Tolna Megyei Népújság, 1978. július (28. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-04 / 155. szám
A "Íépüjság 1978. július 4. Moziban Fél évszázaddal Miki egér után A mozgó világ élethű ábrázolása még csak vágyálom volt, de a rajz már megelevenedett. A festett táncosnő lábát emelgette, a bohócfigura fintorgott a mutatványos bódék szerkezeteiben. A megmozduló fénykép csodája aztán egy ideig elhomályosított minden mást. Az animációs (= rajzban, élettelen tárgyija lelket lehelő) film csak egy évtized múlva született újjá. Űj szakasz: 1923-tól alkot Walt Disney. Első világhírűvé lett hőse, Miki egér, most lenne 50 éves, ha nem maradt volna örökifjú. Walt Disney sikerének titka nem csupán a ' technika tökéletessége, hanem az, hogy állatfigurái éppen olyanok, mint mi, csak éppen nem hagyják magukat, soha nem alkusznak meg az erőszakkal. Az animációs film lehetőségei azonban határtalanok, szükségszerűen túl kell lépni az ő stílusát is. Az úttörők sorában magyarokat rejt két világhírű név: Jean Image = Hajdú Imre. John Halas = Halász János. Az itthonmaradottak sem ismeretlenek a nagyvilágban, A Pannónia Stúdió teret ad a kísérletezőknek éppúgy, mint a hagyományok folytatóinak. Bár a rövidfilmek hagyományos feladata nálunk csupán a műsorkiegészítés, a stúdióban folyó műhelymunkát dicséri, hogy alig születik „csak” szórakozást nyújtó mű. A sziporkázó ötletek rejtett hibákra mutogatnak, az embertelenség ellen tiltakoznak, sőt sokszor mély filozófiát hordoznak. Sajnos, a KÜZDŐK összefoglaló címet viselő, egész estét betöltő összeállítás — Dargay Attila, Foky Ottó, Gémes József, Hernádi Tibor, Janko- vics Marcell, Kovásznai György, Macskássy Katalin, Majoros István, Nepp József, Reisenbüchler Sándor, Szo- boszlay Péter és Szórády Csaba fesztiválokon díjat nyert alkotásai —, Szekszárdon nem találta meg „az ő” közönségét. Pedig a filmforgalmazás nagyon helyesen, rétegműsorként kezelte, a stúdiómozi hálózatba irányította, a propaganda - pedig becsületesen közölte, hogy a (szellemileg is!) felnőttek számára készült. A hiba azokban lehet, akik kedvencüket, Miki egeret és társait, éppen az új utak keresésében, a Kaland vállalásában nem követik. CSONTOS KAROLY Rádió Kossuth- könyvek Egy család drámája A magyar rádiósok doku- mentumhangjátékai méltán híresek. Az eredeti hangfelvételekből kibontakozó drámai történetek annál is nagyobb hatással vannak a hallgatóra, mert hitelességüket, valódiságukat a „natúr” hangok bizonyítják. Egyik-másik dokumentumjátékot hiába próbáltak meg átületetni más nyelvre és előadatni hivatásos művészekkel: a cseh rádióban hallottam a fiaskóról. Bore- nich Péter Miért-jét mutatták be így, de már a műsor készítése közben rájöttek, hogy a próbálkozás sikertelen, a nagy erejű mű hangjátékként nem állja meg a helyét. Mindebből világosan levonható a következetetés, hogy íme egy új, önálló műfaj, a maga szabályaival és kereteivel. Bizonyosan így van — és hozzátehetjük, hogy az új műfajjal máris visszaélnek. Méghozzá olyan alkotója, aki méltán volt sikeres korábbi műveivel. Borenich Péter július elsején, délelőtt sugárzott dokumentumjátékára gondolok, a Nélkülé-re. Tragikus esemény történt egy fiatal családban: ’az édesanya harmadik gyermeke szülését követően meghalt. Három kisgyermekkel maradt magára az apa, akit szerencsére szerető és aggódó bánatában ősztozó rokonok vesznek körül. Egy család drámája, amely valóban megrendítő és elszomorító. Összeszorul az ember szíve amikor az apát hallja emlékezni szerelmükre, amikor az anyátlan kisbaba sír, amikor a nagymamák zokognak. Csakhogy közben azért ott motoszkál bennünk a kérdés, vajon mi a mondanivalója a szerzőnek a szomorú eset kapcsán? Mitől, mikor válik a hangfelvétel művészi alkotássá? A szóba jöhető kérdéseket — amelyek által mélyebb vonatkozásait látnánk meg a családi drámának — Borenich gondosan megkerüli. Marad a könnyfacsaró történet, ami egyúttal arra is bizonyíték, hogy a képlet, miszerint végy egy