Tolna Megyei Népújság, 1978. július (28. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-09 / 160. szám

1978. július 9. Képújság 13 Tenisz és tanulás Beszélgetés Taróczy Balázzsal Nem könnyű dolog Taróczy Balázzsal riportot készíteni, rengeteget utazik. Amikor végre sikerül telefonvégre kapni, gyorsan megegyeztünk egy időpontban: a délelőtti edzés előtt ráér egy félárára. Taróczy Balázs belép a szo­bába és körülötte szinte meg­elevenedik minden. Dinami­kus egyéniség, arcán nem hagytak nyomot a megeről­tető programmal zsúfolt he­tek. — Mi a mai edzésprogram- ja? — Egész délelőtt mecsse- ket játszunk Benyikkel, teg­nap iskoláztunk. Délben pi­henő, aztán délután folytat­juk. — Hogyan telnek napjai, ver­senytől versenyig? — Naponta két edzésem van, délelőtt és délután, at­tól függően, hogy milyen a pályabeosztás. Amikor nincs szabad pályánk, akkor futok a Fáy utcában. Ha a pihené­sen túl is marad szabad idő, az a tanulásé. Taróczy Balázs nemcsak a sportban az élmezőny tagja. Kitűnő érettségi után a Köz- gazdasági Egyetemre ment. A belker piackutató szakának utolsó éves hallgatója. Há­rom nyelven — oroszul, ola­szul és angolul — beszél. — A József Attila gimná­ziumban orosz tagozatra jár­tam. Az angol pedig a tenisz nem hivatalos szaknyelve, számomra szintén nagyon fontos. — Az egyetem befejezése után hol helyezkedik el? — Olyan állásban szeret­nék dolgozni, amely a sport­tal szoros kapcsolatban áll és ahol nyelvtudásomat kama­toztatni tudom. Konkrét el­képzelésem még nincs, elő­ször az államvizsga és a dip­loma következik. — Nem okoz nehézséget a tenisz és a tanulás egyeztetése? — Kezdetben nem volt könnyű, szerencsére az egye­tem maximális támogatást nyújtott és nyújt ma is, cso­porttársaim mindig szívesen segítenek, bármi gondom akad a tanulásban. — Az idei év zsúfoltnak Ígér­kezik ... — Igen, idén először együtt rendezik a .világbajnokság (WCT) és a Grand Prix ver­senyeit. Ahhoz, hogy helye­zésemet a világranglistán megtarthassam, legalább 20 versenyen kell indulnom. A teniszvilágban elterjedt szo­kás, hogy a menő teniszezők inkább indulnak kihívásos tornákon — mert ez több pénzt jelent — mint a hagyo­mányos, nemzetközileg nagy becsben tartott versenyeken Wimbledonban, Párizsban vagy Forest Hillsben. Ezt el­kerülendő a Pro Council, a világ teniszsportját irányító kilenctagú bizottság, mindent elkövet, hogy e felfogást el­lensúlyozza, a fent említett versenyek tekintélyét meg­őrizze. Az előírás szerint egy viszonylag befutott verseny­zőnek mindkét versenyben részt kell vennie. így aztán vég nélkül következnek a játszmák, városok, tornák. Je­lenleg Milánó, Rotterdam, Monte Carlo, majd Nizza a sorrend. — Tudom a tenisz mindent betölt, de ha esetleg nem ta­nul, nem pihen, akkor mit csi­nál a legszívesebben? — Rendszeresen járok fo­cizni a volt gimnáziumi osz­tálytársaimmal. Ezenkívül ol­vasni szoktam és nagyon sze­retek moziba járni. Legutóbb a Magyarokat láttam, nagyon tetszett. Nagyon emberinek találtam. Igaz, Fábri filmjei mindig is azok. Egyébként külföldön is eljárok moziba, de, s ez talán egyeseknek furcsán hangzik, én a magyar filmeket szeretem leginkább. — Kit tart a legjobb teni­szezőnek? — Connors-t, Borg-ot, meg talán Vilas-t. Ezért is járom szívesen a világot, mert ha külföldön játszom, rögtön lá­tom, mennyi mindent kell