Tolna Megyei Népújság, 1978. július (28. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-06 / 157. szám
4 KÉPÚJSÁG 1978. 'július 6. kyfaiMÉs i kal(iod]©sitep ' Si Stúdió Galéria Gábor István festőművész mutatkozott be a budapesti Stúdió Galériában új képeivel. Ezek közül mutatunk be egyet. Ne csak Grimm-meséket Szovjet lapokból A gyermekelőadások látogatottsága az operettelőadásokéval megegyező — 83,5 százalék. „Csipkerózsika 10 évvel ezelőtt felébredt, most azonban ismét visszatér abba a koporsóba, amelyben Hófehérke is alszik” — állapította meg mégis néhány héttel ezelőtt Peter Möbius, a dortmundi városi színházak gyermek- és ifjúsági színházának vezetője, aki visszaadta megbízatását. Ha visszatekintünk az elmúlt évtizedre, akkor azt láthatjuk, hogy az önálló vállalkozásban működő gyermek- és ifjúsági színházak („Grips”, „Rote . Grütze”, „Klecks”, „Birne” stb.) valóban sokat tettek azért, hogy a gyermekeknek ne csak Grimm-meséket dramatizáljanak, hanem olyan darabokat adjanak elő, amelyek a fiatal nézőket már korán megismertetik a ma társadalmi valóságával. Ugyanakkor a városi színházak többsége nem rendelkezik önálló gyermek- és ifjúsági társulattal, így általában csak karácsony körül szoktak mesedramatizáláso- kat bemutatni. A „Grips”-darabok hosszú éveken át egyre nagyobb sikert hoztak, most azonban Nyugat-Berlinben mind többször nevezik a „Grips”-szín- ház művészeit „kommunista propagandistáknak”, aminek az a következménye, hogy jó néhány nyugat-berlini kerületben betiltották előadásaikat. Ugyancsak támadások érték és érik a „Rote Grütze” társulatát is. A társulat 370 alkalommal mutatta be Nyugat-Berlinben, valamint az NSZK több városában gyermekek számára készült, „Erről nem beszélnek” című szexuális felvilágosító darabját. A siker sehol sem maradt el, egészen addig, amíg múlt ősszel a Köln melletti Gladbachból felháborodott tiltakozások érkeztek a kulturális hivatal vezetőjéhez, mert a társulat ismét be akarta mutatni az egy évvel ezelőtt ott már sikerrel előadott darabot. Jelenleg a „Rote Grütze”-t is „kommunista agitációs cso- port”-ként emlegetik és számos városban betiltották előadásaikat — írja a Theater Heute. Fehér izzásban... Képzőművészeti kisfilm készült Tóth Menyhértről, amelyet a televízióban mutatnak majd be. A 75 éves Tóth Menyhért mai képzőművészetünk egyik különösen izgalmas alakja. Életének legnagyobb részét szülőfalujában, Miskén töltötte, a legutóbbi évtizedig szinte teljesen magányosan. Vaszary János tanítványaként 1935-ben végezte el a képzőművészeti főiskolát. Utána hazatért Miskére, ahol hosszú évekig paraszti munkával, paprika- és ma- jorannatermesztéssel tartotta fenn magát. Festészetéért az első elismerést 70 éves korában kapta, addig elszigetelten, megszállott hittel dolgozott, festette a paraszti élet hétköznapjait. A filmben, ő maga beszél küzdelmes, nehéz életéről, saját szavaiból bomlik ki mindaz, amit átélt, amiben hitt. Művészetének fő motívuma a szinte prófétikus hit az emberben, a jóságban, a sze- retetben, az önzetlenségben. SZOVJET IRODALOM A Szovjet Irodalom 1978. 