Tolna Megyei Népújság, 1978. július (28. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-14 / 164. szám

1978. július 14. Képújság 3 ÁG-igazgatók értekezlete Kiemelt feladat a munkavédelem, a kalászosok betakarítása Mindig az igazgatót keressük ? Nagy hatalmú sorompóőrök A SZENTLŐRINCI Állami Gazdaságban megtartott igaz­gatói értekezleten az első fél­év eredményeit, gondjait ele­mezték, és a további aktuális feladatokat határozták meg az ÁGK Tolna—Baranya me­gyei főosztály vezetői — a két megye állami gazdaságai­nak igazgatói. Az első napirendi pont ke­retében Somogyi József, mű­szaki főmérnök kiemelten a baleseti helyzettel foglalko­zott. Megjegyezte, hogy együttes erőfeszítés eredmé­nyeként az elmúlt két évhez viszonyítva főosztályi — nyolccal, illetve 32-vel — és megyei szinten egyaránt csök­kent a bekövetkezett balese­tek száma, azonban az orszá­gos helyzethez hasonlóan bi­zonyos mértékben emelkedett időarányosan a kiesett mun­kanapok, a csonkulásos és a halálos kimenetelű balesetek száma. Tolna megyében is az első félévben egy halálos bal­eset következett be. Rámutatott, hogy a balese­tek okainak vizsgálatából ar­ra lehet következtetni, hogy sok esetben nem kielégítő a megelőző tevékenység. A ki­vizsgálást végző bizottságok nem tárják fel minden eset­ben kellő körültekintéssel a valódi okokat, az okozati ösz- szefüggéseket és nem vonják le belőlük a kellő következ­tetéseket, nem élnek javas- lattételi lehetőségeikkel a ha­sonló balesetek megelőzése érdekében. Emiatt helyenként előfordul, hogy elmaradnak a megfelelő, hathatós intézke­dések. Ezért különösen most, a nyári nagy munkák idején, feltétlenül szükséges fokozot­tabban megkövetelni a mun­kavédelem szabályainak be­tartását. A feladat végrehajtása fo­kozottabb figyelmet és haté­konyabb intézkedést követel valamennyi gazdasági és tár­sadalmi szerv vezetőjétől, de megvalósítása érdekében je­lentős segítséget nyújthatnak a szocialista brigádok az egy­más testi épségére való foko­zottabb figyeléssel és különö­sen az „Egy brigád — egy munkavédelmi őr” mozgalom kiszélesítésével. A MÁSODIK napirendi pont keretében Sopronfalvi Hugó termelési igazgató- helyettes a növény-, gyü­mölcs-, zöldségtermelés és az állattenyésztés eddigi ered­ményeit, egyes mutatóit ér­tékelte, majd az előttünk álló legnagyobb feladat, az aratá­si munka előkészületeivel, helyzetével foglalkozott. Elmondta, hogy a kalászo­sok érése, a sok esőzés miatt mintegy két héttel eltolódott. Elég jelentős a vihar által megdőlt terület, mely gyomo- sodásával fokozottabb erőpró­bára teszi ki az embert és a gépet egyaránt. Az aratásra való felkészülés, a gépek ki­javítása jó minőségben meg­történt. A munka még igazán nem indult be, csak az őszi árpa betakarítása történt meg eddig. A Tolna megyei állami gaz­daságokban összesen 13100 hektár az aratandó terület, melyből 11 218 hektár az őszi búza. Az utóbbi napokban megérkezett kombájnok fi­gyelembevételével 87 — zöm­mel nagy teljesítményű — kombájnból álló betakarító géppark áll rendelkezésre. Egy kombájnra 140—150 hek­tár jut, melynek figyelembe­vételével — kedvező időjárás esetén — az aratási munka 16—17 nap alatt fejezhető be az előzetes számítások szerint, a gépek átcsoportosításával. Megfelelő a rendelkezésre ál­ló szárító- és tárolókapacitás is. AZ ARATÁSI munka sike­re, az előzetes becslések alap­ján várhatóan ígérkező ter­més minél kisebb szemveszte­séggel történő betakarítása nagyon tervszerű, fegyelme­zett munkát követel a veze­tőktől, a betakarításban részt vevő minden dolgozótól. Szakszervezeti szerveinknek a termelést segítő, mozgósító munkájukkal oda kell hatni, hogy elősegítsék a gépek ka­pacitásának mind teljesebb kihasználását, az aratásra al­kalmas minden kedvező perc hasznosítását, a dolgozókról való fokozottabb gondosko­dást, az ösztönző bérrendszer alkalmazását. KOVÁCS JÓZSEF MEDOSZ MB titkár ízletes vizsga íme egy sajátos vizsga: Megjelenik az ember orra alatt egy ínycsiklandozó étek­tál, rajta olyan illatokat árasztó falatokkal —, hogy a zord vizsgáztató is csak nyel­ni tud, ha ránéz. A laikus még inkább a gasztronómiai örömök hatása alá kerül egy ilyen szekszár­di; szakácsvizsga alkalmával. A vendéglők zömében meg­szokott „generál” ízek he­lyett itt illatban-ízben, „bel­becsben” gazdagabb vizsga­munkákba márthatja kését — villáját. Szakácsszakmunkások záró vizsgája. Roppant szigorú ez a máskülönben jóízű vizsga. Azok, akik éveken át a szak­ma rejtelmeibe vezették be a gyerekeket, szigorú mércével mérik — a szó teljes értel­mében ízlelgetik, hogy ki mi­lyen szakmai tudásra tett szert a tanulmányi idő alatt. Mindez azért, hogy a ven­déglátás színvonalát, a legen­dás magyar konyha dícséretét ne csak legendák — hanem az új szakembergeneráció tu­dásban, munkában teremtse újjá. Tanácskozás — tanulságokkal (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Fontos napirendeket tár­gyalt legutóbbi ülésén a si- montornyai ÁFÉSZ igazgató­sága. Az áruellátás féléves ta­pasztalataiból kiindulva ha­tározta meg a II. féléves ten­nivalókat. A kritikus, önkri­tikus hangvételű vitából ér­ződött, hogy a választott tes­tület határozott intézkedése­ket követel, hogy a szövet­kezet — amely a korábbi években kiemelkedő eredmé­nyeket ért el — a II. félév­ben ne legyen „sereghajtó”. A készletek felülvizsgálata, a beszerzések korszerűsítése, a kereskedelmi vásárok, ak­ciók szervezése, a boltok zár­va tartásának csökkentése, a reklám- és propagandamunka javítása, a kitűzött tervfel­adatok teljesítését szolgálja éppúgy, mint a kereskedelmi dolgozók utánpótlásának szer­vezettebbé tétele, vagy a munkafegyelem megszilárdí­tása. Tűrhetetlennek minősítette a pincehelyi TÜZÉP-telepen kialakult helyzetet. Ebben az egységben a telepvezető hu­zamosabb idő óta egyedül dolgozik, ami a lakosság áru­ellátásának rovására megy. A második napirendi pont — hasonlóan az elsőhöz — ugyancsak nagy érdeklődés­re tartott számot. Kiss Józsefné, szövetkezet- politikai előadó számolt be az intézőbizottságok munkájá­nak tapasztalatairól, amihez a pincehelyi és az ozorai in­tézőbizottság elnöke adott ki­egészítő tájékoztatást. A helyi szervezetek vezető testületéinek, az intéző bizott­ságoknak a működtetése ma a fogyasztási szövetkezetek egyik kiemelt feladata. A kö­zelmúltban lezajlott egyesü­lésekkel az optimális szövet­kezeti nagyságrendek kiala­kultak. Az igazgatás centrali­zálásának a szövetkezetpoli­tikai munka decentralizáció­jával kell párosulnia. A szö­vetkezeti jogszabályok köte­lezően írják elő a tagság ügyes-bajos dolgait, közvet­len irányító helyi vezetőségek létrehozását. A Sió menti ÁFÉSZ körzetében hat ilyen intézőbizottság működik, több-kevesebb eredménnyel. Üléseik látogatottsága, ak­tivitása, a tárgyalt napiren­dek azt igazolják, hogy az intézőbizottságok a helyi szervezetekben folyó keres­kedelmi, felvásárlási munka tényleges szervezői, irányítói, partnerei a községi tanácsok­nak és más, a községekben működő szervezeteknek. Jó