Tolna Megyei Népújság, 1978. július (28. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-20 / 169. szám
2 “Képújság 1978. július 20. A szovjetunióbeli kémperekről V. Botsakov cikke a Pravdában PANORÁMA A Szovjetunió belügyeibe való megengedhetetlen beavatkozási kísérletnek minősíti Vlagyimir Bolsakov a moszkvai Pravda szerdai számában az újabb szovjetellenes propagandakampányt, amelyet azzal a hamis ürüggyel szítanak Nyugaton, hogy — úgymond — „gondoskodjanak” az emberi jogok védelméről. Bolsakov rámutat, hogy a szovjetellenes hisztéria különösen akkor fokozódik, amikor imperialista ügynököt érnek tetten. Az elmúlt napokban a szovjet igazságszolgáltatást próbálták megzavarni, amely külföldi titkosszolgálatok bérenceit vonta súlyos államellenes bűncselekményeikért büntetőjogi felelősségre. A- cikkíró, aki Scsaranszkij és Filatov ügyének tárgyalásán egyaránt részt vett, részletesen ismerteti a pereket. Filatovot — írja — 1974-ben, külföldi kiküldetése során szervezték be. Moszkvába visszatérve éveken át, leleplezéséig folytatta kémtevékenységét egy olyan személy segítségével, aki valódi küldetését diplomataútlevéllel leplezte. A per során világosan bebizonyosodott, hogy Filatov kém, aki mellesleg csempészéssel is foglalkozott. Bűnössége olyannyira egyértelmű, hogy Nyugaton nem is próbáltak védelmére kelni. Scsaranszkij, aki szintén kémkedéssel foglalkozott és emellett az emberi jogok bajnokának kiáltotta ki magát, állandóan külföldi gazdáira és cinkosaira hivatkozott. Ezért — mutat rá Bolsakov — a nyugati sajtó, a Filatov-ügyről hallgatva, a Scsarranszkij-perre pórbálta terelni a figyelmet, azt állítva, hogy az utóbbit — úgymond — „meggyőződése” és „nemzetisége” miatt ítélték el. Az imperialista propaganda a közvélemény megtévesztése és dezinformálása érdekében nem sajnálja a fa*- radságot. Minden elfogulatlan ember számára, akinek alkalma volt megismerkedni a Scsaranszkij-per anyagával, világos, hogy nem egy eszme bajnoka, hanem a külföldi hírszerzés megbízásait teljesítő bűnöző felett ítélkezett a szovjet igazságszolgáltatás. A kémügyek tárgyalásának napjaiban — folytatódik a Pravda cikke — a szocializmus ellenségei azzal is megpróbálkoztak, hogy a helsinki megállapodás alapján bírálják a szovjet igazságszolgáltatást. Ha ellenségeink a helsinki záródokumentumra terelik a szót, akkor helyénvaló emlékeztetni arra, hogy éppen Helsinki szellemének mond ellent a provokatív szovjetellenes kampány, amellyel megpróbálják aláásni a népek közötti kölcsönös megértésnek és bizalomnak az enyhüléssel kapcsolatos növekedését. Mindenki előtt jól ismert, hogy a Szovjetunió szigorúan betartja ezt a megállapodást és a nyugati országoknál lényegesen többet tesz megvalósítának érdekében — állapítja meg Bolsakov. Végezetül leszögezi: a Szovjetunió belső problémáit, törvényeinek megfelelően, a szovjet nép érdekeit és a szocializmus vívmányainak megszilárdítását szem előtt tartva oldotta meg és oldja meg a jövőben is. Feszültség Bolíviában A bolíviai katonai vezetés választási manipulációi miatt rendkívül feszültté vált belpolitikai helyzetet csak tovább súlyosbítja, hogy Hernan Siles Zuazo, a közép-baloldali erők elnökjelöltje kedden a Vatikán La Paz-i nunciatúráján (diplomáciai képviseletén) éhségsztrájkba kezdett, tiltakozásul a választások lebonyolításában és a szavazatok összeszámlálásakor elkövetett hamisítások miatt. A politikus éhségsztrájkjának megkezdése előtt tett nyilatkozatában kijelentette, hogy akcióját mindaddig folytatja, amíg a végére nem járnak a választási botránynak. Az országos választási bíróság kedden bejelentette, hogy mint független hatóság, alapos vizsgálatot indít a választási hamisítások ügyében, és közölte, hogy az eddig közzétett eredmények nem tekinthetők hivatalosaknak. Mint ismeretes, a katonai vezetés jelöltje annak