Tolna Megyei Népújság, 1978. június (28. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-29 / 151. szám
1978. június 29. tíIÉPÚJSÁG 5 FIATALOK FIATALOK FIATALOK FIATALOK Mai oldalösszeállításunkat teljes egészében a megyénkben zajló, nagy jelentőségű eseménynek, az országjáró diákok 13. országos találkozójának szenteljük. Az itt közölt anyagokat a találkozó résztvevői írták. Mindenki közlekedik Valaki azt mondta: — „Teljesen otthon érzem magam. Még a buszokon is a megszokott zsúfoltság fogad.” Valóban, néha mintha kissé többen lettek volna azokon a fránya buszokon. Sőt, egyszer azt is láttam, hogy valaki a vezetővel menet közben beszélget — pedig ez köztudott: TILOS! Nem lesz ebből baj? Mit szól vajon ehhez a szállítási bizottság vezetője, Andorka Sándor? — Ha nem tévedek, naponta legalább 1900 ember szállítását kell megoldani ODÓT.., pardon oda-vissza...-r Igen, igen, körülbelül pontosan annyit. Nos többé- kevésbé ezt sikerül is megoldanunk. Azt hiszem, senkinek sem kellett még egy órát várnia a buszra... — Tehát ezek szerint zökkenőmentes minden... Menynyit kell ilyen jó munkához aludni? — Napi három óra elegendő. — Ha lerobban véletlenül egy busz, mit tudtok csinálni? — Az még nem probléma, ha csak egy busz romlik el. Akkor bezsúfoljuk valahogyan a gyerekeket egy másik kocsiba. A baj csak akkor kezdődik, ha több kocsi elromlik. Szerencsére . ilyesmi még nem fordult elő. A mai napig egyetlen busz hibáso- dott meg. De sikerült a gyerekeket egy másikkal elszállítani. Igaz, kicsit szoronga- niuk kellett... Megjegyzés: a „Szállítási bizottság” ennek ellenére jól dolgozik. Valóban nem kellett még senkinek sem egy órát várnia a buszra.- glt. Átadták a forgalomnak a baranyavárosi határállomást Magyar-lengyel tábor menti egyezményt írtak alá Egynapos előkészület után tegnap ünnepélyesen nyitották meg a baranyavárosi átkelőállomást. Ezzel táborunk határátkelőhelyeinek a száma egyre bővült. Magyar részről jelen volt Németh Csaba, a Baranyavá- ros táborának elnöke. Lengyel részről megjelent Michal Kostrzewski, a tábor tanácsának tagja, a lengyel altá- bor első titkára. A két vezető személyiség beszédet mondott, majd átvágták a sorompó két vége között kifeszített szalagot — ami kis problémát okozott, ugyanis az olló elveszett. Végül táborvezetői szerződést írtak alá. Ennek értelmében a magyar fél — a legrövidebb úton — lengyel területen mászkálhat át a baranyavárosi táborral szemben lévő fürdőbe. Ennek fejében lengyel barátaink bármikor átjöhetnek „CUBA” térre focizni. ... Az előzményekhez tartozik, hogy június 22-én húsz lengyel fiatal érkezett — az ÁIB és a lengyel „Ifjúsági Túrák Szövetsége” által megkötött egyezmény értelmében — Domboriba. Lengyel barátaink a baranyai altábor mellett ütöttek tanyát. Természetesen határ választotta el a két területet. A kölcsönös együttműködés alapján végre szabad út nyílott a két ország fiataljai közötti barátkozáshoz... Ebreszthet-e egy szünyogcsipés ? A csodahegedü Szigli Istvánnal, a Fejér megyei altáborvezetővel vívtam e riportért kitartó harcomat. Ugyanis éjfél után 1 órakor kerestem fel parancsnokomat vezérsátrában. Addig zümmögtem fülébe, míg sikerült szóra bírnom. De riporteri próbálkozásom még mindig nem járhatott sikerrel, mivel munkatársai szúnyognak néztek, majd agyon- csapással fenyegettek. Hősies kitartásom azonban megoldotta rajongott táborvezetőnk nyelvét: — A táborról csak jót mondhatok. Központi helyünk