szolgálatot tesznek a körzeti szövetkezet igazgatóságának azzal, hogy jelzéseiket, észre­vételeiket, javaslataikat fo­lyamatosan beküldik. A simontornyai példa azt igazolja, hogy jelzés akad bő­ven: — akadozik az olajellátás, . — esetenként késik a tá­pok, takarmányok kiszállítá­sa, — gondok adódnak a ház­táji és kisgazdaságok terme­lésszervezésénél, a megter­melt áruk átvételénél, — esetenként göngyöleg­hiány akadályozza a felvá­sárlást. Ezekre a nélkülözhetetlen jelzésekre számít a szövetke­zet igazgatósága és munkája során hasznosítja. Az igazgatóság és az inté­zőbizottságok közötti munka- kapcsolatnak Simontornyán vannak kialakult tapasztala­tai: — az intézőbizottságok el­nökei a körzeti igazgatósági ülések állandó meghívottjai, így havonta rendszeres a munkakapcsolat és elsőkéz­ből értesülnek a tárgyalt na­pirendekről, a hozott határo­zatokról, — a községekből választott igazgatósági tagok részt vesz­nek az intézőbizottság ülé­sein és segítik munkájukat, — a körzeti ügyvezető — aki a területen folyó gazda­sági, szövetkezetpolitikai munka első számú vezetője — rendszerint elnöke az in­tézőbizottságoknak, így élő a kapcsolat a hivatali és vá­lasztott szervek között. Az eredmények számbavé­tele mellett elhangzottak a munka javítását célzó bírála­tok, észrevételek is. A megválasztott intézőbi­zottságok joggal igénylik, hogy kapják kézhez a felada­tokat, jogaikat és kötelessé­geiket egyaránt tartalmazó szervezeti, működési szabály­zatot, hogy annak szellemé­ben dolgozhassanak. Szabályozzák az igazgatási dolgozók és az intézőbizott­ságok munkakapcsolatait. Az igazgatóság adjon tájékozta­tást az intézőbizottságoknak a jelzésükre, javaslatukra tett intézkedéseiről. A szövetkezetek belső el­lenőrzését szabályozó kor­mányhatározat alapján a Fo­gyasztási Szövetkezetek Or­szágos Tanácsa a közelmúlt­ban irányelveket fogadott el az ellenőrzés korszerűsítésé­re. A helyi szövetkezeti mun­ka tagsági ellenőrzésének az intézőbizottságok nélkülözhe­tetlen fórumai. A szervezeti kereteket megteremtettük. Rajtunk múlik, hogy mikor és mennjdre töltjük meg tarta­lommal. A simontornyai ÁFÉSZ igazgatósága elindí­totta ezt a folyamatot és rpásutt is hasznosítható tanul­ságokkal szolgált. (SZ. J.) Spijjjl zerettünk volna írni Bősz Ferencről, a Hő- IlJIf! gyészi Állami Gazda- iüsüiia ság dolgozójáról, ő az egyetlen ember a megyében, aki modern (Stihl márkájú) motorfűrészt javít és ezzel nagy hasznára van az egész megye erdőgazdálkodásának. Még a télen megismerked­tünk Bősz Ferenccel Pakson, az itt szervezett szaktanfo­lyamon, de akkor nem volt lehetőség hosszabb beszélge­tésre, akadályoztuk volna az oktatást és egyébként is úgy láttuk jónak, kölcsönösen, hogy majd Hőgyészen ke­ressük fel, a megfelelő kör­nyezetben, a javítás helyén. Szerettük volna megírni, hogyan dolgozik, hogyan sze­rezte meg tudását, ha máraz egyetlen a megyében, meny­nyire nagy az elfoglaltsága, mit csinál, esténként, nevel-e valakit utánpótlásnak, szó­val megírni mindazt, amit érdemes egy dolgozó ember­ről ma Magyarországon, amit általában megírnak a legkü­lönbözőbb újságok. A gazdaság központja mel­lett lévő szerelőcsarnokban meg is találtuk és szóltunk Auth műhelyvezetőnek, mi a szándékunk. — Van-e engedélyük? — kérdezte a műhelyvezető, miután töprengett három­négy másodpercig. — Milyen engedély kelle­ne? Azért szólunk önnek, mert ön itt a vezető. — Igazgatói engedély. Nyeltünk egyet, nem ez az első eset, hogy így fogadják az újságírót, olyan helyen, ahol semmiféle engedélyre nincs szükség. Beváltottuk, hogy nem kértünk külön engedélyt, er­re az irodájába kísért ben­nünket a műhelyvezető és el­kezdett telefonálni. Tudta, hogy mindenki határszemlén van. de azért próbálkozott, hátha ott található valaki, aki adhatna engedélyt az igazgató vagy helyettesének távollétében(?!) Miután meggyőződött ar­ról, amit úgyis tudott, tehát hogy mindenki határszemlén tartózkodik, sajnálattal kö­zölte ismét, nem lehet ripor­tot készíteni. Megkérdeztem, mikor adott ki olyan tilalmi rendelkezést az igazgató, hogy engedélye nélkül bárki is szóba álljon az újságírókkal, riport készí­tés ügyében. Tehát, hogy ír­junk róla. A műhelyvezető azt mond­ta, nem biztos benne, hogy van ilyen tilalom. — De egyszer elhangzott valahol, hogy illik bejelente­ni, ha újságíró jön. Sürgősen fölkeltünk és el­köszöntünk. ő mentegetőzött, nézzünk be később, valószí­nűleg sikerül beszélni az igazgatóval, talán bejön egy fél órára. Érdekes elgondolás és invitálás volt, hiszen már a beszélgetés legelején közöl­te: a vezérkar kint jár a ha­tárban egész nap. Talán észbekapott: túllőtt a célon, mégis csak lehetne riportot csinálni. Legfeljebb ő „tartja a hátát”, vállalja a „súlyos felelősséget”, hogy il­lendő bejelentés nélkül be­széljen egy munkás a mun­kájáról, az örömeiről. A következő eset is a na­pokban történt. Gyulajon jár­tunk, a magazjnhoz gyűjtöt­tünk írnivalóinkat, tehát ar­ra készültünk, hogy egész ol­dalon mutatjuk be Gyulaj érdekességeit, elmondjuk az innen fontos közlendőket, mint minden héten egyszSfr valamelyik községből. Gyulaj nevét viseli a híres érdő- és vadgazdaság, kézenfekvőnek látszott, írunk valamit a gaz­daságról, az erdészetről, va­lami apróságot, ami színesí­ti az oldal tartalmát. Tudtuk, itt aztán kell az igazgatói en­gedély, de millió más téma, elfoglaltság miatt megfeled­keztünk arról, hogy egy hét­tel előbb levelet írjunk Ta­másiba, engedélyt kérjünk a gyulaji apróság (például egy fénykép, rajta szép erdőrész­let, vaddal) megszerzéséhez. Megpróbáltunk kijutni a közeli erdészethez, hátha si­kerül ezt a semmiféle adatot és semmiféle felelős nyilat­kozatot nem tartalmazó kis írást vagy fényképet elkészí­teni, miután megérti a kérést az erdész vagy más, aki il­letékes lehet ilyen apróság megvalósításához. A faluvégén, ahol kezdőd­nek az erdők, ott a sorompó. Gusztusos faházból mord képpel előbújt egy ember. Köszöntünk, bemutatkoz­tunk, mondtuk, hogy gyulaji magazin készül, nem akarjuk kihagyni az erdőt sem. Keményen beszélt: csak igazgatói engedéllyel lehet bemenni. Próbáltuk megér­tetni vele, Tamásiba menni most nincs idő, se lehetőség. Meg különben is mi a bizto­síték arra, hogy az igazgató éppen Tamásiban tartózko­dik. Föllelkesült és még erő­sebb lett a hangja. — — Hát ez nem biztos, hogy Tamásiban van, mert sokat jár Pestre, ő miniszter, ben­ne van a minisztertanács­ban! ... Erre nem is tudtunk vála­szolni. Otthagytuk a tájéko­zatlan, hatalmasságot, az er­dei „titkok” őrzőit. GEMENCI JÓZSEF m Uj iskola épül Pakson Három házat lebontanak a paksi Béke téren és a helyükbe új, nyolctantermes általános iskolát építenek. A nagyköz­ségnek ezen a részén — a régi központ szomszédságában — több felújításra váró iskola van, némelyik már nem is nagyon alkalmas tanításra. Mindenképpen indokolt az építés, sőt sürgős már. A Béke téri létesítmény megvaló­sításához ebben az évben hozzálátnak. Fotó: GOTTVALD Fotó: BAKÓ J. Osztálykép a tűzhely mellett

Next

/
Oldalképek
Tartalom