Tolna Megyei Népújság, 1978. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-30 / 152. szám

* 1978. június 30. A közművelődés kérdései A társadalmi filmforgalmazás megyei tervei \ n központ: Dombóváron A film társadalmi forgal­mazásának gondolata ugyan­azokból a társadalmi folya­matokból ered, mint a köz­művelődés új koncepciója. A Balázs Béla Stúdióban 1968- tól folyamatosan készítik azo­kat a valóságfeltáró doku­mentumfilmeket, amelyek arra törekednek, hogy a lényeget a jelenség valóságos folya­matainak ábrázolásában ra­gadják meg. Az új filmrendező generá­ció munkamódszere, hogy nem dramaturgiailag kiéle­zett drámai csúcspontokban, hanem a hétköznapi lét ap­ró mozgásaiban, struktúrába helyezve mutatják be a tár­sadalom lényeges folyama­tait. Valamennyien emlékez­hetünk még a hetvenes évek elejének nagy sikerű doku­mentumfilmjeire: A váloga­tásra, a Tagfelvételre. Az utóbbi években a Ma­gyar Televízió is rendszere­sen bemutatja ezeket a fon­tos közéleti, társadalmi kér­déseket tárgyaló filmeket. Azonban ezek a filmek a je­lentős szakmai visszhang el­lenére évről évre kiszorultak a hagyományos forgalmazási struktúrából, mert tartalmuk­nál fogva nem a mozihálózat nyilvánossági szintjéhez al­kalmazkodtak. Terjedelmük miatt sem voltak alkalmasak a kísérőfilm-szerep betöltésé­re. Ennek az ellentmondásnak a feloldását a Balázs Béla Stúdió és a szakma hosszú időn át a mozifilm forgalma­zásában kereste. A játékfilm­centrikus forgalmazás és azok a művelődéspolitikai megfontolások, amelyek a mozihálózat nyilvánossági szintjét meghatározzák — törvényszerűen ellenálltak ennek a törekvésnek. így egy hosszú folyamatban a Stúdió „forgalmazási stratégiája” át­került a társadalmi forgal­mazás kísérleti színtereire. Ez, a kezdetben spontán szer­veződő folyamat visszahatott a Stúdió filmkészítési mun­kájára. Létrejött az irányított do­kumentumfilm: a már tuda­tosan rétegszerű forgalma­zásra gyártandó filmek, illet­ve filmsorozatok elképzelése, a társadalmi forgalmazás koncepciója. Itt a filmalko­tók már a filmkészítést meg­előző stádiumban számba ve­szik, hogy milyen társadalmi réteg számára készítik a fil­met és hogy milyen körben kívánják forgalmazni. A társadalmi forgalmazás abból indul ki, hogy a film és a befogadó találkozásának minősége alapvetően megha­tározza a film társadalmi funkcióinak érvényesülését. Az új társadalmi igényekkel adekvát új típusú filmfor­galmazást, a film és a befo­gadó új minőségi viszonyát kell kialakítani ahhoz, hogy a film hatékonyabban, foko­zottabb intenzitással vehes­sen részt társadalmi céljaink megvalósításában. A társa­dalmi forgalmazás nem he­lyettesíti, nem váltja fel a filmforgalmazás már kiala­kult formáit, hanem a film- forgalmazás egészének része­ként a társadalmi fejlődésből következő új igények kielé­gítését van hivatva betölte­ni. A társadalmi forgalmazás jellemzője, hogy a filmet a munka által szerveződött, már meglévő közösségekhez kívánja eljuttatni. Olyan há­lózat kiépítésére törekszik, amely figyelembe veszi az életmód, a tudat, a munka- megosztásban elfoglalt hely különböző szintjeit. így a néző meghatározott szférá­ban találkozik a filmmel: nem mint elidegenített szó­rakoztató termék jelenik meg számára, hanem mint más minőségű folytatása, beépít­hető része mindennapi tevé­kenységének. Ebben a rendszerben csak olyan filmek forgalmazha­tók, amelyek megfelelnek a forgalmazási módszer köve­telményeinek: korunk valódi és aktuális problémáit elem­ző módon, szociológiai hite­lességgel próbálják feltárni. Megyénkben 1979-től való­sul meg a társadalmi film- forgalmazás rendszere. Az elmúlt hónapokban kéré­sünkre Vitézy László és Dár- day István filmrendezők többször is eljöttek a megyé­be, segítve a tervek