Tolna Megyei Népújság, 1978. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-24 / 147. szám

2 KÉPÚJSÁG 1978. június 24. Befejezte lengyelországi látogatását a magyar párt- és kormányküldöttség (Folytatás az 1. oldalról.) ben segítse a lengyel nép harcát. A német megszállás időszakában magyar katonák ezrei harcoltak a lengyelek oldalán és sok lengyel par­tizán éppen a magyar kato­náktól kapott fegyverekkel szállt szembe az agresszorok- kal. Hagyományos barátságunk a felszabadulást követően nemcsak fönnmaradt, hanem új, gazdagabb tartalommal telítődött — mondotta Edward Gierek. Aláhúzta, hogy ennek szellemében zaj­lottak le a mostani tárgvalá- sok is, amelyeken elsősor­ban azt tekintették át, ho­gyan tehetik még elmélyül­tebbé és intenzívebbé a két ország együttműködését, s miként mozgósíthatják a kö­zös munkálkodásban még meglévő jelentékeny tarta­lékokat. Ennek jegyében folytatak eszmecserét a po­litikai, a gazdasági és a kul­turális együttműkösé fejlesz­téséről. A LEMP KB első titkára kitért arra. hogy a nemzet­közi kérdések sorában azok­ról a közös tennivalókról tárgyaltak, amelyekkel a két ország hozzájárulhat az enyhülés folyamatának visz- szafordíthatatlanná tételé­hez, a nemzetközi együttmű­ködés kiszélesítéséhez és a béke biztosításához. Szavaihoz kapcsolódva Kádár János hangoztatta, hogy napjainkban minden eddiginél magasabb fejlett­ségi szintet értek el a ma­gyar—lengyel kapcsolatok: egyet jelentenek a szocializ­must építő két nép barátsá­gával és testvériségével. A magyar küldöttség látogatá­sának célje e testvéri kap­csolatok és együttműködés fejlesztése és erősítése volt. Elmondhatjuk, hogy a cél1 elértük: a látogatás minden bizonnyal új lendületet ad a két ország együttműködésé­nek. Mint mondta, az élő magyar—lengyel barátság nemcsak a két ország veze­tőinek személyes jó kapcso­latain, hanem tíz- és tízez­rek konkrét együttműködé­sén is lemérhető. A két nép barátsága valóban milliók barátsága. Jó dolog, hogy eszünk is, szívünk is együtt­működésünk fejlesztésére ösztönöz. Kádár János elismeréssel szólt arról a dinamikus fej­lődésről, amelyet a Lengyel Népköztársaság a LEMP ve­zetésével az utóbbi években elért. A lengyel nép — amelynek fiai a második vi­lágháború minden frontján harcoltak a Hitler-fasizmus ellen —, óriási áldozatokat hozott szabadságáért, azért, hogy a szocialista fejlődés útjára léphetett. Mostani lá­togatásunk tapasztalata/ is arról győztek meg bennün­ket, hogy haladásuk, ered­ményeik mögött sok-sok erő­feszítés. kemény munka áll. A tárgyalásokon érintett nemzetközi témákra utalva az MSZMP Központi Bizott­ságának első titkára aláhúz­ta: mind a magyar, mind a lengyel nép alapvető érdeke, hogy békében munkálkod­hasson szocialista céljai el­éréséért. Azt valljuk — mi­ként lengyel barátaink is —, hogy a valódi és hatékony külpolitika alapja, hogy mindenki előtt világos le­gyen, hol melyik oldalon ál­lunk. mik a szándékaink és a céljaink. Külpolitikánk lé­nyege: hűség szövetségese­inkhez. barátság és szolida­ritás a gyarmati rendszer maradványai ellen, az önáló- ságért, nemzeti függetlensé­gért küzdő erőkkel és kor­rekt partneri viszony a fej­lett kapitalista országoknak azon erőivel, amelyek ké­szek a békés egymás mellett élés normái alapján együtt­működni velünk. Azért kell dolgoznunk, hogy az embe­riség ne a világháború tra­gédiája, hanem a békés, szebb élet felé haladjon. Ezután az újságírók kér­déseire válaszolt a két test­vérpárt vezetője. Kádár Já­nos egyebek között arról szólt, hogy nagyon ígérete- seknék tartja a mag.yar— lengyel gazdasági együttmű­ködés továbbfejlesztésének