Tolna Megyei Népújság, 1978. augusztus (28. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-02 / 180. szám
1978. augusztus 2. KÉPÚJSÁG 3 Rugalmasabb munkarend Hazánkban lényegében egységes munkarend alakult ki, a vállalatok — a kéthetenként ismétlődő szabad szombatoktól eltekintve — többnyire azonos munkaidőbeosztással dolgoznak, ami egészében véve megfelel a szervezett munka követelményeinek. Vannak azonban esetek, amelyek megkívánják egy-egy vállalat munkarendjének megváltoztatását. Előfordul például, hogy jobban kell alkalmazkodniuk kooperációs partnerek igényeihez, az export szállítási kötelezettségek határidejéhez. A gépek karbantartása, nagyjavítása, a befejezetlen termelés számbavételéhez szükséges munkaszünet is szükségessé teheti a szabad, illetve a munkanapok átrendezését. Ilyen munkarend-változtatásokra eddig is adhatott engedélyt a munkaügyi miniszter, a Minisztertanács mostani határozata azonban lehetővé teszi, hogy az eddiginél egyszerűbben, rugalmasabban hozhassák a munkarendet összhangba az adottságokkal, a termelési, a gazdasági érdekekből fakadó követelményekkel. Elsősorban az ipari, kivitelező építőipari, mező-, erdő- és vízgazdálkodás ágazatba tartozó vállalatok, szövetkezetek előre tervezhető esetekben ezentúl évente hat munkanapot szabadnappal cserélhetnek föl, külön engedély nélkül, ha az a hatékonyság növelése szempontjából indokolt, kimutatható, ellenőrizhető gazdasági előnynyel jár, s a dolgozók érdekeivel nem ellentétes. A dolgozók közlekedése, a gyermekek bölcsődei, óvodai elhelyezése, stb. is biztosított. A megváltozott munkarendnek nem lehet célja a vezetési hiányosságok, a tervszerűtlen munka következményeinek ellensúlyozása, nem befolyásolhatja kedvezőtlenül a vállalatok tevékenységét. A munkarend módosítása éves szinten nem járhat többletszabadnappal és nem csökkentheti a törvényes évi munkaidőalapot. A karácsony és újév közötti munkanapokat érintő munkarendet — az építőipar kivételével — csak jelentős és kimutatható gazdasági előny esetén szabad megváltoztatni, mégpedig a felügyeleti szerv engedélyével. Ezt az engedélyt a vállalatra át lehet ruházni, a vállalatoknak azonban ilyen esetekben is be kell jelenteniük a karácsony és újév között tervezett munkarend-változtatást. Előfordulhat, hogy előre nem tervezhető okok miatt, esetleg károk vagy veszteségek elkerülésére kell valahol megváltoztatni a munkarendet. A Minisztertanács határozata ilyen intézkedésre felhatalmazza a vállalatok igazgatóit, a szövetkezetek elnökeit, akik a szakszervezet vállalati szervével, illetve a szövetkezeti bizottsággal egyetértésben az említett kereteken túlmenően is elrendelhetik munkanapok áthelyezését. Erről azonban az illetékes minisztert, tanácselnököt értesíteniük kell. A vállalatoknak a korábbiaktól eltérő munkarendet • a bevezetést megelőző két héttel be kell jelenteniük a közlekedési vállalatoknak, hogy azok a megváltozott utas- forgalommal számolhassanak. (Olyan esetekben természetesen nem kell előre bejelentést tenni, amikor a munkarend-változtatás előre nem látható.) A miniszter- tanácsi határozat szeptember 1-én lép életbe. Az első vásárlók Egységesen jó minőségű liszt őrölhető abból a búzából, amelyet az új, úgynevezett aktív szellőztetési eljárással kezelnek. A GABONATRÖSZT kutatóintézetében kidolgozott technológiát az idén már a raktározásra kerülő kenyérnek való mintegy 30 százalékánál alkalmazzák. A tárolókba ömlesztett búza rendszeres szellőztetést igényel, hogy minőségét, sütőipari értékét megőrizze. A korszerű módszer, hogy nem a búzát mozgatják át kézi erővel, hanem levegőt fúvatnak át a tárolt gabonán, így oldják meg a szellőztetést. Az intézet technológiájával állandóan, egyenletes hőmérsékleten tartható a tárolt búza. Ezt különleges mérőműszerekkel ellenőrzik, amelyek a silóban több méter mélységben is érzékelik a hőmérsékletváltozást. Ha túlmelegszik a búza, duda jelzi, s megkezdődhet a levegő- fuvatás. Ily módon akár a következő aratásig megőrzi jó minőségét a gabona, kitűnő ízű, magas, ropogós héjú kenyér süthető belőle. MTI) Új üzlet (TUDÓSÍTÓNKTÓL) önkiszolgáló élelmiszerboltot nyitott a