elkészí­tését. Az elképzelések szerint az új dombóvári művelődési központban alakul ki a tár­sadalmi filmforgalmazási központ. A megyei tanács évenként 40 ezer forintos tá­mogatásával sikerül majd megvásárolni azokat a fil­meket, amelyek a törzsállo­mányt jelentik. Forgalmazási rendszerünkben a dokumen­tumfilm, a játékfilm, az ani­mációs film egyaránt helyet kap, ha valamely közösség érdekeltségeinek konkrét elemzésére ad módot. Tehát nem formai vagy rftűfaji szempontok, hanem tartalmi kritériumok alapján állítjuk össze a filmállományt. A tár­sadalmi forgalmazás megkü­lönböztető vonása az a tö­rekvésünk, hogy a film és a befogadók tudatosan megter­vezett találkozása közösségi élménnyé váljon a film által indukált társadalmi problé­mákról való közös gondolko­dásban, vitában. Ez azt jelen­ti, hogy vetíteni nem elég. Vagyis nincs társadalmi for­galmazás a film utáni vita, beszélgetés nélkül. A film és a nézők találko­zása csak így válhat sajátos fórummá, amely teret ad a közéleti aktivitásra, a társa­dalmi kreativitás készségének elsajátítására. így természe­tesen szükségünk van jól fel­készült, filmet értő és szere­tő vitavezetőkre is, akiknek marxista szemlélete és vita­készsége biztosítja az új mi­nőségi kapcsolat kiépítését a film és a befogadó között. A megyei művelődési központ a Balázs Béla Stúdió segítsé­gével még az idén megkezdi a vitavezetők ' felkészítését bentlakásos tanfolyam kere­tében. A társadalmi forgal­mazásnak a szervezés mód­szerét, a közművelődési mun­ka rendszerességét és mély­ségét tekintve két különböző bázisa lesz megyénkben: 1. A filmtől függetlenül is működő intézmények, szer­vek és szervezetek meglévő közösségei, amelyek emberek képzésével, továbbképzésével, informálásával, társadalmi és politikai irányításával foglal­koznak. Ezek a társadalmi forgalmazás állandó csator­nái (iskolarendszer, közmű­velődési hálózat, szakszerve­zet, KISZ, pártapparátus, TIT, MÉSZÖV, KISZÖV, tsz-szö- vetség). 2. A társadalmi forgalma­zás változó csatornái: szer­vezeten kívüli közösségekre, társadalmi rétegekre épül. (Ifjúság rétegei, lányok-asz- &tonyok, értelmiségi rétegek, forgalmazási szakemberek.) Mivel a társadalmi forgal­mazás elsősorban közművelő­dési és csak másodsorban forgalmazási tevékenység, a megye népművelői az idén ősszel részletes tájékoztatást kapnak arról, hogy a köz­művelődési intézményeknek és a népművelőknek milyen feladatai lesznek ebben a fontos tudatformáló tevékeny­ségben. PAPP FERENC közművelődési csoportvezető „Tücskök és hangyák” SZÍVESEN példálódzunk a jó öreg La Fontaine állat­meséivel, ha éppen emberi gyengeségekről vagy közössé­gi életünk hibáiról esik szó. Az egyik legismertebb fabu­la „A tücsök és a hangya története,” melyben a szor­galom elnyeri jutalmát, a lé­haságért pedig büntetés jár. A szorgalmas „hangyák” anyagi és erkölcsi elismeré­sével nem is volna baj, de ez a tücsök-história vala­hogy sántít. Valóban mese, mert nálunk a „tücsök” egy része nagyon ügyesen ciri­pel: vidáman él télen-nyá- ron, megtalálja a kibúvókat a nehéz munka alól. Teszik ezt olyan tehetséggel, hogy észre sem vesszük. Vagy ha mégis, akkor szemet hu­nyunk felette, s amikor az anyagi javak szétosztásánál beállnak a sorba, éppúgy megkapják részüket, mint szorgalmas társaik­Mindenütt ott vannak: az üzletekben a pult mögött rá­érősen beszélgetnek az isme­rős vevővel, miközben a má­sik eladó majd összetöri ma­gát — egyszerre ötfelé szol­gál ki... Az építkezésen la­pátnyélre támaszkodva nézik, hogy a többiek hogyan dol­goznak. Általában vállalkozó szelleműek, ha valamiért el kell menni — anyagot véte­lezni a raktárból, tízórait vá­sárolni a többieknek —, csak éppen türelem kell annak kivárásához, míg visszaér­keznek. Az üzemekben járva