drámai helyzetet, szólaltasd meg szereplőit, majd készíts belőle egy hosszú riportot, — nem biztosíték a színvonalMég a rádióban sem. — vjé — Dokumentum, vita, közgazdaságtan Magyar—brit titkos tárgyalások Juhász Gyula az angol külügyminisztériumnak azokat az iratait teszi közzé, amelyek az 1943. évi magyar— angol titkos tárgyalások anyagát tartalmazzák. A kortörténeti dokumentum mindenképpen izgalmas, hát még ha hozzátesszük, hogy helyenként ellentmondásban van a „szereplők” visszaemlékezéseivel, amelyek szép számban olvashatok éppen a Kossuth Kiadó jóvoltából. A dokumentumok tárgyilagosabbak a memoároknál, vagy éppen azoknál, akik megírták emlékeiket. Megismerhető a kötetből az angol vezető körök véleménye a Kállay-kormány kétértelmű magatartásáról, Juhász Gyula történész bevezetőjéből pedig az, hogyan alakultak ki a szövetségesek MaMaterializmusra Elöljáróban megvallom, hogy a címet loptam, Fényes Imre egy régebbi Világosságszámban megjelent cikke címét idézem vele, mely önmagát kínálja jelen könyv- ismertetéshez. A számba vett mű pedig Müller Antal: A mai fizika és a marxista világkép című könyvecskéje. A könyv — miként a kiadói jelleg (a Tankönyvkiadó gondozta) és a kísérő könyvjelző is ígéri — elsősorban közép- iskolások számára készült, s szándékában egy ismert pártkongresszusi határozatot követ, mely szerint a tanulók politikai, világnézeti szemléletének fejlesztése a középiskolai oktatásnak, s így minden tantárgynak elidegeníthetetlen része, alapfeladata. A műben az elméleti fizika központi problémái kaptak helyet, melyeknek világnézeti vonatkozása evidens. Ezzel együtt a könyv a fizikával csak ismerkedő, még a politikus érdeklődésű olvasó számára is érdekes olvasmány. Ajánlható a Világnézetünk alapjai tantárgy alkalmas fejezeteinek oktatásához is. Anyagát a görög világképtől a klasszikus fizika határáig terjedő ismeret- anyagából meríti, de a fizikát „megrendítő” nagy elméletek (relativitáselmélet, kvantummechanika) vonatkozásairól is szó esik, s nem foszt meg a modern fizikai vilákép elemzésétől és a fizikai megismerés néhány elvi és módszertani kérdésének megvitatásától sem. A 75 oldal legjavát természetesen a modern fizika (ha úgy tetszik: a marxista természet- filozófiának is elégséges alagyarországgal kapcsolatos döntései. A. V. Anyikin: Egy tudomány ifjúkora A szovjet szerző a Marx előtti közgazdasági gondolkodók nézeteit kíséri végig Arisztotelésztől az utópista szocialisták elképzeléséig. Arisztotelész értékelméletéből indul ki, majd bemutatja a merkantilisták fő tételeit. Részletesen tárgyalja az angol Pitti munkásságát, a gazdaság átalakítására vonatkozó terveit, értékfelfogását, végül a politikai aritmetika, a statisztika körüli vitát. Szerepel a könyvben a bankelmélet kialakulása, az angol közgazdászok Smidt előtti nemzedéke, az amerikai Franklin, a merkantilizmust felváltó fi- ziokrata szemlélet jellemzése kapcsán Quesnay és Turgot élete és munkássága. A klasz- szikus angol közgazdaságtan nevel-e a fizika? pót biztosító fejlődési szakasz) teszi ki. Müller Antalnak nem legelső könyve ez, világnézet és filozófia kapcsolatáról számos művet írt már; elsődlegesen a XX. század fizikai forradalma érdekli, izgatja, amelyben szakmai és filozófiai kérdések olyannyira kapcsolódnak, integrálódnak, s így döntő mértékben befolyásolják mai világképünket is. Ma már nem létezik ember saját (vagy kollektív) világkép nélkül. Ugyanakkor sokan élnek még mindennapos világnézeti konfliktusok hálójában. Ezeknek legyűréséhez is segítséget adhat ez a könyv, hisz látszólag szürke témája ellenére sem unalmas, és mindenki számára jól érthető, világos stílusban íródott. Részletesen magyaráz, új alapfogalmakat is megvilágít, kitűnő foglalata filozófiának és szaktudományos fejlődésnek. Ha valamit mégis szóvá kell tenni, úgy az — a szerző hibáján kívül — a példányszámban; nem a mindenki polcára odakívánkozó alapműveket kell ennyire leszorított (5300!) példányszámban kiadni, hisz