Tolna Megyei Népújság, 1978. július (28. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-30 / 178. szám

1978. július 30. ■VÍÉPÚJSÁG 13 Elcsitultak a Gemenci Nag.vdíjért nemzetközi kerékpáros verseny zajai, maholnap újabb esemé­nyek keltik fel a sportkedvelők figyelmét. A kerékpárosverseny szervező bizottsága azonban még nem tekintette befeje­zettnek a munkát. Azokat az aktívákat hívták meg érté­kelő megbeszélésre, akik biz­tosították a verseny zavarta, lan menetét. Pálinkás István, a szervező bizottság nevében köszöntötte a társadalmi ak­tívákat, majd részletesen ér­tékelte a kétnapos verseny sok napig tartó szervezését, munkáját. — Bebizonyosodott, hogy a Magyar Hirdető nem tu­dott megbirkózni a plakátra­gasztással. A jövőben kény­telenek leszünk ezt saját em­berrel elvégeztetni. A propa­gandával elégedettek lehe, tünk, hisz a fővárosi, orszá­gos napilapok, valamint a rádió is foglalkozott sport- eseményünkkel, nem beszél-* ve a Tolna megyei Népújság­ról, ahonnan ezúttal is a ma­ximális támogatást kaptuk — mondta a szervező bizottság vezetője, majd így folytatta: — Jók voltak a szállások, nem volt panasz az étkezés­re sem, de a jövőben még nagyobb gondot kell fordíta­ni a szállásokra, hogy min­den felszerelés meglegyen a szobákban. A tolmácsok jól dolgoztak, kivéve az egy-két újat, akiknél akadtak átme­neti problémák. Az útvonal kifogástalan volt, a rendőr­ség, valamint az Ifjú Gárda példás munkát végzett. A Városgazdálkodási Vállalat, valamint a DÉDÁSZ brigád­jai nagy segítséget adtak, így már a világítás is jó volt. — Az úttörőversennyel kapcsolatban — folytatta Pá­linkás István — az a kettős­ség állt elő, hogy a KISZ ra­gyogóan megszervezte, de olyanok is indultak, akik iga­zolt versenyzők. A technikai bizottság is jól látta el fel­adatát, bár itt is szereztünk olyan tapasztalatokat, ahol a jövőben finomítanunk kell. A versenybíróság egy eset­ben volt kellemetlen hely­zetben, amikor eltörött a stencilező gép, és hajnal; há­romig kellett gépelni az ered­ménylapot. A verseny már túlnőtte a megye határait, Jövőre a Gemenci Nagydí­jért háromnapos lesz a ver­seny. Már így szerepel a ver­senynaptárban is. A mai nappal végleg lezárult a verseny, de már most kell gondolni a jövő évire. Gon. doskodni kell arról, hogy ja­nuár első napjaiban a ver­senykiírást valamennyi ha­zai és külföldi csapat meg­kapja. Némi változások is lesznek. Így például az úttö­rőknek járási döntőket ren­dezünk, és a legjobbak jö­hetnek a körverseny előtti küzdelemre. A hegyi verse­nyen is változtatunk: a kö­zönség érdekében olyan út­vonalat kell kijelölni, hogy a cél és a start egy helyen legyen. A verseny országúti szakaszát meg kell nyújtani, az 180 kilométer hosszú lesz, és ebbe az útvonalba Dom- bóvárt is bekapcsoljuk. A három nap egyikéből 100 ki­lométeres távon négyes csa­A szakosztály műszerésze, Halász László, aki külön dicséretben és jutalomban részesült patversenyre kerül sor, mely olimpiai szám. Végül beje­lentette: — Most folynak a tárgyalások, és rövidesen megkezdődik a téglajegyak- ció a pályaépítéssel kapcso. latban. Minden remény meg­van arra' hogy 1980-ban az IBV-t már az új szekszárdi körpályán rendezik. Addig természetesen bizonyos szo­ciális létesítményeket, épü­leteket is kell építeni. — Köszönet mindazoknak, akik segítettek, támogattak bennünket, akik társadalmi munkában