perspektíváját. Az e téren rendelkezésre álló lehetősé­gek jobb kiaknázásával mindkét ország meggyorsít­hatja fejlődését. A magyar- lengyel kapcsolatok fontos elemeként említette a gyor­san bővülő turizmust, amely szintén nagy szerepet ját­szik egymás életének, mun­kájának, kultúrájának jobb megismerésében. Edward Gierek a többi között elmondta, hogy az el­múlt napokban Lengyelor­szág különböző részeiből szá­zak és százak fordultak hoz­zá levélben. Fölidézték, hogy 1939-ben mintegy 50 ezer lengyel katona és több száz­ezer lengyel hazafi talált védelmet és menedéket Ma­gyarországon. A levélírók azt kérték, a magyar párt- és kormányküldöttség láto­gatása alkalmával tolmácsol­ja a lengyel emberek szívből jövő köszönetét ezért a se­gítségért. Az ő nevükben és a magam nevében is kérem, továbbítsák e köszönetét mindazoknak, akik részesei voltak e nemes gesztusnak — fordult a LEMP KB első tit­kára a magyar sajtó képvi­selőihez. Az újságírókkal való talál­kozó után a Kádár János vezette magyar párt- és kor­mányküldöttség a lengyel párt- és állami vezetők kí­séretében rövid látogatást Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága első titkárá­nak vezetésével a Magyar Népköztársaság párt- és kor­mányküldöttsége a Lengyel Egyesült Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának, a Len­gyel Népköztársaság állam­tanácsának és minisztertaná­csának a meghívására 1978. június 21—23. között hivata­los, baráti látogatást tett a Lengyel Népköztársaságban. A látogatás újabb alkalmat adott a két országot és népet összekötő hagyományos barát­ság demonstrálására, sokolda­lú kapcsolataik elmélyítésére. A Magyar Népköztársaság küldöttsége varsói tartózkodá­sa során látogatást tett a var­sói személygépkocsi-gyárban, ahol az üzem dolgozói szívé­lyes, baráti fogadtatásban ré­szesítették a vendégeket. A küldöttség felkereste a Varsó környéki radzikowi mezőgaz­dasági intézetet is. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára és Edward Gierek, a Lengyel Egyesült Munkás­párt Központi Bizottságának első titkára vezetésével a két párt- és kormányküldöttség megbeszélést folytatott, ame­lyen részt vett: — magyar részről Lázár György, a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt Politikai Bi­zottságának tagja, a Minisz­tertanács elnöke, Gyenetf András, a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt Központi Bi­zottságának titkára, Púja Fri­gyes, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­ságának tagja, külügyminisz­ter és Garamvölgyi József, a Magyar Népköztársaság var­sói nagykövete, — lengyel részről Henryk Jablonski, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Politikai Bizott­ságának tagja, az államtanács elnöke, Piotr Jaroszewicz, a Lengyel Egyesült Munkás­párt Politikai Bizottságának tagja, a minisztertanács elnö­ke, Edward Babiuch, a Len­gyel Egyesült Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a központi bizottság titkára, Ryszard Frelek, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának titkára, Emil Wojtaszek, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának tagja, külügyminiszter és Tadeusz Pietrzak, a Lengyel Népköz- társaság budapesti nagykö­vete. A küldöttségek megállapí­tották, hogy a Magyar Szo­cialista Munkáspárt XI. és a Lengyel Egyesült Munkás­párt VII. kongresszusa óta el­tett Varsó legnagyobb és leg­korszerűbb, még épülő Ursi- nowi lakótelepén. Pénteken visszaérkezett Budapestre a magyar párt- és kormányküldöttség, amely Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága első titká­rának vezetésével a Lengyel