Tolna Megyei Népújság, 1978. június (28. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-04 / 130. szám
1978. június 4. KÉPÚJSÁG 9 ■HHHHBBHBBi A Csendes Don és írója 50 évvel ezelőtt jelent meg a regény első kötete Keréktárcsák acélból Mottó: Nyugaton újra meg újra azt híresztelik, hogy a Csendes Don-t nem Solohov írta. Az indoklások: először —, hogy a szerző túl fiatal volt, amikor a regény első része megjelent; másodszor —, hogy nem ismerhette olyan részletekbe menően a doni kozákság életét. Az APN szemleírója Gavril Petrosz- jan ezekre az „érvekre” válaszol. Az orosz olvasók 50 évvel ezelőtt találkoztak Grigorij Melehov doni kozákkal. Ez alatt a fél évszázad alatt megismerték az angolok és a németek, a lengyelek és a románok, az amerikaiak és a franciák, az ausztrálok és a japánok, és sok más, az ősi orosz folyó partjaitól igencsak távol élő népek. A XX. század egyik remekművének szerzőjét, Mihail Solohovot a legmagasabb kitüntetésekkel jutalmazták, köztük az irodalmi Nobel-díjjal. Ez volt az első Nobel-díj, amelyet szocialista realista alkotásért ítéltek oda, mégpedig „azért az erőért és művészi lelkiismeretességért, amellyel a szerző a Don-vidékről szóló eposzában az orosz nép életének egyik történelmi fázisát leírta”. Solohov a Csendes Don első kötetét 1928-ban, 23 éves korában jelentette meg. Ez meglepő, ugyanakkor törvényszerű tény. Meglepő, hogy egy fiatal ember az olvasó elé tudta tárni az élet és az alakok ilyen grandiózus panorámáját, érzékeltetve a kor, az új ember születésének légkörét. Törvényszerű, mert hasonló példákat szinte minden irodalomban, s nemcsak az irodalomban találunk. Schiller 22 évesen írta meg a Haramiákat, Lermontov 26 éves fejjel adta közre a Korunk hősét, és Dickens ugyanannyi idős volt, amikor megírta a Twist Olivért. Raffael- lo 17 évesen festette egyik híres Madonnáját, és 26 éves volt, amikor megalkotta az Athéni iskola című kompozícióit ... Honnan vette Solohov regényének anyagát? Hol és miként ismerkedett meg a doni kozákok életével? Hiszen a regény cselekménye döbbenetesen pontosan követi a történelem menetét. A szovjet irodalomtörténészek meglehetősen pontosan elemezték ezt. De valamennyiüknél jobban és egyszerűbben felelt ezekre a kérdésekre maga a szerző. „Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a polgárháború közepette formálódott jellemem és telt el ifjúságom. A téma előttem volt — elbeszélések, tárcák témájának voltam szemtanúja ... így született meg a Doni elbeszélések című kötetem. Ebből nőtt ki a Csendes Don. Az ember ifjúkori tekintete a legmélyrehatóbb. Könnyű dolgom volt, ami a tényanyagot illeti. A nehézségek azután jelentkeztek, amikor a polgárháború történetét kellett megírnom. Ehhez sok időt kellett eltöltenem levéltárakban, tanulmányozni az emlékiratokat. Nemcsak a mieinket, hanem az emigránsok memoárjait is. Azután meg kellett ismernem a polgárháborúban részt vett kozákok élettörténetét. Mielőtt író lettem, voltam tanító, statisztikus, begyűjtési dolgozó, rengeteg emberrel hozott össze a sorsom. A regény váza a harcok részvevőinek elbeszéléseiből, visszaemlékezéseiből alakult ki. Az élet körülményeit is megfigyeltem, hiszen magam is falvakban éltem. Semmibe sem került, hogy a második vonalbeli szereplőket eredeti nevükön szerepeltessem.” Tegyük hozzá, most már mi magunk, hogy azokban az időkben az emberek nem évekkel, hanem napokkal, sőt percekkel váltak egyre érettebbé. Solohov nemcsak statisztikával foglalkozott, s azzal, hogy figyelje az eseményeket, hanem maga is részt vett a harcokban, nemegyszer kockáztatva az életét. Solohov irodalmi munkássága 1924-ben indult. A Csendes Don első három kötetét 1928—33-ban, a negyediket pedig 1940-ben közölte az Október című moszkvai irodalmi folyóirat. A szerkesztő, Alekszandr Szerafimovics, az ismert író, maga is Don menti kozák család sarja — szívélyesen fogadta földijét. Bár az írásmódjuk és irodalmi ízlésük nagyon eltérő volt, Szerafimovics elfogadta a fiatal pályatárs kcfhyvét, és volt bátorsága hozzá, hogy megjelentesse. Annak az időszaknak az irodalmi életében rendkívül erősek voltak a „balos” írók, az extremista irodalom és a trockizmus irodalmi állásai. Ok a szocializmussal és a proletár szellemmel szemben álló ellenséges műnek kiáltották ki a Csendes Don-t, s majdnem olyan kifejezésekkel illették, mint azt ma a konzervatív „szovjetológusok” teszik. A balosság — mint az köztudomású — gyakran egybecseng a jobboldalisággal. S ez nemcsak az irodalomban van így. A Csendes Don diadalmaskodott. Milliók és tízmilliók olvassák a regényt. Az olvasók hangja elnyomja a szovjet irodalom „balos” vagy jobboldali bírálóinak átkozó- dásait. A regény folytatja di- adalútját. APN — KS Képünkön: acéllemez keréktárcsák egy vietnami gyárban Ha autóról esik szó, mindenki személyautóra gondol, holott a korszerű nagy teherautók nem kevésbé méltók a figyelemre és érdeklődésre. Nagy kutatócsoportok állandó, komoly fejlesztő munkát végeznek annak érdekében, hogy az országutak óriásai ne csak egyszerűen biztos és gazdaságos szállítóeszközök legyenek, hanem gyors, kényelmes, környezetvédelmi szempontból is kifogástalan járművek, amelyek sok szempontból nem maradnak el a személygépkocsik mögött. A korszerű nagy teherautók alvázát, futóművét és egyéb szerkezeteit jóval nagyobb terhelésre méretezik, mint amennyit a hatóságok a közúti közlekedésben engedélyeznek. Ennek kettős előnye van: országúti használatban fokozza az élettartamot és a megbízhatóságot, a közúthoz nem kötött területeken végzett munkáknál pedig nagyobb terhek szállítását teszi lehetővé. A vastag acéllemezből készült keréktárcsa — ilyenek láthatók a képen egy vietnami gyár raktárában — is alaposan túlméretezett alkateleme a teherautónak. Versenyautóknál, egyes személyautó-típusoknál még megtehetik, hogy valamilyen könnyűfémből, könnyített, küllős kivitelben készítik el a keréktárcsákat, tehergépkocsiknál azonban ez nagy könnyelműség lenne. A köny- nyűfém keréktárcsa ugyanis akkora ütésre, amitől az acél legfeljebb csak kicsorbul, elgörbülne, repedéssel vagy töréssel reagálna. Ez fokozottan vonatkozik az öntött példányokra, kevésbé a kovácsol - takra, de már az utóbbiak sem javíthatók ki görbülés esetén egyengetéssel, mint az acélból készültek. A pölöskei gyógyfürdő Pozsonytól száz kilométerre van Pöstyén, a hírneves fürdőhely. Több évszázada keresik fel már a betegek, a gyógyító forrásokat, amelyeket elsősorban a reumatikus és mozgásszervi megbetegedések ellen ja- vallanak az orvosok. A fürdőhelyen tudományos kutató munka is folyik, a pöstyéni Reumatológiai Kutató Intézet számos kiemelkedő eredményt ért el a balneológia területén. (ORBIS — KS) Gyógymedence az egyik szanatóriumban Horgászok a természetvédelemért A Lengyel Horgászszövetség jelenleg 730 000 tagot számlál. Sokan közülük aktívan részt vesznek a természetvédelemben. Legutóbb a szövetség elhatározta, hogy a horgászok által igénybe vett vizeket megfelelő jelzéssel látja el. Az eddigi használt szöveges táblák fenntartása rendkívül költséges volt Jelenleg a horgászati célokra szolgáló vizek tábláit szövetségi jellel és megfelelő színű halakkal jelölik meg. így például a kék színű hal a lazacfélékre, a zöld a különleges fajtákra, a sárga a horgászás időszakos tiltására, a piros pedig a teljes tiltásra utal. Az alapszabályzatban is történtek változások, mégpedig a mesterséges tavak vizeire szóló éjszakai tilalmat illetően, a júliusi és augusztusi hónapok kivételével. A román pionírokról Romániában 1949. április 30-án alakult meg a pionírszervezet. A román pionírok vezetői a szervezet tagjait hazaszeretetre, a Román Kommunista Párt és a dolgozó nép iránti megbecsülésre nevelik. A Szovjetunió és a többi szocialista ország gyermekeivel való barátságra ösztönzik. A közösségi életbe is bekapcsolódnak a román pionírok. Szívesen segítenek a közhasznú társadalmi munkában. Legutóbb példásan helytálltak a földrengés sújtotta vidékek újjáépítésében, a rom- eltakarításban, még a mentési munkálatokban is A tanév idején évről évre megszervezik az „Ismerd meg hazádat!” elnevezésű nagyszabású akciót, melynek eredményeit a tanév végén kiállításon mutatják be. Nagy jelentőségű a „Minitechnikus” verseny is, amelynek bíráló bizottságához évente nagyszámú, a gyermekek által készített kisgép, berendezés, repülő- és hajómodell érkezik. Számos pionírház működik. Az elsőt 1950 júniusában Bukarestben, a volt királyi rezidencia épületében létesítették. Több érdekes pionírújság jelenik meg Romániában, legtöbbjük szép, színes kivitelben. A Romániában élő magyar nyelvű pionírok hetilapja a „Jóbarát”. .Széntermelés — NDK gépekkel A világ barnaszén-kitermelésének, illetve -szállításának a felét jelenleg NDK külszíni fejtőgépekkel végzik. Ezek közé tartoznak a különböző típusú nagy kotrók és szállítódaruk, melynek rakodótávolsága meghaladja a 225 métert. A „DDR-Export” című folyóirat adatai szerint a szállító- és daruberendezések az ország saját szükségletének kielégítése mellett több mint 30 .külföldi külszíni fejtésben vesznék részt. Szállítási szerződést kötöttek a Szovjetunióval, Lengyelországgal, Magyarországgal, Romániával, Jugoszláviával, Ausztriával és Görögországgal. Mihail Solohov (Fotó: APN — KS) A Vág felett fedett sétahíd köti össze a várost a fiirdöszigettel