ellenére, hogy a szavazatok összeszámlálása még tart, már elnöknek tekinti magát, arra hivatkozva, hogy megszerezte az abszolút többséget. BUDAPEST Lázár György, a Minisztertanács elnöke megkezdte évi rendes szabadságát. MOSZKVA Az egyik legkényesebb, a földi irányító központ és az űrhajósok teljes összhangját igénylő feladatot, az üzemanyag átszivattyúzását hajtották végre a Progressz—2 teherűrhajó tartályaiból az űrállomáséiba szerdán a Szaljut—6-on dolgozó szovjet űrhajósok. Az űrtankolás bonyolult műveletét Kovaljonok és Ivancsenkov irányította, miközben a földi központ a te- lemetrikus berendezések segítségével ellenőrizte a folyamatot. WASHINGTON James Carter amerikai elnök kedden arra való hivatkozással, hogy a Szovjetunióban kémkedésért, hazaárulásért, és más bűncselekményekért perbefogtak és elítéltek egyes személyeket, hatálytalanított egy szerződést, amelynek értelmében az Egyesült Államok több millió dollár értékben komputereket adott volna el a TASZSZ szovjet hírügynökség számára — közölte az amerikai kereskedelemügyi minisztérium egy tisztségviselője, aki szerint az amerikai elnök ezután kormányengedélyhez köti mindennemű olajkutatóberendezés eladását is a Szovjetunió számára. Warnke a SALT-ról Tárgyalások Helsinkiben Lisszabon vendége Szerda esti kommentárunk. A belépő tökéletes sikert aratott. Úgy látszik, Giscard d’Estaing francia elnöknek kitűnő érzéke van az időzítéshez és a témaválasztáshoz. Alig néhány nappal szerdán megkezdett lisszaboni látogatása előtt az egyik vezető portugál lapnak adott nyilatkozatában síkraszállt Portugália közös-piaci felvétele mellett. Tévednek azok a politikusok, akik azt állítják, hogy a hadászati támadó fegyverrendszerek korlátozásáról folyó amerikai— szovjet tárgyalások csupán a Szovjetunió számára előnyösek és az arról szóló egyezmény eláírása a Szovjetuniónak tett engedmény lenne — írta a Des Moines Register című amerikai napilapban Paul Warnke, az amerikai fegyverzetellenőrzési és leszerelési hivatal igazgatója. Warnke elítélte egyes körök arra irányuló kísérletét, hogy a hadászati támadó fegyverrendszerek korlátozásáról folyó tárgyalásokat más, oda nem tartozó kérdésektől tegyék függővé. A fennálló ellentétek mel. lett az Egyesült Államoknak és a Szovjetuniónak sok területen közösek az érdekei — így például a legfontosabb kérdésben, az atomháború elkerülésében is —, állapította meg Paul Warnke, hozzátéve, hogy érdekeltek a nukleáris fegyverek terjedésének megakadályozásában is. Elutazott Pekingbe a japán küldöttség öttagú japán külügyminisztériumai küldöttség utazott szerdán Pekingbe, hogy megkezdje a tárgyalásokat a kínai—japán béke- és barátsági szerződésről — jelentették nyugati hírügynökségek. A megbeszélések pénteken kezdődnek meg és feltehetőleg a jövő héten a kínai fővárosba érkezik Szonoda Szunao külügyminiszter is, hogy — amennyiben a tárgyalások addig eredményre vezetnek — bekapcsolódjék a szerződés tető alá hozásának útolsó szakaszába. A szerződésről folytatott megbeszélések csaknem három éve szakadtak meg. Néhány hónappal ezelőtt Tokióban bejelentették, hogy Japán kész felújítani a párbeszédet. A Szovjetunió a tárgyalások újrafel- vételének bejelentése után nyilatkozatban hangsúlyozta, hogy Tokió döntése károsan befolyásolhatja a két ország együttműködését. Szemérmesen hallgatott viszont arról, vajon a francia mezőgazdák — a „kilencek” ádáz ár- és áruharcának ismeretében — miként vélekednek, ha majd szembetalálják magukat az ugyancsak jobbára mezőgazdasági termékkel jelentkező Portugáliával az integráció keretében. Persze, a Lisszabon által hőn várt döntés még amúgy is meglehetősen távoli, s most más, időszerűbb témák is kitöltik Giscard és vendéglátói háromnapos eszmecseréit. Mindenekelőtt például az afrikai kontinens problémái. A két egykori gyarmattartó sok tekintetben ellentétes opti- kájú szemüvegen át nézi a fekete kontinens sorsának alakulását. Lisszabon már fölocsúdott az angolai sokkból: a hazatért telepesek javarésze elhelyezkedett, netán visszatért Angolába vagy továbbállt Brazíliába. Párizs viszont mintha újabban ismét feltűnő nagy érdeklődést mutatna Afrika iránt: csádi jelenléte, shabai szereplése, a Polisario Front gerilláival szembeni föllépése, több egykori gyarmatának hangsúlyos támogatása mindenesetre erre utal. Legutóbb a mauri- tániai puccs, a 18 éve uralmon lévő Daddan megdöntése nyomán tette föl a kérdést egyik-másik ellenzőik francia lap: vajon Párizs közvetve vagy közvetlenül nem segítette-e elő a közismerten sziklaszilárd franciabarát Salek ezredes, a saumur-i előkelő lovastiszti akadémia egykori növendéke hatalomátvételét? Lisszabonban persze Mario Soares másfajta gondokról ad majd számot az elnöknek, aki végtére is kormányának sorsa felől nyugodt lehet. Annál kevésbé a portugál szocialista párti politikus: éppen a közelmúltban pattanásig feszült a légkör koalíciójában, miután partnere, a jobboldali Demokrata Szociális Centrum (CDS) ultimátumot terjesztett elő. Eb- ' ben a többi között a mezőgazdasági és halászati tárca szocialista párti miniszterének szemére veti, hogy a kisajátítod földeket nem hajlandó visszajuttatni egykori tulajdonosainak, de háborog a fasiszta szervezetek ellen foganatosított törvényes intézkedésekkel szemben is. Meglehet, Giscard anyagi támogatást is hajlandó nyújtani a még mindig súlyos gondokkal küszködő portugál gazdasági élet talpra állítására. Ez pedig egyik legfontosabb feltétele annak, hogy Lisszabon eséllyel pályázzon a Közös Piac tagságának elnyerésére, amihez a francia elnök már utazása előtt fölajánlotta jóindulatú egyetértését. GYAPAY DÉNES Helsinkiben felújították a nemzetközi fegyverkereskedelem korlátozásáról folytatott szovjet—amerikai konzultációkat. A képen: (jobbról) Lev Mengyeljevics, a szovjet és Leslie Gelb, az amerikai küldöttség vezetője. (Képtávírónkon érkezett.) Híven a vállalt kötelezettségekhez írta: C. Tolkunov, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának küldötte, az APN sajtóügynökség elnöke Napjainkban a nemzetközi kapcsolatok egész rendszere komoly próbának van alávetve. Röviden szólva: az enyhülést, amely reményteljesen startolt, egyesek nemcsak visszafogni próbálják, hanem el is gáncsolnák. Ehhez a legkülönbözőbb eszközöket veszik igénybe: az enyhülésellenes nyílt akcióktól, a korábbi feszültséghez való visz- szatérési kísérleteken és a konfrontációs tűzfészkek lángra lobbantásán keresztül egészen a fegyverkezési kiadások növeléséig, a fegyverkezési hajsza mértéktelen fokozásáig. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának a minap Moszkvában véget ért ülésszakát az enyhülés ügye iránti aggodalom hatotta át. Az ülésszak munkáját az a törekvés jellemezte, hogy újabb tartalékokat vessenek be az enyhülésért folytatott küzdelem oldalán — olyan tartalékokat, amelyek a nemzetközi kapcsolatok rendszeréből fakadnak, s amelyek a világ sok országában a közvéleményben rejlenek. Természetesen a szovjet államról volt szó, arról, mit tehet ez az állam az enyhülés megszilárdításáért. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa körültekintő vita eredményeként elfogadta „A Szovjetunió nemzetközi szerződései megkötésének, végrehajtásának és felmondásának rendjéről” szóló törvényt. A szovjet törvényhozók nem egyszerűen úgy kezelték a kérdést, mint államuk nemzetközi tevékenységének szabályozását. Valamennyi felszólaló egybehangzóan azt vizsgálta: hogyan lehetne még szilárdabb nemzetközi jogi alapra helyezni az enyhülést, fokozni a szovjetország hozzájárulását ehhez a valamennyi nép számára életbevágóan fontos folyamathoz. Szilárd, tartós békéről nem beszélhetünk, ha az államok nem tartják be vállalt kötelezettségeiket. Ez nyilvánvaló igazság. A Szovjetunió jelenleg csaknem 1Ü ezer nemzetközi szerződésben vesz részt. Ezek sorába tartozik — egyebek között — az 1970-ben aláírt szovjet—nyugatnémet szerződés, amely az európai légkör lényegi javulásának kezdetét vetette meg, a Franciaországgal kötött- számos szerződés és egyezmény, a szovjet—indiai szerződés, az atomháború megelőzéséről aláírt több szovjet—amerikai megállapodás és számos más egyezmény. Mi az a kulcs, amelynek segítségével fel lehetne tárni egy adott ország, mint partner erőforrásait, ellenőrizni arra való készségét, hogy betartja-e vállalt kötelezettségeit? Ügy vélem, égyetlen kulcsa van ennek: az Egyesült Nemzetek Szervezete alapelveihez, az általános béke ügyéhez való hűség. Az új törvényt nem egészen egy évvel a Szovjetunió új alkotmányának megszületése után fogadták el. A szovjet külpolitika alkotmányos elveiből kiindulva (amely elvek egyébként magukban foglalják a helsinki értekezlet záródokumentumában rögzített mind a tíz alapelvet), az új törvény meghatározza a Szovjetunió nemzetközi szerződései megkötésének, ratifikálásának, nyilvánosságra hozatalának, teljesítésének és felmondásának rendjét. A szovjet külpolitika jellemző vonásaként az új törvény előírja a minisztériumok, állami bizottságok és főhatóságok felelősségét a szovjet fél által vállalt kötelezettségek teljesítésében. Különös nyomatékkai hangsúlyozza a törvény a szovjet külpolitika legfontosabb alkotmányos elvét, vagyis azt, hogy a szovjet állam lelki- ismeretesen teljesíti vállalt nemzetközi kötelezettségeit. A Szovjetunió, történelmének hatvan éve alatt, a külföldi államokkal való kapcsolataiban mindvégig bizonyította, hogy olyan partner, aki vállalt nemzetközi kötelezettségeit lelkiismeretesen, pontosan és maradéktalanul betartja. A nemzetközi jog általánosan elfogadott elveiből és normáiból következő vállalt kötelezettségek becsületes teljesítése államunk külpolitikájának alkotmányos elve. Ezt megerősíti az új szovjet alkotmány 29. cikkelye, és külön kiemeli a mostani törvény bevezetője és rögzíti 19. cikkelye is. Ez a cikkely hangsúlyozza, és ezt külön is szeretném kiemelni: a Szovjetunió síkraszáll azért, hogy az általa aláírt kétoldalú és sokoldalú nemzetközi szerződések más résztvevői is maradéktalanul teljesítsék a szerződésekből fakadó kötelezettségeiket. „Ha aláírásunkkal látunk el szerződéseket — mondotta Leonyid Brezsnyev —, akkor ez annyit jelent, hogy eltökéltek vagyunk szigorúan, betűről betűre betartani ezeknek a dokumentumoknak a szellemét. Hasonló magatartást várunk el szerződő feleinktől is, másként nem lehetséges a becsületes, érdemi együttműködés.” Államunknak ezt az elvi álláspontját jól kell ismernie valamennyi partnerünknek a nemzetközi életben. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának mostani ülésszaka éppen ezt a változatlan álláspontot erősítette meg újólag és vetítette előre sok évtizedes távlatban. Országunk külpolitikai tevékenységének másik, nem kevésbé fontos sajátossága, amely különös szemléletességgel nyilvánult meg a felszólalások tükrében, azoknak a szerződéseknek és egyezményeknek a jellege, amelyekben a Szovjetunió részt vesz. Ez a sajátosság abban nyilvánul meg, hogy egyikük sem irányul valamely harmadik ország törvényes érdekei vagy biztonsága ellen. Nem titkolom, hogy nekem, mint a Legfelsőbb Tanács küldöttének, jóleső érzés ezt megállapítanom. Még nagyobb bizalommal tekint az ember a béke megszilárdításának jövőjébe, amikor látja, hogy az SZKP és a szovjet állam, szövetségeseivel és barátaival közösen, eltökélten halad tovább az enyhülés megszilárdításának, a békéért és a nemzetközi együttműködésért, a népek szabadságáért és függetlenségéért folytatott küzdelem útján. És éppen ezt szolgálja a Kremlben most elfogadott törvény.