Tolna Megyei Népújság, 1978. július (28. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-09 / 160. szám

1978. július 9. Képújság n A látvány logikája inden művészi alkotás, H de különösen a képző- művészeti — s jelesül a Fi.--"-» festészeti — tartalom és forma összhangjának tör­vényei szerint- születik és működik. Ha egyik túlsúly­ba kerül, megbillen a műal­kotás belső egyensúlya, s problematikussá válik a lét­rejött mű. A régmúlt korok klasszi­kus festményei eszerint job­bára a tartalmi kompozíció jegyében keletkeztek, azaz volt egy káprázatos táj vagy egy elbűvölő Madonna-arc, s az arra inspirálta a művészt, hogy lehetőleg tartalmilag hű előadásban megörökítse. Hogy a kép végül is milyen célból készült ténylegesen: megrendelésre vagy a mű­vesz önnön gyönyörűségére, most másodrangú kérdés. A forma hű megfelelése volt a látott előzménynek, forma­bontó alkotó ritkán és csak sokára jelentkezett. (Felbuk­kanása persze logikus, már csak a művészet önfejlődé­se következtében is.) E képeken a rajz, tehát a kontúrok tisztaságát vagy a színhatárok által körvonala­zott kompozíciót találjuk. Persze' itt sem csak foto- grafikus hűségről van szó, a művészi gondolat, a mondanivalónak nevezett valami' így vagy úgy tükröz­te formai szempontból is a művész világértelmezését (pl. a kompozíció alaki megfor- máltsága, színhasználat stb.) Amíg ez így valósult meg a legtöbb alkotónál, addig ez a — dimenzióiban és időben is hatalmas — szakasz nevez­tetik voltaképpen klasszikus festészetnek. A változás akkor és ott következett be, amikor a művész megpróbált elvonat­koztatni a feltáruló, téma­ként jelentkező valóságrész­lettől, s elsősorban saját lá­tásmódja, szemének sajátos logikája által, többszörös ér­telmi átformáltsággal tük­rözte a most már inkább ürügyül szolgáló témát. Tehát nem sematikus „másolás” és „átalakítás” kü­lönbségéről van szó, hanem a tartalmi lényeg eltérő formai megvalósulásairól. Hisz egy vízfelület vizuális élménye is mennyire mást jelent és másként jelenik meg egy Turner-nél, egy Renoir-nál, egy Bruegel-nél vagy egy modernnek titulálható mű­vésznél, Adolh Gottlieb-nél! Az újrateremtő látásmód különbségéről és az emberi kifejezésvágy fokozatairól van szó. A néző hagyomá­nyosan logikát, logikai-tar­talmi összefüggéseket keres a műalkotásban. Ha ezt nem leli, elveszti kedvét és türel­mét. nem érti vagy rossznak nevezi a művet. (Ami attól még valóban lehet rossz is!) A műértés és -élvezés isko­láját persze mindenkinek ki kell járnia, ösztönös ér­tés igen ritkán (vagy csak különleges érzelmi ráhan­goltság, lelkiállapot és műal­kotás szerencsés találkozá­sakor) jöhet létre. S persze ugyancsak nem célszerű rög­tön Mondriannál, Vaserely- nél, Csontvárynál kezdeni, bar az utóbbi mester meg­döbbentően alapos és élveze­tes, számára csak ujjgyakor­latokat jelentő tanulmány- fejek és grafikák után jut el a híres expresszív víziókig. Ha nem tudnánk, hogy ezek is Csontváry alkotásai, bi- zonv kitűnő grafikust vagy rajzművészt (az is!) sejte­nénk és később színkompo­zíciókkal sikert arató és rajz­ban ügyetlenséggel vádolt ihletett alkotóban. Az átlag látogató vagy képcsodáló szempontjából a valóságban tapasztalt ter­mészetes logika a törvény- szerű tehát, — ami ettől el­tér, legalábbis kérdéses. A logikus a megnyugtató (mert megszokott), s e megnyugta­tó képi látás, optikai logika (mely jól tűri a dekorativi- tást is) felborul, mihelyt kü­lönneműt talál. A művészi látás tekintetében ugyan lo­gikus egy-egy tartalom s egy-egy forma egysége, meg­felelése, de ennek a logikai szálnak felfedése a legnehe­zebb feladatok közé tartozik a művészeten kívüliek számá­ra. A forma is tartalmi va­lósággá lesz — a művész szempontjából. Mondhatjuk úgy is, hogy a tartalom las­san eltűnik a formában ... Valószínű Szabó György igazsága, jeles megállapítása 1965-ből. Ez utóbb megjelent az Élet és Irodalom 1966. febr. 19. számában is: „A tartalom helyett mind nagyobb szerepe lesz hát a formának (a képzőművészeti életen belül) ...” A