Egyesült Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának és a Lengyel Népköztársaság Mi­nisztertanácsának meghívá­sára hivatalos, baráti látoga­tást tett Lengyelországban. A delegáció tagja volt Lá­zár György, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke, Gye- nes András, az MSZMP KB titkára, Púja Frigyes, az MSZMP KB tagja, külügy­miniszter és Gramvölgvi Jó­zsef, a Magyar Népköztársa­ság varsói nagykövete. A küldöttség fogadására a Ferihegyi repülőtéren meg­jelentek: Németh Károly, a KB titkára, Aczél György, a Minisztertanács elnökhelyet­tese, a Politikai Bizottság tagjai, Borbély Sándor, Győ­ri Imre, Havasi Ferenc, Ko­rom Mihály, a KB titkárai, Benkei András belügymi­niszter, valamint Rácz Pál külügyminisztériumi állam­titkár. Jelen volt Marian Chrusz- czewski, a Lengyel Népköz- társaság budapesti nagykö­vetségének Jdeiglenes ügyvi­vője. (MTI) telt időszakban a magyar és a lengyel nép eredményesen munkálkodott a fejlett szo­cialista társadalom építésén, az erre irányuló program megvalósításán. Mély megelégedéssel szól­tak arról, hogy Magyarország és Lengyelország harminc év­vel ezelőtt megkötött és tíz évvel ezelőtt megújított ba­rátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződése új fejezetet nyitott a két ország kapcsolataiban, maradéktalanul igazolta élet- képességét, s az elmúlt évek során a két ország szoros együttműködésének alapjává vált minden területen. A szerződésben elhatározottak- nak és következetes megvaló­sításuknak köszönhetően a két nép hagyományos barát­sága és együttműködése szo­cialista tartalommal gazda­godott. A két ország testvéri barát­sága és együttműködése a közös célok és érdekek, a marxizmus—leninizmus és a proletár nemzetköziség elvei alapján fejlődik. A Magyar Szocialista Mun­káspárt és a Lengyel Egye­sült Munkáspárt minden szin­ten erősíti a kölcsönösen hasznos, baráti kapcsolatokat, a két párt elmélyíti ideoló­giai együttműködését. A felek megelégedéssel ál­lapították meg, hogy mindkét ország javára állandóan mé­lyül és fejlődik a Magyar Népköztársaság és a Lengyel Népköztársaság gazdasági és műszaki-tudományos együtt­működése. Sikeresen valósul­nak meg a magas szintű ta­lálkozókon kialakult elhatá­rozások. Gyors ütemben fejlődik az árucsere-forgalom. Reális le­hetőségek vannak az 1976— 1980-ra szóló, ötéves kereske­delmi egyezmény előirányza­tainak teljesítésére, illetve túlteljesítésére. Az árucsere­forgalomban növekszik a termelési szakosítás és koo­peráció részaránya. Kedvezőnek tartják, hogy a mostani ötéves tervidőszak­ban a lengyel szakértők és építőmunkások közreműkö­désével épül több fontos ma­gyar létesítmény, közöttük a korszerű kábái cukorgyár, amelyet 1979-ben adnak át rendeltetésének. Hangsúlyozták, hogy a két ország központi tervező szer­veinek az 1981—85-ös terv egyeztetése során kidolgozott megállapodásai jó alapot és széles körű lehetőségeket biz­tosítanak az együttműködés további elmélyítésére. A felek megelégedéssel szól­tak arról, hogy megkezdődött annak a programnak a ki­dolgozása, amely meghatároz­za az együttműködés tovább­fejlesztésének irányait 1990- ig­A két országban folyó fej­lesztési munkával szoros ösz- szefüggésben, a kétoldalú, hosszú távú együttműködés­ben előnyben részesítik a munkamegosztást vontatók, mezőgazdasági gépek, élelmi- szeripari berendezések gyár­tásában, fontosnak tartják a termelésszakosítás és koope­ráció elmélyítését a feldolgo­zó iparágakban, a beruházási vállalkozások koordinálását, főként a vegyiparban, az együttműködést az alapvető fűtőanyagok, nyersanyagok és termelési alapanyagok iránti kölcsönös szükséglet kielégí­tésében, valamint a kohászat­ban és a színesfém-feldolgo­zásban. Magyarország és Lengyel- ország gazdasági és műszaki­tudományos együttműködésé­nek fejlődése jól szolgálja a KGST XXV. ülésszakán el­fogadott, a szocialista gazda­sági integrációról szóló prog­ram megvalósítását, valamint a sokoldalú gazdasági együtt­működés fejlesztési célprog­ramjainak valóraváltását. A felek pozitívan értékel­ték a kulturális és tudomá­nyos együttműködésben külö­nösen az utóbbi években el­ért fejlődést. Megállapodtak abban, hogy a közeljövőben új kulturális egyezményt köt­nek. Megállapították, hogy fejlő­dik az együttműködés a tá­jékoztatás területén. További erőfeszítéseket tartanak cél­szerűnek annak érdekében, hogy a tömegtájékoztató esz­közök segítségével sokoldalú­an mutassák be a két ország társadalmi, politikai és gaz­dasági fejlődését. Abból a meggondolásból kiindulva, hogy a Magyar Népköztársaság és a Lengyel Népköztársaság lakosságának közvetlen kapcsolata, a turis­taforgalom fokozatos fejlődé­se fontos tényezője a két or­szág kölcsönös megismerésé­nek és közeledésének, hang­súlyozták, hogy e téren még szorosabbá kell tenni az együttműködést. A két fél kifejezte azt a határozott szándékát, hogy tovább bővíti a hagyományos magyar—lengyel kapcsolato­kat a párt, az állami és a tár­sadalmi élet minden terüle­tén. Magyarország és Lengyel- ország abban a meggyőződés­ben, hogy csak a tartós béke teremti meg a feltételeket korunk alapvető problémái­nak megoldásához és a társa­dalmi haladáshoz, a Szovjet­unióval és a többi szocialis­ta országgal együtt a jövő­ben is erőfeszítéseket tesz a nemzetközi enyhülés folyama­tának elmélyítéséért, azért, hogy e folyamat egyetemes és visszafordíthatatlan le­gyen, s hogy a különböző társadalmi berendezkedésű országok békés egymás mel­lett élése tartóssá váljék. A felek továbbra is határo­zottan szembeszállnak az enyhülést veszélyeztető, a nemzetközi légkört mérgező reakciós erőkkel. Fellépnek a fegyverkezési hajsza folyta­tásában érdekelt katonai­ipari komplexumok ellen. A küldöttségek sajnálattal ál­lapítják meg, hogy a békéért, a nemzetközi biztonságért és együttműködésért küzdő erők a nemzetközi küzdőtéren új­ra meg újra szemben talál­ják magukat a kínai vezetők enyhülésellenes, dekonstruk- tív tevékenységével is. Jelen­legi külpolitikájuk mélysége­sen ellenkezik a világbéke ügyével és árt a népek élet­bevágó érdekeinek. A felek egyszersmind hangsúlyozzák, hogy ugyanúgy mint a Szov­jetunió és a testvéri szocia­lista országok, normálisan fejlődő államközi kapcsola­tokra törekszenek a Kínai Népköztársasággal. A Szovjetunió és a szocia­lista közösség többi országá­nak békepolitikája — ame­lyet támogatnak a világ ha­ladó és imperialistaellenes erői — döntő szerepet játszik a béke és a biztonság megőr­zéséért, a békés egymás mel­lett élés elvén alapuló nem­zetközi kapcsolatok fejleszté­séért vívott harcban. E poli­tika megvalósításában nagy jelentőségűek a Varsói Szer­ződés politikai tanácskozó testületének kezdeményezései az enyhülés továbbfejleszté­sére, a fegyverkezési hajsza megfékezésére, a leszerelésre. Az a harc, amely a kezdemé­nyezéseknek a valóraváltásá- ért folyik, hozzájárul a tar­tós béke és a nemzetközi biz­tonság erősítéséhez. Az európai biztonsági és együttműködési értekezlet új távlatokat nyitott az európai államok együttműködésének fejlesztése előtt. A belgrádi találkozó megerősítette, hogy a helsinki záróokmány alá­írói érdekeltek az enyhülés folytatásában. Magyarország és Lengyel- ország hangsúlyozza, hogy az enyhülési folyamat előrehala­dása és az európai földrész békés fejlődése szempontjá­ból