Tolna Megyei Népújság, 1978. július (28. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-05 / 156. szám

a Képújság

1978. július 5.

ON KERDEZ

Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71- 'TU& M WMMi

Fizetés nélküli szabadság

Pl 4ío':í '' WWWiiflwWHíihmmMBHbBwíw

Hatala Istvánnétól, Sár- szertlőrincről kaptuk a következő levelet:

,„.. Köteles-e a munkaadó fizetés nélküli szabadságot adni beteg édesapám gondozására? Édesapám hetvenéves, már több esetben volt agyvérzése. Sajnos, olyan állapotban van, hogy állandó felügyeletre van szüksége, amit orvosi igazolással is tudok igazolni. A sárszentlőrin. ci óvodánál vagyok állásban, mint dajka. A helyi tanácstól olyan felvilágosítást adtak a munkaadómnak, hogy előbb a fizetéses szabadságomat kell kivenni és utána kaphatok csak fizetés pélkülit. Az a kérdésem, hogy egy dolgozó nő a fizetéses szabadságot nem a munkája „után kapja? Nem azért, hogy a szabadságát pihenéssel és szórakozással, esetleg üdüléssel tölthes- se?...”

Olvasónknak szerkesztőségünkhöz írt tanácskérő levelére az alábbi választ adjuk:

A Munka Törvénykönyve 43. § (1) bekezdése szerint: „A dolgozók kérelmére — közérdekű okból, valamint személyi és családi körülményeire tekintettel a vállalat rendkívüli vagy fizetés nélküli szabadságban részesítheti. Jogszabály ezek engedélyezését kötelezővé teheti.”

A fentiekből kitűnően a fizetés nélküli szabadság engedélyezése általában nem kötelező. A jogszabály rendelkezése alapján fizetés nélküli szabadság illeti meg szoptatás

T elefonszámu n k: 129-01, 123-61.

vagy gyermekápolás céljából a nődolgozót, a nagyüzemi gyakorlaton részt vevő továbbtanulót, és a külföldi szolgálatra küldött férjjel kiutazó nődolgozót. Annak a dolgozó nőnek és gyermekeit egyedül nevelő apának, aki legalább két 14 évesnél fiatalabb gyermekét gondozza — kérelmére — a háztartás ellátása érdekében havonként egy fizetés nélküli szabadnapot kell engedélyezni. Jogszabály kötelezően nem írja elő fizetés nélküli szabadság adását az idős, beteg szülő gondozása céljából. Tanácskérő levelére tehát az a válaszunk, hogy munkáltatója az ön részére fizetés nélküli szabadságot nem köteles adni, csupán adhat.

Munkáltatójának az az álláspontja azonban téves, hogy a fizetés nélküli szabadság engedélyezésének előfeltétele lenne, hogy a dolgozó az egyébként rendes szabadságát előzőén igénybe vegye.

Adható fizetés nélküli szabadság akkor is, ha a dolgozó az évi rendes szabadságát még nem vette igénybe.

Minthogy azonban az ön esetében a fizetés nélküli szabadság engedélyezése nem kötelező, nem lehet kifogásolni munkáltatójának azt az álláspontját, amely szerint önnek csupán évi rendes szabadsága letölése után kíván fizetés nélküli szabadságot engedélyezni.

„Kulcskérdés”

^ í:-Szabó Józsefné Szekszárd- ról írja:

„Tavaly november 26-a óta lakunk az Arany János utcai százlakásos házban, tanácsi bérlakásban. Ez |dő óta sem a lépcsőházakhoz, sem a gyermekkocsi-tárolókhoz kulcsot nem adott a városgazdálkodási vállalat. A lépcsőházakból egymás után tűnnek el a lakásajtók előtti lábtörlők, a gyerekkocsi-tárolókban a kocsikból kivett takarókon, hogy úgy mondjam, „huligánok” alszanak, s ha megtetszik a takaró, még el is viszik. Történetesen az enyémet vitték el, és a biztosító nem fizet, mondván; — nem volt bezárva a tárolóhelyiség.

Kérdésem; Meddig kell még várni a lépcsőházi és tárolóhelyiség kulcsaira, mikor a lakbér fizetésekor havonta kapukulcs címén is fizetünk?

A másik probléma. Beköltözésünk óta ígérik, hogy felszerelik a központi antennát. Mind ez ideig ez sem valósult meg.”

Olvasónk levelét továbbítottuk a Szekszárdi Városgazdálkodási Vállalathoz, ahonnét Balog János műszaki ig. h. és Monigl János mb. kezelési ov. a következő választ adta:

„... Vállalatunk a bérlő bejelentésében foglaltakat megvizsgálta, melyről az alábbi tájékoztatást adjuk:

Vállalatunk által kezelésbe vett ingatlanok esetében a lépcsőházak bejárati kapuihoz aluvitelező minden esetben 2 kulcsot biztosít. Vállalatunknak kell gondoskodni utángyártással arról, hogy minden bérleményhez a jogszabály értelmében 1—1 kulcsot biztosítson térítés nélkül, mely kulcshasználatért havonta öt forintot fizet a bérlő.

A kulcsok legyártása, be. szerzése minden alkalommal problémás, mivel hasonló kulcsot üzletben nem lehet kapni, legyártását pedig az ELZETT-gyár hosszabb időre vállalja. Emiatt — tekintettel arra, hogy már a beköltözés óta fél év telt el — a kulcsok legyártását kisiparosnál rendeltük meg. A bérlők 1978. július 1-én az 1 kulcsot kézhez kapták. Ezen túlmenően — amennyiben több kulcsot igényelnek — annak legyártásáról a bérlőnek kell gondoskodnia.

A közös helyiségek kulcsainak pótlásáról minden esetben a bérlőnek kell gondoskodni, mivel azért használati díjat nem fizetnek. Egyébként a közös helyiségek zárása a házfelügyelő feladata, de nem zárkózunk el attól, hogy a bérlőknek is legyen kulcsuk a saját megnyugtatásukra. A kapukulcs használati díját pedig, melyet bérlőink a kapukulcs biztosításáig vállalatunkhoz befizettek, lakbérbe részükre jóváírjuk.

A központi tv-antenna felszerelésére, mely mindkét vételi lehetőséget biztosítja, 1978. december 31-ig kerül sor a Tolna megyei Beruházási Vállalattól kapott tájékoztatás szerint. A GELKA NDK alkatrész hiányában a szerelést előbb elvégezni nem tudja. A tv-antenna használatával kapcsolatban szolgáltatási díjat nem is számítottunk fel...”

Ml VÁLASZOLUNK

"vi Szélesebb körű ér- deklődésre számot tartó új jogszabály |fSp az elmúlt héten nem jelent meg, így ez iiiiiiii&l alkalommal olyan

kérdésben adunk rövid tájékoztatást, amely ugyan már régen szabályozást nyert, csakhogy ezeket a szabályokat — a tapasztalatok szerint — a munkáltatók és a munkavállalók gyakran figyelmen kívül hagyják: a munkával nem töltött idők elszámolásáról van szó.

A Munka Törvénykönyve 47. §-ának (3) bekezdése szerint: „Nem jár a dolgozónak munkabér, ha saját hibájából nem végez munkát.”

A jogszabály tételesen felsorolja azokat az eseteket, amikor a dolgozó részére — bár munkát nem végez — átlagkereset jár, ezek pedig a következők:

— szavazás, hatósági, bírósági, munkaügyi döntőbizottsági idézésre tanúként való megjelenés, tanácstagként való eljárás, kötelező orvosi és rendőrorvosi vizsgálat, hadkötelesként való sorozás és katonai nyilvántartásba vétel, valamint az önkéntes tűzoltói igénybevétel esetén a teljes mulasztott időre;

— a házastársa (élettársa), gyermeke vagy saját szülője halála esetén egy munkanapra;

— a véradásra történő rendkívüli berendelés esetén a teljes mulasztott időre, nem rendkívüli berendelés esetén pedig legfeljebb 4 munkaórára;

— továbbá ha a külön jogszabály elrendeli. (Ilyen pl. a munkásőrséggel, a népi ülnökökkel, a népi ellenőrzéssel kapcsolatos jogszabály.)

Hangsúlyozandó, hogy a felsorolt állampolgári kötelességek teljesítése miatt kieső munkaidő tartamára is csak akkor jár a dolgozó részére átlagkereset, ha állam- polgári kötelességét munkaidőn kívül nem tudja teljesíteni. A dolgozónak ugyanis alapvető kötelessége, hogy a munkaidő alatt dolgozzon, térítésre csak akkor tarthat igényt, ha állampolgári kötelezettségeit más módon mint a munkaidő terhére nem tudja teljesíteni.

Ha a dolgozót a bíróság, munkaügyi döntőbizottság, valamely más hatóság terheltként, sértettként, felperes vagy alperesként idézi, részére a mulasztott időre térítés nem jár.

Olyan kötelező orvosi vizsgálatnak, amelynek idejére a dolgozót átlagkeresete illeti meg, csak azokat az orvosi vizsgálatokat lehet tekinteni, amelyeken a dolgozó egészségi állapotától függetlenül, jogszabályi előírás alapján köteles megjelenni (kötelező tüdőszűrés, az élelmiszerekkel dolgozók időszakos orvosi vizsgálata, stb.), a beteg dolgozó megvizsgálásához, illetőleg rendszeres kezeléséhez szükséges vizsgálat tehát nem minősül kötelező orvosi vizsgálatnak. Az ezen a címen történt távolmaradás igazolt távollétnek minősül, díjazás azonban a dolgozót nem illeti meg. Mint ahogy számos más esetben is engedélyezheti a munkáltató a munkahelyről történő eltávozást és fogadhat el igazoltnak távolmaradást, munkában nem töltött idő esetére azonban — a jogszabályban felsorolt és fenn- tebb említett néhány kivételtől eltekintve — nem jár munkabér.

DR. DEÁK KONRÁD

a TIT városi-járási

szervezetének elnöke

Születésének 125. évfordulóján

Emlékezés Csontváryra

„Igló, 1880. november 30-án.

Nagyságor Űr! . .. Mindenekelőtt megjegyezni szerencsém van azt, hogy életemben múlt hó 13-ig, amikor is az első karcolattal a papirost el- piszkolni mertem, kezemben soha semmiféle rajz nem volt; de még az iskolában akkor 60— 70-ig sem tanítottak erre; így tehát azon eszme, hogy én rajzoláshoz kezdék, pusztán a véletlen- ségen alapszik; s hogy rövid idő alatt már any- nyira vittem, miszerint kivéve a nyári fákat, oly képességet érzek magamban, hogy nem képzelhetek oly monumentális épületet, amelyet lemásolni képes nem volnék.”

Ezt a levelet csak Csont- váry írhatta — gondoltam az első sorok olvasásakor — amikor annak idején — a harmincas évek derekán — kezembe került a Képzőművészeti Főiskola irattárában. Tényleg ő volt a szerző, Kosztka Tivadar „jogot végzett, okleveles gyógyszerész” — akit akkoriban kerített hatalmába az ellenállhatatlan vágy, hogy festő legyen. Az iglói patikában dolgozott — ahol főnöke látva első rajzait — azt tanácsolta, hogy forduljon a mintarajziskola igazgatójához, Keleti Gusztávhoz.

„A festéket hol szerezhetem’ — kérdi Keleti Gusztávhoz írt újabb levelében

—, milyen ecseteket vegyek, s hogy kezeljem, t. i. a festéket, hígítsam, avagy már készen is kaphatni, milyen vászonra fessek, hogy kell és mivel annak alapot adni, használjam-e a vonalzót és milyet az éles határok húzására, avagy az egész kép szabad kézből készüljön? Továbbá sejtelmem a festészetről; illetve az olajos festék sajátságaira nézve, mit szépítsem a valót, bizony csak az úgynevezett mázolásig (anstreichen) terjed.

Végül, hogy kezdjem a munkát, kifeszítsem, avagy leszögezzem, vagy felakasztva úgy fessek a vászonra; mindezek a tapasztalt festő előtt oly kicsiségek, amelyekről már rég megfeledkezett, előttem azonban minden új, s nincs fogalmam azon mód és eszközökről, melyek segítségével kifejezést adhatnék, mi bennem — a sötétség fátyoléval burkolva — életre ébredni vágy”.

Nem lepődtünk volna meg, ha Keleti — Munkácsy, Szinyei, Zichy és mások szigorú kritikusa —, nem vállalkoznék olyan eszmecserére, „amelyre — mint írta — ez idő szerint még a kölcsönös megértés alapja hiányzik”. De nem így történt. A mintarajziskola nagyrabe- csült igazgatója levelezésbe kerül a festészetben teljesen

járatlan ifjúval, akinek amúgy sem csekély önbizalma és lelkesedése szinte szárnyakat kap Keleti szakszerű észrevételeitől, tanácsaitól.

„...27 éves vagyok” — írja Csontváry egyik levelében — Keletinek, ... „s önérzettel mondhatom, hogy jöjjön, aminek jönni kell, meg nem ijedek azon óriási feladattól, mely vállaimra nehezedni fognak, egészségem ép, akaratom acélozott, szorgalommal versenyre szállók a hangyával, s kitartásban — jól ismerem magam — csalódni szinte nem fogok; az eredeti s a poézis hiszem, hogy barátaim leendenek”.

Ekkortól kezdve rendkívüli vehemenciával tanulta a mesterséget Münchenben, Düsseldolfban, majd a párizsi Julien Akadémián. Legkorábbi tanulmányai arra vallanak, hogy szorgalma rajzbéli tehetséggel és erős karakterérzékkel párosult, r hogy már úgynevezett akadémikus stúdiumait is a kifejezésnek bizonyos feszültsége, a mondanivaló különös izgalma járja át. Korai tájképein a felfedezésnek azt az elfogulatlan örömét érezzük, amellyel a gyermeki kedély adózik a természet látványainak. önkényes, naivul természetes perspektívájú hegyes-dombos vidék lankáin apró emberkék munkálkodnak oly meghitten, mint akár Brugel Pieter festményein. A primitívekre emlékeztető expresszivitása miatt olykor Henry Rousseauhoz hasonlítják Csontváryt. Rokonságuk azonban csak lelkiviláguk mesterkéletlenül naiv megnyilatkozásában, nem pedig festői kifejezésmódjukban lelhető fel. Csontváry festészetét a víziók uralják és vezérlik, annak megfelelően festői kifejezésmódja, de témái maguk is drámaiak, feszültek. E lelki, hangulati és képzeletbeli atmoszférának kifejezésére gyakorta használja fel a fény foszforeszkáló, vibráló eszközét, amely olykor alakjait is transzparenssé varázsolja.

Távoli tájak hívják bolyongásra Csontváryt. — Itália, Görögország, Jeruzsálem és Baalbék vidéke — ezek adják egyre gigantikusabb festői látomásaihoz a fantasztikus kulisszát. Képzeletét azonban a kevésbé egzotikus, hazai tájak is drámai látomásmódra ösztönzik: a magyar puszta látványa látomássá nő. „vihar a Hortobágyon” csak úgy — mint többi alkotása — megdöbbent szuggesztivitásával, eredetiségével és megkap szárnyaló képzeletével, látóképességének szinte gyermeki tisztaságával. Művei minden ízükben tiltakoznak az ismert stíluskategóriák keretébe történő besorolás ellen.

Születésének 125. évfordulóján tisztelettel és büszkeséggel emlékezünk Csontváryra, a rendkívülinek járó megbecsüléssel tartjuk számon kimagasló értékű életművét, amely immáron maradéktalanul kivívta a külföld elismerését is.

BÉNY1 LÁSZLÓ