Tolna Megyei Népújság, 1978. július (28. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-05 / 156. szám
1978. július 5. "Képújság földben lévő tartalékokat jobb agrotechnikával, műtrágyával, növényvédelemmel, jobb fajtával jól kihasználtuk. Egyes szakemberek véleménye szerint a földben, a fajtában még sok feltáratlan lehetőség van, de lényegesen nagyobb termésátlagokat csak akkor érhetünk el, ha jobban feltárjuk és jobban hasznosítjuk egyéb tartalékainkat. Amíg beérik a búza, sokat tesz minden mezőgazdasági szakember a kilókért is. A kalászban lévő szem viszont a népgazdaság, az állami gazdaság, vagy termelőszövetkezet számára csak akkor jelent valóságos értéket, ha veszteség nélkül a magtárba kerül. E veszteségek csökkentésében vannak a mezőgazdaság nagy tartalékai. Gondoljuk csak végig a következő példát! Ha lábon kétszer megázik a búza, hektolitersúlyából annyit veszíthet, hogy a veszteség hektáronként a három és fél mázsát is elérheti. Ezer hektárra számítva ez harmincöt vagon. A harmincöt vagon terméséből két kombájnt lehet vásárolni. Ha a veszteségeket és „plusz” kombájn beállítását nézzük, akkor kiderül: nem a több kombájn a drága, hanem a kevesebb. Megyénkben a mezőgazdaságban ma annyi kombájn van, hogy a kalászos termést tizenhat nap alatt be tudjuk takarítani. Átlagban tizenhat nap alatt. Lesz, ahol ennél hamarabb is végezhetnek ezzel a munkával, de lesz, ahol csak segítséggel fejezik be ennyi idő alatt. Nem minden gazdaság rendelkezik anríyi géppel, amennyi az optimális betakarítást lehetővé tenné. Az idén is kell, hogy segítsenek egymásnak a gazdaságok. Segíteni pedig csak akkor lehet, ha ezt el is fogadják. Igen, az elfogadás sem megy minden esetben döccenők nélkül. Emberi tulajdonság, hogy amikor elérkezik a nagy kereseti lehetőség, akkor se időt, se energiát nem kímélnek a kombáj- nosok. Mint mondani szokás, apait, anyait beleadnak a munkába. Ahol több a kombájn ott is, ahol kevesebb, ott is. Ahol elfogyott a munka, onnan mennének a kombájnosok máshová segíteni, de előfordul, hogy nem szívesen fogadják őket, mert a kevesebb géppel rendelkező gazdaságok kombájnosai is keresni szeretnének. Mennek ők látástól vakulásig, három-négy nap különbséggel be is fejezik az aratást. Eza három-négy nap különbség plusz nyereséget jelent a kombájnosoknak és plusz veszteséget a kisebb és a nagyobb közösségnek. Ha a gazdaság vezetői csak a saját kombájnosaik érdekeit tartják szem előtt, akkor bizony számolhatnak azzal: az aratásig végzett munka egy része kárba vész. Kárba vész, mert több lesz a szemveszteség, a hektolitersúlyból is veszít a búza. Tartalék tehát nemcsak a betakarítás meggyorsításában, hanem a szemveszteség csökkentésében is van. Kétségtelen tény, hogy a gazdaságok vezetői is, a kombájnosok is nagy gondot fordítanak a minél kisebb szemveszteséggel történő betakarításra. E gondosság ellenére is — aratás után kizöldellnek a mezők. A szemveszteség oka: nincs elég olyan nagy teljesítményű kombájn, amely a lehető legkisebb szemveszteséggel takaríthatná be a termést. A nagy teljesítményű kombájnok gyártása és beszerzése nem tartott lépést az egyre növekvő termésátlagokkal. De nem csak ez az oka a nagyobb szemveszteségnek. Már a fajtaválasztáskor eldőlhet, hogy mennyi lesz a veszteség. Az idei fajtaválasztás nem mondható a legsikeresebbnek. Gazdaságaink vezetői egymástól függetlenül úgy választották meg a fajtát, hogy a búzáknak több mint fele szinte egyszerre érik. Ez viszont azt jelenti, hogy a búzatermés több mint felén néhány nap alatt végezni kellene az aratással. Minden nap késés — csupán a fajtaválasztás miatt —, a szokásosnál is nagvobb szemveszteséggel járhat. A pergési veszteség csökkentésében a jól szervezett munkában, a gyors és jó alkatrészellátásban, a szárítókapacitás tervszerű kihasználásában, az aratásban részt vevő emberekkel való nagyobb törődésben... legalább annyi tartalék van, mint amennyit a gazdaságokban az érésig feltártak. Az idén nem lett igaz: „Pé- ter-Pálra búza érik, eljutottunk új kenyérig!” Péter-Pál elmúlt, az új kenyér még kalászban van. Addig, amíg ebből kenyér lesz, sok veszélynek van kitéve. ? :!'