Tolna Megyei Népújság, 1978. július (28. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-04 / 155. szám

icszá - psz.1 , .-»• -tár XXVIII. évfolyam, 155. szám ÁRA: 0,80 Ft 1978. július 4., kedd Mai számunkból SOK ÚJ KEZDEMÉNYEZÉS (3. old.) TÁJÉKOZOTTSÁG (3. old.) MATERIALIZMUSRA NEVEL-E A FIZIKA? (4. old.) NÉGY CSAPAT MÉG VERSENYBEN (5. old.) Hány népgazdaság van? HATVANMILLIÓ dollár kiadását tette elkerülhetővé 1977-ben az az intézkedéssorozat, aminek célja, hogy a kőolajfeldolgozásból származó termékeket más energia- hordozókkal — így szénnel, földgázzal — helyettesít­sék. Az energiafelhasználás ésszerűbbé tétele fontos népgazdasági érdek; népgazdasági érdekekre hivatkoz­nak azok a — közületi — fogyasztók, akiknél marad a szén az áhított olajtüzelés helyett, s gazdasági céljaik veszélyeztetésével vádolják azokat, akik nem engedélye­zik az olaj- vagy földgáztüzelésre történő átállást. Ezek szerint van egy nagy népgazdaság, s azután sok-sok ki­csi, kinek kinek már-már tetszése szerinti, például mű­szeripari, textilipari, élelmiszeripari, attól függően, egy- egy cég hol tevékenykedik. Az abszurdumig futottunk gondolatmenetünkkel, mert hiszen a műszeripari stb. „népgazdaság” képtelen­ség. Mégis, a végletesség segít annak a napi tapasztalat­nak a megvilágításában, a mi arra figyelmeztet, túl könnyen vélik némely termelők, szolgáltatók, általában gazdálkodó szervek kizárólagos tulajdonuknak a nép- gazdasági érdekeket, s joguknak az így értelmezett ér­dekek képviseletét, érvényesítését. Holott az egyszer­egy az egyszeregy: csak egyféle népgazdaság van. Ami­re mindenki bólogat. S azután cselekszik úgy, ahogy addig. Tavaly a bíróságok összesen tizenkilencezer gazdasági pert tárgyaltak, s az ún. peren kívüli jogi viták számát ennek többszörösére becsülik a szakemberek. Aligha merész megállapítás: a perekben, a vitákban a leggyak­rabban elhangzó kifejezés minden bizonnyal a népgaz­daság érdeke, igénye, szükséglete, diktátuma volt. Erre hivatkozott al- és felperes, egyik és másik jogtanácsos, felügyeleti szerv és bíró, s erre hivatkozik az újságíró is, mert hiszen a népgazdaság említése jogos. Csak nem mindenkor, s mindenki által! NAGYON IGAZA VAN annak a vezérigazgatónak, j aki azt mondta, amikor partnereiknek nincsenek érve­ik, vagy kifogytak azokból, akkor hozakodnak elő a vélt aduval, a népgazdasági érdekek ilyen-olyan értelmű emlegetésével. Igen ám„ de tiszteletet érdemlő önkriti­kával ugyanez a vezérigazgató azt is elismerte, ő sem jár el másként, ha szorult helyzetbe kerül, summa sum- márum,'divat lett hajigálózni e nagy nyomatékú kifeje­zéssel. Pontosan azért, mert divat, mert gyakori, sokat veszített súlyából az ilyesfajta érvelés. Hiszen aki mondja, s akinek mondják, egyaránt tudja, népgazdaság alatt — nem kivétel nélkül, de legtöbbször — az a „pi- -ike” népgazdaság értendő, amit a hivatkozó kisajátíta­ni vélt a nagy egészből, ami az „ő” népgazdasága. Más híján macskakörmökkel jeleztük előbb egyet nem értésünket az ilyesfajta különbejáratú okoskodásokkal, ám ettől még azok vannak, elhangzanak napról napra. • A nagyvállalat ezt a címkét használva kísérli meg rá­testálni a kisebbre elöregedett termelőberendezéseit, s j azokkal együtt a nála gazdaságtalan — de az új helyen sem kifizetődő — gyártást, a kicsiny cég vastagon fo- | gó árkalkulációs ceruzáját véli a népgazdasági érdekelt­ségtől vezettetni, s az építők, mikor csapot-papot ott­hagyva elvonulnak egy másik beruházásra, szintén e jelszóval teszik. Kikerülhetetlen a forró kása: sokak számára takaró j lett a népgazdaság emlegetése, takaró mulasztásokra, melléfogásokra, szervezetlenségre, az igények rossz föl- j . mérésére. Igaz, az érdekeltség bonyolult szövevény, mert szálai a társadalmi hasznosságot éppúgy átfogják, mint a jó értelmű csoport- és egyéni érintettséget. Az azonban járhatatlan út, hogy ki-ki tetszése szerint e szö­vevényből kihúz egy szálat, s fölmutatja úgy, hogy másnak tessék, népgazdasági fontosságúnak azt, ami szűk csoportot, néhány személyt képvisel, jelenít meg csupán. VIZSGÁLATOK SORA bizonyítja: a termelő tévé- j kenység legsebezhetőbb területeinek egyike az ágazatok kapcsolatrendszere, s a vállalatok közötti együttműkö­dés. A zavarok fő forrása az a szemléletmód, melynek