Tolna Megyei Népújság, 1978. július (28. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-23 / 172. szám

1978. július 23. ríÉPÚJSAG 13 Bemutatjuk a sportágakat Neve: tollaslabda. Életkora: 9 év. Versenyzők száma: 1650. Kiemelkedő eredményei: csak a válogatott győzelmei. Különös ismertetőjele: szó­rakoztató. Amikor a sportág életkorá­ról van szó és kilencévesnek jelöljük a hazai tollaslabdá- zást, jelentős ellentmondás tapasztalható. Igaz, csak ki­lenc éve alakult meg a szö­vetség, de múltja mégis igen messzire nyúlik vissza, sőt sokan „ősrégi” játéknak tart­ják. Kétségtelen, feljegyzések szerint Kínában és Japánban, majd Amerikában már na- gyon-nagyon régen ismerték a mai tollaslabda elődjét. Európában a XVII. század­ban bukkantak rá, de csak el­vétve akadtak követői. A múlt században viszont már mind többen figyeltek fel er­re a sportra, amelynek ere­deti neve: badminton. A nemzetközi szövetség is ezen a néven alakult meg 1934- ben, s csak később nyert „polgárjogot” a tollaslabda megjelölés. * A hazai történet is a múlt század végére nyúlik vissza, de valójában csak a felsza­badulás után lett népszerűbb ez a szórakoztató játék. S ismét egy ellentmondást kell rögzítenünk: függetlenül at­tól, hogy a tollaslabdázás szórakoztató, jóval olcsóbb mint a tenisz és nincs pontos méretű pályához kötve (ter­mészetesen a versenyek, ed­zések igen) a fiatalqk köré­ben mégsem tudott megfele­lő tömegre találni. Többek között erről az ellentmondás­ról is nyilatkozott Rázsó Pál, a szövetség főtitkára. — Országosan jelenleg száz szakosztály működik 1650 versenyzővel, de igen kevés, mindössze 30 a hivatásos ed­zők száma — hangsúlyozta. — Mi elsősorban Budapestre és néhány vidéki városra épí­tünk mint bázisra, említhe­tem itt Szolnokot, Hatvant, Miskolcot, Nyíregyházát, Deb­recent és Szegedet, hiányoz­nak viszont a kisebb helysé­gek. Hogy miért? — erre is megvan a magyarázat. Sza­badtéren csak szórakozás- szérűén űzhető, a verseny- szerű tollaslabdázáshoz ter­mek kellenek. Ez viszont mind a fővárosban, mind vi­déken, csak gyéren áll ren­delkezésünkre. Szövetségünk­nek aztán komoly erőfeszíté­seket kell tenni, hogy a fel­színen tudjunk maradni és ne essünk vissza a már elért színvonalról. Megismertük a tollaslabda múltját, hazai helyzetét, nem árt megtudni, hogy miként is játsszák. Téglalap alakú pá­lyán rendezik az egyéni vagy páros mérkőzéseket, s az ütő hasonló mint a teniszben al­kalmazott, csak könnyebb, te­kintve, hogy a labda súlya is annyi mint a toliaké... A sza­bályos általában 5 gramm körüli. A két és fél, három centiméter átmérőjű parafa­fejbe helyezik el a 14—16 tollat. A férfi egyes és a pá­ros mérkőzéseket 15, a női egyest 11 pontig játsszák. — Először 1960-ban lett ki­írva országos bajnokság, s akkor, majd a következő két évben is nekem sikerült meg­nyerni az egyéni számot — folytatta a főtitkár. — Azóta évről évre lebonyolítjuk az egyéni és páros, majd 1961 óta a csapatversenyeket is. Az utóbbi esztendőkben nőtt a válogatott