••!! természet szeszélyei el■ i len gyors, jól szerveid zett munkával vehet- jük fel a küzdelmet. Csak ezzel érhetjük el, hogy a megtermelt magból, a ráfordított emberi munkából minél kevesebb menjen veszendőbe! SZALAI JÁNOS Megsimogatja a holt fát - festi az élőt Zsebében a képzőművészeti főiskola behívójával, fogta magát, leutazott Gerjenbe menyecskének valót keresni. Alacsony termet, szemüveges, ráncos arc, kis kefebajusz az orr alatt, magas halánték, őszülő haj. Kákonyi István asztalos mester. A mozgékony ember legszembetűnőbb jegye azonban a kidolgozott kéz, a testhez viszonyított erős, kiterjedt marok, munkához szokott gö- csös szerszám. A műhelyben — KPM Közúti Igazgatóság géptelepén — kínos rend, minden pontosan a helyén. Pedig az asztalosműhelyek faforgácsszőnyege a megszokott. Kákonyi mester erre igen kényes, itt rendnek, átláthatónak kell mindennek lenni. A megmunkált anyag erdőillata azonban elárulja, hogy fával dolgoznak. — Az öreg Fischli Dezső műhelyében kezdtem az ina- soskodást Gerjenben. Volt több segédje, mindent vállalt, ami a fával kapcsolatos. Hivatalosan épület- és bútor- asztalosnak tanultam, de abban az időben a falusi mesterek mindent csináltak, így mi is megtanultuk a mázolást, az üvegezést, de a bognármunkákhoz is értettünk — mondja el röviden a szakmatanulás éveit. A háború vége felé szabadult és két évig a mesternél maradt. Aztán hirtelen szűk lett a Duna menti falu. Kákonyi István fogta kis cókmókját és elindult, az új világgal együtt, új életet kezdett. Először Kalocsa, majd Pest lett az állomás. Közben azonban történt egy, s más az életében. Az iskolában a tanító már második Munkácsy Mihálynak tartotta, a Szuprics uraságig jutott a tehetség híre és 15 éves korában kapott ecsetet, vásznat, állványt, hogy fesse meg a cséplést, a mezőgazda- sági munkákat. Az első képért tíz pengőt kapott és övé lehetett a festőfelszerelés. Ezután jött a szakmatanulás. Ekkor már két életet élt a parasztgyerekből lett mesterlegény. Szerette az asztalosságot, de a festés is közel állt szívéhez. — Mondta mindenki, hogy tanuljak, de nekem pénz kellett keresni. Hiába volt tehetségem, tehetőségem nem volt a tanuláshoz. Aztán 27 éves koromban jelentkeztem a képzőművészeti főiskolára, ott megnézték a dolgaimat és behívattak felvételezni. Előtte mondták, hogy öt félévet kell járnom és akkor rajztanár leszek. Szinte biztosra mondták a felvételt. Erre mikor megkaptam a behívót, gondoltam egyet és hazajöttem menyecskét keresni. így elúszott a művészi pálya. Hiába na, a szakmát, a fát jobban szerettem az ecsetnél. Kákonyi István hazajött, megnősült, három gyereke lett, hét évig maszekoskodott Dunaszentgyörgyön, majd állami szolgálatba állt különféle helyeken, végül itt kötött ki a KPM-nél. „Az az igazság, hogy nem tudok a tömeggyártásban dolgozni, ezért vándoroltam annyit.” A festészet azonban megmaradt hobbinak, pihentető szórakozásnak. Kákonyi István most 55 éves és mintegy 70 festménye van. Pénzt sose kapott értük. Nem éri meg eladni őket, inkább ajándékként viszem lakodalomra és más ünnepekre”. Martinék József mondta: Maga úgy kidolgozza a képeket, mint száz évvel ezelőtt a festők. Igen, minden kép anrólé- kos munkával készül, hosszú hónapokat dolgozik egy-egy tájképen, csendéleten. Ráér, hobbiból csinálja. Kákonyi István asztalos- mesternek most nyílott első önálló kiállítása — 25 legjobb kép — a KPM ifjúsági klubjában. A klub berendezését is maga tervezte és készítette el. Zsebében a képzőművészeti főiskola behívójával, fogta magát, leutazott Gerjenbe menyecskének valót keresni. Ez volt életének döntő pillanata. HAZAFI JÓZSEF GOTTVALD KAROLY Felüljáró épül Szekszárdi Munkagépeivel és szakembereivel Szekszárdon dolgozik a Közútépítő Vállalat egy részlege. Feladatuk a Damjanich utcában egy négysávos út építése, ez a szakasz 350 méteres lesz. Ezután készül a vasút felett átívelő 200 méteres híd. Ezt követően az AGROKER mellett tovább épül az út, keresztezi a Bogyiszlói utat, x és a húskombinát mellett éri el a Keselyűsi útszakaszt. A Damjanich utcában jelenleg a csatornázás folyik. A tizenkét tonnás vasbeton csöveket fektetik a leendő úttest alá. Jövő héten megérkezik a cölöpverő, mely a híd alapját készíti. A hídszerkezet teljes egészében előregyártott elemekből épül, így várható, hogy igen rövid idő alatt elkészül az igen fontos beruházás. Fotó: BAKÓ JENÓ Kőművesek cementtel tömí- tik a házagokat Földdel töltik a két vasúti pálya közti szakaszt Földbe kerül a csővezeték Tizenkét tonnát nyom egy csodarab A munkaterület madártávlatból Kákonyi István szabad idejében hobbijának él