még tanulnom, hol tudok még csiszolni magamon. — Nagyon szereti a teniszt. Gondolt már arra, hogy egy­szer majd talán meg kell válnia tőle? — Nem, ezt nem tudom el­képzelni. Én már csak te- niszcentrikusan gondolkozom. Ügy gondolom 30—32 éves korig még jól lehet bírni ezt az iramot, vagy talán tovább is ... Mindenesetre soha nem fogom teljesen abbahagyni, ahhoz túlságosan hozzám nőtt ez a sport. De talán nem is kerül rá sor, hiszen teniszezni a nyugdíjkor után is lehet. Aki már látta Taróczy Ba­lázst a salakon küzdeni, az tudja mit jelentenek ezek a szavak. Asbóth és Gulyás nyomdokain méltó sportem­ber lépked. KANYÓ LÁSZLÓ Hat játékos átigazolását tervezik Már az új idényre készülnek Perzsel a napfény, s szinte vibrál a levegő. Hamisítat­lan strandidő, árnyékban is huszonöt fokot mérnek. A városi sporttelep kopaszra nyírt gyepszőnyegén edzésre készül a Szekszárdi Dózsa NB Il-es labdarúgócsapata. A játékosokra váró alkalmi nézők a korlátnak támasz­kodnak. két hét szünet után kíváncsian várják kedvencei­ket. Takács Józsefné ügyve­zető elnök és Mercsényi Gyu­la technikai vezető társasá­gában mi a kispadra telep­szünk. Néhány perccel később az­tán feltűnnek a játékosok, élükön Magasházi József ve­zető edzővel. Csupa ismerős arc, köztük legtöbben irigy­lésre méltó bronzbarnára le­sülve. A mellettem ülők szin­te gondolataimban olvasnak, -egyszerre újságolják. — A Tolna TOURIST szer­vezésében, tizennyolcán — családostól —, turistaúton voltak Bulgáriában. Egy hé­tig Várnában, az Aranyho- mok-parton üdültek. Onnét ez a szép barna szín — mondja Mercsényi Gyula. Hétfő óta azonban vége a nyári pihenésnek, az augusz­tus elején kezdődő új bajno­ki évadra történő felkészülés váltotta fel a kikapcsolódásra szánt rövid időt. Miközben az alapos bemelegítés válto­zatos gyakorlatait végzik a fiúk, önmagunk számára gyors létszámellenőrzést tar­tunk. A tizenkilenc labdarú­gó között látjuk a sérülésé­ből felépült Szőllősit és Pö- Iöskeit. Aztán már-már a hő­ség okozta víziónak tulajdo­nítjuk, amikor megpillantjuk Házit. Lehetséges ez? — kér­dezem az ügyvezető elnök­nőt. — Nagy örömünkre, igen. Házi július 6-án expressz­ajánlott levélben jelentette be az MLSZ-nek és a Cse­pel SC elnökének, hogy to­vábbra is a Dózsa színeiben kíván szerepelni — válaszol­ta Takácsné. — Kik távoznak el? — Boros Gyula visszament a Kaposvári Rákóczi csapa­tába. Glavatity, Laki és Ko­vács Bajára történő átigazo­lása folyamatban van. Vágó Gyulával nem köt szerződést egyesületünk. Bosnyák rövi­desen katonai szolgálatra vo­nul be. Glavatity ügyes labdaveze­téssel slalommozott a pálya közepén. A tőle megszokott szorgalommal gyakorolt tár­sai között, ö ugyanúgy edz mintha maradna, vagy a vé­gén mégis...? — Uj arcok nincsenek a keretben, de július I3-igmár tisztázódni fog azoknak a já­tékosoknak az ügye — Jenei (Vasas Ikarus), Pauli, (Bp. Építők), Landek (Siófok), Márta (Dunaújvárosi Ko­hász), Molnár (Újpesti Dó­zsa), Molnár (Baja) —. akik­kel jelenleg tárgyalásokat folytatunk az erősítés érde­kében — vette át a szót is­mét az ügyvezető elnök. — Védelmünk és a támadóso­runk is erősítésre szorul. A felsorolt hat játékoson kívül néhány megyebajnokságban szereplő labdarúgóval is tár­gyalunk. Weitner Ádám, Botz és Walter, az országos ifjúsági bajnokságban bronz­érmet nyert csapat tagjai