Tolna Megyei Népújság, 1978. június (28. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-24 / 147. szám
a Képújság 1978. június 24. Attala ősi múltú község Dombóvár városkörnyék igazgatásába vonva. A régi oklevelekben először 1138-ban szerepel a neve, ekkor Tolna megyéhez tartozott. 1975. január 1. óta ismét. Lakóinak száma 1120, akik a belterületen 308 családi házban élnek. Legjelentősebb külterülete Szentiván-puszta, mely a tervek szerint a jövő évtől kövesúttal csatlakozik a faluhoz. Majdnem minden negyedik portán van személygépkocsi, összesen 88 darab van belőlük a kis községben. Nyugdíj és unoka A tanács épülete zárva, a korán kelők már elmentek, a vendéglő később nyit. Hajna- lias „záróra” mindenütt, az attalai utcákon. Körbejárom a posta formás kis épületét. Nem éppen fárasztó teljesítmény, tíz lépés széltében. tíz lépés hosz- szában. Idős néni támasztja a korlátot, figyeli a falut. Méreget. Aztán — habár olyan idegenformám van — csak megszólít: — Lelkem, nem látta még a Mariskát? Bevallom, hogy nem. A néni, ettől a negatív közléstől szemmel láthatóan barátságossá lesz. Megtudom, hogy Mariska, Bognár Mihály né, a postás. Ö az akire vár. Pontosabban, most nem is annyira őt, mint — a küldeményt. Azt a kis pénzt. A nyugdíjat. Ezer- háromszáz forint. Az összeg után figyeli az arcomat. „Nehogy azt higgye, ennyi év munka után ez olyan igen sok ám. Meg helye is van bőven.” Elpárázik az öregasszony szeme — ha a pénzköltésre gondol. — Tudja lelkem, az unokám, most járta ki az „eggye- temet” — hát neki akarunk kedveskedni... Néz maga elé, az útra, ahonnét talán hamarosan jön a Mariska, táskájában a nyugdíj utalvánnyal, amely Tóth Jánosné nevére van kiállítva. .. Vau! A község véleményét keresni és nem elködösíteni érkeztünk Attalára. Van lokálpatriotizmus és jó is, hogy van. Hazudna az az újságíró, aki azt állítaná, hogy 1975. január 1-én az attalaiak örömmámorban úsztak, amikor „So- mogyországból” Tolna megyéhez kerültek, mely utóbbi még a népnyelvben sem kapta meg az előkelő „ország” jelzőt. Ma már természetesen indulatok nélkül lehet beszélni minderről és a többek szavaiból leszűrt végeredmény egyöntetűen pozitív. Az attalaiak korábban is legnagyobbrészt Dombóvárott vásároltak. A kórház éppúgy itt volt a közelben, mint jelenleg, a város vonzóereje kétségtelen, áruellátása jó, az ÁFÉSZ pedig (ezt helyi szakember mondta) valósággal aj- nározza az attalaiakat. Kellemetlenséget csak az okoz, ha a 80 kilométerre lévő megyeszékhelyre kell utazni. Éppen ezért meg kellene fontolni, hogy nem lehetne-e még több intéznivalót a dombóvári városkörnyéki igazgatás hatáskörébe utalni? Például egy motor- kerékpár rendszámtábláját miért nem lehet az itteni rendőrségen kicserélni? Egyébként se minden fenékig tejfel. A cigarettaellátást például nem Dombóvárról, hanem a szekszárdi DOHÉK- től intézik. Ha intézik. A helyi falatozó részére például május 29-én rendeltek 20 ezer cigarettát. Június 19-ig nemhogy cigaretta, hanem még válasz sem érkezett... Egy boldog pár Két öreg — férfi, asszony — úgy lép, olyan egymáshoz tartozóan, mintha fognák egymás kezét. Két ember, férj, feleség — ha öregesen is, de valami kedves derűvel tapossák az eső hagyta port. Boldog embereknek látszanak. — Hogy hívják bátyám? — Boldog Lajos vagyok... Egy pillanatra azt hiszem, belém lát az öreg vidámkék szem és tréfából mandta ezt a nevet. Persze szó sincs valami attalai praktikáról. Boldog Lajos 73 éves nyugdíjas és felesége volt az, akiket pár percre