rendelkezésünkre álltak. Nyugodtan kijelent­hetjük: egyre nagyobb az ér­deklődés a verseny iránt, ezt mutatja a közönség szeretete, az, ahogy fogadtak bennünket nemcsak a megyeszékhelyen, de mindenütt, ahol áthaladt a mezőny. Pálinkás István végül kü- lön-külön megköszönte min­denkinek a segítségét, annak reményében, hogy egy év múlva ismét számíthat rájuk. Pálinkás István (balról) Nisse Peterson svéd újságíróval beszélget A megyei labdarúgó-bajnokságról Pincehely: Fiatal játékosok, rutin hiány A Pincehelyi Termelőszö­vetkezeti Sportkör csapata ebben a bajnokságban egy hellyel lejjebb végzett, mint egy évvel korábban. Ha az őszi és a tavaszi szereplést vesszük alapul, teljesen azo­nos teljesítményt nyújtott a gárda, hisz mindkét tábláza­ton a 12. helyen találni őket. összesített eredményben a szezon végén is a tizenkette­dikek voltak, körülbelül azt nyújtották, amit a vezetőség várt tőlük. A pincehelyi gár­da fiatal együttesnek számít, a játékosok többen még az ifjúsági korcsoporthoz tartoz­nak. Ez természetesen magá­val hozza a rutinhiányt, en­nek következménye a hullám­zó teljesítmény. Ami viszont biztató, a fiatal játékosokból kialakulhat egy olyan gárda, mely kellemes vasárnap dél­utánokat szerez a pincehelyi szurkolóknak. Érdekes módon a csapatnak nincs szurkoló törzsgárdája, mely a kritikus időszakban a játékosokat átsegítené a hul­lámvölgyön. Átlag 250—300 fizető nézőjük van, de ha jól megy a csapatnak, vidékre is hatvanan-nyolcvanan. sőt volt úgy is, hogy százan elkísér­ték. A csapat végül is teljesítette a vezetőség által megszabott célkitűzést; biztosította a bent maradást. Több játékos visszavonult és pótlásuk gon­dot jelentett. Tizennyolc já­tékost szerepeltettek a baj­nokság során. A vezetőség szerint Hegedűs László, Kiss Sándor, Kántor László, Ju­hasz 1. János, aki a leg­egyenletesebb teljesítményt nyújtotta, rendszeresen láto­gatta az edzéseket. Annak ellenére, hogy a ve­zetőség elégedett, most az a legnagyobb gondja, hogyan lehetne a védelem teljesítmé­nyét javítani. A bajnokság első hat mérkőzése után a hét rúgott góllal szemben húszat kapott a védelem. Ez az arány a bajnokság végére valamelyest javult, de szem­betűnő a kevés rúgott gól, mely egyben a csatársor gyenge teljesítményét is bizo­nyítja. A pincehelyiek tavaszi ered­ményei : Pincehely—B. Vasas 0:0, Fadd—Pincehely 1:1, Pin­cehely—Bátaszék 1:2, Pince­hely—Aparhant 2:0, Pince­hely—Dombóvári MSC 0:1, Pincehely—Tengelic 1:2, Si- montornya—Pincehely 0:2, Pincehely—Paks 1:1, Nagydo- rog—Pincehely 2:0, Pince­hely—B. Pannónia 0:0, Tol­na—Pincehely 4:2, Pincehely —Kisdorog 0:3, Bogyiszló— Pincehely 1:1, Pincehely— Zomba 5:1, Nagymányok— Pincehely 2:0, Pincehely—Té­véi 1:0, végül TÁÉV SK— Pincehely 2:2. A csapat szerkezetileg és minden szempontból egységes lett és ez a szakvezetést meg­nyugtatja a jövő szempontjá­ból. A cél: a játékosok a pá­lyán éppúgy, mint a munka­helyen és a magánéletben példamutatókká váljanak, ez­zel kivívják az egész község megbecsülését, szeretetét. Maradjunk még egy rövid ideig az összehasonlításnál. Egy évvel korább a faddi csa­társor 65 gólt lőtt, most mind­össze csak öttel kevesebbet. A védelemnél azonban már szo­morúbb képet kapunk: a ko­rábbi 46-tal szemben, ebben a bajnokságban 73-szor talált az ellenfél a faddi kapuba. A tavaszi eredményeik: Dombóvár—Fadd 4:0, Fadd— Pincehely 1:1, Simontornya— Fadd 1:0, Fadd—Paks 1:3, Nagydorog—Fadd 2:1, Fadd— B. Pannónia 5:1, Tolna—Fadd 0:1, Fadd—Kisdorog 3:5, Bo­gyiszló—Fadd 1:2, Fadd— Zomba 2:2, Nagymányok— Fadd 6:3, Fadd—Tevel 3:1, TÁÉV SK—Fadd 3:1, Fadd— Bonyhádi Vasas 2:0, Tengelic —Fadd 2:1, Bátaszék—Fadd 4:1 és az utolsó fordulóban Fadd—Aparhant 2:5. Sok minden közrejátszott, hogy a Fadd ennyire gyengén szerepelt. Több játékos abba­hagyta, katonai szolgálatra vonult be, edzőcserére is sor került. A játékosok rendszer­telenül látogatták az edzése­ket, előkészületi mérkőzés is viszonylag kevés volt. Egy­szóval összejött minden. A faddi vezetőknek nem sok idő áll rendelkezésre, hogy soraikat rendezzék: augusz­tus 20-án kezdődik az új idény. Ahhoz, hogy jobban, a község labdarúgó-hírnevéhez méltóan szerepeljenek, jobb együttessel kell pályára lép­ni, mert könnyen a Zomba sorsára juthatnak. Tolna: Bent maradás gólkülönbséggel A tolnaiak több mint há­rom héttel később kezdték a téli alapozást, mint a többi egyesület. A különböző egyéb gondok, így az edzőcsere, ar­ra késztette a vezetőséget, hogy csak a bent maradást tűzze a csapat elé. Ezt ugyan teljesítették, de végső soron csak gólkülönbséggel maradt bent a Tolna. A vezetőség le­vonta a szükséges következ­tetést, hogy a jövőben ennyi­re rossz szereplés ne legyen, hisz ez magával hozta a néző­szám csökkenését is. Tavasszal 18 játékos szere­pelt, közülük Varga, Fazekas G., Konyecsnyi, Krekó, Buk- ros, valamennyi, míg Stein- bach 16, Bagdi és Kövesdi 15 Konyecsnyi valamennyi ed­zésen ott volt, mellette Stein- bach, Bukros, Kövesdi érde­mel feltétlen dicséretet, emlí­tést. A csapatszellem javult, tavasszal még csak kiállítás­ra sem került sor. L A tolnaiak eredményei: Tolna—Bogyiszló 2:2, Zomba —Tolna 1:0, Tolna—Nagymá­nyok 3:5, Tevel—Tolna 3:2, Tolna—TÁÉV SK 0:0, Bony­hádi Vasas—Tolna 3:1, Tol­na—Fadd 0:1, Bátaszék—Tol­na 2:0, Tolna—Aparhant 2:1, Dombóvár—Tolna 7:0, Tolna —Pincehely 4:2, Simontornya —Tolna 1:1, Tolna—Paks 1:1, Nagydorog—Tolna 2:2, Tolna —B. Pannónia 0:1, Tolna— Tengelic 1:1 és Kisdorog— Tolna 1:1. Fadd: Egy év alatt kilenc hellyel lejjebb A faddi szurkolóknak nem sok örömet hozott a most be­fejeződött bajnokság. Hosszú­hosszú évek óta nem szere­peltek ilyen gyengén a me­gyebajnokságban. Addig, míg egy éve a faddi csapat az elő­kelő 4. helyen végzett, össze­sen 40 pontot gyűjtött, most kénytelen volt beérni a 13. hellyel, a 28 ponttal. Igaz, a közvetlen kiesés nem fenye­gette egy percig sem a fad- diakat, de mindez kevés vi­gasz a gyenge szereplésre. Ez természetesen a nézőszámban is megmutatkozott, hisz gyak­ran volt 250—300 nézőjük, holott korábban, 4—5 éve nem volt ritkaság, hogy nyolc- százán, vagy még ennél is többen állták körül a pályát. alkalommal szerepelt. Telje­sítmény szempontjából a kö­vetkező a sorrend a leg- jobbaknál: Varga, Fazekas G., Bagdi, Steinbach, Bukros, Konyecsnyi. Edzéslátogatott­ság szempontjából a játéko­sok ötven százaléka nagyon keveset jelent meg. viszont Tolnán az egyesület veze­tői ismerik azokat a problé­mákat, melynek következmé­nye lett a gyenge szereplés. Már meghozták azokat az in­tézkedéseket, mellyel úgy ér­zik, lehetővé válik majd, hogy a csapat méltóan képviselje a nagyközség labdarúgását. — Na mit szól az átigazolási listához? — Meglepő, hogy hiányzik a meglepetés. Azt vártam, hogy a válogatott egy-két emberével klubot cseréltetnek. — Rosszul számított, nem következett be. — És a Szekszárdi Dózsa kiket igazolt? — Ismeretleneket. Legalábbis az NB //-ben ismeretlenek. — Mondja már a neveket. — Hát azt már maga is tudja. Gerjenből Dinnyést, és Sió­fokról Landeket. — Ez az egész? — Hát vannak még néhányon az ifjúsági, illetve tartalék­csapatból. — Mi van Kornerral? — Beteg, a gyomrával van baj, valószínű nem is játszik többé. — Igazán sajnálom, hisz egy lelkes, önfeláldozó játékos volt. — És mi a véleménye arról, hogy a Perbál az NB II. kö­zépcsoportjából visszalépett? — Nem az én véleményem a döntő, viszont az MLSZ veze­tőinek szeretném hallani az álláspontját. — Ok magyarázzák ezt is. — Akkor semmi baj. — De nem így a tolnai kézilabdásolenak. — Miért bántja szegényeket? — Dehogy bántom, csak épp megemlítem: a megyei kézi­labda-bajnokságban a tolnaiak felnőtt női csapata 11 mérkő­zésből tizenegyet vesztett el, — Jó vicc, tizenötöt nem veszíthetett el, ha tizenegy forduló volt eddig. — Az biztos. Éppúgy, mint az, hogy hetven góllal szemben egy híján 220-at kaptak. — Remélem, a tolnai férficsapat nem ilyen gyenge. — Bizony nem. Ök a tizenegy fordulóból csak kilencet ve­szítettek el. És a bajnoki táblázaton a 11. helyen állnak. — És összesen hány csapat van a bajnokságban? — Pontosan annyi, mint a nőknél: 11. — Hát akkor együttesen kiáltsuk. Hajrá Tolna! — Rendben, csak azt nem tudom, hogy annak az ökölvívó­nak a biztatásakor mit kiáltsunk, aki Keszthelyen oly jól szerepelt. — Mi a probléma vele? — A szekszárdiak vitték el, szekszárdi edző állt a sarokba, de pillanatnyilag még egy másik egyesület igazolt verseny­zője. — Ez igaz, de a hírek szerint az év végén kiadják Szek- szárdnak. — Ügy, mint a bajaiak azt a két-három tehetséges kosár­labdázót Bátaszéknek. — Igen. és tegyük hozzá nem is jártak rosszul velük a báta- székiek. Ügy néz ki, kiharcolják az NB //-ben maradást. — Szívből kívánom nekik, valamint azt, hogy többen legye­nek az edzéseken, mint a napokban. — Kevesen voltak? — Egy kosárlabdaedzéshez viszonyítva a szám kevés, a lot­tózásnál már megnyugtató: négyen voltak. — Hát az bizony nem sok. — Annál több a siker a kerékpárosoknál, na meg asztali­teniszezőknél. — És mikor tudhatunk meg mindezekről részleteket? — Rövidesen, akár a labdarúgócsapatoknál történt edző­cseréről. — Ilyenek is voltak? — Naná. — Tehát akkor jobb lesz a megyei labdarúgó-bajnokság színvonala? i — Reméljük, bízzunk, hisz az pénzbe sem kerül. — Majd elfelejtettem, milyen volt a tengelici mérkőzés, ahol a megye legjobbjai találkoztak? — önfeledten kergették a labdát, meglátszott, hogy nincs tétje a találkozónak. Ügy gondolom, nem bánta meg senki, aki végignézte a mérkőzést. — És miről beszélt az a négy öt intéző, szakosztályvezető — mert láttam, nagyon magyaráztak, indulatosan vitatkoztak. — IWi lehetett volna más a téma, mint az átigazolás. — Mondtak valami érdekeset? — A szokásos kijelentéseket: hozzánk többet ne jöjjenek játékosért, és ehhez hasonlókat. Az intéző, aki éjjel egy óráig várakozott átigazolási ügyben, bejelentette: a jövőben nem lesz ilyen kényelmetlen éjszakája. — Nem megy többet játékost kérni? — Na azért ezt nem, csak éppen kempingágyat és plédet visz magával, hogy az éjszakát ne kelljen a huzatos lépcső­házban, a sarokban üldögélve tölteni. —kas

Next

/
Oldalképek
Tartalom