látvánnyá növekvő for­ma, melyhez olykor csak a mű címe ad támpontot (ese­tenként ezzel még inkább fe­jére állítva a már már bein­duló nézői fantázia által ki- ötlött logikai összefüggése­ket), a huszadik század fes­tészeti újítása. A formátlan­nak vagy túl vulgárisnak vélt nétköznapi valóság áb­rázolásától a művészet elju­tott a forma tartalommá való tudatos „átcsapatásáig”. Nem tudom, hogy a nagy esztéták, mikor megalkották a tartalom és forma átcsapá- sának elméletét, erre gondol­tak-e. DRESCHER ATTILA Hét lengyel idegenforgalmi „csoda” A krakkói Mária templom Wit Stwosz oltára a világ egyik legnevezetesebb szár­nyas oltára, amelyet a kései gótika egyik legjelesebb alakja, Wit Stwosz 1489-ben fejezett. be. A hármas szár­nyas oltár Szűz Mária álom­ba szenderülését, mennybe menetelét és koronázását áb­rázolja. A fafaragványok rendkívül kifejező erejűek, a kompozíció hibátlan és a mű rendkívül hűen ábrázolja részleteiben a kor szellemét, a köznapi figurák és tevé­kenységük bemutatásával. A gnieznói kapuk. A gni- eznói katedrális bejáratának kétszárnyú bronzkapuja az európai román stílus egyik legjelentősebb alkotása. A kapukat a XII. század má­sodik felében helybeli ková­csok és ötvösök készítették. A kapukon 18 kép látható, amelyek Szent Béla életét és kínszenvedéseit ábrázolják. A krakkói múzeum kincse: a hermelines hölgy — Leo­nardo da Vinci remekműve. A képet a művész 1490 körül alkotta. A wieliczkai sóbánya. Ez a közel 1000 éves bánya világ- viszonylatban ritkaság. A bá­nyászatot itt egykoron nyolc szinten folytatták, egészen 315 méter mélységig. A fo­lyosók és a vájatok 150 kilo­méter hosszú labirintust al­kotnak. 60—100 méter mély­ségben rendkívül megkapó kápolnákat vájtak ki a só­tömegből. Borostyánok. Lengvelor- szág borostyánokban a világ egyik leggazdagabb országa. Ebből a félnemes anyagból rendkívül szép dísztárgyakat készítenek, amelyek egyéb­ként a malborki, gdanski és slupski múzeumokban is megtalálhatók. Palota a szigeten: a varsói Lazienki-parkban, amely egykor Lengyelország utolsó királyának nyári rezidenciá­ja volt. Az épületet némi­képp megkímélte a második világháború vihara: lengyel, olasz és francia építészek emelték Merlini mester veze­tésével. A Dunajec áttörése. Az a hely, ahol a sebes sodrású Dunajec több évszázados munkával kivájta a Pienini- hegység szikláiban a csodá­latosan szép völgykatlant. Felejthetetlen élmény végig- tutajozni Európa e csodála­tos táján. Z. CZAPLINSKI Sikeres negyedszázad ni E V» Itfl ESZ ET ............ N egyvenezer tag és ; bedolgozó a szövetkezetekben Hímzések, szőttesek, gobeli­nek, fafaragások, és cserép­edények, kézműves remekek — megannyi csodálni való alkotás, mellyel a háziipari és népművészeti szövetkezetek dolgozói tették szebbé, gaz­dagabbá környezetüket az el­telt évtizedek alatt. Negyedszázaddal ezelőtt je­lent meg a Minisztertanács határozata a Népi Iparmű­vészeti Tanács, valamint a Háziipari és Népi Iparművé­szeti Szövetkezetek Országos Szövetségének megalakításá­ról. Ezzel lehetőség nyílt arra, hogy egységes szervezet végezze ezeknek a szövetke­zeteknek az irányítását, ápol­ja és továbbfejlessze a nép- művésezt tisztaságát, s elő­mozdítsa a tárgyi díszítőmű­vészet fejlődését. A jubileumi évforduló al­kalmából rendezvénysorozat­ra került sor. Ennek kereté­ben tartották Budapesten, a TIT Kossuth Klubjának, azt a kétnapos szakmai tanács­kozást, melyen a művészeti ág legjelesebb képviselői tar­tottak előadásokat a fazekas­ság, a fafaragás, a hímzés és szőttesszövés hagyományai­ról, új irányairól és felada­tairól. A szakmai tanácskozáson megállapították, hogy a XIX. századi népművészeti hagyo­mányokon alapuló népi ipar­művészet a mai követelmé­nyeknek, a mai igényeknek megfelelően alakítja a ha­gyományos formákat. Ennek is köszönhető, hogy jelentő­sen megnőtt az igény a hasz­nálati funkciót betöltő népi iparművészeti alkotások iránt. Az elmúlt 25 év alatt 108 alkotónak adományozták a „Népművészet mestere” cí­met és csaknem 600-an lettek népi