mérkőzéseink száma, s általában vegyes csapatok találkoznak. Ezek négy férfi és két női egyesből, két férfi, egy női és két ve­gyes párosból állnak. Mérle­günk jobb mint 50 százalékos, mert eddigi 20 mérkőzésünk közül tizenegyet megnyer­tünk, s csak kilencet vesztet­tünk. KOZAK MIHÁLY A megyei labdarúgó-bajnokságról Jó! hajrázott a kisdorogi csapat A Kisdorogi MEDOSZ együttese az őszi idényt a 6. helyen fejezte be. Ekkor még kénytelen volt maga elé engedni Pakson kívül a Bonyhádi Vasast, a Dombó­vári MSC-t, a Bátaszéki VSK-t, valamint a Nagymá- nyoki Brikett együtesét. A vezetőség viszonylag szerény terveket tűzött a csapat elé: az 5—6. hely megszerzéséi tervezték. Annak ellenére, hogy lényegesen jobban sze­repeltek, és másodikak let­tek, a technikai és a taktikai elgondolásait az edzőnek csak részben valósították meg a játékosok. A labda­kezelés sem megfelelő né­hány játékosnál, taktikailag csak a védekezésnél tapasz­talható komoly fejlődés. A támadó játék még mindig akadozik. Nézzük röviden, mivel tudta elérni a Kisdorog, hogy a 6. helyről felkerül­jön, ezüstérmes legyen. Leg­először talán annyit: egye­dül a kisdorogi együttes tudta megőrizni tavasszal ti­zenhét mérkőzésen át veret­lenségét. Tengelicről február 26-án 2:l-es győzelem után vitték el a két pontot, majd Bogyiszlón nyertek 3:0-ra. A harmadik fordulóban várat­lanul a Zomba ellen csak gól nélküli döntetlent tudtak . elérni hazai pályán. A kö­vetkező vasárnap ugyancsak gól nélküli döntetlen lett az eredmény Nagymányokon. Egy héttel később a Tévéit győzték le 2:0-ra, majd Szek- szárdon, a TÁÉV SK ellen kiütéses győzelmet arattak (5:1). Április 9-én, a Bony­hádi Vasast küldték haza 2:l-es vereséggel, majd egy héttel később Faddon 5:3 arányban nyertek. Követke­zett a Bátaszék elleni rang­adó, ahol a kisdorogi közön­ség 1:0-ás győzelmet látott. Egy héttel később Aparhan- ton ismét gól nélküli döntet­len következett, majd a Dombóvári MSC-t fogadták. Ez a rangadó l:0-ás kisdoro­gi győzelmet hozott. Egy hét­tel később Pincehelyen sem jelentett komolyabb felada­tot két pont megszerzése (3:0), majd a simdntornyai- ak látogattak Kisdorogra (6:0). Május 28-án volt a nagy érdeklődéssel várt Paks—Kisdorog mérkőzés, ez 2:2-vel ért véget. Egy héttel később a Nagydorog látoga­tott Kisdorogra. Eredmény: 5:1. Majoson a B. Pannónia ellen 2:0jra nyertek, majd az Losonczi István, a kis­dorogi csapat edzője utolsó fordulóban a kisdoro­gi pályán a Tolnával l:l-es pontosztozkodással fejező­dött be a mérkőzés, egyben a bajnokság. A csapatban minden mér­kőzésen szerepelt: Stölkler, Kiss, Győrfi, Kniesz, Ódor és Hosnyánszki. Nagy 16, Brun­ner 13, Genzier, Bőhm I., Nier 11—11, Szabó pedig 9 alkalommal lépett pályára. Boda sérülése miatt viszony­lag keveset játszott. Losonczi edző általában elégedett a csapat teljesítményével, de külön megemlítette Stölkler, Kiss, Brunner, Nagy, Kniesz és Ódor teljesítményét. DOMBÓVÁR OTTHON VERETLEN Egy éve, amikor Dombóvá- rott a két csapatot egyesítet­ték és megalakult a DMSC, lényegében két különböző gondolkodású csapatból kel­lett egy jó szellemű, közös célért küzdő együttest ko­vácsolni. Részben ez is köz­rejátszott, hogy a DMSC el­nöksége a csapat elé azt a feladatot tűzte, hogy az első három hely valamelyikét megszerezze. Általánosság­ban: a Dombóvár kiegyen­súlyozottabb teljesítményt nyújtott, ha azt vesszük fi­gyelembe, hogy az őszi sze­zon végén és a bajnokság be­fejezésekor egyaránt a 3. he­lyen állt. Nem ilyen egyér­telmű azonban szereplésük ha azt nézzük, hogy idegen­ben viszonylag gyengén sze­repeltek, míg otthon jól. A csapat tizenhét hazai mér-'* kőzésén meg tudta őrizni ve­retlenségét, a megyebajnok­ságban egyedül ők voltak er­re képesek. A dombóváriak tavaszi szereplése röviden: Február 26: Dombóvár—Fadd 4:0. Egy héttel később Bátaszék —Dombóvár 1:0. A tavaszi idény harmadik fordulójá­ban egyik kellemetlen pont­vesztésük volt hazai pályán, az Aparhanttal szemben. (0:0). Március 19-én a Ten- gelicet 2:0-ás vereséggel küldték haza, majd egy hét­tel később Pincehelyen nyer­tek l:0-ra. A következő va­sárnap a simontornyaiak lá­togattak Dombóvárrra. Ered­mény: 11:3. Következett Pak­son az értékes l:0-ás dombó­vári győzelem, majd a nagy­dorogiakat fogadták, ellenük 8:l-gyel ért véget a találko­zó. A jelek szerint a nagyará­nyú győzelem megártott a játékosoknak, mert egy hét múlva Majoson a Bonyhádi Pannóniától 2:l-es vereség következett. Április 30-án, a Tolna ellen igyekeztek ki­köszörülni a csorbát (7:0). Kisdorogon kitűnő mérkőzé­sen maradtak alul a dombó­váriak 1:0-ra, majd hazai pályán 3:0-ás győzelem szü­letett a Bogyiszló ellen. A zombaiak szempontjából sorsdöntő mérkőzésen a Dombóvár nyerni tudott idegenben (1:0), majd a Nagymányokot fogadták, és ellenük ugyanilyen arány­ban győztek. Június 4-én vá­ratlan pontvesztés követke­zett a teveli l:l-es ered­ménnyel. Egy héttel később a TÁÉV SK csapatát fogad­ták, eredmény: 2:1. Az utol­só fordulóban Bonyhádon a Vasas együttesétől elszenve­dett 4:2-es vereséggel fejez­ték be a szezont. A bajnokság során tizen­kilenc játékos kapott bizo­nyítási lehetőséget, de közü­lük csak a kapuvédő Dobos szerepelt valamennyi mérkő­zésen. Vida 33, Banai 33, Nagy 32, Németh 27, Pintér 23, Szijjártó 22, Lakos 20, Porcsa 19, Végvári 17, Csa­tári 17, Szieber 16, G. Kiss 15, Magyar 15, Horváth 10 mérkőzésen játszott. A csapatban Porcsa, és G. Kiss bizonyult legered­ményesebbnek, mindketten 16 gólt lőttek. Utána sor­rendben Németh következik 14, Banai 12, Nagy 11 és Szieber 9 góllal. Külön em­lítést érdemel, hogy míg Por­csa 19 mérkőzésen, G. Kiss 15 mérkőzésen szerezte a 16 gólt. Bancsi Ferenc edző érté­kelése alapján a teljesít­ménylistán ez a sorrend: Vi­da, Pintér, Dobos, Banai és Nagy. Említést érdemel, hogy Dombóvárott lényegesen ke­vesebb volt a nézők száma, mint például Pakson. Ez azt bizonyítja, hogy a két csa­pat egyesülése után sem tör­tént a nézőszám-alakulás­ban lényeges javulás. Pályaépítési akció A Láng Gépgyár dombó­vári gyáregységének társa­dalmi szervei; az üzemi szakszervezeti bizottság, a KISZ-bizottság, a Vasas SE elnökségével egyetértésben elhatározták, hogy részt vesznek az 1978. évi társa­dalmi pályaépítési akcióban. Felajánlották, hogy a tavaly befejezett sportlétesítmé­nyek méreteit, valamint an­nak elhelyezését az elmúlt év december 20-án megje­lent utasításnak megfelelően B típusú sporteleppé módo­sítják. Ezek szerint a füves pálya mérete 65x110, míg a salakos pálya 64x90 méter lesz. A tervezett új létesítmé­nyek a Dombóvári Vasas sporttelepén: két kézilabda- pálya, a labdarúgópálya kö- eüli 400 méteres futópálya, valamint 120 néző részére alkalmas lelátó építése. A tervezet szerint 6 ezer óra társadalmi munkát végez­nek, melynek során a már említetteken kívül 400 fo­lyóméteren át vízvezetéket építenek, 300 méteren elké­szítik a kerítést, ezenkívül a sporttelep körül kétszáz fát ültetnek. A terveket a gyárt KISZ- bizottságával, üzemi szak- szervezeti bizottságával egyeztették, és máris jelen­tős munkát végeztek a kö­zelmúlt hetekben. A gyár­egység sportintézkedési ter­ve alapján a munkát az üzemi szakszervezeti bi­zottság, a sportkör elnöksé­ge, valamint a KISZ irá­nyítja. A Láng Gépgyár dombóvári gyáregysége ez­zel olyan létesítményhez jut, ahol biztosítani tudják a sportolóik minőségi tudá­sának növelését, ugyanakkor tömegsport területén az ed­diginél még többen tudnak bekapcsolódni a rendszeres testedzésbe. Athénben folytatódott az ifjúsági súlyemelők világ- és Európa-bajnokj sorozata. Ez­úttal a félnehézsúlyúak lép­tek dobogóra, akik verse­nyét a szovjet Verijenko nyerte. Szakításban világ- és Európa-bajnok: Sots (Szov­jetunió) 57,5 kg, lökésben világ- és Európa-bajnok: Verijenko 192,5 kg. Félnehézsúlyban világ- és Európa-bajnok: Verijenko 350 kg. 2. Sots 345 kg. 3. Jahnel (NDK) 332,5 kg. VÄRNA A nemzetközi női röplab­datornán Magyarország 3:0 (9, 11, 3) arányú győzelmet aratott Kuba ellen. VILNIUS A nemzetközi sakkviadal 8. fordulójában Csőm Ist­ván sötéttel vereséget szen­vedett az NDK-beli Espig- től. MEDELLIN A közép-amerikai és kari­bi játékok labdarúgó hely­osztói után az aranyérmet Kuba együttese szerezte meg. Miután a döntőben 2:0-ra verte Venezuelát, a bronzéremért vívott talál­kozón Bermuda 3:0 arány­ban bizonyult jobbnak Me­xikónál. Kínos jelenetnek voltam tanúja a héten. — Csak átigazolással lehet kapcsolatos. — Igen. Az egyik állami gazdaság vezetője — csapatuk a járási bajnokságban szerepel — vissza akarta igazoltatni a megyebajnokságból egyik dolgozóját. — Ezt nem értem. — Pedig világos. Hosszú éveken át ott sportolt az illető, ahol vagy tíz éve dolgozik. Ott nem vették észre, hogy tud fo­cizni, főleg gólt lőni, ezért a szomszédos községbe igazolták. Ekkor már rájöttek a gazdaságban is, hogy az illető „érzi” a kaput, és most vissza akarták igazolni. — Gondolom nem adták. — Éppen ezért volt kínos az illető labdarúgónak. Egyik helyen a csapat, a kollektíva tartotta, másik helyen viszont a munkahelye, ahol