Tolna Megyei Népújság, 1978. június (28. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-25 / 148. szám
1978. június 25. ■Képújság 9 Építészet és művészet Várostervezés napjainkban — Mi a legfontosabb a ma építészetében ? — kérdezte Oleg Svidkovszkijtól, a Szovjet Építészek Szövetsége titkárától az APN munkatársa. — Az építészek feladata — válaszolta Oleg Svidkovszkij — napjainkban igen bonyolulttá vált. Eddig soha nem látott módon felgyorsult a városok fejlődési üteme. A városokat szoros gyűrűbe zárják az autópályák, autóutak. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy napirendre került a környezet humanizálásának kérdése. A környezetnek olyannak kell lennie, hogy maximális mértékben kielégítse az ember gyakorlati és szellemi igényeit. Az új típusú városban olyan körülményeket kell teremteni az ember számára, hogy nemcsak a saját lakásában, de a város egészében is a szó szoros értelmében otthon érezze magát. A cél, hogy a lakóhely ne csak kényelmes, de szép is legyen. Ebben az értelemben az építészet találkozik a művészettel. — Melyek a szovjet város- építészet meghatározó vonásai? — A szovjet városépítészet jellegét mindenekelőtt társadalmunk életformája határozza meg. A tervszerű városfejlesztés gyakorlatilag megvalósíthatatlan az egyéni vállalkozás körülményei között. Pontosan emiatt volt kénytelen Le Corbusier, a híres francia építész-újító lemondani legjobb terveinek megvalósításáról. A szocializmus körülményei között azonban, amikor a földterületek társadalmi tulajdont képeznek, minden lehetőség megvan a városépítészet észszerű fejlesztésére, a tervek eredményes realizálására. Korábban a nagy ipari beruházásokat a város határain belülre tervezték. Ma ez már másként van. Sikeresen oldjuk meg az ember és a természet kapcsolatának problémáját, azzal, hogy az épületeket közvetlenül az erdőkben építjük fel, ügyelve a növényzet épségére. Néhány éve már így építkeznek Zelenográdban, újabban a leningrádiak is ezt a példát követik. Novopo- lockban (Belorusz SZSZK), a vegyészek városában, háromkilométeres zöldövezetben, a természetes növényzet közvetlen szomszédságában épült fel valamennyi lakóépület. Mindez vonatkozik természetesen Moszkvára is, ahol valamennyi kerületben létesültek pihenőzónák és erdőparkok — a város sajátos légzőszervei. — Az ön véleménye szerint az új típusú város tervezésének melyek a főbb problémái? — A jövő városának megteremtésében korántsem elég az új műszaki megoldások és építőipari módok kutatása. Fontosabb talán ezeknél a szociális fejlődés, a város szerepének és élettevékenységének előrejelzése; a termelési szférában, a társadalom struktúrájában, a pihenés és a mindennapi élet körülményeiben várhatóan bekövetkező változások helyes meghatározása. Véleményem szerint az egyik fő probléma a föld alatti urbanizáció. Mindmáig a Szovjetunióban ez csak részben oldódott meg a 30-as években megkezdett metróépítéssel. Nem eléggé célszerűen használjuk ki a föld alatti területeket, ahol olyan intézményeket lehetne elhelyezni, mint raktárak, garázsok, pályaudvarok, filmszínházak, színházak, posta, könyvtárak. Egy ilyen infrastruktúra létrehozása költséges, de minden új kezdeményezés az elején túl drágának tűnik, gazdasági szempontból végül mégis kifizetődő lesz. — Mennyiben befolyásolják a szovjet városépítészeti elképzelések új koncepciók kialakítását és miben nyilvánul meg ez? — A szovjet városépítészeti elképzelések és tervek általánosan elismertek. Tapasztalatainkat széles körben tanulmányozzák, mindenekelőtt a szocialista országokban. Különösen a körzeti tervezési módszereket alkalmazzák. Csehszlovákiában például ennek alapján folyik a tervezés az ország egész területén. Figyelembe vették a természeti kincsek elhelyezkedését, a domborzati viszonyokat, a lakosság eloszlását, az energia- tartalékokat, a kulturális lehetőségeket, a lakosság maradéktalan ellátását kulturális és szolgáltatóipari beruházásokkal. Sok európai építész tanult a Moszkvai Építészeti Főiskolán és ez szintén fontos tényező. Külföldi kollégáinkkal munkakapcsolataink széles körűek, rendszeres a ta- tapasztalatcsere a legkülönbözőbb problémakörökben. APN—KS Leningrad új kerülete: — Szosznovaja Poljana Környezetvédelem- talajvizsgálat Az emberiség számára nagy áldás a mezőgazdaság kemi- zálása, a műtrágyák és a peszticidek használata. Segítségükkel nőttek a terméshozamok, kevesebb ember lett az éhhalál áldozata. Amikor 1840-ben Justus Liebig bevezette a műtrágyákat a mezőgazdaságba, senki sem gondolhatta, hogy használatuk súlyos, az emberiség sorsát érintő problémákat is felvet. Ha ugyanis nem megfelelő, hanem túlzott adagban juttatják azt a földekre és nincsenek tekintettel a környező álló- vagy folyóvizekre, az áldás helyett átok fogan használatuk következtében. A nitrátok és a foszfátok például bejuthatnak a csapadék közvetítésével a tavakba, folyókba és ott az algák olyan elszaporodását segíthetik elő, amelyek siettetik a vizek természetes pusztulását. Még nagyobb problémát jelenthet a peszticidek használata. Nem telik el év, hogy az újságcikkek ne számolnának be a világ különböző részein katasztrőfális halpusztulásról. Csaknem 10 évvel ezelőtt az ENSZ akkori főtitkára a „Környezetünk válsága” című beszámolójában figyelmezte- ett, hogy a bioszféra további szennyezése az emberiség globális öngyilkosságához vezet. A Világegészségügyi Szervezet is sürgős intézkedéseket követelt az élettér védelmében. A legtöbb ország ezért figyelőhálózatot épített ki a szennyezés felderítésére. Prágából érkezett a hír, hogy a Csehszlovák Tudományos Akadémia Ásványtani és Geokémiai Kísérleti Intézetének a munkatársai is napirendre tűzték a környezetvédelem különböző problémáinak a megoldását. A kutatómunka fő területe az intenzív trágyázás negatív hatása a felszíni vizek minőségére, különösen a vízgyűjtő területen. Kubai orvosok Tanzániában A tudományos-műszaki együttműködés keretein belül Kuba többek között cukorgyártó komplexum és több iskola felépítésében nyújt se-, gítséget Tanzániának. A tanzániai fél kérte, hogy lehetőség szerint hosszabbítsák meg a kubai orvosok szerződését egy évről két évre. Magyar-indiai kapcsolatok Az elmúlt öt év alatt India Magyarországról származó importja megközelítőleg megháromszorozódott. 1975—76- ban az Indiába irányuló szállítások 88 százalékát gépek, berendezések, vasérc, acél és vegyi anyagok alkották. India malmok, bányák, ércdúsítók, a vegyigépészet és hőerőművek részére vásárolt gépet és berendezést Magyarországtól. 1977-ben kezdődött meg indiai varrógépek és varrógép- alkatrészek exportja Magyar- országra. 1978-ban Magyarország zöldségfeldolgozó gyárat, valamint cipőgyári berendezéseket szállít az indiai partnernek. Lengyel gépipar - vietnami könnyűipar Lengyelország szerszámgépeket, Diesel-motorokat, bányászati és hajógyári berendezéseket, útépítő gépeket, kohászati és vegyipari termékeket (karbamidot, ként), televíziót, gyógyszert és szövetet szállít a VSZK-ba. A Vietnamból Lengyelországba irányuló export 80 százalékát fogyasztási cikkek — kötöttáru, szőnyeg, bőráruk, selyem, tea, kávé, gyümölcs- és zöldségkonzervek — alkotják. Ezenkívül jutát, ónt és kaucsukot hozat be Lengyel- ország a VSZK-ból. Lengyelország anyagi és műszaki segítségével olyan .népgazdasági jelentőségű objektumok épültek, mint vagon- és hajójavító üzemek, szilikáttégla- és vasbetongyár. Energetika A Szovjetunióban a „Tech- nopromexport” Egyesülés fő feladata a külföldön épülő energetikai objektumok műszaki segítése. Az egyesülés közreműködésével Európa, Ázsia ás Latin- Amerika 30 országában több mint 210 — 38 millió kilowatt összteljesítményű — energetikai objektum épült fel, vagy épül jelenleg is. A Szovjetunióban tanultak Beszédes számok a szakemberképzésről A Szovjetunió külgazdasági kapcsolatainak rendszerében fontos helyet foglal el a külföldi országok szakemberképzéséhez való hozzájárulás. A szocialista és a fejlődő országokkal történő együttműködés ideje alatt több mint 1 millió szakmunkást és mérnököt képeztek ki, közülük több mint 380 ezret a testvéri országokból. A szocialista közösség országaiból 1971 óta mintegy 160 ezren kaptak magas színvonalú szakmai képzést, 98 ezren az együttműködéssel épülő objektumok építése és üzemeltetése során, több mint 32 ezren olyan felsőoktatási intézményekben és oktatási központokban, amelyeket a Szovjetunió közreműködésével hoztak létre, jó 28 ezren pedig szovjet vállalatoknál szereztek termelési gyakorlatot, kaptak szakmai továbbképzést. Ezenkívül igen sok mérnök, technikus végezte el tanulmányait szovjet felső- és szakközépiskolai oktatási intézményekben. A Szovjetunió nagy segítséget nyújtott Mongóliának, Vietnamnak és Kubának: 1971—75 között például 42 ezer mongol munkás és szakember végzett a Szovjetunióban, vagy a szovjet közreműködéssel épült szakmunkásképzőkben. A Szovjetunió hosszú idő óta segíti a vietnami szakemberképzést: 1971—75 között például több mint 18 ezer mérnök, technikus és szakmunkás végezte ott tanulmányait. A szovjet—kubai gazdasági együttműködési megállapodás keretében a népgazdaság számára szükséges több mint 14 ezer szakember felkészítéséhez járult hozzá a Szovjetunió. A tömeges nemzeti káderképzésben igen eredményesnek bizonyult az a módszer, hogy egyének vagy brigádok közvetlenül a szovjet segítséggel létesülő objektumok építésén szerzik meg a szükséges ismereteket. A tapasztalatátadás a munka minden fázisában érvényesül, az előkészítéstől és tervezéstől a berendezések szereléséig, az üzemeltetés megkezdését is beleértve. Ilyen formában körülbelül 600 ezer szakmunkás és műszakj középkáder kapott képzést — 390 ezren a fejlődő államokban és több mint 200 ezren a szocialista országokban. Nagy szerepük van a külföldi országokban szovjet gazdasági és műszaki közreműködéssel létesült szakoktatási központoknak. Ezekben ma már több mint 210 ezren szereztek szakmát. Kubában jelenleg 8 oktatási központ működik, amelyekben gépipari és energetikai, textil- és halászati, mezőgazdasági gépkezelő szakmunkások tanulnak. A két ország megállapodása alapján 1976-tól a tervidőszak végéig 88 oktatási központhoz szállít a Szovjetunió berendezéseket, hogy a különböző népgazdasági ágak szakmunkásait felkészítsék. Vietnamban szovjet közreműködéssel négy, összesen 3350 tanulót fogadó szakmunkásképzőt hoznak létre, amelyekben építőket, vasasokat és bányászokat képeznek ki. Tervbe vették két újabb ilyen iskola létesítését, A Szovjetunió Mongóliában 13 szakmunkásképzőt épített és szerelt fel, amelyekben körülbelül 8 ezren tanulnak. Egyezmény született további négy — szovjet segítséggel létesülő — intézményről, ahol elsősorban mezőgazdasági és építőipari szakmákat tanítanak majd A teatenger „hullámain“ A talajminták elektromos töl tésének az intenzitását mérik, amely befolyásolja a tál aj tápanyag megőrzését. (Fotó: TASZSZ)
