarítás gépi kapacitása lehetővé teszi, hogy a partnergazdaságok területeiről is a gazdaság gépei törjék le a kukoricát. A kétezer - hatszáz vagonnak megfelelő csöveskukorica-menny iséget hatvan nap alatt tudják betakarítani. Az idén épül Dombóváron egy tranzitraktár. Erre azért van szükség, mert a Dombóvár—Lepsény közötti vasútvonalon nem lehet exportszállítmányt rakodni. A termesztés fejlesztésével kapcsolatos elképzelések között nem szerepel a 4500 hektáros terület növelése. Annál inkább keresik azokat a megoldásokat, amelyek a meglévő területen lehetővé teszik, hogy a hibridkukorica termesztését az eddiginél intenzívebbé tegyék. E célból az idén nagyobb arányú kísérletezésbe kezdtek. Ezek tapasztalatai, az év végén készítendő elemzések hozzájárulnak a bélterjesség növeléséhez a minél nagyobb produktumok előállításához. Ilyen módszer például a szántóföldön a sorok közé vetett apás előállír tás. Vagyis az eddig felváltva vetett apa- és anyasorok alkalmazása helyett az egész táblán anyasort vetnek és ezek közé — fél sortávolságra — vetik a megporzást végző apasorokat, melyeket virágzás után kivágnak. Ez a megoldás húszszázalékos terület-megtakarítást eredményez, illetve ennek megfelelő arányú termésnövekedéshez vezet hektáronként. Az alkalmazás természetesen az eddiginél még nagyobb technológiai fegyelmet igényel. A hibridelőállítással kapcsolatban van még egy említésre méltó momentum, nevezetesen az, hogy a mellék- terméket, a csövesből betakarított kukorica csutkáját is hasznosítják. A megőrölt csu- ta finom frakcióját nyugati piacon értékesítik. Ott különféle területeken alkalmazzák, például nagyon finom csiszolóanyagot készítenek belőle, de felhasználja a kémiai ipar is, hiszen kiválóan alkalmas olajszennyeződések megszüntetésére. Évente a gazdaság százötven-kétszáz vagon csutalisztet szállít exportra. —st— Hordszékes címerezőgép. A dolgozók munkája csak any- nyiban könnyebb, hogy a gépvontatta állványról csipkedik a kukorica hegyét. Napjaink közel egyharmadát a munkahelyen töltjük. Korántsem lényegtelen, milyen körülmények között. Ezek a tényezők ugyanis nagymértékben befolyásolják munkánkat, sőt, sok közülük hatással van egészségünk alakulására is. Dr. Illés Elemért, a Tolna megyei KÖJÁL igazgató-főorvosát kérdeztük: a KÖJÁL milyen munkát végez annak érdekében, hogy a munkahely ne legyen egészségünk romlásának okozója? — A közegészségügy feladata, hogy a környezet emberre károsan ható tényezőinek okait, ezek csökkentésének, kiküszöbölésének egészségügyi vonatkozásait vizsgálja; az egészséges élet- és munkakörülmények egészségügyi feltételeit meghatározza. így jelöli meg feladatainkat az Egészség- ügyi Törvény. A KÖJÁL tehát környezetegészségügyi, telepegészségügyi, járványügyi, élelmezésegészségügyi és munkaegészségügyi fel- ^ .., 1 _ mg a datokkal foglalkozik. Munkánk széles körű. Most ebből egy részt kiragadva, csupán a munkaegészségügyi feladatokról beszélek. A munkaegészségügyi osztály jó szakemberekkel és megfelelő műszerezettséggel rendelkezik a feladatok végrehajtásához. Az ipari üzemekben, a megyében közel 33 ezer ember dolgozik. Feladatunk, hogy tanulmányozzuk a termelési technológiákat. a munkavégzés közben fellépő egészségügyi ártalmakat. Különös gonddal vizsgáljuk az üzemek mikroklímáját. Az üzemekben még mindig nagy mennyiségben használnak egészségre ártalmas, szerves oldószertartalmú festéket, ragasztót. Viszonylag kevés az ártalmatlan, vízben oldódó anyagok technológiai alkalmazása. Ezért a munkahely levegővizsgálatán kívül az egészségre ártalmas munkakörökben dolgozóknál biológiai vizsgálatokat (vér, vizelet, stb.) is végzünk. Az elmúlt évben közel 12 ezer ilyen vizsgálat történt. Ha a megengedett értéknél nagyobb mennyiségben találunk a munkahely levegőjében egészségre ártalmas anyagokat, hatósági jogkörünkkel élve kötelezzük az üzemet annak megszüntetésére. Előfordul, — igaz ritkán —, hogy az üzem működését fel kell függeszteni, a dolgozók egészségének védelme érdekében. Például a múlt évben a Kövendi Sándor Tolna megyei Cipész Szövetkezet paksi, Széchenyi téri üzemének működését kellett felfüggeszteni a toluol gáz magas koncentrációja miatt Többet kell foglalkoznunk — de nemcsak a közegészség- ügynek, hanem az üzemi vezetőknek is — a zajártalommal. Ugyanis a zaj olyan maradandó egészségkárosodást okoz, melyet sem gyógyszeresen, sem műtéti beavatkozással javítani nem lehet. Egyetlen mód a megelőzés. Jelentős megyénkben azon üzemek száma, ahol a megengedett értéket meghaladó zajszintet mérünk. Ezekben az üzemekben előírjuk a műszaki elhárítás kialakítását. Kötelezővé tesszük az egyéni védőeszközök használatát, és időszakos orvosi vizsgálatra rendeljük az ott dolgozókat. A megyei tanács egészségügyi osztályának irányításával folyamatban van audiológiai (hallásvizsgáló) állomások kiépítése, ahol a halláscsökkenést — bármi okozta is azt — megfelelő műszerezettség és szakember segítségével diagnosztizálni lehet. Évente közel 1500 vérvizsgálatot végzünk növényvédőszerekkel dolgozóknál abból a célból, hogy figyelemmel kísérjük a vegyszerekkel dolgozóknál a vegyszerek esetleges káros hatását, s időben megelőzzük megbetegedésüket. Ennek is szerepe volt abban, hogy tavaly mindössze egyetlen növényvédőszer-mérgezést jelentettek. Rendszeresen méregkezelői tanfolyamokat szervezünk azoknak a kereskedelmi és ipari dolgozóknak a részére, akik mérgező anyagok kezelésével foglalkoznak. A mező- gazdasági nagyüzemek munkaegészségügyi helyzete az utóbbi időben sokat javult. Szervezettebb lett a növényvédő szerek tárolása és felhasználása. Igen jelentős, hogy agrokémiai központok jönnek létre. A szakályi például igen jól működik. Ennek ellenére számos esetben kellett intézkednünk a növényvédöszeres raktárak, méregárusító üzletek hiányosságainak megszüntetése érdekében. Száz közül van évente a bejelentett foglalkozási megbetegedések száma. Valójában több megbetegedés történik. El akarjuk érni, hogy minden foglalkozási megbetegedést az észlelő orvos bejelentsen, mert ezeket a megbetegedéseket a közegészségügyi hatóságok kivizsgálják és az üzemekkel közösen a károsító tényezőket igyekszünk megszüntetni. A bejelentett foglalkozási betegségek közül legtöbb a bőrmegbetegedés és a hegesztők kötőhártya-gyulladása. Ezek oka, vizsgálataink szerint az, hogy a dolgozók nem használják vagy nem megfelelően használják az egyéni védőeszközöket. Sugáregészségügyi munkánk eddig az ipari röntgen, az orvosi röntgen, az izotóplaboratóriumok és izotóptároló vizsgálatára terjedt ki. Ezek megtervezése, üzembehelyezése a munkaegészségügyi osztály javaslata alapján történik. A Paksi Atomerőmű elkészültével e feladatunk bővülni fog, melyet a megalakuló sugáregészségügyi osztály végez majd el. Jelenleg Pakson és környékén az úgynevezett alapszint mérések, vizsgálatok folynak. Különböző intézetek vizsgálják a talajt, a vizet, a levegőt és korántsem utolsóként a növényzetet. A környezetből állandóan ér bennünket sugárzás. Ez természetesen semmiféle egészségkárosodást nem okoz. A mostani felmérések, vizsgálatok célja ezen sugárzás mennyiségének, minőségének vizsgálata még az atomerőmű működése előtt, hiszen valójában a most mért értékek jelentik a normális, a