dolgozik. — Mielőtt elfelejtemr hadd kérdezzem: mi igaz a hírből, hogy a Bonyhádi Pannónia fúzionált a Bonyhádi Vasassal. — Nem sok. Néhány ember fejében megfordult ez, de a Pannónia vezetői azt mondták, nem, majd fiatalokkal foly­tatjuk tovább a járási bajnokságban. — Az egyik paksi labdarúgóról is hallottam egy jó kis történetet. — Nincs az illetőnek neve? — De van. Kovács Zoltánnak hívják. Szóval korábban az egyesület vezetői házi fegyelmit adtak neki. Néhány hét után kérte a vezetőket, engedjék el büntetését, meglátják, a jövő­ben semmi probléma nem lesz vele. — Előfordulhat, hogy valakinél eredményes az ilyen házi fegyelmi. — De még nem fejeztem be. Két héten át járt is edzésre, aztán bejelentette: nem kíván tovább a Paks színeiben ját­szani. — Akkor tehát erősített a Paks: nem lesz, akivel bajlód­ni kelljen az edzőknek. — Ha már az edzők kerültek szóba: úgy értesültem, tör­tént néhány helyen edzőcsere. — Igen, nemcsak a játékosok cserélődnek, hanem az ed­zők is. — Beszélik, hogy a most felkerült gerjeni csapat legjobb játékosát Szekszárdra hozták. — Igen, így van. Csak azt nem tudom, vajon megfelel-e az NB 11-ben, vagy a tartalékcsapatban kap majd helyet. — Biztos befér az NB 11-be, hisz — amint hírlik — nin­csenek túl sokan, kell a játékos. — Ezek szerint nem valami jól sikerült a Dózsa igazo­lása? — Ezt még nem tudni, mivel még — szerintük —, nem aktuális ennek kiteregetése. — Az egyik csapat vezetőjét szerdán késő este még Szek- szárdon láttam, és mint mondta: várja az egyesületi vezetőt, akitől játékoskiadást kért. — Erről én is tudok: este tízkor még Szekszárdon volt. — Ebben az esetben én nem ezt tenném. Nem várakoz­nék senkire a lakása ajtajában, hanem elmennék Harkányba. — A reumáját akarja talán gyógyítani? — Az átigazolásokról beszéltünk, és ezzel kapcsolatba mennék Harkánybh. — De miért? — Mert az átigazolás utolsó két-három napjában ott le­het találni az egyesületek vezetőinek többségét. Aztán van olyan is, aki nemcsak egyedül érkezik a fürdőhelyre, hanem magával viszi azt a két-három játékost, akit félt, akit nem akar kiadni. — Ez nem új dolog, különben ha jól emlékszem, három éve éppen az átigazolási időszakban egy jugoszláv csapat azért volt Szekszárdon vagy tíz napon át, hogy ne találják meg őket. , — És mi a véleménye a kerékpárversenyről, remélem tet­szett? — Igen, a nézőknek nem lehet panaszuk, esetleg a ver­senyzőknek. — Miért? — Mert hosszú volt a táv. Legalábbis Hosszúmezei a mis­kolciak versenyzője annak találta, mert az országúti verse­nyen miközben hajtotta a pedált, remek ötlete támadt, me­lyet a tett követett: Szakályban géphibát imitált, és beállt az egyik udvarba. Ott jól kipihente magát, mire jött vissza a mezőny majdnem közéjük állt, hogy pihenten folytassa az utat. — Csak majdnem? — Igen. Mert a versenybíróság észrevette, és közölték Hosszúmezeivel, hogy a jelek szerint hosszú ideig nem ver­senyezhet.-kas A DMSC legénysége. Balról áll: Bancsi Ferenc edző

Next

/
Oldalképek
Tartalom