vi­szont már felkerültek a fel­nőttek keretéhez. — Ifjúsági együttesünk egyébként július 10-én kez­di meg felkészülését az új idényre — jegyezte meg a technikai vezető. Weitner, Botz, Walter és Izsák ma kaptak himlő elleni oltást, ők rövidesen Koreába utaz­nak a belügyi spartakiádos magyar csapattal. Szentgyörgyi Kálmán, a labdarúgó-szakosztály elnök­ségi tagja érkezett. Örömmel újságolta, hogy minden elő­készület megtörtént dr. Frep- pán Miklós méltó búcsúzta­tására. Augusztusban a Fe­rencváros öregfiúk csapata elleni barátságos találkozó keretében búcsúzik az „öreg harcos”. Alaposan átnedvesedtek a mezek az edzés végére. A kétkapuzás azonban még hátra volt. A játék kezdetéig egy gyors kérdés Házihoz: hol töltötte a szabadságot! — Szerdán jöttünk haza feleségemmel Jugoszláviából. Nászutasként töltöttünk egy hetet a tengerparon. Minden ellenkező híresztelés ellenére továbbra is a Szekszárdi Dó­zsa játékosa — maradok — mondta, aztán egy feléje kül­dött átadással kapura húzott. Lövése a felső sarokba vágó­dott. Egy hét óta ismét pattog a labda, egyelőre még csak fel­készülést szolgáló edzéseken. Ma délután a Nyári Totó-ku­pa keretében a Bp. Sparta­cus ellen azonban mér tét­mérkőzésen is. Az igazán nagy tét augusztus elején kö­vetkezik: rajt az 1978—79-es bajnoki évadban. FEKETE LÁSZLÓ Kerékpár Befejeződött a közép-dunán­túli kerékpáros körverseny há­romnapos küzdelme. Az első na­pon, a Győr—Szombathely kö­zötti 140 km-es távon egyéniben és csapatban is csehszlovák győzelem született. A szekszárdi csapat ekkor az 5. helyen állt. A második szakaszban 54 fős mezőny indult Szombathelyről. Pápa, Zirc, Bodajk, Székesfehér­vár útvonalon 175 km-en mér­ték össze erejüket. Egyéniben Szemethy (MÁV DAC) győzött, a csapatversenyt a PMSC nyerte. A szekszárdi gárda har­madik volt, s ezt a helyezését az összetettben is megerősítette. Csütörtökön Székesfehérvárról rajtolt a körverseny mezőnye. Zircig együtt haladtak, itt, a csehszlovák Cambal megszökött. Mezőőrs határában a Halász testvérek befogták az Inter Bra­tislava kerekesét és nagy küz­delemben. azonos idővel érkez­tek célba. Halász Zoli végül is fél géphosszal szerezte meg a győzelmet a 125 km-es szaka­szon. Halász László 3. helyen végzett, mig Liska a főmezőny- nyel érkezett a célba. Csapat­ban szekszárdi győzelem szüle­tett. összetett egyéniben: 1. Halász Z., 2. Halász L. (mindkettő Sz. Spartacus), 3.- Juras (csehszlo­vák). Csapatverseny végeredmé­nye: 1. FTC, 2. Csepel, 3. Sz. Spartacus. A legjobb ifjúsági versenyző tiszteletdíját is Halász Zoltán kapta. A győztes Halász Zoltán — Jöjjön, meghívom egy Coca-Colára. — így akarja meghálálni a Coca-Cola-cégnek, hogy a magyar labdarúgást tízezer dollárral támogatta? — Hát ezt a badarságot honnan veszi? — Egész véletlenül nem a Népsportban, hanem a Ma­gyar Hírlapban olvastam. A világbajnokságra készülő ma­gyar csapat támogatására adták a tízezer dollárt. — A jelek szerint kevés volt, mert nézzük csak a mér­leget, mivel tértek haza labdarúgóink Argentínából: két sár­ga és egy piros lappal. — És Londonból? — "Azt nem olvastam a Magyar Hírlapban, de a kérdést viszont igen: jó lenne tudni, vajon mennyibe kerül egy gól? — Mást nem írtak? — De igen. Ne titkolódzanak, mert szeretnék az embe­rek tudni, vajon mennyit keresnek a labdarúgók, — Szerintem ezt soha