természetes alapszintet. Hazánkban már ma is közel tízezer ember dolgozik „sugaras” munkakörben. A sérülések, foglalkozási megbetegedések aránya — a jól szervezett ellenőrzés, megelőzés eredményeként — lényegesen kisebb, mint egyéb munkahelyeken. Igyekszünk a társszervekkel, társhatóságokkal, elsősorban az SZMT munkavédelmi osztályával, valamint a Nö vényvédelmi és Agrokémiai Központtal jó kapcsolatot kialakítani. Ugyanígv a mindinkább erősödő üzemegészségügyi szolgálattal is. Célunk ugyanis közös: az egészségre ártalmas tényezők csökkentése, az egészséges munkahelyi légkör kiala- kításaő ez pedig nem könnyű, de szép feladat. — szepesi — Ezen a héten a két világháború közötti időszak dokumentumaiból válogattunk. A Magyar Tanácsköztársaság megdöntését követően a rendszer mindent megtett azért, hogy a baloldali gondolkodású személyeket internálják, börtönbe, fegyházba zárják. Erősítette a határ mentén a csendőrséget, hogy megakadályozza az emigrációban lévők hazatérését, s ha valaki mégis megkísérelné a határ átlépését, azonnal letartóztathassák. A szekszárdi csendőr- szárny-parancsnokság parancsnoka, Havranek János százados, 1920. augusztus 6- án az alispáni hivatalt arról értesítette, hogy „... elöljáró csendörkerüle- ti parancsnokságomhoz oly értelmű felterjesztést tettem, hogy Mázán, Nagymányokon, Czikón és Mőcsény községekben egy-egy 12 főnyi csend- örkülönítmény állíttassék fel, a Bátaapáti-i, Mórágyon, Várdombon, Sárpilisen, Lan- kocon jelenleg is működő csendőrkülönítmények létszáma pedig 12—12 főre emeltessék fel. Ezen szaporítással, véleményem szerint, e határszéli csendőrszolgálatot kifogástalanná lehetne tenni.” (Havranek János csendőr a Magyar Tanácsköztársaság idején többi társával együtt belépett a vörösőrségbe, megesküdött a proletárhatalom védelmére, de már az első alkalommal elárulta azt, ő volt, aki a megyei direktórium tagjainak letartóztatását irányította.) Havranek nem önszántából tette a felterjesztést. Éry Márton — akkori vármegyei főjegyző — indítványozta a csendőrőrsök , megerősítését figyelemmel a már eddig is jeelentkező vörös irányú tünetekre, valamint a szerbek elvonulásával kapcsolatosan bekövetkező eseményekre __” A csendőrség megerősítésére tett intézkedést még jobban megmagyarázza Klein Antal főispán-kormánybiztos bizalmas jelű levele, amelyet a kommunista agitáció megakadályozása érdekében valamennyi járási főszolgabíróhoz küldött 1920. augusztus 7-én. „Lázító tartalmú röpcédulákkal árasztják el az országot (a kommunistákról van szó — a szerk.) különösen a demarkációs vonal mentén, amelyek főként a nemzeti hadsereg fegyelmének megbontását célozzák. Agitátorok működnek a városi munkásság és a falusi lakosság körében egyaránt, akik különösen a katonai behívóparancs teljesítése ellen izgatnak, a behívottakat az entente missziókhoz utasítják azzal, hogy ott behívásukat mutassák be, s az ellen tiltakozzanak. Az agitáció hatásaként ismét megjelentek a kommunista eszmék híveinek gomblyukaiban a piros szegfűk, vagy egyéb piros virágok, a zsebekben pedig a piros zsebkendők, sőt egyesek a piros nyakkendőjükre még az ú. n. ,.jogtűk”-et is kitűzik. Vannak olyanok, akik cégtáblájukat tendenciózusan pirosra festik át, halottaik sírját vörös fejfával látják el, stb. Rettegtek még a táros cégtábláktól, a piros zsebkendőktől és a piros virágoktól is... Nevetséges lenne az egész, ha nem jelentett volna oly sok embernek szomorúságot, meghurcoltatást, üldözést; ha nem lett volna sok tragikus eseménynek forrása. Tizenegy évvel később, 1931. augusztus 10-én Mórágy község elöljáróságától a főjegyző terjedelmes jelentést küldött a járási főszolgabírónak. A levél tárgyát így fogalmazták meg: „Jelenlegi nehéz gazdasági viszonyok okozta általános elkeseredés.” A levél minden sorából az a mérhetetlen nyomor árad, amelyről az idősebb nemzedék képviselőitől oly sokat hallunk, s mondjuk meg őszintén, a fiatalok szinte elképzelhetetlennek tartanak. Nos, íme a levél: ,,A folyó évi rettentő nagy szárazság következtében az idei termés mindenben oly rossz, hogy a gazdának és családjának sem élelmezésre, sem ruházkodásra nem tellik, de még állatállományának takarmányozására se; sarju absolute nem is lesz. — Emellett nap nap után panaszolják, hogy a takarékpénztári kamatok oly százalékra emelkedtek, hogy nemcsak törleszteni képtelenek, de még csak kamatfizetésre sem jut; köztartozásaikat sem képesek befizetni; szaporodnak az adóhátralékok, az adósságok összege is magasra felszökik a nagy kamat mellett. — A gazda nehezen fizetheti csak rendes cselédjeit, munkásait, és alig jut a termésből arra, hogy az iparosoknál lévő számláit kiegyenlítse. — Ez okozza a gazdák körében az elkeseredést. A mezőgazdasági munkások körében pedig az, hogy az idei aratás és cséplésből oly gyenge keresetük volt, hogy már a tél kezdetével nem lesz kenyerük, s ezt még sietteti az, hogy nap nap után panaszolják, amidőn amúgy is nagyon kevés gabonakeresetüket beőrletik, vagy lisztre átcserélik, mindössze egy •m m gabona után alig kapnak 53 kgr lisztet: munka- alkalmuk pedig már most sincsen, mert a gazda munkást nem fogadhat fel, mivel képtelen őt fizetni. — Boraikat értékesíteni teljesen lehetetlen. A 80—90 családfőből álló kőbányamunkásoknál az szüli az jflkeseredést, hogy nem képesek munkához jutni, s így semmiféle keresetük nincsen. — Az itteni kőbánya kénytelen volt munkásait el- bocsájtani, mivel nem juthat szállításhoz, Hihetetlen nyomor fog itt bekövetkezni ezekre a szegény családokra. Nagyon kérem ezért főszolgabíró urat, volna kegyes előterjesztést tenni, hogy már csak kizárólag ezekre a nyomorgókra való tekintettel is úgy a kormány hatóság, mint a vármegye juttassa szállításhoz az itteni kőbányát lehető legsürgősebben, hogy a kőbánya ismét üzembe léphessen és az itteni nyomorgó családfőket ismét munkába állíthassa. —” A belügyminisztérium 1943. augusztus 6-án kelt baloldali összesítőjében olvashatjuk, hogy a herceg Eszterházy Pál Dombóvár község határában lévő Nosztány pusztai gazdaságában foglalkoztatott 67 mezőgazdasági idénymunkás béremelést követelve a munkát megtagadta. A sztrájk vezetőjét, Sztraha Mihályt internálták — a többiek felvették a munkát. Egy héttel később a közeli uradalomban, Ödalmandon robbant ki sztrájk, a hadimunkára kirendeltek léptek sztrájkba, és utána megszöktek. Puskás Zoltánt, Zámbó Gyulát, Deák Ferencet, Sütő Lajost és Suta Sándort elfogatta a járási főszolgabíró és a kistarcsai internálótáborba kísértette őket. Magyarország német megszállását követően a német katonaság nem sokat törődött a lakosság nyugalmával. A dombóvári főszolgabíró emiatt az alispánnál tett panaszt 1944. augusztus 13- án. Idézzünk néhány mondatot a levélből: Előterjesztést teszek aziránt, hogy szíveskedjék a Pécsett székelő 1. (369 helyi parancsnokság) Orstkomman- datur útján odahatni, hogy a Mágocson állomásozó SS alakulat tehergépkocsijaival ne gyakorlatozzon Dombóvár szűk belterületi utcáin, ami nap-nap után lejátszódik szemünk előtt az Esterházy utcán végig és le az újdombóvári állomásig, állandó porfelhőt verve és állandóan zakatolva. A közelmúltban is nekimentek egy baranyame- gyei paraszt szekérnek, ezek mind leestek a kocsiról...” K. BALOG JANOS