7. számában Vlagyimir Tyendrjakov Holdfogyatkozás című regényét közli. Tyendrjakov művei mindig olyan bonyolult erkölcsi konfliktusokra épülnek, amelyek nem csupán elvi állásfoglalást és szilárdságot követelnek a hősöktől, hanem lehetővé teszik azt is, hogy megvédjék álláspontjukat. A Holdfogyatkozás című új regényének hőse Pável olyan szituációba kerül, amikor problémáit a közösséghez fordulva tudja csak megoldani. Élő múlt összefoglaló cím alatt a folyóirat két nyelven közli Alekszandr Biok néhány versét. A baj kiáltó madár címmel fejezeteket olvashatunk az 1880-ban született nagy orosz költő és drámaíró, Alekszandr Biok életéről és munkásságáról. A magyar filmművészetről, kulturális kapcsolatainkról tudósítások, hírek számolnak be. A Szovjet Irodalom júliusi számának műmellékletében Irina Csepik szovjet portréfestő munkái szerepelnek. LÁNYOK, ASSZONYOK A Lányok, Asszonyok júliusi számában cikket olvashatunk a július 28—augusztus 5. között több mint száz nemzet fiataljainak részvételével megrendezendő világ- ifjúsági találkozáról. Kuba fővárosában, Havannában négyszáz küldött képviseli a magyar ifjúságot. A kulturális csoport száz tagja közül néhányat Faital magyar művészek Kubában címmel mutat be az olvasóknak a lap riportere. „A Lenin-renddel kitüntetett kalinyini pamutipari vállalat a legnagyobb gyárak egyike Kaposvár testvér- városapan. Elődje egy Prole- tarka nevű kisebb üzem volt, ezért rria is ezen a hagyományos néven szokták emlegetni a kombinátot. Az idén 16 éve, hogy a gyár kollektívája együttműködik a Kaposvári Pamutfonodával” — olvashatjuk az egyik cikkben, amely az ezreket megmozgató munkaversenyekről, tapasztalatcserékről, a testvérvárosok gyárainak kölcsönös látogatásáról szól. Az állam törődik az emberek egészségével, betekintést nyerhetünk a szovjet egészségügyi rendszerbe, amely a szovjet állam anyagi és társadalmi lehetőségeinek növekedése, továbbá a tudományos és műszaki eredmények alapján évről évre tökéletesedik. Magyarországról évente több mint százezren utaznak a Szovjetunióba. Ki hivatalosan, ki turistaként, ki pedig családi okból keresi fel a baráti országot. Közülük keresett fel néhányat a lap munkatársa. Nemrégiben Magyarországon járt Jévgenyij Dubrovin, a hatmilliós példányszámban megjelenő Krokogyil című lap főszerkesztője, akit az olvasók interjúból ismerhetnek meg. Molnár Ferenc születésének századik évfordulójáról Az ördög című színdarab bemutatásával emlékeztek meg Moszkvában. Hogyan nevelik a szovjet óvodákban a gyerekeket? Milyen az ottani napirendjük? Hogyan készítik fel a kicsiket az iskolára? A többi között ezekre a kérdésekre is választ ad az Egvütt a szülőkkel című írás, a Lányok, Asszonyok legújabb számában. SZOVJETUNIÓ A Szovjetunió júliusi száma Közös iránytűvel címmel átfogó cikket közöl a magyar—szovjet ifjúsági kapcsolatoknak az utóbbi években végbement fejlődéséről, a politikai és munkakapcsolatokról. Egy másik írás ugyancsak az ifjúság életét érintő kérdésekkel foglalkozik és a kubai XI. világifjúsági és diáktalálkozó meg- v rendezése alkalmából a VIT- mozgalom útját követi végig. A Belső munkaerő-vándorlás közkívánatra című riport az Izsevszki Autógyár példáján arról tudósít, hogyan segítik a betanított és segédmunkát végző fiatal dolgozókat magasabb szakmai és elméleti képzettség megszerzéséhez, s hogy hogyan nevelik ki belőlük a gyár leendő vezetőit. A Pamír-hegységben fekvő Szárezsszkoje-tavat öntözési és energetikai célokra kívánják hasznosítani. Az ehhez szükséges térképet az űrből készített fényképek segítségével szerkesztették meg. Az űrfényképezés nyújtotta földi lehetőségekről az Egy tó megismerése az űrből című írás számol be. A betű mestere című riport az