Tolna Megyei Népújság, 1978. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-29 / 151. szám

1978. június 29. tíIÉPÚJSÁG 5 FIATALOK FIATALOK FIATALOK FIATALOK Mai oldalösszeállítá­sunkat teljes egészében a megyénkben zajló, nagy jelentőségű ese­ménynek, az országjá­ró diákok 13. országos találkozójának szentel­jük. Az itt közölt anya­gokat a találkozó részt­vevői írták. Mindenki közlekedik Valaki azt mondta: — „Tel­jesen otthon érzem magam. Még a buszokon is a megszo­kott zsúfoltság fogad.” Valóban, néha mintha kis­sé többen lettek volna azo­kon a fránya buszokon. Sőt, egyszer azt is láttam, hogy valaki a vezetővel menet köz­ben beszélget — pedig ez köztudott: TILOS! Nem lesz ebből baj? Mit szól vajon ehhez a szállítási bizottság vezetője, Andorka Sándor? — Ha nem tévedek, napon­ta legalább 1900 ember szállí­tását kell megoldani ODÓT.., pardon oda-vissza...-r Igen, igen, körülbelül pontosan annyit. Nos többé- kevésbé ezt sikerül is megol­danunk. Azt hiszem, senki­nek sem kellett még egy órát várnia a buszra... — Tehát ezek szerint zök­kenőmentes minden... Meny­nyit kell ilyen jó munkához aludni? — Napi három óra elegen­dő. — Ha lerobban véletlenül egy busz, mit tudtok csinálni? — Az még nem probléma, ha csak egy busz romlik el. Akkor bezsúfoljuk valaho­gyan a gyerekeket egy másik kocsiba. A baj csak akkor kezdődik, ha több kocsi el­romlik. Szerencsére . ilyesmi még nem fordult elő. A mai napig egyetlen busz hibáso- dott meg. De sikerült a gye­rekeket egy másikkal elszál­lítani. Igaz, kicsit szoronga- niuk kellett... Megjegyzés: a „Szállítási bizottság” ennek ellenére jól dolgozik. Valóban nem kel­lett még senkinek sem egy órát várnia a buszra.- glt. ­Átadták a forgalomnak a baranyavárosi határállomást Magyar-lengyel tábor menti egyezményt írtak alá Egynapos előkészület után tegnap ünnepélyesen nyitot­ták meg a baranyavárosi át­kelőállomást. Ezzel táborunk határátkelőhelyeinek a száma egyre bővült. Magyar részről jelen volt Németh Csaba, a Baranyavá- ros táborának elnöke. Lengyel részről megjelent Michal Kostrzewski, a tábor taná­csának tagja, a lengyel altá- bor első titkára. A két vezető személyiség beszédet mondott, majd átvágták a sorompó két vége között kifeszített szala­got — ami kis problémát oko­zott, ugyanis az olló elve­szett. Végül táborvezetői szer­ződést írtak alá. Ennek értel­mében a magyar fél — a leg­rövidebb úton — lengyel te­rületen mászkálhat át a ba­ranyavárosi táborral szemben lévő fürdőbe. Ennek fejében lengyel barátaink bármikor átjöhetnek „CUBA” térre fo­cizni. ... Az előzményekhez tar­tozik, hogy június 22-én húsz lengyel fiatal érkezett — az ÁIB és a lengyel „Ifjúsági Túrák Szövetsége” által meg­kötött egyezmény értelmében — Domboriba. Lengyel barátaink a bara­nyai altábor mellett ütöttek tanyát. Természetesen határ választotta el a két területet. A kölcsönös együttműködés alapján végre szabad út nyí­lott a két ország fiataljai kö­zötti barátkozáshoz... Ebreszthet-e egy szünyogcsipés ? A csodahegedü Szigli Istvánnal, a Fejér megyei altáborvezetővel vív­tam e riportért kitartó har­comat. Ugyanis éjfél után 1 órakor kerestem fel parancs­nokomat vezérsátrában. Ad­dig zümmögtem fülébe, míg sikerült szóra bírnom. De ri­porteri próbálkozásom még mindig nem járhatott siker­rel, mivel munkatársai szú­nyognak néztek, majd agyon- csapással fenyegettek. Hősies kitartásom azonban megol­dotta rajongott táborvezetőnk nyelvét: — A táborról csak jót mondhatok. Központi helyünk van, bár kissé homokos. Igaz, minden rosszban van valami jó, így a barátomnak nem kell göröngyön aludnia. Min­den ODOT-ok kulcskérdése a szállítás, itt kitűnően megol­dott. Gördülékenyen — bár nem simulékonyan zajlott le... .. .Ezután félénken elzüm­mögtem azzal, hogy holnap éjjel már egy kicsit később jövök. Riporteri inasmunkái­mat mindenképpen a velük készített interjúk alapozhat­ják csak meg. Dr. Szabó Gyöngyvér Fejér megye Információözön... A csodahegedűt Hämmert László, a Fejér megyeiek egyik küldötte készítette. A hegedű érdekessége, hogy nem vonóval, hanem poten- cióméterrel szólaltatható meg. Ugyanis ha a hegedű egyik húrfeszítőjét elforgatjuk, a hegedűtestbe épített mini rá­dió megszólal, így akár Vi­valdi legszebb, hegedűre írt darabjai is felcsendülhetnek a húr nélküli hegedűből. A lá­nyokat szédítő hegedű sza­badalmi és gyártási jogát ké­szítője önmagának fenntartja. A minap, azaz ma éjjel az INFORMÁCIÓS-bizottságnál jártunk; merthogy itt minden bizottság. Érdeklődtünk. Ok is. Két lány ügyelt. Ezt a sapkájuk­ról vettük észre. A főnök (a fiú), pedig információkat gyűjtött.. Néha, mikor végzett már, teljesen dezinformált volt. Mikor észrevett bennün­ket — információnk elől — melegítő szárnyai alá vette a hölgyeket. — Jobb ma egy kis információ, mint később a nagyot megírni! — mondta az egyik a melegítő alól. Akartunk kérni valami információ értékű pletykát, mire a fiú (a főnök) megje­gyezte: — Gyertek máskor, ilyen­kor már alszanak az infor­mációk — és ásított egyet. Mi is. Ás ás ás... Dezinfo Bizottság Az ottfelejtett dugó avagy mitől bolondul a táborparancsnok? Azt mondják, a XIII. ODOT táborparancsnokával, Csáki Bélával nehéz beszélni. Az ODOT újságírói mégis — igaz, este fél 11-kor — el­kapták, mint azt a követke­ző riportrészlet bizonyítja: .. .Miközben beszélgettünk, elintézett 17 telefont, megva­csorázott és egyszer elugrott fél órára a sóderbányába megkeresni az egyik szakács­nő nyolcéves kisfiát. A paj-*■ kos gyerek kirándulni indult és szülei este tíz óra után már kissé aggódtak. No, de a parancsnok terepjáró Tra­bantja rövidesen meghozta a gyereket. Szóval, meglehetősen nyu­godt körülmények között be­szélgettünk. Csáki Bélát, azt hiszem nehéz kihozni a sod­rából. Amikor a két csőtörést említettem, csak rezignálton legyintett. Az egyes altáboro- kat árvízzel elárasztó esőről szólva nyugodtan újabb ka­tonát vágott a szalonnából, de amikor a szennyvízveze­ték dugulásáról beszéltem a szeme mégis csak felcsillant. — Igen, ott éreztem először, hogy ebbe bele kell bolon­dulni — kezdte. — A máso­dik napon egyszer csak a Tolna megyei altáborban fel­tört a szennyvíz. Visszafelé folyt, mintha valaki meg­emelte volna a cső túlsó vé­gét. Nagyon nem ijedtünk meg. mert az előző napi cső­töréseken már megedződ­tünk. Kiosztottuk a mentő­öveket, a gumitutajokat, a kitöréshez közelebb sátrazók- nak a gázálarcot és vegyvé­delmi felszerelést, aztán ne­kiálltunk a hiba elhárításá­nak. Segítettek a tűzoltók és a yízügyesek is. Sok mun­kánk nem volt■ Reggelig ki­mertük azt a néhány — ha jól emlékszem, harmincki­lenc — szennyvízaknát, de a dugulást nem találtuk meg. Közben a katonaság is be­kapcsolódott a munkába és kezdtem aggódni, hogy mi lesz, ha reggel ébredve a srácok elárasztják a fürdő- és mellékhelyeket.., — De azért az ébres^^re rendben volt minden? — Egy csodálatos gép — Homár a neve — jött a se­gítségünkre. Ez egy hatalmas erejű nyomócsövet préselt a vezetékbe, ami kétszáz at­moszféra nyomással végül is kilökte a cső végéről a dugót. Tulajdonképpen azt történt, hogy a szennyvízvezeték épí­tői az építkezés befejezése­kor elfelejtették kivenni a cső végéből az elzáró dugót, amit azért tesznek oda, hogy az építkezés alatt ne kerül­jön szemét a vezetékbe. Ed­dig nem volt probléma, mert ami a dugó mögött feltöltő­dött, az fokozatosan elszi­várgóit, de most, hogy rákö­töttük a kétezer személyes tábort, másfél nap alatt az összes szennyvízakna meg­telteit .... Egszakadás, A sült halas ebéd után elindultunk a várva várt vá­rosismereti vetélkedőre, Szekszárdra. Izgalomban lé­vő Pest megyei társaságunkat nagyon nagy szeretettel üd­vözölték a hangosbemondón keresztül. Átvettük a 21 bo­rítékot és a kenucsapat 5 borítékját. Kíváncsiak vol­tunk a tartalmára. Izgal­munkat tovább fokozta az ekkor közölt hír, hogy a busszal érkezett csoportok kerékpárral mennek vissza. Ezek után megindult a város megismeréséért folyó harc. Csapataink a nyomozás érde­kében még attól sem riad. tak vissza, hogy rendőri se­gítséget vegyenek igénybe. A mit sem sejtő szekszárdi sé­tálók is készségesen adtak felvilágosítást kérdéseinkre A verseny „sikeres” lefolyá­sa után nyeregbe szállt a mintegy 300 diák és tanár. A vidám verőfény után az ég komoran tekintett ránk, Kez­deti felhevültségünket a las­san szemerkélő eső kezdte hűteni. A csúszós út megvi­selt embert és kerékpárt. Utunkat több láncszakadás és bukás tarkította. Apró karcolásainkat a cikázó vil­lámok tették félelmetesebbé. Az így megtett út végén mégis vidáman érkeztünk láncszakadás meg a táborba. Az eső el­szaladt, -az élmény megma­radt. — P. — Versenyzők csoportja á szekszárdi régi megyeháza előtt A Pest megyei tábor Társadalmi . munkában Vasárnap reggel a szálkai erdőbe induló autóbuszra szálltunk. A busz egészen a bejáratig vitt, ahonnan ze­nés kísérettel haladtunk a sáros rajt felé. Az előző esti eső úgy eláztatta a füvet, hogy néhány percen belül tornacipős lábunk is csurom víz lett. Az akadályverseny több helyről indult, és 18 ál­lomást kellett érinteni. Az út a bokrok alatt, já­ratlan területeken vezetett. A legjobb állomásokon a feladat kötélmászás és sátor­verés volt. A kötélmászásnál a nagy lendület a lányokat már kezdetben a földre so­dorta, ezért mások is földre estek a nevetéstől. A kötél végén csimpaszkodók saját súlyukat is nehezen tartot­ták. A másik feladatra, a sá­torverésre mindössze két perc idő volt. Nem minden­kinek sikerült felverni eny­nyi idő alatt, de a sátorbon­tás tökéletesre sikerült. Né­ha a csoport már lement a térképről, majd lassan visz- szatért a járt útra. A szom­júság sokakat megleckézte­tett. Egy sebesüléstől elte­kintve, mindenki épségben ért be a célba. A következő program a tájfutás volt. Az ügyeletesek pedig rendet raktak a tábor­ban. Három-négy sátor át­telepítésével rendet is lehe­tett teremteni. Az ígért ho­mok még mindig nem érke­zett meg, így csak az álta­lunk szerzett homok menthe­tett meg bennünket. Hát mit tehettünk, a mosdó menti ho­mokot fújtuk sátraink elé. Tájfutással és homokhordás, sál fejeződött be a nap. min­denki fáradtan száradt sát­rában. KISS LÁSZLÓ Pest megye Az ODOT-ok hagyománya ma már, hogy a találkozó résztvevői egynapos társadalmi munkát végeznek a ven­déglátó megyében. Az idén két csoportban Pakson, az „atomvárosi” lakótelepen és az MHSZ-lőtéren, valamint Szekszárdon, a szőlőhegyi la kótelep vízvezetékének épí­tésén dolgoztak a fiatalok. A karikaturista így látta az építőket: Felvétetünk a határon készült

Next

/
Oldalképek
Tartalom