már régóta figyelem, hogy a „majd a szocialista brigádok” mindent megoldó varázsigét nagy előszeretettel alkalmaz­zák ott is, ahol a vállalat egész közösségére vonatkozik egy feladat. Persze így ké­nyelmesebb: A szocialista brigád univerzális, ha kell takarít, fát ültet, mások ter­melési lemaradását segíti be­hozni, ha kell játékokat fab­rikál vagy éppen az iskola­tetőn új cserepeket rak a ré­giek helyébe. Mindebből a „tücskök” kimaradnak, „ha­laszthatatlan elfoglaltságuk” miatt, de ha volna is idejük, általános vélemény: inkább ne nyúljanak semmihez, mert abban úgysem lesz kö­szönet. Meditációmat egy újsághír indította el: Az idén 48 ez­ren fejezték be tanulmányai­kat a gimnáziumokban és kü­lönböző szakközépiskolákban. Sokan nem tanulnak tovább, hanem munkába állnak. Mintegy 14 ezer végző egye­temista veszi át oklevelét az idén. A jelentős számú friss munkaerőhöz hozzászámít­hatjuk a nyáron dolgozó diá­kokat is, akik először ismer­kednek a munkával. Sok múlik azon, hogyan fogadják a vállalatok, intéz­mények a pályakezdőket. Az első napok döntőek lehetnek abban, hogy valakiből szor­galmas, a közösség feladata­it, terheit magának érző és vállaló dolgozó válik vagy épp az ellenkezője- Bárki mondhatná: az már jóval korábban eldől, hogy egy 18—23 éves ember, a „tücsök vagy a hangya” kategóriába tartozik. A munkahelyi kö­zösséget megelőzően a csalá­di közösség a legjobb jellem­formáló. Ahol már kiskorban megszokja a gyermek a csa­ládon belül, hogy kiváltságo­kat élvez minden ellenszol­gáltatás nélkül, ahol a gyer­meket „kíméletből” kikap­csolják a családi munka- megosztásból — ott később felnőtté váláskor már nehéz változtatni magatartásán. A CSALÁD: a társadalom legkisebb sejtje, s meghatá­rozó emberformáló hatása van. Hazánk lakosságának 96 százaléka, családban, vagy családtöredékben él. Aki eb­ben a közösségben megtanul­ja, hogy felelősséggel tartozik munkájáért, s nem várja, hogy mások végezzék el he­lyette a ráháruló feladatokat, az kikerülve az életbe a munkahelyén is kötelesség- tudó ember lesz. HORVÁTH ANITA ■ Az építőművészek közgyűlésén programként jelölték meg a lakótelep egyhangúságának feloldá­sát. Ebben nagy szerep hárul a házgyárakra — na­gyobb variációs lehetőséget kínáló, színesebb pane­lek gyártása. Képeink a 43. sz. Építőipari Vállalat I. sz. házgyárában készültek. Innen naponta 12 la­kás elemeit szállítják a békásmegyeri és a budaörsi lakótelep-építkezésekre. Hz építészét es az építés A változás országos mére­tű, országot formáló és nem­zedékeket érintő: másfél év­tized alatt — 1960 és 1975 között — csaknem ötvenezer­rel több mint egymillió új lakást emeltek hazánkban, s az ötödik ötéves tervidőszak első két esztendejében to­vábbi 180 ezer otthon épült városban és falun. Ez idő alatt minden harmadik csa­lód új hajlékba költözött: korszerűbbe, tágasabba, igé­nyeinek megfelelőbbe, s A paneleket nagynyomású vízzel tisztítják megannyi avult viskó falába belevágott a bontócsákány. Változnak életkörülmé­nyeink, és változik a táj, ama szűkebb közeg is, amely napról napra körülvesz min­ket. S mintha a közvélemény értékítélete is változóban vol­na. .. Nem, szó sincs arról, mint­ha a számszerű eredménye­ket bárki is alábecsülné, mintha nem lennének büsz­kék e nagyszerű produktum­ra. Ám mind gyakrabban hallik olyan vélemény is: va­lami nincs rendjén. A ház­gyári elemekből és egyéb pa­nelekből összeszerelt házak korábban aligha remélt gyor­sasággal — háromnegyed év alatt — elkészülnek, város. nyi városrészek születnek máról holnapra itt is, ott is.... de ezek a lakótelepek riasztó léptékűek. Falaik egyhangúan — már-már katonás rend­ben— merednek a magasba, s az ott élők önmagukba for­dulnak. Nem sokkal kedve­zőbb a helyzet egyik-másik községben