van, bár kissé homokos. Igaz, minden rosszban van valami jó, így a barátomnak nem kell göröngyön aludnia. Minden ODOT-ok kulcskérdése a szállítás, itt kitűnően megoldott. Gördülékenyen — bár nem simulékonyan zajlott le... .. .Ezután félénken elzümmögtem azzal, hogy holnap éjjel már egy kicsit később jövök. Riporteri inasmunkáimat mindenképpen a velük készített interjúk alapozhatják csak meg. Dr. Szabó Gyöngyvér Fejér megye Információözön... A csodahegedűt Hämmert László, a Fejér megyeiek egyik küldötte készítette. A hegedű érdekessége, hogy nem vonóval, hanem poten- cióméterrel szólaltatható meg. Ugyanis ha a hegedű egyik húrfeszítőjét elforgatjuk, a hegedűtestbe épített mini rádió megszólal, így akár Vivaldi legszebb, hegedűre írt darabjai is felcsendülhetnek a húr nélküli hegedűből. A lányokat szédítő hegedű szabadalmi és gyártási jogát készítője önmagának fenntartja. A minap, azaz ma éjjel az INFORMÁCIÓS-bizottságnál jártunk; merthogy itt minden bizottság. Érdeklődtünk. Ok is. Két lány ügyelt. Ezt a sapkájukról vettük észre. A főnök (a fiú), pedig információkat gyűjtött.. Néha, mikor végzett már, teljesen dezinformált volt. Mikor észrevett bennünket — információnk elől — melegítő szárnyai alá vette a hölgyeket. — Jobb ma egy kis információ, mint később a nagyot megírni! — mondta az egyik a melegítő alól. Akartunk kérni valami információ értékű pletykát, mire a fiú (a főnök) megjegyezte: — Gyertek máskor, ilyenkor már alszanak az információk — és ásított egyet. Mi is. Ás ás ás... Dezinfo Bizottság Az ottfelejtett dugó avagy mitől bolondul a táborparancsnok? Azt mondják, a XIII. ODOT táborparancsnokával, Csáki Bélával nehéz beszélni. Az ODOT újságírói mégis — igaz, este fél 11-kor — elkapták, mint azt a következő riportrészlet bizonyítja: .. .Miközben beszélgettünk, elintézett 17 telefont, megvacsorázott és egyszer elugrott fél órára a sóderbányába megkeresni az egyik szakácsnő nyolcéves kisfiát. A paj-*■ kos gyerek kirándulni indult és szülei este tíz óra után már kissé aggódtak. No, de a parancsnok terepjáró Trabantja rövidesen meghozta a gyereket. Szóval, meglehetősen nyugodt körülmények között beszélgettünk. Csáki Bélát, azt hiszem nehéz kihozni a sodrából. Amikor a két csőtörést említettem, csak rezignálton legyintett. Az egyes altáboro- kat árvízzel elárasztó esőről szólva nyugodtan újabb katonát vágott a szalonnából, de amikor a szennyvízvezeték dugulásáról beszéltem a szeme mégis csak felcsillant. — Igen, ott éreztem először, hogy ebbe bele kell bolondulni — kezdte. — A második napon egyszer csak a Tolna megyei altáborban feltört a szennyvíz. Visszafelé folyt, mintha valaki megemelte volna a cső túlsó végét. Nagyon nem ijedtünk meg. mert az előző napi csőtöréseken már megedződtünk. Kiosztottuk a mentőöveket, a gumitutajokat, a kitöréshez közelebb sátrazók- nak a gázálarcot és vegyvédelmi felszerelést, aztán nekiálltunk a hiba elhárításának. Segítettek a tűzoltók és a yízügyesek is. Sok munkánk nem volt■ Reggelig kimertük azt a néhány — ha jól emlékszem, harminckilenc — szennyvízaknát, de a dugulást nem találtuk meg. Közben a katonaság is bekapcsolódott a munkába és kezdtem aggódni, hogy mi lesz, ha reggel ébredve a srácok elárasztják a fürdő- és mellékhelyeket.., — De azért az ébres^^re rendben volt minden? — Egy csodálatos gép — Homár a neve — jött a segítségünkre. Ez egy hatalmas erejű nyomócsövet préselt a vezetékbe, ami kétszáz atmoszféra nyomással végül is kilökte a cső végéről a dugót. Tulajdonképpen azt történt, hogy a szennyvízvezeték építői az építkezés befejezésekor elfelejtették kivenni a cső végéből az elzáró dugót, amit azért tesznek oda, hogy az építkezés alatt ne kerüljön szemét a vezetékbe. Eddig nem volt probléma, mert ami a dugó mögött feltöltődött, az fokozatosan elszivárgóit, de most, hogy rákötöttük a kétezer személyes tábort, másfél nap alatt az összes szennyvízakna megtelteit .... Egszakadás, A sült halas ebéd után elindultunk a várva várt városismereti vetélkedőre, Szekszárdra. Izgalomban lévő Pest megyei társaságunkat nagyon nagy szeretettel üdvözölték a hangosbemondón keresztül. Átvettük a 21 borítékot és a kenucsapat 5 borítékját. Kíváncsiak voltunk a tartalmára. Izgalmunkat tovább fokozta az ekkor közölt hír, hogy a busszal érkezett csoportok kerékpárral mennek vissza. Ezek után megindult a város megismeréséért folyó harc. Csapataink a nyomozás érdekében még attól sem riad. tak vissza, hogy rendőri segítséget vegyenek igénybe. A mit sem sejtő szekszárdi sétálók is készségesen adtak felvilágosítást kérdéseinkre A verseny „sikeres” lefolyása után nyeregbe szállt a mintegy 300 diák és tanár. A vidám verőfény után az ég komoran tekintett ránk, Kezdeti felhevültségünket a lassan szemerkélő eső kezdte hűteni. A csúszós út megviselt embert és kerékpárt. Utunkat több láncszakadás és bukás tarkította. Apró karcolásainkat a cikázó villámok tették félelmetesebbé. Az így megtett út végén mégis vidáman érkeztünk láncszakadás meg a táborba. Az eső elszaladt, -az élmény megmaradt. — P. — Versenyzők csoportja á szekszárdi régi megyeháza előtt A Pest megyei tábor Társadalmi . munkában Vasárnap reggel a szálkai erdőbe induló autóbuszra szálltunk. A busz egészen a bejáratig vitt, ahonnan zenés kísérettel haladtunk a sáros rajt felé. Az előző esti eső úgy eláztatta a füvet, hogy néhány percen belül tornacipős lábunk is csurom víz lett. Az akadályverseny több helyről indult, és 18 állomást kellett érinteni. Az út a bokrok alatt, járatlan területeken vezetett. A legjobb állomásokon a feladat kötélmászás és sátorverés volt. A kötélmászásnál a nagy lendület a lányokat már kezdetben a földre sodorta, ezért mások is földre estek a nevetéstől. A kötél végén csimpaszkodók saját súlyukat is nehezen tartották. A másik feladatra, a sátorverésre mindössze két perc idő volt. Nem mindenkinek sikerült felverni enynyi idő alatt, de a sátorbontás tökéletesre sikerült. Néha a csoport már lement a térképről, majd lassan visz- szatért a járt útra. A szomjúság sokakat megleckéztetett. Egy sebesüléstől eltekintve, mindenki épségben ért be a célba. A következő program a tájfutás volt. Az ügyeletesek pedig rendet raktak a táborban. Három-négy sátor áttelepítésével rendet is lehetett teremteni. Az ígért homok még mindig nem érkezett meg, így csak az általunk szerzett homok menthetett meg bennünket. Hát mit tehettünk, a mosdó menti homokot fújtuk sátraink elé. Tájfutással és homokhordás, sál fejeződött be a nap. mindenki fáradtan száradt sátrában. KISS LÁSZLÓ Pest megye Az ODOT-ok hagyománya ma már, hogy a találkozó résztvevői egynapos társadalmi munkát végeznek a vendéglátó megyében. Az idén két csoportban Pakson, az „atomvárosi” lakótelepen és az MHSZ-lőtéren, valamint Szekszárdon, a szőlőhegyi la kótelep vízvezetékének építésén dolgoztak a fiatalok. A karikaturista így látta az építőket: Felvétetünk a határon készült
