Tolna Megyei Népújság, 1978. július (28. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-23 / 172. szám
1978. július 23. “rÍÉPÚJSÁG 11 Goya grafikai Kiállítás u Szépművészeti Múzeumban A szolidaritási akció képei A modern grafika egyik alapkövével. Goya négy sorozatával találkozhatnak azok, akik felkeresik a Hősök terén álló múzeumot. A művész halálának 150. évfordulója alkalmából rendezett tárlaton a Caprichos (ötletek), A háború borzalmai, a Bikaviadalok és a Balgaságok című rézkarcsorozatok teljes anyaga szerepel; — ritka nagy kincse ez az együttes a spanyol festészeti anyagáról is híres múzeumnak. Aki nyitott szemmel és érdeklődő elmével tanulmányozza át a hatalmas kiállítást — maga a Caprichos 80, A háború borzalmai pedig 82 lapból áll —, annak nem lehet sok kétsége afelől, hogy formálását és szellemi magatartását illetően máig érvényes és páratlan szuggesztív hatású művészettel találkozott. Francisco Goya spanyol festő és grafikus 1746-tól 1828-ig élt. A barokk stílus utolsó hullámai még hatottak pályája kezdetén, később a k'asszicizmus vált uralkodóvá, élete alkonyán a romantika lobogott fel. mely — éppen Goyával — a realizmusba csapott át. Goya mindegyik erényét magába olvasztotta, összetett egyéniség volt, összetett a művészete is. összetett, mint az a társadalmi környezet, melyben élete zajlott, és maga a kor: a maradiság és a forradalmak Spanyolországjával, Napóleon feltörésével és bukásával. Szerény sorból került egyre magasabbra. A királyi család és az udvar előkelőségeinek portréit festve nem csupán kivételes festői erényeit, a színnel és a fénnyel való kifejezésnek Ve- lazqezéhez mérhető maga- biztosságát mutatta meg, hanem a mélyreható jellemzésnek, az éles. szinte a szatíra határáig elmenő megjelenítésnek a bátorságát is. A festő Goyát a múzeum emeletén csodálhatjuk meg: egyik virtuózán festői remekét, Bermudezné arcképét és másik két — már idősebb korából származó — kiváló alkotását, a monumentális megjelenésében is bensőséges Korsós lányt és A köszörűst találhatjuk ott. Az utóbbi kettő szinte átvezetés: a tisztább, a több erkölcsi tartást őrző néphez forduló Goya nem csupán témát váltott, hanem művészi programot valósított meg. A rokokó idillektől, életképektől, melyeket kezdetben tervezett a királyi gobelinszövő műhely számára, a Korsós lányig és A köszörűsig ívelő út hosszúnak tűnik. A valóságban azonban Goya sosem volt az a hű szolga, ami társadalmi helyzetéből logikusan következett volna. A felemelkedés csak eszköz volt számára az érem másik oldalának megismeréséhez és felmutatásához. Ezt a mindig is látott oldalt, mely igen sokszor ijesztően sötét, Goya rézkarcaiban mutatta meg, páratlan nyíltsággal és leleplező erővel. A Caprichos sorozat szokatlan ötleteket fog össze. A forró ételt habzsoló szerzetesektől a nőrablásig, az előnytelen házasságtól a nyámnyila, illetőleg a túlságosan önérzetes férfi esetéig, a gyermekijesztgető mumustól a besúgókig, a tudós doktort játszó szamártól a csupa szamarat felsoroló családfát szemlélő ostoba hivatalnokig például sok-sok nagyon is időszerű, az akkori spanyol viszonyokra burkoltan vagy nyíltan utaló témáig terjed a ciklus — hogy csak néhány körét jelezzük. Eevik kulcsműve a sorozatnak az. amelyiken egv alvó — magát a művészt látja az asztalra, papírjára és raizo- lóeszközeire borulva alvó figurában e sorok írója — alakja köré éjszakai ragadozók gyűlnek. A címe: „Az ész álma szörnyeket kelt életre.” A felvilágosodás A Bikaviadalok című sorozat volt az egyedüli, amelyik a megtorlás veszélye nélkül jelenhetett meg a művész életében. A spanyoloknak ez a máig élő, népünnepélynek számító szokása Goya sorozatában a legma- gasrendűbb grafikai eszközökkel jelenik meg. A bikával való küzdelmet művészi tökélyre emelő viadorokat egyéniségként ábrázolta Goya, nem feledkezve el a hajmeresztő mutatványok végrehajtóiról. Felsorakoznak olyan elismert művészek képei, mint Barcsay Jenő, Hincz Gyula, Kádár György, Szabó Vladimir; csak néhány nevet emelsáról Goyának aligha lehettek, ezért a háború borzalmai sorozatot csakúgy nem adta ki, mint a Balgaságok című későbbi ciklust. Ez utóbbi a legtalányosabb művei között, lapjai szürrea- lisztikus hatásúak. Miről szólnak? Például a hiszékenységről, az együgyüség- ről, a düh, a házasság, a karnevál, a félelem balgaságáról, az állati balgaságról. A sötét tónus uralkodik az aquatinta és a