Tolna Megyei Népújság, 1978. június (28. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-28 / 150. szám
b'Sépüjság 1978. június 28. Utolsó lehetőség Ma délután ismét pályára lép a megyebajnokságot nyert Paksi SE labdarúgó- csapata, hogy a Dunaújvárosi Építőkkel megvívja a visszavágót. Mint ismeretes, Dunaújvárosban 3:1 arányban a hazaiak nyertek, tehát a Paksnak legalább 2:0 arányban kell győznie ahhoz, hogy szombaton az NB III. középcsoportjában a 17. helyen végzett ceglédi együttest fogadhassa. A paksi játékosok ezúttal nemcsak egyesületüket, a megyét képviselik az osz- tályozón. Dunaújvárosban sajnos nem úgy ment a játék, mint ízt szerettük volna. Többen mélyen tudásuk alatt szerepeltek, és taktikailag sem feleltek meg a várakozásnak. Túlzás nélkül kijelenthetjük: a paksiak nem annyit tudnak, mint amennyit szombaton bemutattak. Az együttesben néhány kiváló képességű, jól felkészített játékos van. Most csak az kell, hogy ma délután teljes erőbedobással, küzdeniakarással harcoljanak a siker érdekében. Hogy csak néhány nevet említsünk: Vábró, Kiss, Kalmár, Kovács, Somodi és a nemrég igazolt Miklós mind rendelkezik olyan képességgel, mely hozzá tudja együttesét segíteni a győzelem kivívásához. Reméljük, ezúttal a paksi szurkolók — nem úgy mint Dunaújvárosban — buzdítják játékosaikat, és az együttes eléri célját: szombaton ismét játszhat az NB II-be jutásért. Mai műsor A Paksi SE labdarúgói a Dunaújvárosi Építőket fogadják visszavágóra 16.30- kor, az NB II-be jutásért. A megyebajnokságba jutásért osztályozok Szekszárdon: Bonyhádi Pannónia—Kisvej- ke (ifjúsági sporttelep) 17 óra. V: Tóth (Bogos, Lugasi), Nagydorog—Sióagárd (városi sporttelep) 17 óra. V: Oszter- majer (Kiss, Kleiber), For- nád—Gerjen (TÁÉV SK sporttelep) 17 óra. V: Köő (Szabó, Paplauer). Xllf. nyári úttörő-olimpia. Tata Sportolás - szórakozás - ismerkedés A Tolna megyeiek egy csoportja. Botról Győri mellette Oláh Annamária testnevelő. A Komárom megyei kisvárosban, Tatán, napok óta színes karnevál kavarog. Több mint kétezer úttörő és közel ezer kísérő teszi még színesebbé a kedves kisvárost. A XIV. nyári úttörő-olimpia országos döntőjének színhelyét jól választották. A Komárom megyeiek felejthetetlen élményeket adnak az úttörőknek. A gazdag sportprogram mellett jut idő szórakozásra, kirándulásra, a város és a megye nevezetességeinek megismerésére is. A fiatal olimpikonok közé több neves magyar élsportoló is ellátogatott. Az olimpiai központból történik a versenyek irányítása. Azt talán mondani sem kell, hogy minden a legtökéletesebb. Az idei úttörő-olimpiának külön érdekessége, hogy első ízben rendezik azt két kategóriában. Az „A” kategóriában igazolt, míg a „B” kategóriában a nem igazolt versenyzők rajtolnak. A két csoport, illetve a kategória felállítása indokolt volt, hisz ennek hiánya egyre inkább érdektelenné tette az úttörőolimpiát és általában az úttörőversenyeket azok számára, akik nem sportoltak versenyszerűen. Helyzeti előnyük volt azoknak, akik testnevelés tagozatos iskolába jártak vagy sportiskolában, sportkörökben rendszeresen edzettek, versenyeztek. A jelenlegi lebonyolítási rendszer azonos feltételeket teremt a két csoportban, így kiegyenlítődnek az esélyek, az erőviszonyok. A nagy világversenyeken sincs kétezer induló, mint most Tatán. Ez a nagy szám biztosítja, hogy felszínre kerüljenek mindazok