Athenaeum Nyomdába vezet, ahol a magyar nyelvű szovjet lapok készülnek. A lap mellékletében arról olvashatunk, hogy miről levelezett egy pécsi polgár a múlt század hetvenes éveiben Ivan Turgenyevvel. Az orosz író — aki kora magyar irodalmára rendkívüli hatással volt — leveleiben az osztrák—magyar monarchiáról ír és említést tesz Petőfi Sándorról, Jókai Mórról és Liszt Ferencről. A magyar csodaszarvasrege színhelyén jár dr. An- ghy Csaba neves zoológus, az Állatkert nyugalmazott főigazgatója. A zoológusok asz- kanyija-novai paradicsomáról, az állatok elejtéséről, befogásáról olvashatunk érdekes cikket. Szobor és szótár a címe annak az írásnak, amely arról szól, miként szövődött barátság egy örmény meg egy győri szobrászművész és egy soproni amatőr nyelvész között. A Szovjet Kultúra és Tudomány Házában nemrég megalakult Orosz-Szovjet Zene Barátainak Körét Szo- kolay Sándor Kossuth-díjas zeneszerző, a baráti kör elnöke mutatja be. A lap munkatársa a világ minden tájáról összegyűjtött, mintegy százezer gyermekrajzot őrző jereváni gyermekképtár igazgatójával készített riportot. szputnyik A lap júliusi száma, a Nor vij Mir című szovjet irodalmi folyóirat nyomán teljes terjedelmében publikálja Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP KB főtitkárának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének Kis föld című feljegyzéseit. A szerző a második világháború egyik ütközetéről mondja el hiteles visszaemlékezését. Közeledik a XI. világifjúsági találkozó, amelyet Havannában rendeznek meg. A Találkozó Havannában című írást azért ajánljuk olvasóink figyelmébe, mert a fiatalság nemzetközi találkozóinak történetéről szól. A világ fiataljai első ízben adnak egymásnak találkozót Kuba fővárosában. A Szovjetunió tájai című rovatban az olvasó középszibériai tájakkal, Dómbaj havas ösvényeivel, a rákhalászok szigetével ismerkedhet. A geokémikus diagnosztái című írás az érelmeszesedés problémáit tárgyalja. A szerző megállapítja, hogy a szervezetben több mint 70-fajta vegyi elem található, hiányuk a szervezet működési zavaraihoz, megbetegedéshez vezet. Ari Sternfeldnek, a műszaki tudományok doktorának írása A világűrbe... a földgolyón át címet viseli. Kissé meghökkentő kérdést tesz fel a szerző: „Átfúrni, átlyukasztani a földgolyót — ez az ötlet talán már akkor megszületett, amikor őseink megtudták, hogy a Föld gömb alakú. Valóban, miért is ne lehetne megpróbálni?” Címszavak arról, hogy mit kínál még a Szputnyik júliusi száma: A maya indiánok titokzatos civilizációja; Szárnyas terepjáró; A kihalásra ítélt falvak sorsa. A lap sportrovata ezúttal az 1980. évi moszkvai nyári olimpiai játékok elé tekint. A Fáklya legújabb számában sok érdekes cikket, riportot közöl. Álláspont címmel teljes terjedelmében közli a lap a Pravda szerkesztőségi cikkét az Egyesült Államok kormányának jelenlegi külpolitikájáról. A magyar színház- és tévénézők sok mindent tudnak a világhírű szovjet rendezőről, Tovsztogonovról. Ezeket az ismereteket a lap hasábjain maga Tovsztogonov bővíti ki, aki pályafutásáról, művészi törekvéseiről nyilatkozik. Már a cím is kifejezi azt, amit minden magyar ipari üzemben tudnak: Biztos piac a címe annak az írásnak, amelyben arról értesülhetünk, hogy Szabad- szálláson divatos gyermek- ruházati cikkeket készítenek szovjetunióbeli exportra. Az olvasó 140 000 km vasúton címmel megismerkedhet a szovjet közlekedésügyi miniszter nyilatkozata alapján a szovjet vasutasok életével, a fejlesztési tervekkel, Litván tájakon címmel bebarangolhatja a litván múzeumokat, régi várakat, romantikus utcákat. Telitalálat címmel megismerkedhet egy ifjú szovjet házaspárral. Osztojkán Béla: Magányosan Az öregember, mint mindig, most is ott állt a pályaudvari hirdetőtábla előtt. Mellette középkorú férfi böngészte a hirdetéseket. Odamerészkedett hozzá és megszólította: — Bocsánatot kérek, tisztelt uram — mondta neki félénken. — Különbejáratú szobát ajánlanék. Szinte semmiért. A férfi végigmérte az öreget. Emez láthatóan minden ok nélkül — vagy talán a hideg miatt —, könnyezett. Arca és szakálla piszkos volt. öreg télikabátját spárgával fogta összea derekán, remegő kezében gyűrt kalapját szorongatta. A férfi megcsóválta a fejét aztán ezt mondta: — Sajnálom. Nincs szükségem szobára. Az öregember elfordult. Ahogy pislogott, szemeiből könnyek potyogtak. Maga elé meredt. Amióta felesége magára hagyta, rendszeresen látni a hirdetőtábláknál. Nemrég valahogy sikerült kiadni az oly sokszor és sokaknak kínált szobát. Valami házaspár-féle költözött hozzá. Nem szerettek fizetni. Pár hónap után aztán ők‘ is leléptek. Reményeit ismét csak a hirdetőtáblák körül vélte megtalálni. Naphosszat ólálkodott és ajánlgatta különbejáratú szobáját, de senki sem hitte el neki. Amíg a felesége élt, egyszerűbb volt. Az asszony varrogatott, olcsón és talán szépen is. Megéltek. Ám a váratlan haláleset után megváltozott minden. Azt tanácsolták neki, költözzön az öregek otthonába. Hagyja abba a munkát. S bár az öregember nem akart ráállni, másnap egy másik nyugdíjast állítottak a helyére. Újra kérték, foglalja el helyét az otthonban. Nem lesz egyedül. Mindent megkap, amire szüksége lehet. Hosszas unszolásra végül beleegyezett, összecsomagolt, elindult. Útközben azonban meggondolta magát és visszafordult. Mindenáron ki akarta adni a szobát. Megél! — gondolta. A kevéske nyugdíj, meg amit a szobáért kap, elég lesz hozzá. Remélte, talál majd valami rendesebb emberpárt, akik hajlandók lesznek vele egy fedél alatt élni, megosztani közösségüket. Ám a lakbérrel legutóbb angolosan távozó házaspár óta nem akadtak újabb szobaigénylők. Volt, akiknek távol esett a munkahelyétől. Volt, aki szűknek, piszkosnak, lakhatatlannak ítélte. Mások meg, látva az öregembert, meg se nézték az általa kínált szobát. Most, hogy ott állt a járdán a hirdető- tábla előtt gondolataival és szomorúságával, észre sem vette, hogy minduntalan fel akarják lökni. Nem bosszankodott. Hidegtől könnyező szemeit a járókelőkre szegezte, érezte, szédül. De nem tágított. Elhatározta, nem adja fel. Nekitámadt a legelső közeledő párnak. Szája kinyílt, arca érthetetlenül furcsán görcsbe rándult. Hangot azonban nem adott. — Vigyázz! — sikoltott halkan, arcán rémülettel a nő. — Ez részeg! A férfi, akit a nő el akart cibálni, visz. szanézett. — Várj, szívem — mondta. — Ez nem részeg. Mindjárt összeesik. Az öregember széttárta karjait, néhányszor megpördült maga körül, aztán elvágódott. Perceken belül tömeg vette körül. Arcra bukva feküdt a járdán. Nem mozdult. Senki sem tudta, m; történt. Igazából nem is érdekelt ez senkit. Egy vénembert láttak, egy mozdulatlan öregembert, aki talán jól leitta magát, s aki bűnös is, mert nem gondolt idejekorán arra, mi lesz, ha megöregszik? A mentő azért megérkezett. Szirénájától nem dőltek össze a környező házak.
