Tolna Megyei Népújság, 1978. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-10 / 135. szám

1978. június 10. “rfiÉPÚJSÁG 3 Szociális tervezés Fa kitér m elés füstfel h ében Robbantják az erdősávot A robbanótöltetet a tuskó mellé helyezik Negyven fatuskó a levegőben A PIHENŐSZOBA a szo­ciális tervezés egyik gyümöl­cse. A pihenőszobában ká­véznak, kólát iszogatnak a munkásnők. A pihenés idő­pontja — a tévedések elke­rülése végett — a munkaközi szünet. A szociális tervezés e vi­szonylag új hajtása két év alatt sokszorosan igazolta lét- jogosultságát. A dolgozók bi­zalmi küldötteik útján szám­talan javaslattal járultak hoz­zá a szociális tervek össze­állításához. Az üzemi demok­ratikus fórumok — úi tartal­mat kapva — megerősödtek. A szociális tervek elkészíté­sének bázisaivá váltak. Az ötletek, illetve javaslatok ar­ra szolgálnak, hogy a szociá­lis célokra szánt összeget a legfontosabb problémák meg­oldására költsék el. Köztudomású, hogy az V. ötéves tervben először vá­lasztották szét a gazdasági és a szociális beruházások kere­tét. Ezzel megszüntetve az ötletszerűséget; azt az évekig dívó helytelen gyakorlatot, hogy öltözőre, étkezésre, kul­túrára, stb. annyit fordítot­tak, amennyi éppen maradt. Most öt évre előre megszab­FISITA­kongresszus A biztonság növelése a legfontosabb technikai fel­adat a tehergépkocsik, autó­buszok konstrukciós fejlesz­tésében, összegezte az Autó­mérnökök Egyesületei Nem­zetközi Szövetsége (FISITA) pénteken véget ért ötnapos tanácskozásának tapasztala­tait Michelberger Pál, a kongresszus elnöke. Az el­hangzott 130 előadás átfogó képet adott arról, hogy a vi­lág teherautó- és autóbusz- gyártásában a teljesítmény növelése és ezzel párhuza­mosan a nagyobb biztonság megteremtése a legfőbb tö­rekvés. A tanácskozás résztvevői újfajta hajtóanyagok fel- használásának lehetőségeivel is foglalkoztak. dött ki, hogy burzsoá vagy szocialista rend legyen Ma­gyarországon, a szociáldemok­rata pártnak is állást kellett foglalni. A párttagság zömé­nek, főleg az üzemi munká­soknak az állásfoglalása egy­értelmű és nyilvánvaló volt: a kommunistákkal együtt, a tőkés kizsákmányolás felszá­molásáért szálltak síkra. A párt baloldali vezetésének erre az erőre támaszkodva és a kommunisták politikai se­gítségét felhasználva sikerült a jobboldalt teljesen elszige­telni, tömegbefolyásától meg­fosztani és a szociáldemokra­ta pártból kiszorítani. A munkástömegek részéről ele­mi erőként feltört igény ta­lálkozott a baloldali szociál­demokrata vezetők politikai felismerésével és erőfeszíté­seivel és a kommunista párt kezdeményezésével. Az egy­ség tehát nemcsak a vezetés bizonyos körének, de min­denekelőtt a széles munkás­rétegeknek. a munkásosztály alapvető tömegeinek uralko­dó felfogása és gyakorlati tö­rekvése lett. A történelmi szükségszerűség szülte azt a politikai, de sok tekintetben eszmei azonosulást a mun­kásosztály és a dolgozók po­litikailag legaktívabb töme­geiben, amely alapját képez­te az egyesülésnek, illetve megszüntette a további szer­vezeti elkülönülés politikai okait. Az utókor csak a legna­gyobb tisztelettel emlékezhet azokra az elvtársakra, poli­tikusokra, volt kommunista és szociáldemokrata párt­munkásokra, aktivistákra, akik akkor felelősen esele­ják, mennyi pénz áll rendel­kezésre az emberek szociális ellátásának javítására. Az eddigi tanulság, hogy az állami szintű szociális gon­doskodást egyre megfelelőb­ben egészíti ki az üzemi, vál­lalati erőfeszítések progra­mozása. A tervezhetőség a korábbinál is több helyi kez­deményezésre serkent. Példa rá a gyermekintézmény­hálózat tervezettnél nagyobb arányú bővítése; a munkás- szállítás tökéletesítése és így tovább. Általában jellemző a ter­vek időarányos teljesítése. Amivel csak azért nem lehet megelégedni, mert meglehe­tősen nagyok az eltérések. Akadnak vállalatok — pél­dául a textiliparban —, ahol két év alatt elérték az öt év­re kitűzött célt, ami ezeknél kérdésessé teszi a tervezés realitását. A jelek szerint mégis fon­tosságának megfelelő súlyt kapott a munkavédelem, a vállalati juttatások bővítése, a szakképzés, sőt, az általá­nos iskolai végzettség foghí­jainak pótlása is. Hiányos viszont a tervek többségé­ben a munkahelyi emberi vi­szonyok fejlesztése. Az évente hagyományosan megrendezésre kerülő orszá­gos borversenynek az idén Kecskemét lesz a házigazdá­ja. Július 3-tól 8-ig bonyolít­ják le a kertészeti egyetem kecskeméti karán a sorrend­ben tizenhatodik országos borversenyt. A haziai híres, történelmi hagyományokkal bíró termesztési körzetekből állami gazdaságok, termelő- szövetkezetek, pincegazdasá­gok és természetesen egyéni termelők küldik be boraikat. A minták besorolása fajta és évjárat szerint történik, az értékelés pedig a nemzetközi bírálati szabályzat alapján. A Tolna megyei termelők a me­gyei borversenyen aranyér­mes minősítést kapott borok­kedtek. A kortársak vissza­emlékezéseiből, tapasztalat­ból tudjuk, hogy távolról sem volt könnyű dolguk. Nem volt könnyű az újat vállalni, hiszen több évtizedes múlt­tal kellett szembenézni, a kö­rülöttük acsarkodókkal meg­küzdeni és gyakran az évek során lerakodott előítéletek­kel is megbirkózni. Mégis vállalták és elvtársi egység­ben képviselték a munkás- osztály, a magyar nép érde­keit. * „A két munkáspárt egyesü­lése — állapította meg az MSZMP Központi Bizottsága — helyes és szükségszerű lé­pés, történelmi jelentőségű esemény volt, amely fordu­latot jelentett a munkásosz­tály hatalmáért, a szocializ­musért vívott harcban.” E következtetéseket a té­nyek sora támasztja alá. Az egyesüléssel végleg eldőlt ha­zánkban a hatalomért folyó harc ügye. A dolgozó osztá­lyok, a munkásosztály egysé­gén és szoros politikai szö­vetségén megbukott a reak­ció minden kísérlete a bur­zsoá rend visszaállítására. A dolgozó nép maga vette ke­zébe sorsának irányítását, és az egységes marxista—leni­nista párt vezetésével hozzá­kezdett a szocializmus építé­séhez. A társadalmi élet min­den területén gyökeres vál­tozások mentek végbe. Az új „honfoglalás” most már — a földek után — a gyárakban, a társadalom minden fonto­sabb kulcspozíciójában vég­bement. Az egyesülést követő évek­ben sajnálatos módon súlyos tévedések, hibák, a személyi A foghíjak minden eset­ben valami egyéb, talán mé­lyebbre nyúló hiányosság tü­netei. Többnyire a vállalati vezetők hiányos informáltsá­gának áruló jelei. Mert jól­lehet, általában igaz, hogy a szakszervezetek ismerik az emberek igényeit, de ezek az igények egy-egy munkahelyi közösségen belül is meglehe­tősen árnyaltak. Sok a cso­portigény, ami szintén lehet jogos, tehát teljesítendő is. JOBB LEHETNE a kép, ha a gazdasági szervek — a vál­lalattól a minisztériumig — szintén alaposabban foglal­koznának a szociális tervek­kel, hogy ne szűküljenek számszaki részletekre, ha­nem elsősorban a célokat je­löljék meg. A politikai célt is. Mert végeredményben ez a terv is eszköz. Eszköze a magasabb életszínvonal, a minőségileg más életmód el­érésének. Olyan eszköz, amelynek tárában első he­lyen a demokratikus módszer áll. Az érdekeltek igényeinek felkeltése, javaslatainak el­várása. Lehetőség szerint tel­jesítése is és megválaszolása akkor is, ha a megvalósítás a távoli jövő kérdése. kai indulhatnak. így 14 nagy­üzem és tíz kistermelő indul vörös borral. Kadarkával már csak az egyéni gazdák jelent­keztek, emellett legtöbb a kékfrankos, és évről évre ter­jed a cabernet és az oportó. A megyei borversenyen ke­vesebb fehér fajta kapott aranyérmet. Ennek alapján nyolc kistermelő és kilenc nagyüzem indulhat a kecske­méti országoson. Az olaszriz- ling és rizlingszilváni mellett egyre kedveltebb a termelők körében a tramini, a musko­tály, a leányka. A vörös bo­rok esetében kívánatos lenne az óborok minél magasabb aránya. kultusz következményeként a hatalommal való bűnös visz- szaélések is történtek. Ezek nemcsak a szocializmus épí­tésének okoztak nagy káro­kat, de az egyesülés ügyét is — utólag — károsan befolyá­solták. A gyanakvás és bizal­matlanság légköre nem ked­vezett a párt kialakuló ösz- szeforrottságának. E tanulsá­gokért drágán megfizettünk, és egy életre okultunk belő­le. Amikor 1956-ban ismét a hatalomról, a szocializmus fennmaradásáról, vagy a ka­pitalizmus restaurálásáról volt szó, az egység szelleme kiállta a nehéz megpróbál­tatást. A volt szociáldemok­raták többsége — ahogy Ká­dár elvtárs is hangsúlyozta — nem habozott a döntéssel, a munkásosztály egysége, az egyesült munkáspárt, a mun­káshatalom mellett foglalt ál­lást és a kommunistákkal együtt felvette a harcot az ellenforradalmi erőkkel. Eb­ben a harcban szerveződött újjá és forrt össze véglegesen a magyar munkásosztály egységes forradalmi pártja. Az ország fejlődésének több mint két évtizede arról tanúskodik, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt esz­mei, politikai és szervezeti egysége szilárd marxista— leninista elvekre épül. A párt eredményesen tölti be vezető szerepét, a széles dolgozó ré­tegek osztatlan bizalmát él­vezi. A harminc évvel ez­előtti nagy eseménynek, a két munkáspárt egyesülésé­nek történelmi jelentősége ebben is megmutatkozik. RÁKOS IMRE Erdőket telepítettek 20— 3G évvel ezelőtt a mezőgaz­dasági nagyüzemek. Szakem­berek sokasága igyekezett meggyőzni az üzemek veze­tőit az erdősávok fontosságá­ról. Mint mondták: az erdő­sávoknak termést fokozó a hatásuk, kedvező mikrokli- matikus feltételeket teremte­nek a növénykultúráknak, csökkentik a szél erejének romboló hatását, növelik a levegő páratartalmát, egyen­letessé teszik a levegő és a talaj nedvességtartalmát. Az ötvenes években főként az ál­lami gazdaságokban, de a na­gyobb termelőszövetkezetek­ben is sorra-rendre telepítet­ték az akác-, nyár-, juharfa erdősávokat, méghozzá egy­máshoz elég közel; az uralko­dó szélirányra merőlegesen, a fák magasságának hússzo­rosára. Magyarországon körülbe­lül 20 ezer hektár értékes ter­mőterületen található erdő­sáv. Minthogy időközben a mezőgazdasági üzemekben a régi, kis teljesítményű erő- és munkagépeket felváltották a korszerű gépek, s bebizonyo­sodott, hogy a termőképes­ség fokozása nem elsősorban a mikroklímától függ, az er­dősávok fölöslegessé váltak. Most már az kezdte foglal­koztatni a szakembereket: hogyan lehetne minél gyor­sabban és olcsóbban kiszedni az időközben nagyra növeke­dett fákat. Nehézgépekkel, földgyalukkal termelték ki a lagallyazott tuskókat, ez azonban igen drága: egy gép­munkaóra 300 forint, s nyolc óra alatt csupán három-négy erősebb fa gyökérzete került ki a földből. Az SZ—100-asok tolólapja két hónap alatt tönkrement, s azok a gépek, amelyeket amúgyis igen ne­héz beszerezni, hosszú ideig állni kényszerültek. A fakitermelés legújabb módszere a robbantás. A ta­mási Kapos-Koppány völgyi Vízitársulat szakvezetői fel­ismerve, hogy munkájuk lé­nyegesen könnyebb, ha rob­bantással távolítják el terep- rendezésnél a fákat, az új módszer alkalmazására felké­szültek. A tuskók mellé Styhl fúróval mély gödröt fúr­nak, s ebbe helyezik a Paxit- tal, és Andóval töltött robba­nófejeket. A többi már a rob­bantógép és a szállító jár­művek dolga. Egyszerre negy­ven fatuskó emelkedik ki a talajból, amit pótkocsira rak­va elszállítanak a helyszín­ről. A robbantás költsége egyharmada a gépi fakiter­melésnek. Ami pedig az idő­megtakarítást illeti: kétheti munka csupán egyetlen nap alatt elvégezhető. Tervezik, hogy a jövőben a műtárgyak építésénél szükséges földmun­kákat is robbantással oldják meg, s az árokásó gépek mun­káját is a Paxit és az Andó végzi el. d— L. M. Szekszárdi borok az országos versenyen St. akörül a kérdés körül élező­A szakemberek megtekintik a helyszint a robbanás után

Next

/
Oldalképek
Tartalom