a tehetségek, akik a magyar sport utánpótlását adják. Az úttörő-olimpiai központ bejáratánál várakoztunk, hogy találkozzunk Ménh Gyulával, a megyei általános iskolai sporttanács elnökével, valamint Oláh Annamáaz ellátás — csak a legjobbat tudjuk mondani. — És az esélyek? — Nehéz előre megmondani. Annyi bizonyos, hogy sok régi csúcs dől meg ezen az olimpián. Itt van például Győri Gábor — mutatott a mellette levő fiatalemberre — tőle győzelmet várunk. — Ö sportoló? Mert inkább fiatal pedagógusnak gondoltam. — Igen, a látszat sokszor csal. Ö Győri Gábor, a báta- széki súlylökő. Ezek után Győri Gáborral váltottunk néhány szót. — Hányadik úttörő-olimpiája ez? — 1974-ben Kaposváron majd 1975-ben Szombathelyen voltam. Két évet ki kellett hagynom, mert porcleválással műtötték a térdemet, nem indulhattam. — Mennyi a legjobb eredménye? — Alig néhány napja Zalaegerszegen a területi úttörő-olimpián értem el eddigi legjobb eredményemet, mely 16 méter 54 centi. Úgy érzem, jó formában vagyok, talán sikerül dobogóra kerülni. — Gáboron kívül van még néhány sportolónk, akitől jó eredményt várunk — szólt közbe Oláh Annamária. A hangosbeszélő a sportvezetőket megbeszélésre kérte, abbamaradt a társalgás. Nem sokkal később már a négytusa egyéni és csapat- versenyének küzdelmein találkoztunk ismét. Meggyőződhettünk arról, hogy milyen jó a szervezés, hogy a gyerekek megismerték a nagy versenyek légkörét, és sok-sok barátságot kötöttek az ország különböző részéből idekerült pajtásokkal. A verseny befejezését azonban nem tudtuk megvárni, úgy beszéltük meg, hogy telefonon érdeklődünk. Ismét meggyőződhettünk arról, hogy ez nálunk nem egyszerű dolog: nem jött létre a kapcsolat. Előreláthatólag szerdán este érkeznek haza sportolóink. Reméljük, pénteki számunkban részletes információval szolgálhatunk szereplésükről, helytállásukról. A négytusa egyéni és csapatverseny megnyitója riával, a Tolna megyei sportolók vezetőjével. — Sajnos Ménh Gyula nem tudott eljönni a találkozóra, elnézést kér, a tájfutókkal kellett elmennie. — mondta Oláh Annamária, aki egy S^É'ÍT.'E'.TEL*, köszöntjük* tatán AZ ÚTTÖRŐ OLIMPIÁN Üdvözlő feliratok szerte a városban bajszos fiatalember társaságában érkezett és foglalt helyet a tábor előcsarnokában. — Milyen a hangulat, hogy érzik magukat? — kérdeztük a testnevelőnőtől. — Igazán jól érezzük magunkat, kitűnő a szervezés, Lengyeliek Szarvason Nemzetközi motorostalálkozó Nemzetközi motorostalálkozót rendeztek Szarvason, melyen a lengyeli motorosklub is képviseltette magát. Nyolcán indultak Lengyelből, hogy részt vegyenek azon a találkozón, melyen nemcsak az ország minden tájáról, hanem Hollandiából, az NSZK-ból, az NDK-ból. Belgiumból, Jugoszláviából, Csehszlovákiából, sőt még Svédországból is voltak motorosok. Szarvas város nagy szeretettel és gazdag programmal várta a résztvevőket. Kiváló kempingben kaptak helyet a motorosok. Az első nap ismerkedéssel telt el, majd másnap túráztak: megtekintették Gyulát, a várat, a termálfürdőt. Délután folklór- program, a külföldiekkel való ismerkedés, tapasztalatcsere biztosította a jó szórakozást. A harmadik napon ügyességi és országúti tájékozódási túraversenyt rendeztek délelőtt, délután pedig kreszvetélkedő volt. A lengyeliek nagyszerű eredményeket értek el, különösen ügyességi versenyben. A 250 köbcentiméteresek kategóriájában Nagy Tibor szerezte meg az első helyet. A második is lengyeli lett, Bodnár Miklós személyében. Az országúti verseny már nem sikerült ilyen jól, Farkas Ferenc az 5., Kószó Sándor a 10. helyre került. A 125 köbcentiméteres kategóriában ügyességi versenyben Farkas Ferenc 3. lett, míg Kószó Sándor a 7. Ha figyelembe vesszük, hogy az indulók száma kettőszáz felett volt, akkor elégedettek lehetünk a lengyeliek szereplésével. A lengyeliek sok tapasztalattal és élménnyel tértek haza. Mint mondották — keresik a kapcsolatot a megyei természetbarát-szövetséggel, hogy Tolna megyében is rendezzenek hasonló túrákat, motorostalálkozókat. A Mundialról jelenti Szőnyi János A függöny legördüli Vége a Mundialnak. Azóta biztosan eltakarították az utolsó napok romjait, a szétdobált szerpentineket, a milliónyi apró darabra tépett újságpapírt, a mesterségesen felfokozott érzelmek maradványait. Vége a karneválnak, a fieszlának, lehet készülődni a következő előadásra. 1982-ben Spanyolország fogadja a világ legjobb futballcsapatait, hogy hányat, az ma még rejtély. Az biztos, hogy nem tizenhatan lesznek, mint Argentínában, lehet, hogy huszonnégyen, de valószínű, hogy csak néggyel emelik a létszámot és megállapodnak húszban. Minden szem a FIFÁ-n, a nemzetközi labdarúgó-szövetség illetékesei talán még az idén döntenek ebben a kérdésben, de legkésőbb 1979 májusában, amikor a FIFA 75. éves jubileuma alkalmából Zürichben üléseznek majd, és ahogy megtudtuk, akkor kerül sor a vasárnapi döntő „megismétlésére”, Hollandia és Argentína válogatottjának találkozójára. Spanyolország már készül. Selejtező nélkül csak a házigazda és a világbajnoki cím védője vehet részt a XII. labdarúgó-világbajnokságon. A többieknek selejtező mérkőzéseket kell játszani a fennmaradó helyekért. Akik elbuktak javíthatnak, akik jól szerepeltek, ismét bizonyíthatnak. Erre azonban négy évet kell várni! * Buenos Airesen kívül jártam Argentína több városában, a Mundial idején. Men- dozában kétszer is voltam. Második alkalommal érdekes magyar vonatkozású „dokumentumokat” fedeztem fel. A fővárostól több mint ezer kilométerre lévő negyedmilliós lakosú város közvetlenül az argentin—chilei határon fekszik, több ezer méter magas hegyek lábánál. Híres bortermő vidék. Az itt termő borok híre eljutott a világ minden tájára, így Magyarországra is. Bormúzeumában a környék valmennyi borfajtáját megtaláljuk, több ezer üveget állítottak ki. Egy külön teremben őrzik azokat az iratokat, okleveleket, amelyek a mendozai borok minőségét, zamatát igazolják. Idegenvezetőnk, aki nem tudta, hogy a látogatók között magyar is van, ékes szavakkal ecsetelte a világhírű magyar borokat, hozzátéve, hogy ebben az országban nagy szakértelemmel bírálják, osztályozzák a világ bármely tájáról érkező italokat. A vitrinben 12 magyar nyelvű elismerő oklevelet találtam, egy részük az 1964. évi budapesti IV. nemzetközi borverseny bíráló bizottságától származik, másik részük 1972-es keltezésű. A nemzetközi zsürj első osztályú diplomával 10 arany- és 2 ezüstéremmel jutalmazta a menaozai borokat. Az iratok féltett kincsei a bormúzeumnak. A látogatók végül megkóstolhatták a helyi italkülönlegességeket. Tapasztalatból mondhatom, hogy a budapesti borszakemberek helyesen döntöttek! * Az emberek kedvességéről, szolgálatkészségéről csak elismerően lehet nyilatkozni. A Mundial nagyon nagy feladat elé állította a szervezőket. Munkájukat nagy körültekintéssel, szakértelemmel, mondhatni, hibátlanul végezték. Köszönet érte a tévénézők milliárdjai nevében. Dél-Amerika azonban minden vonatkozásban más, mint Európa. Mások az emberek, mások a szokások. Nekünk, akik nagyon mesz- sziről érkezünk ide, bizony nehéz volt megszokni az itteniek idegesítő nyugalmát, azt, hogy ami nekünk sürgős volt, arra itt azt a választ kapuk, hogy majd talán holnap. Hogy alkudni kell az üzletekben és ha valaki biztos volt abban, hogy jól vásárolt, esetleg meglátta ugyanazt, amit máshol, „olcsón” átvett, egy másik kirakatban a fele áron. Nehezen birkóztunk meg a közlekedés erőszakosságával, a tolakodó, centiméteres előnyökért fu- rakodó járművekkel. Mindez azonban ma már csak emlék. Az olasz Gonella hármas sípszava vasárnap a XI. labdarúgó-világbajnokság végét is jelezte. Mefejeződött a Mundial. Adios Argentína! A XI. VB tapasztalatai-visszhangok A holland válogatottól mindenki többet várt, főleg Európa, hiszen sokkal ismertebb volt a kontinens labdarúgó-szurkolói számára Rensenbrink, Rep, Krol és a többiek tudása, mint Passa- relláéké. Ismételten beigazolódott azonban, hogy a nevek csak az összeállításnál vetnek sokat a latba, a pályán már a teljesítmények számítanak. Márpedig ebben Fillol, Olguin, Gallego, Ber- toni is alaposan felülmúlták az azonos poszton játszó ellenlábasaikat, így azután megérdemelten lett övék az aranyérem. Azt, hogy inkább Menotti csapata volt egységesebb és jobban kialakított, statisztikai adat is bizonyítja. Az argentin válogatott hét mérkőzésének 660 percét hatan játszották végig, Fillol, Olguin, Galvan, Kempes. Passarella és Tarantini — míg Happel sokkal többet cserélt, nála csak Król, W. van de Kerkhof és Resenbrink volt mindvégig a csapat tagja. Sok más tényező is közrejátszott egyébként az argentin győzelemben. így például az, hogy a hollandok négy év előtti sztárjai felett nem múlt el nyomtalanul az idő. Nem a magasabb életkoruk miatt voltak sokkal halványabbak, hanem a futball ezen a rövid időszakban is tovább gyorsult, keményeden. Márpedig azok, akik egyszer már részesei voltak diadalnak, egyáltalán nem gondoltak arra, hogy nekik is illene lépést tartani a sportban is napról napra korszerűsödő élettel. Mert, ami jó volt tegnap, kevés ma. A pillanatnyi tüzetes értékelés szerint a színvonal mindvégig eléggé mérsékelt volt. Taktikai változásokkal nem nagyon lepték meg a csapatok a szakembereket. Technikai téren sem volt különösebb előrehaladás, bár a legnagyobb iramú mérkőzéseken is ritkán lehetett látni labdakezelési hibát, és ezt azért mégis csak némi fejlődésnek illik felfogni, hiszen ma már nincs sok idő a labdával való bíbelődésre, mert a védők könyörtelenek. Akiknél nem marad ott az első érintés után, azok már rohanhatnak visszaszerezni. Az erőállapot általában megfelelő volt. Ami a leginkább feltűnt: mind kevesebb az egyéni ötlet, szellem a játékban. A tapasztalatok határozzák meg a magyar labdarúgás útját is, amely fényesen vizsgázott a sportág „középiskolájában” a vb-selejtezők sikeres megvívásával, de nem felelt meg az „egyetemi felvételen” és még pontot sem szerzett, hogy kicsit emlékezetessé tegye magát azok előtt, akik figyelemmel kísérték a hosszú, a mély hullámvölgyből való kikapaszkodását. Sajnos a lábakat még nem sikerült végleg megvetni a felszínen ...