sem. Igaz, ott nem a panelfalak keltik a mono­tónia érzését, hanem az ugyancsak katonás rendben sorakozó, nyeregtetős házak — kevés az építészetileg kor­szerű, tűnőben a tájegységre jellemző egyedi. ' Egyebek mellett erről is szó esett a Magyar Építőmű­vészek Szövetsége márciusi — sorrendben kilencedik — tisztújító közgyűlésén. A fel­szólalók közül nem egy han­goztatta az építészek hatvá­nyozott felelősségét, hiszen végső soron rajtuk is múlik, milyen lesz Magyarország holnap, holnapután és az ez­redforduló idején. E szövet­ségnek csupán építészeink legjobbjai lehetnek tagjai, felvételkor az önálló munka, vagy az önálló alkotásban való részvétel a mérce. > MÉSZ-nek jelenleg 780 ren­des tagja és 120 ifjúsági tagja van; a rendes tagok közül 200 vidéken él és alkot. Hét városban helyi csoport műkö­dik; a legnagyobb Miskolcon, a többi Debrecenben, Szege­den, Győrött, Szombathelyen, Pécsett, valamint 1976 óta Kecskeméten is (Bács me­gye központjában tavalyelőtt 17 építész kérte, hogy testü­letileg vegyék fel őket a sző. vétségbe, s ők alkotnák a helyi csoportot — azóta a legaktívabbak közé tartoz­nak). A közgyűlésen — s annak szünetében, magánbeszélge­téseken — aggályaikat ők sem hallgatták el. Kifogásol­ták, hogy mintha a meny- nyiségi szemlélet háttérbe szorítaná a minőségit (minő­ség alatt most nem a kivite­lezés súlyosabb-enyhébb fo­gyatékosságait, hanem a jó építészet hiányát értették). Ama esztétikai többletet igénylik, amely meghatároz­hatja az új környezetben élők hangulatát, amely nél. kül az ízléskultúra emelkedé­sét sem remélhetjük. A kör­nyezetet az ember formálja — mondották —, ám ez a környezet visszahat az em­berre, s jó, vagy rossz irány­ba fordíthatja. Mindamellett felfigyeltek még egy érdekes jelenségre: a kisebb városok közül nem egy pezsgőbb építészetről ad­hat számot, mint Budapest. Talán a fővároson kívül könnyebb az erőket koncent­rálni, kevesebb akadályba ütközik atberuházó, a terve­ző és a kivitelező közötti összhang megteremtése? Vagy vidéken hellyel-közzel erősebb és egészségesebb a helyesen értelmezett lokál­patriotizmus? Kétségkívül ez is, az is közrejátszik. Anél­kül, hogy rangsort állítanánk fel, nem maradhat említés nélkül a jelentéktelen bá­nyásztelepülésből Európa- hírű várossá serdült Salgó­tarján sikere, nemzetközi el­ismerést keltett Kecskemét, Szekszárd, Pécs, Szombat­hely, Szolnok újkori építé­szete, Sopron, Eger és Győr műemlékvédelme..., s még folytathanánk a sort. De lám. az építészek még­is elégedetlenek az ered­ménnyel, mert számon tart­ják a szeplőket is: az ön­célú, a szomszédénál maga­sabbra méretezett toronyház- monstrumokat, és a szürke, ötlettelen utcasorokat is. Tudják, hogy a lakásépítés szervezeti formáinak új sza­bályozására van szükség fa­luhelyen, mert jobb, ha a te­lepülések rendezetten, terv­szerűen — és nem áttekint­hetetlen összevisszaságban — fejlődnek tovább. Hangoztat­ják: új módszerekre lenne szükség a típustervezésnél is, mert ami eddig történt, az — megannyi erőfeszítés ellenére — sem kielégítő. A közgyűlésen jelen lévő Ábrahám Kálmán építésügyi és városfejlesztési miniszter jelentette be: az ÉVM fellép a tervezési és a beruházási folyamatok elbürokratizálá- sa ellen, s erről előterjesztést tár a kormány elé. Mindez együttesen a továbblépés le­hetőségével kecsegtet. Azt sugallja, hogy a következő 15 —20 évben — mikor is más­fél-kétmillió lakás épül Ma­gyarországon — az építészet eredményei js felzárkóznak az építés eredményei mellé, s városaink-településeink ar­culata a kor igényeinek meg­felelően, az ott élőknek több örömöt szerezve változik to­vább. FÖLDES TAMÁS Az ablakok behelyezése és festése Kész elem kiemelése a formából

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom