Tolna Megyei Népújság, 1978. június (28. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-04 / 130. szám
I o ^PÜJSÁG 1978. június 4. Könyvtábla A Szépművészeti Múzeumban látható kisplasztikái kiállítás egyik érdekes darabja: könyvtábla a 900-as évekből Esszépanoráma 1900—1944 A Magyar Remekírók sorozatban három testes kötet esszé: 95 szerző körülbelül háromszáz, általában kitűnő írása bizonyítja a műfaj kedveltségét és színvonalát. Külön érdemp Kenyeres Zoltán válogatásának, hogy bőségesen közöl olyan szerzőket is, akiknek neve érdemtelenül esett ki az irodalmi köztudatból, mint Ke- rényi Károly, Hamvas Béla, Kerecsényi Dezső, Zalai Béla, Elek Artúr, vagy akár Szabó Dezső. Antológiáról lévén szó, nem lehet elhallgatni a hiányzókat sem, elsősorban a művészeti írókból kellett volna bőkezűbben válogatni (Ybl Ervin, Petrovics Elek, Gerevich Tibor), de talán Viski Károly is hányzik, s meg lehetett volna kegyelmezni Prohász- ka Lajosnak is. A kép tehát nem teljes, de nem is lehet az, már az időhatárok meghúzása miatt sem, amely 1900-at jelölj meg kezdő időpontnak, bár ezzel néhány nevet vitássá tesz. Helyes Ambrus és Bródy szerepeltetése, de akkor ugyanilyen jogon Rieldnek is kellett volna helyet biztosítani, s Alexander Ber- nátnak is, hogy ne említsünk több nevet. Ezek a szükségszerű hiányok, de ezeknél fontosabb az a kép, amit a három testes kötet ad fél évszázad magyar esszéterméséről. Tegyük hozzá, imponáló kép, a témák változatossága, a szerzők európai fölkészültsé- ge kivételes élményt kínál, bizonyítva egyben azt is, mennyire korszerű, kérdés- feltevéseiben mennyire eleven volt esszéirodalmunk a század első felében. Mert Kerényi görög tanulmányaitól Bálint György Radnóti- kritikájáig nagyon sok mindenről szó esik ebben a gyűjteményben, melyért, hiányai ellenére is, csak hálásak lehetünk. Cs. L. Babits ipiíM ovid heteken belül egy- M szerre a Babits-kultusz iijp: egész sereg dokumen- fe&äl túrna került olvasói és tisztelői elé. Az Irodalomtörténeti Társaság soproni vándorgyűlésén három előadás is foglalkozott irói és szerkesztői tevékenységével, három folyóirat két regényét elemezte és kiadatlan verseiből közölt és ami még ezeknél is fontosabb most májusban egyszerre három könyv borítóján áll a neve, mint szerzőé. A három könyv közül az egyik élete utolsó éveiben megtervezett és elkezdett Európai Irodalmi Olvasókönyvének fennmaradt teljes tartalomjegyzéke és az elkészült görög fejezet pazar szövege; ez a Magvető Kiadó könyvheti könyveként jelent meg bibliofil szépségű nyomdai kiállításban. A másik két Babits-könyv közül az egyik huszonhárom éves korában irt, eddig kéziratban rejlett drámája — ez minikiadás: ami azonban tudós mivoltának egyik legnagyobb írott bizonyítéka: 1919-ben a pesti egyetemen tartott irodalomelméleti előadásai, — ez külön könyv formában most jelenik meg először. A 232 oldalas mintaszerű nyomdatermék Babits Mihálynak állít emléket. A végzős növendékek a Zrínyi Nyomdában gyakorolják szakmájukat, itt sajátítják el a kéziszedést és a nyomda vezetőinek segítségével minden évben vizsgamunkát készítenek. Az első Babits-dráma kiadása mellett idén közzétett másik Babits-mű az egész magyar tudománynak nagy szolgálatot tesz. Babits egyetemi előadásainak eredeti kézirata eddig sajnos nem került elő, de négy tanítványa különböző terjedelmű jegyzeteket készített. Babits akkori tanársegédének, a költő Szabó Lőrincnek jegyzetei mindössze egy hét előadásait tartalmazzák. Egv Eötvös-kollégista, a később gazdaságtörténészként nevessé Vált Borotvás Nagy Sándor följegyzéseit Barta /9/9-es egyetemi előadásai János, a debreceni egyetem professzzora kivonatolta az egyik akadémiai folyóiratban. A legértékesebb és legteljesebb jegyzetanyag meg- örökítője nem kisebb név, mint Fábry Zoltán. Lukács György és Gaál Gábor mellett Fábry Zoltánt tartja ma a tudomány és a legnagyobb magyar marxista kritikusnak. Fábry nem mondta el senkinek, micsoda kincs birtokában van, csak utolsó éveiben bocsátotta a Magyar Tudományos Akadémia rendelkezésére. A terjedelmes föl jegy zést az 1918—19-es forradalmak írott emlékeinek akadémiai szöveggyűjteményében tette közzé 1967-ben József Farkas, ennek a kornak legalaposabb irodalomtörténésze. Elméleti magyarázatot azonban nem fűzött hozzá. Ez a „Mindenki újakra készül...” című Ady-sorból vett idézet áll a hatalmas négykötetes gyűjtemény élén, amelyet több ezer oldalas terjedelme és így magas ára miatt csak könyvtárak és intézmények tudtak megvásárolni. A Babits iránti érdeklődés szükségessé tette, hogy 19-es egyetemi szereplése külön is hozzáférhetővé váljék. „Az irodalom elmélete” című nagy előadássorozata április elején kezdődött és június közepéig tartott, de közben középiskolai tanároknak magyar irodalomtörténeti továbbképző tanfolyamon is előadott, a bölcsészeti karon pedig még válogatott hallgatóknak Ady-szemináriumot is vezetett. Fábry Zoltán maga így emlékszik vissza diákkora nagy élményére: „1919-ben, amikor a Magyar Tanács- köztársaság egyetemi katedrát biztosított Babits Mihálynak ... hallgatója voltam. És nemcsak én. nemcsak mi tanítványai, a magyar szakosok, de egész Budapest irodalmi értelmisége. A nagy Xl-es tanteremben és az ablakdeszkákon, a lépcsőkön, az ajtóban és kint a folyosón százan és százan ültek, álltak, szorongtak, hallgattak és jegyeztek. Oly nagy volt a tolongás, hogy a végén már csak indexes igazolással lehetett bejutni.” Egy másik akkori diák, Kardos Pál, aki pár éve mint a debreceni egyetem profesz- szora halt meg, így emlékszik vissza: „Az egyetemi ifjúság rajongó lelkesedéssel fogadta... Első éves bölcsész hallgatóként magam is ott ültem a múzeumkörúti egyetemi épület szorongásig zsúfolt nagy termében. Az ifjúságot elsősorban a XX. század írói forradalma érdekelte, a Nyugaté ... Ennek a művészi forradalomnak egyik vezére állott előttünk Babits Mihály személyében és magától értetődőnek tartottuk, hogy a másik politikai és társadalmi forradalom küldte őt hozzánk mesterül... A Babits-órákon még az ablakpárkányon, sőt a dobogó szélén is ültek, a szz szoros értelmében a Mester lábainál. Az érdeklődés a további órákon sem csökkent, mert Babits, az előadó kielégítette, ha ugyan fölül nem múlta a költő iránti várakozást”. Barta János professzor így méltatja Babits egyetemi előadásainak történelmi jelentőségét: „Ez az irodalom- elméleti vázlat a Magyar Tanácsköztársaság kulturális életének egyik dokumentuma . .. Nemcsak a Tanács- köztársaság korának, hanem alkotója személyiségének is dokumentuma. Az egyetemi tanárság nagy időszak volt Babits életében.” Babits most megjelent előadásai szövege a modern európai irodalomtudomány addigi leghaladóbb elméleteinek szintézise. Tudni kell, hogy fiatalkorában nem is írónak, vagy nemcsak költőnek készült, hanem tudósnak is. Birtokomban van, és rövidesen a nyilvánosság elé kerül, 1908-ban írt kérvénye az akkori kultuszminiszterhez: ebben egyéves párizsi tartózkodásra kér ösztöndíját, hogy ott összehasonlító irodalomtörténeti kutatói képzettségét tökéletesítse. Sajnos Aponyi nem adta meg ezt az ösztöndíjat és így csak rövid ideig juthatott életében külföldre. Mindez azonban azonban nem akadályozta, különösen amikor a fővárosba került, hogy ne tartson lépést az európai fejleményekkel. 1918. decemberében Lukács György és Mannheim Károly fölkereste azzal, hogy ha belép a Kommunista Pártba, a hatalom átvétele esetén ő lesz a kultuszminiszter. Schöpflin azonban beláttatta vele, hogy nem alkalmas ilyen politikai vezető állásra. Annál inkább az volt az egyetemi tanárságra. Lukács György, olyan bölcsészeti kar professzori gárdájában nevezte ki 19 tavaszán, amilyen Magyarországon addig elképzelhetetlen volt. Érthető, hogy a húszas évek elején az ellen- forradalom egyetemi katedrát kínált föl újra Babitsnak, ha otthagyja a Nyugat táborát. Erre azonban ő nem volt hajlandó. De így, katedra nélkül is tanítómestere lett két generációnak. Nagy kár mindenesetre, hogy ezek az irodalomelméleti előadásai nem jelentek meg a húszas években, mert Lukács György emigrációja idejében filozófiai-esztétikai alapvetést biztosított volna a két háború közti tudósnemzedéknek. öszönet és hála illeti meg a nyomdaipari szakközépiskola igazgatóját, Tarjányi Györgyöt és helyettesét, a diákok irodalomtanárát, Téglás Jánost, aki ezt a Babits- kiadványt is szerkesztette és gondozta. Ki kell emelni a Zrínyi Nyomda vezetői közül Bolgár Imre vezérigazgatót, Horváth Pál tanműhelyvezetőt, és a tipografizá- lást és kötéstervet készítő Kerék Antalt. No meg természetesen azt a lelkes osztályt is, amelyik az érettségi évében ezt az egész életükre felejthetetlen munkát elvégezte. Ennél szebb emléket nem vihetnek magukkal az életbe. GÁL ISTVÁN Avtandil Adeisvili: Felvilágosító propaganda — Halló! Halló! Állami gazdaság! — Igen, tessék. — Az előadó elindult önökhöz. Halló! Halló! — Igen, igen, tessék! — Készítsenek elő megfelelő helyiséget, szervezzenek hallgatóságot. Az előadás témája: Az alkoholizmus és az alkoholizmus elleni harc. Az állami gazdaság igazgatója rendkívüli értekezletet hívott össze. — Egy előadó jön hozzánk Tbilisziből — kezdte. — Igen, igen... — ingatták a fejüket a beosztottai. — Fel kell készülni a fogadásra. Te, Vano, levágsz egy bárányt. — Igenis! — mondta a zoo- technikus. — Te, Iraklij, bort szerzel. — Meglesz! — mondta a fő- agronómus. — Te, Elizbar, „Extra” konyakot hozol. — „Extrát” nem enged a könyvelés — mondta a bérelszámoló. — Akkor vegyél három- csillagosat. Te pedig, Givi, előkészíted a literes ivótülköket. — Rendben! — mondta a raktáros. — Gogi, te mondod a tósz- tokat. — Ezen nem fog múlni — mondta a főmérnök. — Jászon, te arra ügyelsz, hogy mindenki fenékig kiigya a tülköt. — Ne aggódj, senkit sem tévesztek szem elől — mondta az igazgatóhelyettes. Az igazgató elégedetten nézett végig munkatársain. — No, azt hiszem, minden rendben van, jöhet az előadó. .. * — Halló! Halló! Tbiliszi? — Igen, tessék. — Haladéktalanul küldjenek orvost. Szívspecialistát. Helikopterrel! Az előadó a végét járja... (Zahemszky László fordítása) CSANÁDY JÁNOS: Nyár, ősz váltva káromkodik... Nyár, ősz, váltva káromkodik (gyerekkoromban faluszerte), bárányt, lecsap a nap a déli légtömegre, áttüzesíti, mint nagyítóüveget, Északról a sark szele süvít be, felhőt párol földünk fölé, káromkodva löki jéggolyóit aszfaltra, ablaküvegre; oly jó ez, oly jó ez a váltás, mint mikor vihar vesződött velünk a fulladozó nyári tarlón, kaszával, klottgatyában mikor a nagy időt figyeltem, borúlátót vártam, hetes esőt, nagy paraszt fénnyel párás szememben; most is úgy figyelem az időt, ős-várakozással szívemben: nap-tűz után harmat az erdőn, a kerti bokron súlyos esőcseppek, vágyom, akácról hulljanak nyakamba, amit a párolgó föld kicsepegtet. Bartók Varga Imre szobra a Műcsarnokban rendezett szobrászati ki- ádításon A szép könyv — Szép könyv — mondjuk az irodalmi alkotásra, ha megnyerte tetszésünket, és ha nagyon megnyerte, elolvassuk életünk során többször is, mintegy hazajárunk az író világába, újra, meg újra föllapozzuk a mieinkre felelő gondolatait, és szinte dédelgetve töröljük le a port a kötetről, mely talán szerény köntösben, olcsó kiadásban húzódik meg polcunkon. De a könyv nemcsak ilyen értelemben lehet szép. A könyv műtárgy is: megfogható, tárgyi mivoltában is művészi formát nyerhet, és bár vonzását feltétlenül irodalmi becse adja meg, mégis örülünk, ha kedves könyveinket méltó köntösben sorakoztathatjuk polcainkon, esetleg ugyanazt a művet több kiadás többféle viseletében is. Mindig is így volt ez, a könyvön minden korszak rajta hagyta keze nyomát, stílusjegyeit, műalkotásnak tekintették mindenkor, amelynek megjelenésével is méltóvá kellett válnia a magában hordott tartalomhoz. A kézzel írott kódex egész birtok értékével felérő, egyedi alkotás volt, készítői felöltöztették bársonyba, selyembe, díszítették drágakövekkel, arannyal, igazgyönggyel; miniatúrái apró festői remekek, szépen formált sorait olykor egy élet munkájával vetette papírra a másoló barát. A könyvnyomtatás demokratizálta a könyvet, lehetővé tette tömeges elterjedését, következésképpen köntösének, díszítésének is egyszerűbbé kellett válnia. Amikor a magyar könyv- nyomtatás 500. évfordulóját ünnepeltük, egymás után jelentek meg a szép magyar könyvről szóló munkák. (Kner Imre: A könyv művészete, Haiman György: Tótfalusi Kis Miklós, Jakó Zsigmond: Erdélyi Féniks — Misztótfalusi Kis Miklós öröksége, Szántó Tibor: Az 500 éves magyar könyvművészet képeskönyve — A szép magyar könyv 1473— 1973.) Hadd idézzünk a felsoroltak egyikéből, Haiman György könyvéből, a Tótfalusi Kis Miklósról szóló gondolatot: „Elindította azt a folyamatot, amely a római kőtáblák lapidáris ha- gyományitól és a kódexek tollírásának vonásait őrző reneszánsz nyomdabetűtől végül is a mai betűhöz vezetett.” Igen, a betű! Az a legfontosabb, a könyv szépsége nála kezdődik, mert benne ölt testet a gondolat. Itt nyomban érzékelhetővé válik tartalom és forma egysége: szép lesz a könyv, ha tipográfiája a szöveghez illik, ha a betűformák alkalmazkodnak a mű hangulatához, jellegéhez. Elvárjuk ezt persze sok egyébtől is, de az első követelmény: jó papíron szép betűk, tiszta tükör, rendezett, a túloldalra át nem ütő sorok, arányos, jól áttekinthető tördelés. Ä nyomtatott könyv szépsége a jó tervezés mellett a szép nyomáson áll, vagy bukik. A könyv illusztráció nélkül is lehet szép, de a hozzáillő illusztráció feltétlenül vonzóbbá teszi. A művészi alkotás azonban nem járhat külön utakon: célja, hogy az irodalmi mondanivalót egy másik művészet formanyelvén kifejezze Közlendőjében, stílusában, hangulatában az irodalmi alkotást hozza közel, de mégsem alávetett módon — hiszen önálló művészi alkotás —, hanem úgy, ahogy egyik művész a másiktól ihletve megformálja, amit az ő indítására „álmodott”; amit a szöveg a képzőművészben felidézett. A jó illusztráció: testvérmúzsák találkozása. Annál tökéletesebb, minél közelebbi lélekrokon az író és a művész, minél jobban átérzi ez utóbbi a lényeges mondanivalót, érzésvilágot, s minél teljesebben fejezi azt ki a maga eszközeivel. Mindez érvényes a kötéstervre, a borítóra, a könyv külső köntösére is. Annak is a belső lényeget kell kifejeznie formájával, díszítésével, a kötés anyagával, a borító ábráival. Azonban ne feledjük: a könyv szépsége járulékos szépség. Az irodalmi műalkotás műalkotás marad, ha sajtpapírra nyomják is, ha sárga papundeklibe kötik is, míg a fércmű szép köntösben olyan, mint a herendi porcelánon tálalt puliszka. Csalóka játék. „Nesze semmi, fogd meg jól” ’a nagy pompával tálalt üresség. Akár a Peer Gynt hagymája- Csak héja van. magja semmi. A könyv célja nem az, hogy szobadísz legyen: szépségének titka a tartalom és a külső megjelenés harmonikus egységében rejlik. A mondanivaló szolgálatában. Csak ezzel válik olyan műalkotássá, melynek jelenléte a könyvespolcon otthonunkat barátságosabbá teszi. Az igazgyöngy hordásban fényesedik, a könyv hasonlít rá: szépségéhez tartozik a funkciója is. Olvasás végett van, tehát le szoktuk venni a polcról, amely helye csupán én nem temetője. BOZÓKY ÉVA