hirdetői és gyakorlói mindig a maguk népgazdasági szerepét állítják a fő helyre, nem sokat törődve azzal, s sajátos, sok szereplőt befogadó színpadon rajtuk kívül még kik, hol, milyen rendezői utasítások alapján he­lyezkednek el. Magyarán: akik mást játszanak, mint amit játszaniuk kell, azok fölborítják a rendet, ve­szélyeztetik az előadás menetét. Ezért nem csupán er­kölcsi, hanem nagyon is valós, megfogható érdekek fű­ződnek ahhoz, hogy ahol szükség van rá, ott ne csak győzködéssel, hanem más módon is mindenkivel meg­értessék : csak egy népgazdaság van, s cselekedeteit en­nek érdekeihez kell igazítania. LÁZÁR GÁBOR Aratják az őszi árpát Csatasorban a kombájnok Megkezdték az őszi árpa betakarítását a bonyhádi Pannónia Termelőszövetke­zetben. Ha az idő engedi, egy hét múlva kezdik a búza ara­tását is. A múlt heti vihar sok helyen megdöntötte a gabonát. A sok eső, a hűvös idő miatt késik az érés. Az már biztos: az idén nehéz aratás lesz. A viszonylagos nagy nedvességtartalom el­lenére is aratni kell az ár­pát, mert rohamosan gyomo- sodni kezdene. Árpával teli IFA ereszke­dik óvatosan a domboldalról, a kombájnok a megdőlt táb­lával, a nehéz talajjal bir­kóznak. Egyelőre órabérbe dolgoznak a kombájnosok és terményszállítók. A száz hek­tár árpa betakarítása „beme­legítésnek” számít. Nem kell még túlórázni, a hét köze­péig „kényelmesen” végeznek az árpával. Az igazi erőpróba a búza betakarítása lesz. Fotó: Komáromi Púja Frigyes Becsben Dr. Willibald Pahr osztrák, külügyminiszter meghívásá­ra hétfőn délután háromna­pos hivatalos látogatásra Bécsbe érkezett Púja Fri­gyes külügyminiszter. A ked­den délelőtt megkezdődő hi­vatalos megbeszéléseken a két külügyminiszter áttekin­ti a magyar—osztrák kap­csolatok alakulásával, illet­ve a nemzetközi helyzet leg­fontosabb fejleményeivel ösz- szefüggő kérdéseket. Az osztrák külpolitikai és nemzetközi kapcsolatok tár­sasága felkérésére Púja Fri­gyes kedden előadást tart „A Magyar Népköztársaság kül­politikájának fő vonalai és az európai együttműködés idő­szerű kérdései” címmel. A külügyminiszter szerdán fel­keresi hivatalában dr. Rudolf Kirchschläger szövetségi el­nököt, majd az osztrák kül­ügyminisztérium épületében sor kerül a két ország kör zötti vízumkényszer meg­szüntetéséről szóló és a jövő év január 1-én életbe lépő egyezmény aláírására. Az 1979. január 1-én ha­tályba lépő megállapodás je­lentőségét a Volksstimme ve­zércikkében méltatta Franz Muhri, az Osztrák Kommu­nista Párt elnöke. Rámuta­tott, hogy a vízumkényszer megszüntetésével Magyaror­szág és Ausztria Helsinki szellemében járt el és újabb konkrét lépéssel segítette elő a biztonsági értekezlet hatá­rozatainak sokoldalú meg­valósítását. Az Osztrák KP elnöke végül emlékeztetőül idézett a közelmúltban Ma­gyarországon tett látogatása­kor, Kádár Jánossal, az MSZMP KB első titkárával folytatott megbeszéléseiről kiadott közös közleményből, amelyben mindkét párt kép­viselői megállapítják, hogy a Magyar Népköztársaság és az Osztrák Köztársaság kap­csolatainak fejlődése, ezen belül az utazási feltételek könnyítése mindkét nép és mindkét párt érdekeit szol­gálja. (MTI). Kadhafi Máltán A brit katonai támaszpon­tok jövő évben esedékes be­zárása után Málta csak a haladó arab országok gaz­dasági segítségét veszi igény­be abban az esetben, ha a nyugat-európai államok to­vábbra is nehézségeket tá­masztanak a földközi-tengeri szigetországnak —, mondot­ta vasárnap La Valettában Dominic Mintoff máltai mi­niszterelnök egy tömeggyű­lésen, amelyet Moamer El- Kadhafi líbiai államfővel kö­zösen tartott. Kadhafi elnök öt európai szocialista országban, köz­tük Magyarországon tett hi­vatalos, baráti látogatása után érkezett Máltába. A Mintoff miniszterelnökkel közös tömeggyűlésen a líbiai államfő élesen bírálta a brit támaszpont-politikát és arról biztosította a földközi-ten­geri kis szigetországot, hogy Líbia minden segítséget meg­ad neki az egykori gyarmato­sítók távozása után. „Ennek a sportágnak jövője van” A TOTÉV motorosai vasárnap délelőtt Tengelicen bemutató versenyt rendeztek. Ezen részt vettek a lengyeli túramotorosok is. Képünkön a verseny legjobbjai közt Kern György, 107-es rajtszámmal. (Riport a 6. oldalon.) Munkában Sólyom József, a körzeti szerelő

Next

/
Oldalképek
Tartalom