nem mondja meg egyetlen arany­lábú fiú sem. De egy bizonyos: az NB I-es labdarúgók, ha a tengerpartra mennek, nem sátorban laknak. — Egy-két éve, amikor a jónevű asztaliteniszező lejárt játszani megyénkbe, ö sem ütötte fel a sátrát a Garay-szobor tövében, hanem a Gemenc-szállóban lakott. — És az egyesület fizette!' — Naná, talán az egyház. Különben, ha végiglapoznánk történetesen a Gemenc-szálló vendégkönyvét, érdekes és is­mert nevekre bukkannánk. — Milyen érdekes, hogy a turistaszálló vendégkönyvébe egy ilyen ismerős névvel sem találkoznánk. — Ja kérem, a pénz nem számít, különösen akkor, ha azt az egyesület fizeti. — De mi van akkor, ha nem fizet annyit az egyesület, mint amennyit a versenyző kér? — Atfói függ. Például a sakkozók ilyenkor vándorolnak. Egy húsz év körüli sakkozó eddigi útja: Iregszemcse—Tamási Gyönk—Paks és pillanatnyilag a Tolnai Vörös Lobogó. — Aztán ami a legérdekesebb, az egyik tolnai sakkozó meg Paksra igazolt. — Előfordul olyan is, hogy egy labdarúgó annyit sem mond, hogy pá-pá, csak veszi a kalapját, és visszautazik Ka­posvárra. ' — Megteheti, már egészséges. — Ezt nem értem. — Pedig világos. Amikor sérült volt, Kaposvár lemondott róla. Aztán eljött Szekszárdra, egészségileg rendbejött, for­mája felfelé ívelt, és a kaposváriaknak eszükbe jutott, hogy nekik éppen Borosra van szükségük, hogy az NB I-be visz- szakerüljenek. — Ne legyünk azért igazságtalanok, ha választani lehet­ne, mi is inkább az összkomfortos lakásban a családdal él­nénk, mint száz kilométerrel odébb, egy legényszálláson. — Tevelen meg értesültem, hogy egy remek kapust iga­zoltak Mecseknádasdról. — Tudom kiről van szó, a sportneve: Sas. Bonyhádon ajánlkozott — mivel oda nősült —, de ott nem tudtak mun­kahelyet szerezni számára. Tevelen ez nem jelentett gondot. — Viszont a teveliek edzője Bonyhádra, a Vasashoz ori­entálódik. — Több helyen is sor kerül edzőcserére. A jelek szerint az sem nyugdíjas állás. — Egyszer érdemes lenne végigkísérni egy-egy edző 20— 25 éves működési területét. Kirajzolódna Magyarország min­den nagyobb városa a képzeletbeli térképen. — Ök is hallották a közmondást: új seprő jól söpör.' — Igen, csak nagy szavakkal kell dobálózni, és a szur­kolók, sőt a játékosok közül is sokan azonnal hasra esnek. Szekszárdhoz közel például dolgozott egy edző, f.ki megkér­dezte: milyen rendszerű edzést kívánnak tőle, angolt, fran­ciát, vagy éppen olaszt. — És az eredmény? — A csapat nem nyert bajnokságot, viszont a vizsgálat sok szabálytalan kifizetést, engedély nélküli másodállást de­rített fel. — Akkor már tudom hol történt, és kiről van szó. — Még nem beszélt a spartakiádról. Hogy sikerült? — Is-is. Az biztos, hogy a kézilabda-játékvezetők közül három helybeli volt, három vidéki. Aztán ott volt a verseny- bíróság, de mérkőzés nem volt. — Nem tudtak megegyezni, hogy melyik pályán játsza­nak? — Ennél nagyobb baj történt, mindössze egy női, egy férficsapat volt. De majd ma, a munkahelyi spartakiádon re­méljük jobb lesz az arány. — Aztán tudja-e, hogy mi lesz a héten? — Igen, Gemenc-kupa ökölvívásban négy napon át, majd szombaton és vasárnap kerékpárverseny a Gemenci nagy­díjért. — ügy látszik, ma másról sem tudunk beszélni, mint Gemencröl. — Még mindig jobb, mintha az átigazolás kerülne szóba.-kas Taróczy Balázs

Next

/
Oldalképek
Tartalom