tolnai ÁFÉSZ Faddon, teljesítve ezzel a lakosság régi igényét. A helyi tanács segítségével a kisvendéglő melletti épületet alakították át erre a célra. Az építési munkálatokat a tolnai tanács költségvetési üzeme végezte. A 200 négyzetméteres üzlet fél év alatt, a határidő előtt tíz nappal készült el. Megnyitásával egyidejűleg a mellette lévő, régi, elavult vegyesboltot — melynek feleakkora alapterülete volt, mint az újnak —, megszüntették, illetve raktárként használják. A létesítmény 700 ezer forintba került, félmillió forintos árukészlettel rendekezik. Jó a belső kiképzése, a régi berendezéseket újakkal egészítették ki, például Tyler típusú hűtőkkel, gondolákkal, Grönland hűtőszekrénnyel. Ez utóbbi érdekessége, hogy ajtaja üveglapból készült, így a benne elhelyezett áruk megtekinthetők. A régi bolthoz képest bővítették az áruválasztékot. Az Kocaszállás Faddon ÁFÉSZ saját cukrászüzeme a vevők igénye alapján szállítja a különféle süteményeket és a pogácsát. Zöldséget és gyümölcsöt a helyi termelő- szövetkezettől, saját felvásárlásból, és a ZÖLDÉRT vállalattól kapnak. Szélesebb a tej- és tejtermékek, húskészítmények, FÜSZÉRT-áruk választéka is. A folyamatos ellátást szolgálja a raktárban lévő 1200 literes hűtőkapacitás. A lakossági szolgáltatás javítása érdekében a meglévő kávédaráló mellé hamarosan még egyet beállítanak. A vásárlók gyors kiszolgálását, de a hatfős személyzet munkáját is segíti a két korszerű ANKER pénztárgép. A nők fizikai munkájának megkönnyítésére két kézikocsit vásárolt a szövetkezet. Megfelelőek a szociális helyiségek: van öltöző, iroda, mosdó. A megnyitás után a faddi- ak boldogan vették birtokukba az új üzletet, melynek üzembe helyezésével az ÁFÉSZ tovább növelte a helyi lakosság ellátásának kulturáltságát. SERES ANTAL (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Kétszáznegyven férőhelyes kocaszállással bővíti szakosított sertéstelepét az év végéig a pálfai Egyetértés Mező- gazdasági Termelőszövetkezet. A létesítmény terveit az AGROBER Tolna megyei ki- rendeltsége készítette, kivitelezője a szövetkezet házi építőbrigádja. A beruházás költsége közel két és fél millió forint, amelyhez a szövetkezet 1 millió 900 ezer forint állami támogatást vehet igénybe. A nagy forgalmú, százhatvankét kilométeres Budapest—Kelebia vasúti szakasz villamosítása 1976 januárjában kezdődött meg és előreláthatólag 1979 közepére fejeződik be. A vezetéképítők a napokban elérték Kiskőröst, amely körülbelül száz kilométerre van a fővárostól. A képen: Kiskőrös vasútállomás közelében a századik kilométernél dolgoznak a felsővezeték-szerelők. (MTI fotó — Karáth Imre felvétele — KS) Mindenki másképp csinálja: Orjaleves, pisztráng és papírszalvéta Étlap és valóság a magyaros vendéglátásban Szeretném mozgásba hozni az olvasó gyomornedveit .és éppen ezért bevezetőül meglehetősen távolról kezdem. Nem kell a szavaimat készpénznek venni, csak a saját ízlésem szerint nyilatkozom, az ízlések pedig ismeretes módon különbözők. A svájci fondue (olvasztott meleg sajt pálinkás kenyérrel) kitűnő: az arab kuszkusz méregerős, de jó; a francia Per- nauld ihatatlan; a württen- bergi mandarinos borjúszelet Ínyemre való; életem legjobb virslijét Innsbruckban ettem; Temesvárott kitűnően csinálják a hagymás puliszkát; a szerb csebabcsicsa éppúgy kedvencem, mint a gyuvecs; a lengyel meleg céklaleveshez még szoknom kell; az NDK-beli Lauenhaiban érdemes vaddisznósültet rendelni; a párizsi Rue Voltaire kínai vendéglőjében pdeig azt a valamit, amiről tán jobb is, hogy még ma sem tudom, hogy miből készült, de kitűnő zöld gombócokat tartalmazott lila lében. E sokféle helyről felidézett ételeknek volt egy közös jellemvonásuk. Valamennyi szerepelt az étlapon és kivétel nélkül kapható is volt. Ami semmivel sem kevésbé ízes magyar megfelelőikről sajnos már nem mondható el minden esetben. Műhelytitkok Nem vagyok vendéglátóipari szakember. Alább részben érzékeltetendő tapasztalataimat, mint gyakorló vendég és immár két hónapja, mint zsűritag szereztem. Ol- vasóink már találkozhattak lapunk hasábjain a ,.Magyaros vendéglátásért” címmel meghirdetett versennyel, melynek