megállítottam a kora reggelben. A lányukhoz indultak — na persze nem „vizitbe” hisz alig múlt fél hét — hanem építkezik a gyerek, jön a kőműves is, elkél hát a segítő kéz. S, hogy a lábában mocorog a háborús gránátszilánk? Érzi ezt a bolondos júniusi időt, meg a hetven- három évet? Segíteni kell a gyereknek, tehát indulás, együtt az aszonnyal. És még jó, hogy szükség van az emberre hetvenen túl is. Boldog is — Boldog Lajos bácsi... Két és fél év alatt Az attalai Községi Tanács évi fejlesztési alapja 150 ezer forint. Ez még akkor se nagy összeg, ha tudjuk, hogy házhelyeladások ellenértékéből valamelyest megszaporítható. Éppen ezért segített nagyon sokat a falun, hogy a dombóvári Városi Tanács költségvetési üzeme szinte évről évre komoly összegű beruházásokat végzett itt. Amióta Attala Tolna megyéhez került, épült út, buszkitérő, posta, KMB-s lakás és felújították a tanácsházát, ösz- szesen 1 millió 440 ezer forint értékben. Nem kevésbé jelentősek azok az összegek, melyeket a megye „állóeszköz-felújítási és út-híd pót- előirányzatai” címen bocsátott a falu rendelkezésére. Ez 1976-ban 129 ezer, tavaly 300 ezer forintot tett ki. „Ez a falu... Na, szóval semmihez nem kezdhet az ember. Van mozi. Van diszkó. De minden fiatal olyan falusias. Meg mindig csak a munka. A fiúk is olyanok. Meg sár van, ha esik az eső. A kultúrház? Hm... Szóval én alig várom, hogy vége legyen a sulinak, még jó, hogy nem ide járok. Kaposvár mégiscsak más... Itt minden olyan falusias. 'Különben Erika vagyok.. — Attalai? Csodálkozik a kérdésen. — Igen, attalai. Már odább ring a kellemes farmer, de hallom a csicsergést: „Itt minden olyan falusias, falusias...” Kakasok nélkül Szépen süt a nap. Alig múlt el a városi ember hajnala, de a falun a hat óra már reggelnek számít. Rójuk a lassan ébredező attalai utcákat. Itt-ott már mozdul a porták vidéke, a nyári napforduló hosszú munkanapra hív. Csendes a falu. Valami hiányzik ebben a reggelben. Bokáig gázolunk az árokpart harmatában, a levegő jó, kutya mordul a kerítés mellett az idegenre. Tulajdonképpen minden a helyén van, ami beleillik egy idillikus falusi nyitányba. Es mégis — valahogy nem az igazi... Megvan! Nincs egy árva nagy hangú tarajos, amelyik a szokott módon verné fel a falu csendjét, harsogná a reggeli riadót. Ebben a pillanatban — jól felpörgető motorokkal — kifarol egy Ford az egyik porta elől. A lóerők hangja harsányan száll az ébredő falu felett. Egy tinédzserpillanat Röviden — Június 19-ig 15 hízott bikát, 2 tehenet és 140 sertést szállítottak el az attalai háztáji gazdaságokból az állat forgalmi vállalat szakemberei. Az ide leszerződött hízott sertés mennyisége 1160 darab. — A falu legnagyobb méhésze Bognár Zoltán, aki 150 méhcsaládjával a virágzási térkép szerint rendszeresen járja az országot, vándorolta t. — Attala nevének eredete vitatott. Abból, hogy 1138- ban a dömösi apátság birtokaként „Atila” néven említik, akár a hun uralkodóra is lehetne gyanakodni. Valószínű, hogy a rómaiakkal szövetséges Attalus fejedelem lányának, Attalának volt birtoka itt. A közelebbi környéken sok római lelet, sőt útmaradvány is előkerült. — Az ingázás főiránya Ka. posvár és Dombóvár. A munkába járás előbbi helyre elsősorban vonaton történik. Az állomásról naponta 240, havi bérletes indul és érkezik. — A „Muki”, vagyis a keskeny vágányú vasút napjai meg vannak számlálva. Mihelyt a szükséges kövesutak elkészülnek, Muki megszűnik, illetve csak egy rövid szakaszon marad meg és út- törővasútként szolgál majd tovább. — A napilapok előfizetőinek statisztikája: Somogy megyei Néplap 110, Népszabadság 42, Sport 25, Tolna megyei Népújság (egyelőre még nem nagy dicsőségünkre) 22, Népszava 7, Magyar Hírlap 3, Magyar Nemzet 2 előfizető. — Uj lakóház építésére 1975-ben 8, 1976-ban 9, 1977- ben 19, az idén idáig 11 engedélyt adtak ki. Aki házat akar vásárolni Attalán, annak alaposan ki kell nyitnia pénztárcáját, mert egy jobb lakóház 300 ezertől félmillió forintig terjedő összegbe kerül. — Hosszú életűek az attalaiak (vagy elöregszig a falu?). Az 1120 lakos közel 276 személy idősebb 70 évesnél, közülük 39-en a 80-on is túljutottak már. — A törökdúlás után nem is egy, hanem két Attala települt újra. A Magyar- és Rácattala elnevezések azonban már eltűntek, a mai falu színmagyar lakosságú. — A sebességkorlátozás szinte állandó átlépése az, ami a dombóvár—kaposvári úton feltűnik az ide látogatónak. A gépkocsivezetők eszeveszett tempóban hajtanak át a falun, ami már idáig is nagyon sok közúti balesetet eredményezett. Javasoljuk a rendőrségnek a fokozottabb ellenőrzést, elsősorban a falatozótól a somogyi faluvég felé vezető szakaszon. — Egy óra alatt 835 liter tejet vett át Luptyák Miklós- né tejátvevő június 19-én reggel. Ugyanitt tejárusítással is foglalkoznak. — Nem nagy dicsőség, de kevés a gyerek Attalán. (Mindig „egykés” falu volt.) Mindössze egyetlen családot találtunk, ahol most várják a negyediket. — A falu szembeszökő jómódjának egyik alapja a fejlett állattenyésztés. Orbán Jánosék portáján 2 hízó bikát, 7 tehenet (darabonként napi 18—22 liter tejet adnak), 8 növendék marhát, 2 anyadisznót és 7 süldőt láttunk. A megfelelő takarmányt a Vörös Csillag Termelőszövetkezet biztosítja és jórészt a közös gazdaságon keresztül történik a jószág értékesítése is. ló erős Falufon — fél hétkor Két lépés távolságból figyelem ezt a borostás férfit, aki a — falufonra tapadva valami nagyon fontos dolgot közölhet a világgal. A falufon — nyelvújítóink büszke „ötölménye”, nem más — mint Bell korszerűsödött találmánya. Telefon, amely fölött — ott az intő tábla: „Segélykérő” ... — „Halló, Dombóvár? A Vízügyet kérem ...” Te jó ég, árvíz Attalán? — „Itt Tábori József, Atta- láról. Jelentem, hogy a tegnapi vízfogyasztás a községben 110 köbméter volt...” Semmi szenzáció. Csak a falut vízzel ellátó törpevízmű kezelője tett eleget munkakötelezettségének a „falufonon”. lóerős jármű Fehér márvány - piros rózsák Béke-tér. Körben a változó világ változó házai. Kétszintes, felújított, zsúp helyett cserepes, vaskerítés, garázsbejárat... És virágok. Rengeteg virágot ültetnek az attalaiak. A Béketér közepén is egy zölden élő koszorú. Közepén — az elmaradhatatlan emlékmű. 1914—1918. Történelem. A fehér márványtáblán nevek. Beles, Csullag, Visnyei, Parrag, Takács, Nyers. Ez is történelem? Lehet, a tábla alatt frissen nyílnak a rózsák... Nézem a nevek sorát. Ügy látszik — az akkori évjáratban divat volt a János keresztnév. Sok-sok János a fehér márványban. Alatta attalai piros rózsák. „Gyürkőzz János, rohanj János.” Az Ady-idézet már nincs a márványba vésve. Csak az intő emberi emlékezetbe. Béke-tér, Attala, 1978. június 19. És szépen nyílnak a rózsák... Attalai magazinunkat összeállította Ordas Iván, Győri Varga György és Pordán Jánosné. A fény- képfelvételeket Komáromi Zoltán készítette. Legközelebbi magazinunk július 1-én NÉMETKÉRRÖL jelenik meg, ahová június 26-án látoganak el munkatársaink. Attala, ha nem is madár — de „toronytávlatból’'. Az átcsatolás