akkor a szándék is érthetetlen: ha valóban középiskolásoknak szánták, akkor az illetékesek sürgősen számoljanak utána, hány középiskolás is tanul, olvas és olvasna ez idő tájt Magyarországon... S nem szóltunk még az őket oktatókról. Merthogy Fényes Imre is kiemelte annak idején: Ne bízzuk a nevelést egyedül magára a fizikára! DRESCHER ATTILA és*képviselői, Malthusz népesedési elmélete és még sok közgazdasági gondolkodó és nézeteik szerepelnek a kötetben. A polgári társadalomfelfogás és a valóság A. Dönisch—D. Reischelt, az NDK-beli szerzőpáros ismeretterjesztő munkája napjaink divatos polgári társadalomkoncepcióit vizsgálja. Szóba kerülnek a kötetben az ipari társadalom elméletének variánsai, a jóléti állarh, a jóléti társadalom bírálata, a demokratikus szocializmus és más polgári modellek. A könyv végén az úgynevezett Római Klub jelentéseivel foglalkoznak. A jövőkutatással foglalkozó tudósok kiadványairól eddig csak annyit tudunk, hogy valahányszor világkatasztrófát jósolnak. Talán a könyv többet mond el rólunk, és munkásságukról. Újabb könyv a Mann-családról Mann-családban mindenki írt, még Katja Mann is, Thomas felesége, visszaemlékezett gazdag életükre. így aztán egészen természetes, hogy a legkisebb fiú, Viktor is megírta emlékezéseit, ami most öten voltunk címmel magyarul is megjelent. A család két világhíressége, Thomas és Heinrich Mann indokolttá teszi, hogy érdeklődéssel forduljunk minden könyvhöz, amely róluk szól, hisz irodalmi jelentőségükön túl antifasiszta harcuk és kemény helytállásuk is fontos tényező a XX. század irodalmában. Így az érdeklődés érthető Viktor Mann esetében is, aki irodalom helyett mezőgazdasággal és pénzügyekkel foglalkozott, de belőle sem hiányzik a családot jellemző stuáris kézség. S aztán ott élt a családban, igaz a legkisebbként (nagy korkülönbség volt közte és fivérei között), tehát sok mindent látott, hallott, tapasztalt, s szemtanúként vallhat a két férfi pályakezdéséről, irodalmi sikereiről. Terjedelmes könyve mégis csalódás. Néhány vonással ugyan gazdagítja Mann- képünket, de sok újat nem tudunk meg belőle, egyes részleteket pedig, mint például Thomas és Heinrich Mann haragos és tartós szembenállása, egyenes elhallgat. Így aztán nem vagyunk egészen meggyőződve arról, hogy ezt a több mint 500 oldalas könyvet érdemes volt lefordítani és kiadni. cs. TV-NAPLÓ Szolid, polgári izgalmak Kamondy László két novellájából készült a Feltételes vallomás című tévéjáték, bár ez így pontatlan meghatározás. Ugyanis két, egymás mellé állított, megfilmesített novelláról van szó, amelyek a férfi-nő viszonyáról szólnak, s mint a műsorban olvashatjuk, „az író végtelen dallamvariációkat hangszerel erre a témára”. Bár így lenne, s még a véges „dallamvariációkkal” is beérnénk, ha egyáltalában lennének variációk. Két sovány történet az egész, melyekből inkább az derül ki, hogy a szerzőnek vajmi kevés mondanivalója van erről az örök témáról. Mert szereplői csak ,csetlenek-bot- lanak az életben, s legföljebb velük történik valami, mert ők aig-alig szólnak bele sorsukba. Polgári történetek, a húszas-harmincas évek hangvételével, s ha azt olvastuk volna, hogy a novellák szerzője mondjuk Herczeg Ferenc, csöppet sem csodálkozunk. Azt lehet felelni erre, hogy nincsenek elkoptatott témák, a szerelem egyébként is örök. Ez igaz, viszont minden a megfogalmazáson múlik, azon, hogy az író milyen atmoszférát tud teremteni hősei körül. Itt van például a második történet, melyben a professzorfeleség az alkalmi kaland után tovább éldegél férjével. Valami hasonlóról van szó Sarkadi Imre novellájában, A gyávában is, de ott a boldogsága elől visszahőkölő asszony történetében jól megformált jellemek vonulnak fel, míg itt marad a történet, ami önmagában nem valami érdekes. A szereplők is ebben az egyhangú közönyben mozogtak, minden különösebb emóció nélkül. Családi kör Mennyivel mozgalmasabb, maibb, amit a Családi kör példáiban láttunk! Köllő Miklós apró történetei