jóvoltából sikerült tapasztalataimat gyarapíta- nom. Mivel ezzel semmilyen értékelésnek nem vágok elébe — hiszen az úgyis teljesen más szempontok szerint történik — szeretnék felidézni eddigi benyomásaimból néhányat. Ha a vendég az étlapon sárközi orjalevessel, libamájjal töltött sertésbordával, Szalajka-módra készült pisztránggal, bátaszéki ragulevessel, rizses rákpörkölttel, netán 9-féle palacsintával találkozik; a korábban említett gyomornedvei ugyancsak megmozzdulnak. Belenyúl pénztárcájába, hiszen az ilyen lehetőség nem fordul elő minden nap életében, aztán meglepődik. Az ízeket ígérő ízes nevek valóban ott vannak az étlapon, de a konyhában legfeljebb csak alkalmilag. Ez lehet a beszerzési lehetőségek függvénye is, de a kedves vendéget nem az üzemviteli szempontok érdeklik, hanem a saját gyomra. Ha nem kapja meg, becsapva érzi magát és nagyon bajos az igazát vitatni. Amikor ételre várás közben gondolkodni támad ideje és kedve, minden bizonnyal más is megfordul elméjében! Netán az, hogy a brassói aprópecsenyének mi köze van Brassóhoz, és ha van, akkor miért készítik annyiféleképpen. Miért lehet belőle „sláger” minden étlapon, anélkül, hogy szövegét bárkinek énekelni támadna kedve? Töprengései közben ételcsaládokra bukkan, melyek ugyanazon alapanyagból, nagyon kis technikai változtatással (esetleg maradékok felhasználásával) készülhetnek, nem csekély képzelőtehetségre valló fantázianevek fedezékébe rejtőzve. Hogyan? A vendég és a vendéglátó viszonya érdekes pszichológiai képlet. Előbbi tudja, hogy ő tulajdonképpen vásárló, aki a pénzéért venni (és enni) akar. Utóbbi is tudja ugyanezt és ismeretei birtokában a lehető legszélesebb skálán mozogva viselkedik. Udvariasan és villámgyorsan, kevésbé udvariasan és egyáltalán nem gyorsan, vagy úgy, hogy a kopogó szemű vendég már minden falatnak örül, hiszen ha dühében máshová megy, talán kezdheti a várakozást elölről. Megyejáró útjaink során szinte .valamennyi variációval találkoztunk. Azzal is, hogy az étterem egyik végében damaszt szalvétával terítettek, a másikban elrendűbb papírral. A haszonkulcs az étterem minden pontján ugyanaz volt... A vendég mindig a pillanatnyi benyomások alapján ítél. Ha történetesen mester- ‘■*ége szerint megyejáró is, akkor olykor meglepő változások tanúja lehet. Színvonalingadozásokat mérhet le, amelyeknek bizonyára szintén megvan az objektív oka (személyi feltételek, a berendezés romlása, a felújítási keret szűkössége és még má« számtalan), de a vendég netn oknyomozni jön, hanem táplálkozni. Netáni kifogásait egy-egy jó szóval, készséges viselkedéssel csökkenteni lehet. Van ahol megteszik, de mindenki másképp csinálja.. Hőségben Két-három családtagnak se mindig élvezet ebédet főzni, de valóságos gyerekjáték ahhoz a munkához mérten, ami vendéglátó egységeink konyháiban (talán nincs is kivétel) folyik. Az a benyomás, hogy még az új létesítményeknél is legelőbb a konyhák méretein igyekeznek a beruházási költségekből valamit megtakarítani. Az eredetileg tervezett és bejelentett főzési kapacitásnak később sokkalta többel kell megbirkózni, ám bánják az ott dolgozók, meg a KÖJÁL, mely felülvizsgálatra, ellenőrzésre hivatott és kárhoztatott. A konyhai dolgozók munkakörülményei majdnem .mindenhol siralmasak. Ezt a vendég o d a k i n n nem láthatja, de aki a színfalak mögé érkezik, megdöbbenve tapasztalja. A színfalak vendéglátásunk esetében többet takarnak, mint egy Shakes- peare-drámában. Erre visz- szatérni azonban még lesz időnk. Befejezésül illesse elismerés azokat, akikkel ugyancsak mindenütt találkoztunk és akik egy szép szakma hagyományait őrizve, továbbfejlesztve igyekeznek mindent megtenni a „Magyaros vendéglátásért”. A még folyó verseny szempontjai és tisztessége nem engedik meg, hogy helyet és neveket említsünk. Az egyik egység vezetője se tud arról, hogy szidás formájában kapta a legnagyobb bókot az ételeket éppen porciózó szakácsnőtől. — Ennél nem lehet kisebb adagokat adni! — mérgelődött. — Megköveteli, hogy minden a vendég elé kerüljön! És folyton az emberlánya kezére néz! Valószínűleg a tisztesség és a magyaros vendéglátás kedvéért egyaránt. ORDAS IVÁN