iparművészek. A nép­művészek ösztönzését szol­gálják a különféle pályáza­tok, a népi iparművészet fej­lődését tükrözték az országos és a megyei kiállítások is. Az évek során a szövetke­zetek is megerősödtek, kiala­kították a maguk sajátos ar­culatát. Arra törekedtek és továbbra is azon fáradoznak, hogy a megőrzésre érdemes örökséget jól ötvözzék a kor­szerű igényekkel, kívánal­makkal. Ebben a szellemben fejlesztették tovább az egyes tájegységek — Heves, Mező­kövesd Kalocsa stb — nép­művészetét. A szövetkezetek száma az évek során többször módo­sult. Az alakulás évében több mint száz szövetkezet tarto­zott a szövetséghez, ma 71 háziipari és népművészeti szövetkezet működik. Tagja­ik és bedolgozóik száma 40 ezer. Termelésük összértéke tavaly meghaladta a 3 milli­árd forintot és ebből félmilli- árdot képviseltek a zsűrizett népi iparművészeti' temékek. A szövetkezetek készítmé­nyeit a világ 34 országába exportálják. Az exportból származó bevétel a múlt év­ben meghaladta az egymilli- árd forintot. Közismert, hogy világszerte reneszánszát éli a népművé­szet. Így van ez hazánkban is. Erről tanúskodik az utób­bi esztendők sok belföldi és külföldi kiállításának sikere. Számos kiállításon arattak nemzetközi elismerést a ma­gyar termékek. Például 1956­ban a varsói VIT művészeti nagydíját Nagy Ferenc tabi fafaragó kapta, 1958-ban a brüsszeli világkiállításon, a karcagi Kántor Sándor Grand Prix-t nyert fazekas munkáiért, a párizsi világki­állításon 1963-ban Tóthfalus- sy Géza csikóbőrös kulacsá­ért Oscar-díjat kapott, s 1965-ben Frankfurban ugyan­csak Oscar-díjjal jutalmaz­ták. a magyar gobelintermé­keket. Mindez az elismerés — annak ellenére, hogy sze­mélyre szól — mégis az egész szövetkezeti tagság munká­ját dicséri. Az eredmények mellett gond is akad bőven. Például a munkaerőhiány, mely országos gond. A hely­zet a háziipari szövetkeze­tekben sem más, bár tavaly másfél ezerrel nőtt a foglal­koztatottak száma. Ez segí­tette elő, hogy kedvezőbben alakult a nyereség. A szövet­séghez tartozó szövetkezetek­ben jelenleg 660 szocialista brigád tevékenykedik, 6540 taggal. Tavaly hat szövetke­zet nyerte el „A könnyűipar kiváló szövetkezete” címet. Sok a tennivaló az idei tervek szerint is, hiszen a szövetkezetek 9—10 száza­lékkal kívánják növelni eredményeiket. Ez az egyik feltétele annak is, hogy to­vább emelkedjék a szövetke­zeti tagok életszínvonala, még nagyobb legyen a mun­kakedv a gazdag hagyomá­nyokra támaszkodó népmű­vészeti és háziipari szövetke­zetekben. A népművészeti értékek megszépítik lakásunkat, szí­nesítik az öltözködést, for­málják az ízlést. E termékek iránt megnőtt a kereslet vi­lágszerte. A fokozódó hazai és külföldi igényeket mind­inkább csak sorozatban is gyártható, mintadarabok után készíthető termékekkel lehet kielégíteni. Ehhez vi­szont egyre több képzett iparművészre lenne szükség. Ezért is hangsúlyozták a második országos tanácsko­záson a képzési módszerek kialakításának fontosságát. Javasolták önálló népi díszí­tőművészeti tanszék felállí­tását az Iparművészeti Fő­iskolán. Elhangzott az is, hogy nagyobb helyet kellene kapnia a népi iparművészet­nek a középfokú oktatásban. A kétnapos szakmai kon­ferenciával vette kezdetét a jubileumi emléksorozat. En­nek keretében június köze­pén a Néprajzi Múzeumban kiállítás nyílt, mely a ma­gyar népi iparművészet fej­lődésének 25 évét mutatja be. Ugyancsak a program kere­tében, Budapesten tartotta ülését a szocialista országok szövetkezeteinek népművé­szeti munkacsoportja. Az őszi Budapesti Nemzetközi Vásáron rendezendő kiállítá­son pedig a háziipari termé­keket mutatják be. A jubile­umi rendezvényeket szep­tember 23-án emléküléssel zárják. Gazdag és szinte kimerít­hetetlen a magyar népművé­szet. Szép feladat ezeknek a hagyományoknak az ápolá­sa és megőrzése, mely osz­tályrészül jutott a mai nép- művészeti és háziipari szö­vetkezetek tagjainak. SZENTE ERZSÉBET Képeink a Néprajzi Múzeum kiállításán készültek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom