Tolna Megyei Népújság, 1978. július (28. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-25 / 173. szám
2 lÉPÚJSÁG 1978. július 25. Tito és Bumedien megbeszélései Többek között az el nem kötelezett mozgalom időszerű kérdéseiről tárgyalt Belgrad ban Bumedien algériai államfő Tito jugoszláv elnökkel. (Képtávírónkon érkezett.) Vasárnap Belgrádban véget értek a megbeszélések Joszip Broz Tito jugoszláv és a baráti látogatáson Jugoszláviában tartózkodó Huari Bumedien algériai' elnök között. A két államfő áttekintette a nemzetközi élet időszerű kérdéseit, különös tekintettel az el nem kötelezett országok külügyminisz(MTI) • • Ünnepélyesen elbúcsúztatták a magyar VIT-küldöttséget Kínai-japán Hétfőn terjesztették elő a részletes kínai álláspontot a pénteken felújított kínai— japán tárgyalásokon Peking- ben. A kínai—japán béke- és barátsági szerződés módosított japán tervezetét Szato nagykövet a szombati kétórás eszmecserén nyújtotta be. Peking; japán források szerint az öt cikkelyből álló japán tervezet harmadik cikkelye magában foglalja a Szovjetunió ellen irányuló, úgynevezett „hegemónia-tétel” egyik változatát, valamint „ellensúlyozásképpen" azt a Tokió által indítványo. tereinek küszöbön álló belgrádi konferenciájára. Bumedien tájékoztatta Titót az Afrikai Egységszervezet khartoumi csúcsértekezletének eredményeiről. A tárgyalásokon érintették a Jugoszlávia és Algéria közötti kétoldalú együttműködés sikeres fejlődését is. tárgyalások zott megjegyzést, mely szerint a szerződés nem irányul harmadik ország ellen. A kínai főváros diplomáciai és sajtóköreiben a tárgyalásokat megelőző egyöntetű optimizmust ismét nagyfokú bizonytalanság váltotta fel. Peking ugyan még nem adott konkrét választ a japán módosító javaslatra, de a megfigyelők többsége szerint a kínaj fél mereven szovjetellenes magatartásának megváltozására igen csekély az esély. így nem okozna meglepetést, ha a tárgyalások ismét zsákutcába kerülnének. Kormányválság Portugáliában A portugál kormánykoalíció nagytőkés érdekeket képviselő pártja, a Demokrata Szociális Centrum párt (CDS) vasárnap este úgy döntött, hogy fenntartja Mario Soares kormányfővel szemben a kormány átalakítására vonatkozó követeléseit és ennek alátámasztására a párt három minisztere benyújtja lemondását. Ha Soares kormányfő elzárkózik a szocialista többségű kormánynak a CDS szájízének megfelelő átalakításától, akkor a CDS felmondja a szocialista párttal hat hónappal ezelőtt kötött megállapodását és kilép a koalícióból. Ezzel a hetek óta lappangó portugál kormányválság hétfőn kritikus szakaszába lépett. Soares kormányfő vasárnap este a francia televíziónak adott nyilatkozatában kijelentette, „Ha a pártok közül az egyik felmondja a megállapodást, akkor természetesen lemondok”. Idő előtti választások kiírásának lehetőségéről szólva Soares közölte: tanácskozni fog az államfővel és minden politikai irányzat képviselőjével, hogy „az ország számára elfogadható megoldást találjanak”. A kormányfő kereken kizárta a kommunisták kormányban való részvételének lehetőségét. A CDS követelésének nyíltan zsarolás jelleget kölcsönöz a párt elnökének, Diego Freitas do Amaralnak nyilatkozata. A pártvezető újságíróknak a CDS vezetőségi ülése után kijelentette, hogy azért akarják rábírni Soares kormányfőt a kormányátalakításra, mert „a jelenlegi kormány túl sok engedményt tesz a kommunistáknak”. Mint ismeretes, a kormányválság éleződésének konkrét oka a CDS ágálása volt az ellen, hogy Saias me- mezőgazdasági miniszter nem alkalmazza megfelelően a földreform-törvényt — azaz nem elég gyorsan juttatja vissza a földbirtokokat régi tulajdonosaiknak. Ezért a CDS elsősorban a mező- gazdasági miniszter távozását követeli, de célja tulajdonképpen az 1974-es forradalom eredményeinek felszámolása. (Folytatás 1. oldalról.) kellett leküzdenünk eddigi útunkon, s ne hallgassák el azt sem, hogy az előrehaladás ma sem könnyű feladat, minden eredményért ma is keményen meg kell küzde- nünk. A fiataloknak, akik nem szocialista országokból jönnek, azzal segíthetünk a legtöbbet, ha megismertetjük őket munkánk eredményeivel, és harcunk tanulságaival is. A világifjúsági és diáktalálkozók 1947 óta a nemzetközi politikai élet jelentős eseményei. A havannai fesztiválon most önöknek kell képviselni népünk, ifjúságunk szolidaritását a világ haladó és békeszerető erőivel. Vegyenek aktívan részt a fesztivál valamennyi rendezvényén. A politikai vitákon, fórumokon felkészülten, elvileg szilárdan, okosan és őszintén beszéljenek, legyenek érdeklődőek más fiatalok más népek sorsa iránt. Vigyék el pártunk, társadalmunk, egész népünk szí— Négyszázötven Havannába:'. induló társammal együtt tiszta szívvel köszönöm pártunk és kormányunk jókívánságait, melyekkel utunkra bocsátanak bennünket. Köszönöm a megtisztelő megbízatást, valamennyiünk nevében ígérem, hogy munkánkkal és magatartásunkkal rászolgálunk a bizalomra. — Havannában — ha nem is létszámban, de az ideológiai, politikai meggyőződés sokféleségét tekintve — több fiatal lesz, mint bármely korábbi fesztiválon, sokféle nézetet valló emberekkel találkozunk majd. Mi az összekötő kapcsokat keresve és erősítve mindig nyíltan és emelt fővel megmondjuk majd, hogy pártunk poli- káját a marxizmus-leniniz- mus, a proletár internacionalizmus, a szolidaritás eszméi vezérlik, hogy hazánk, a fejlett szocialista társadalmat építő Magyar Népköz- társaság, amely elvi és törvélyes forró üdvözletét a kubai népnek. Mondják el mindenütt, milyen nagyra értékeli a magyar nép kubai barátaink következetes, elvi politikáját és annak sikereit. A küldöttség valamennyi tagja nehéz, de igen megtisztelő megbízatással kel útra, hogy a magyar fiatalok százezreinek követe, méltó képviselője legyen. Kívánom, hogy jó egészségben, élményekben gazdagon és a jól végzett munka tudatával térjenek majd vissza hazánkba. E gondolatok jegyében kívánok a XI. világifjúsági diáktalálkozóra utazó magyar küldöttségek vezetőinek és tagjainak jó utat, eredményes munkát, sok sikert — mondotta többek között. Övári Miklós szavait a VIT-delegáció tagjai és a megjelentek nagy tapssal fogadták, majd Maróthy László a Kubába induló küldöttség vezetője köszönt el a delegáció nevében az itthon maradóktól. ténelmi okokból, népünk érdekei alapján a Szovjetunió szövetségese, a szocialista országok védelmi és gazdasági közösségének tagja. — Szavainknak súlyt adnak hazánk eredményei s az, hogy az eredmények elérésén ifjúságunk is keményen dolgozik. Küldöttségünket köpéssé teszi feladatának teljesítésére a kiválasztás demokratizmusa, itthon maradó társaink erőt adó bizalma. 87 társunkat a KISZ KB Vörös Vándorzászlóját idén elnyert KISZ-szervezetek tagsága választotta meg közvetlen, demokratikus úton. Másokat — körültekintő mérlegelés után — a társadalmi és tömegszervezetek bízták meg. Sorainkban vannak a KISZ küldöttjei, a Hazafias Népfront, a szakszervezetek, a fegyveres erők, a kulturális és sportegyesületek, a művészeti szövetségek képviselői. Foglalkozásunkra nézve sokfélék vagyunk, van köztünk ifjúmunkás, mezőgazdasági dolgozó, középiskolás, egyetemi hallgató, értelmiségi, író, művész, katona és pap is — egyvalamiben azonos a delegáció minden tagja: valamennyien kiváló gazdasági és társadalmi munkájukkal, emberségükkel és a szocialista haza iránti elkötelezettségükkel érdemelték ki a küldetést. Négyszázötven képviselőnk itthoni munkája a garancia arra, hogy megállja majd a helyét a komoly politikai munkában a fesztivál minden rendezvényén. — Küldöttségünk dolga nehéz lesz, mert messzire utazunk, sűrű programot kell teljesítenünk, de helyzetünket és feladataink teljesítését megkönnyíti, hogy a házigazdák nagyszerű emberek, jó barátok, rendíthetetlen elvtársak. Amerika első szabad, szocialista országába utazunk. Oda megyünk, ahol nem alkudtak meg a yenki imperializmussal, ahol nehézségekkel küzdve immár 20 éve dacolnak a fojtogató gazdasági blokáddal. Abba az országba utazunk, amely a gyakorlatban is komolyan veszi a proletár internacionalizmust, amelynek katonái a hívó szóra Angolában és Etiópiában is fegyverrel küzdöttek a szabadságért, a társadalmi haladásért. — Kuba sorsa valamennyiünk ügye — és Kuba valamennyiünk nagy, életre szóló élménye lesz. Nekünk eltökélt szándékunk, hogy szocialista hazánk széleskörű nemzetközi elismerésére támaszkodva, együttesen és egyénileg is aktív részesei, alakítói leszünk a fesztivál eseményeinek. Minden erőnkkel arra törekszünk, hogy győzelemre vigyük a XI. VIT célját, eszméjét: az antiimperialista szolidaritás, a béke és a barátság ügyét. A nagy tapssal fogadott beszéd után mintegy félezer úttörő virágokkal köszöntötte a magyar küldöttség tagjait. Az ünnepség a DIVSZ- induló hangjaival ért véget. (MTI) Maróthy László beszéde Az enyhülés és , — némelykor aggodalommal vegyes biSokakban zonytalansággal — felmerül a kérdés: te- - ® kintettel az enyhülési folyamat ellentmondásaira, a nemzetközi méretű osztályharc éleződésére és általában a különböző társadalmi berendezkedésű országok, országcsoportok (politikai-katonai szövetségek) kapcsolatainak „átrendeződésére”, bonyolultabbá válására, nem kell-e attól tartanunk, hogy az erőviszonyokban számunkra kedvezőtlen változások következhetnek be? Anélkül természetesen, hogy tagadnánk a regionális — az egyes térségeket érintő — történések ilyen vagy olyan előjelű hatását az adott erőviszonyok állapotára és dinamikájára, a kérdés megközelítése csakis a mélyebb összefüggések, tendenciák és a nemzetközi élet fő vonulatainak megvilágításával lehet helyes. „ Ebből a nézőpontból iránymutatónak fogadhatjuk el az MSZMP KB idei április 19—20-i ülésén elfogadott határozat megállapítását, miszerint „az elmúlt három évben a szocializmus pozíciói világméretekben tovább erősödtek, a kapitalizmus általános válsága mélyült, jelentős sikereket ért el a nemzeti felszabadító mozgalmak harca, szélesedett a békeszerető erők küzdelme az enyhülés irányzatának további térhódításáért”. Ez az értékelés magától értetődően csupán som- mázás és részletesebb kifejtése adhat magyarázatot arra, hogy ez a helyzetelemzés miért valóságos és a tényekkel összhangban álló. Induljunk ki abból, hogy az erőviszonyokat a két ellentétes világrendszer közti mindenkori politikai, külpolitikaidiplomáciai, gazdasági és katonapolitikai viszonyok határozzák meg. Alakulásukban, fejlődésükben a három fő forradalmi áramlat — a szocialista világrendszer, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom, s a nemzeti felszabadító mozgalmak egymásra hatása, „kifelé” sugárzása — játssza a főszerepet. Ezen belül a szocialista világrendszer és ennek központi magva, a szocialista közösség a döntő erőtényező, már csak azért is, mert nemzetközileg szervezett politikai-társadalmi, gazdasági és katonai potenciállal rendelkezik, s ez a szűkebb közösség a békés egymás mellett élésért, a fegyverkezési hajsza megfékezéséért és a rakéta-nukleáris háború elhárításáért vívott forradalmi harc legszilárdabb bázisa. Úgy is fogalmazhatnánk: hogyha az elmúlt évtizedekben — a két másik forradalmi áramlat fellendülésével együtt — sikerült megváltoztatni az erőviszonyokat a társadalmi haladás, a béke és a szocializmus javára, akkor ez elsősorban a Szovjetunió és szövetségesei rendkívüli áldozatvállalásának, erőfeszítéseinek köszönhető. A termonukleáris katasztrófa veaz erőviszonyok szélyének csökkentése, az Európa történelmében fordulópontot jelző helsinki záróokmány „tíz parancsolatának” elfogadtatása a vezető tőkés államok kormányaival, a földrészünkön immár negyedik évtizede élvezett békés fejlődési időszak elképzelhetetlen lett volna a szocializmus és az imperializmus erőpotenciáljának kiegyenlítődése, majd a szocializmus javára történt minőségi átcsapása nélkül. A békés egymás mellett élés és az enyhülés természetesen nem fogható fel egyszer és mindenkorra adott mozdulatlan állapotnak; ez a folyamat dinamikus mozgásban van, eredményei nemzetközi osztályharcban születtek és jövője is kemény harcban dől el. Az ellentétes érdekű erőknek az utóbbi időben tapasztalható sorozatos és éleződő összeütközése azonban nem azt jelenti, mintha az alapvető viszonyokban fordulat állt volna be, hanem csupán azt illusztrálja, hogy az enyhülés folyamata helső logikájából adódóan is valóban szerepet játszó erők lassíthatják, vagy gyorsíthatják. Napjainkban tanúi vagyunk annak, hogy az Egyesült Államok kormány — amely már túl van a vietnami sokkon és a Watergate-ügy kiváltotta erkölcsi-politikai mélyponton — igyekszik ismét úgy fellépni a nemzetközi porondon, mintha egymaga határozhatná meg, mit tegyenek és mit ne a NATO-szövetségesek, s megkísérli rákényszeríteni akaratát a szocialista országokra. Ez a törekvés azonban távol áll a realitásoktól s ellentmond a mostani erőviszonyok adta lehetőségeknek is. G. Arbatov szovjet akadémikus, neves Amerika- szakértő ezzel kapcsolatban leszögezi: „Amikor a Szovjetunió gazdaságilag és technikailag a jelenlegihez képest összehasonlíthatatlanul gyengébb volt, az USA-nak évtizedeken át erőltetett fegyverkezési hajszával sem sikerült szert tennie olyan katonai fölényre, amellyel rákényszeríthette volna akaratát Moszkvára. Milyenek lehetnek a remények erre most? Az erőpolitika nem biztosíthat reális és ésszerű lehetőségeket azoknak a problémáknak megoldására, amelyekkel ma minden ország — így az Egyesült Államok is — szembe találja magát.” % SéÍ olyan próbálkozás, amely meg akarná bontani Mindet! az enyhülés alapját képező katonai egyensúlyt akár Európában, akár a világ más térségében, természetes ellenakciókat, lépéseket vált ki a másik oldalon. Azzal mindenesetre számolnunk kell. hogy az amerikai imperializmus — stratégiájának változatlansága mellett, de rugalmasabb módszerekkel — kísérletet tesz minden politikai, gazdasági és katonai tartalékának mozgósítására az erőviszonyok számára kedvező megváltoztatása érdekében... SERFÖZÖ LÁSZLÓ Bolívia a puccs után Szervezkedik az ellenzék Nyugalom uralkodik Bolíviában 48 órával azután, hogy Juan Pereda Asbun tábornok — akinek a múlt heti elnökválasztáson csalással nek sikerült az elnöki palotába kerülnie — szombatra virradóra vértelen puccsal átvette a hatalmat. Az AFP francia hírügynökség jelentése szerint a a hadsereg egységei a főváros stratégiai jelentőségű pontjairól visszatértek ka. szárnyáikba. Letartóztatták az ellenzék vezetőit három nagy városban: Oruróban, Sucreben és Cochabambában. La Pazban, a fővárosban az ellenzék vezetőinek sikerült illegalitásba menniük. A bolíviai bányászok szak- szervezeti szövetsége a sajtóhoz eljuttatott nyilatkozatában tiltakozott az ellen, hogy a hadsereg egységei megszállták a bányaipari központokat. Mintegy 17 000 fővárosi munkás pedig „szükségállapotban levőnek” nyilvánította magát Pereda hatalomra jutását követően. Az ellenzék erőszakmentes ellenállást fog tanúsítani, ha Juan Pereda Asbun tábornok, Bolívia szombaton vértelen puccsal hatalomra került új elnöke megtagadja a választások újbóli kiírását —, jelentette ki vasárnap es_ te Hernan Siles Suazo, aki az ellenzéki politikai szervezetek elnökjelöltje volt a július 9-i elnökválasztáson. A népi és demokratikus egység balodali koalíció illegalitásba vonult elnökjelöltje vasárnap a késő esti órákban, a Reuter hírügynökségnek adott interjújában ismertette az ellenzék stratégiáját. A tervezett békés népi ellenállás a bolíviai nép egységbe tömörítésére irányul — mondotta, majd hozzáfűzte, hogy az általános sztrájkokhoz vezető munka- beszüntetéseken alapuló erő- szakmentes népi ellenállás türelmének js megvan a ma- fa határa. Reméljük, hogy ezt a hadsereg idejében megérti. Victor Paz Estenssoro, a nemzeti forradalmi mozgalom vezetője Pereda hatalomra kerülését fasiszta katonai puccsnak minősítette, és tiszta választásokat sürgetett. A kereszténydemokrata párt szintén kijelentette, hogy nem vesz részt a kormány megalakításáról folytatandó tárgyalásokban. Jelentések szerint a megalakítandó új kormány tagjai a hadsereg tábornokaiból, tisztjeiből és a kormánypárt, a népi nemzeti szövetség vezetőiből kerülnek majd ki.