rézkarc technikáját egyesítő, a folt és a vonal hatásait egyaránt kihasználó lapokon. Vonalainak szövete, futása izgatott, ahogy a téma kívánja és főként ahogy a művész érzelmei együtt hullámzottak a felzaklató erejű motívummal. A Caprichos általánosabb körben mozgó példái, A háború borzalmai drámai realitásai, a Bikaviadalok szertartásos látványosságai és a Balgaságok látomásai különleges egységet alkotnak. Az uralkodó köröktől megcsö- mörlött Goya, bár az éles összeütközéseket kerülte és a kisebbeket — magas állásából következően átvészelte, véleményét az akkori világról ezekben a karcokban megfogalmazta. Éles volt ez a fogalmazás. A grafika alkalmas eszköznek bizonyult a szemtanúi hitelességgel és a művészi, a sűrített láttatás erejével dolgozó mester számára, hogy az igazság elkötelezettjeként szóljon a legégetőbb bajokról. „A süket ember háza” — ahogy Goya otthonát nevezték, lévén negyvenhét éves korától süket a művész —, szürrealista látomásokkal telefestve hazájában, a rézkarcok viszont a világ számos múzeumában hirdetik Francisco Goya emberi és művészi nagyságát. HEITLER LASZLÖ eszméivel ismerkedő Goya ezek ellen a szörnyek ellen hadakozott szimbolikus műveivel. Volt kivel felvennie a harcot: két héttel a megjelenése után vissza kellett vonni a sorozatot, mert az inkvizíciós hivatal még ezt a burkolt társadalombírálatot sem tűrte el. A háború borzalmai című sorozat nyíltabb beszédű a Caprichosnál, a művész közvetlen tapasztalataira épült: 1808-ban kezdődött és évekig tartott Spanyolországban a franciák elleni harc, polgárháborúval tetézve. Célzások, utalások, átvitt értelmű megjelenítések helyett a nyers valóságot állítja elénk Goya drámai lapjain. Előadásmódja is érdesebb az előző, az aquatinta lágy folthatásaival is élő — sorozatánál, a kemény vonalak élesen különítik el a formákat. Kivégzések, tömegmészárlások, kínzások, megbecs- telenítés, hullafosztogatás, nyomor, éhínség, menekülés és hasonló témák bukkannak elő sokféle változatban a rézkarcokon. Mindegyik alatt ott a cím, ilyenek: „Nem lehet ezt nézni” — halomra lövik a felkelőket. „Miért?” — kérdi a cím, fölötte szinte széttépnek egy megkötözött embert a katonák. „Ez még rosszabb” — mondja annak a címe, amelyiken megcsonkítás és karóba húzás a kedvelt emberirtási művelet. „Lehet még ennél többet is?” — kérdi a felnégyelést bemutató karc. „Nem tudni, miért” — mondja az aláírása annak, amelyiken az akasztottak sorát szemléli egy katona. Illúziói a világ megváltozásáról, békés jobbra forduló HSS V' Xontus Gyula: Küzdelem Korsós lány Hincz Gyula: Csendélet Budapesten a Vörösmarty téri Kulturális Centrum reprezentatív, földszinti képcsarnoka, a Csontvóry-terem szokatlan kiállítás színhelye. A csupaüveg, tágas terem falain és térelválasztóin képek sorakoznak, szám szerint nyolcvanhárom. Aki végigsétál e művek előtt, alighanem furcsállja, hogy ez alkalommal együvé került szinte minden stílus, irányzat és korosztály képviselője, országosan elismert alkotók, és pályakezdők munkái. Ami később egyértelművé teszi a látvány egészét: több, mint az azonos stílus, törekvés, irányzat, generáció — ez a kötőanyag ugyanis közös cél, mondhatnám azt is, hogy misszió. Amint Hincz Gyula megállapította: a művészi alkotómunka lényegéhez tartozik az emberiség békéjének, a népek egyenjogúságának minden erővel való támogatása is. Kettős minőségben nyilatkozott így Hincz Gyula: nemcsak mint Kossuth-díjas kiváló művész, hanem mint a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége szolidaritási bizottságának elnöke is. Ez a kiállítás ugyanis nemcsak festői és — 600 ezer forintnyi — anyagi értéket képvisel, hanem ezeken túl, és mindenek fölött reprezentálja a művészek tevékeny humanitását is. Az apartheid elleni nemzetközi év alkalmából felajánlották ezek az alkotóművészek a kiállítás teljes bevételét a faji gyűlölet ellen küzdő afrikai népek megsegítéhetek ki a számos közül, s befejezik a sort a fiatalok, érzékeltetve megjelenésükkel, hogy náluk is megértésre talált az akció. A megnyitón zsúfolásig megtelt a terem. Jelen volt csaknem valamennyi kiállító művész, s mellettük szokatlanul nagy számú érdeklődő és műpártoló sorakozott fel, sokan nemcsak nézőként, hanem vásárlás szándékával: — péreli — (Koppány György felv. — KS) Bőd László: Téli falurészlet Kiss Kovács Gyula: Csontváry Goya önarcképe a Caprichos sorozatból Gera Éva: Tárgyaim