érdekesek, jellemzőek,, Palásthy György rendező pedig ért ahhoz, hogy a képes beszéd fordulatait, egy kicsit groteszkül, de mindig hatásosan, meg is jelenítse. Kár, hogy a pszichológus a kelleténél többet beszél, ilyen bőbeszédűen meg lehetne magyarázni általános iskolásoknak a sinustételt. Pedig az itt felsorakoztatott történetek csak példák, tehát nem arról van szó, hogy bárki is kész receptet kapjon, mert az életben semmi sem ugyanaz. A gyerekiélek reakciói is mindegyiknél mások, s ezek a példatörténetek is csak arra figyelmeztetnek, hogy gyerekeinket vegyük úgy, mint teljes értékű családtagot, osszuk meg velük gondjainkat, örömeinket. Tanulságnak ez sem kevés. Csányi L. Szekszárdi zenélő nyár Dijoni trió A pécsi kamaraopera zenei meglepetései után a Dijoni .trió lépett fel a zenélő nyár keretében, a rossz idő miatt a művelődési ház márványtermében. A három fafúvós viszonylag ritka együttes, s a dijo- niak sikerének nemcsak az a titka, hogy mindegyikük mestere hangszerének, hanem az is, hogy tökéletes együttessé forrottak össze, s állandóan érezzük játékukban a közös muzsikálás bensőséges örömét. Műsoruk sok meglepetést tartogat, mert a derűs és könnyed Mozart-diverti- mento után csupa olyan mű hangzott fel, ami feltehetően magyarországi bemutatónak számít. A kortárs francia zeneszerzők, az igazán ismertek kivételével, alig szólalnak meg hangversenyeiken, így érdeklődésünk akkor is indokolt volt, ha nem minden mű hatott egyforma intenzitással. Az 1962-ben elhunyt Jacques Ibert, bár operákat, nagy zenekari műveket is írt, elsősorban kis formátumú pittoreszk darabjaival vált népszerűvé. A dijoniak előadásában is ilyen szólalt meg, könnyedén és meggyőzően. Henri Sogué (ha ugyan jól írjuk a nevét) és Lierre Max Dubois ismeretlen nálunk, s bár a két trió nem nélkülöz hatásos zenei elemeket, nem hatott meggyőzően. Más a helyzet Darius Mil- haud-val, aki a Hatok csoportjához tartozott, s Honegger mellett a legismertebb modern francia szerző. Zenéjében több hatás is érvényesül, Debussy neve épp úgy fölmerül vele kapcsolatban, mint Muszorgszkijé, de az amerikai népzene is hatott rá. A dijoniak egy szvitjét mutatták be, mely legjobb kvalitásait igazolja. Nagyon szép este volt a dijoniak koncertje, s csak örülni lehet annak, hogy a szekszárdi zenélő nyár keretében ilyen kitűnő muzsikusokat ismerhettünk meg. cs. Magyar siker a Csajkovszkij-versenyen Vasárnap késő este hirdették ki az énekesek versenye zsűrijének döntését a moszkvai Csajkovszkij nemzetközi zenei versenyen. A verseny szép sikert hozott a fiatal magyar énekesnőnek, Bitti Katalinnak: a nők rendkívül erős mezőnyében a negyedik díjat kapta meg. Az első két helyet szovjet énekesnők szerezték meg, Ljudmilla Semcsuk, illetve Ljudmilla Nam. A harmadik díjat egy román és egy lengyel énekesnő között megosztva adták ki. Bitti Katalin mellett negyedik díjat kapott egy amerikai énekesnő, Jacqueline Page-Green is. A férfiaknál az első díjat a zsűri nem adta ki, a második díjat megosztva két szovjet versenyző, Valentyin PivovaroV és Nyikita Sztorozs kapta meg, a harmadik helyre is szovjet énekes, Jurij Sztat- nyik került. Sándor Judit, a Magyar Állami Operaház művésze, a zsűri magyar tagja elmondotta, az MTI moszkvai tudósítójának: a nők versenyében igen erős, nagy mezőny gyűlt össze a világ egyik legrangosabb versenyén, s a döntés igen nehéz volt. Igen nagy elismeréssel szólt a fiatal magyar énekesnőről a zsűri egyik világhírű tagja, Jevgenyij Nyesz- tyerenko, a Nagyszínház szólistája, aki maga is győztes volt 1970-ben a Csajkovszkij-versenyen. Nyesztyeren- ko elsősorban a jó iskolát emelte ki Pitti Katalin előadásában, hangsúlyozva, ebben látja annak biztosítékát, hogy kitűnő adottságait a jövőben még tovább fejleszthesse. A verseny ünnepélyes díjkiosztását július 7-én tartják. Pitti Katalint a rendezők máris meghívták július 9-én egy koncertre. Jövő héten a Hajtóvadászat című, színes, szinkronizált francia—olasz filmről írunk