alapvető jelentősége van a Szovjetunió, a Lengyel Nép- köztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a Né­met Demokratikus Köztársa­ság és a Német Szövetségi Köztársaság között kötött szerződések, valamint az 1971. szeptember 3-án, Nyugat- Berlin kérdésében aláírt négyoldalú megállapodás ma­radéktalan betartásának. A két küldöttség nagyra értékelte, a Szovjetuniónak a béke és a nemzetközi bizton­ság megszilárdítására irá­nyuló kezdeményezéseit. Eb­ben az összefüggésben nagy je­lentőséget tulajdonítanak an­nak a látogatásnak, amelyet Leonyid Brezsnyev, a Szov­jetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának fő­titkára, a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa Elnökségé­nek elnöke tett nemrégiben a Német Szövetségi Köztársa­ságban. A felek síkraszállnak a kü­lönböző társadalmi rendszerű államok egyenjogú, kölcsönö­sen előnyös és megkülönböz­tetésektől mentes gazdasági együttműködésének kiszélesí­téséért. A felek kifejezték meggyő­ződésüket, hogy a világ béké­jének és biztonságának erősí­tése, valamint a nemzetközi légkör javítása szempontjá­ból jelenleg meghatározó je­lentőségű a katonai enyhülés. Ez feltétlenül szükséges an­nak érdekében, hogy a nem­zetközi enyhülés folyamata tartós legyen. A felek, hangsúlyozva az atomfegyverkezési verseny megfékezésének rendkívüli jelentőségét, síkraszállnak mindenfajta új tömegpusztító fegyver, köztük a neutron­fegyver gyártásának terve és azoknak a világ bármely ré­szén való elhelyezése ellen. Magyarország és Lengyel- ország teljes támogatásáról biztosítja azokat a nagyjelen­tőségű javaslatokat, amelye­ket a Szovjetunió terjesztett elő az Egyesült Nemzetek Szervezete közgyűlésének rendkívüli, leszerelési ülés­szakán. A felek kifejezik reményü­ket, hogy az ENSZ közgyűlé­sének rendkívüli, leszerelési ülésszaka kedvező légkört te­remt a fegyverkezési verseny megállításához és a leszere­léshez, kidolgozza a konkrét tennivalók programját, és ez­zel fontos lépést tesz a lesze­relési világértekezlet összehí­vásának útján. A felek hangsúlyozták a Szovjetunió és az Egyesült Államok SALT-tárgyalásai- nak jelentőségét, amelyek si­keres befejezése hozzájárulna a nemzetközi kapcsolatok lég­körének javításához, a más területen folyó leszerelési tárgyalások előmozdításához. A felek nagy hangsúlyt he­lyeznek a közép-európai had­erő- és fegyverzetcsökkentés­ről Bécsben folyó tárgyalá­sokra, síkraszállnak a megál­lapodás mielőbbi megkötése mellett valamennyi, a meg­állapodásban részt vevő ál­lam egyenlő biztonságának elve alapján. Abból a változatlan állás­pontból kiindulva, hogy az ember alapvető joga békében élni, a Magyar Népköztársa­ság és a Lengyel Népköztár­saság a Szovjetunióval és a szocialista közösség többi or­szágával, valamint minden haladó erővel együtt tovább­ra is a tartós béke alapjai­nak megerősítésére törekszik Európában és a világban. A Magyar Népköztársaság és a Lengyel Népköztársaság szolidaritásáról biztosítja a Vietnami Szocialista Köztár­saságot, amelynek békés épí­tőmunkáját ismét veszély fe­nyegeti. Határozottan támo­gatják a Vietnami Szocialis­ta Köztársaság javaslatait, azt a törekvését, hogy politi­kai eszközökkel oldják meg a térség nyitott kérdéseit. Ki­fejezték meggyőződésüket, hogy a Vietnami Szocialista Köztársaság, Laosz és Kam­bodzsa népei számára jelen­leg a béke megőrzése és a népgazdaság fejlesztése a leg­fontosabb. A felek ismételten kijelen­tették, hogy szolidárisak va­lamennyi, az imperialista ag­resszió /ellen küzdő néppel, támogatják harcukat a poli­tikai és a gazdasági függet­lenségért, országuk szuvereni­tásáért. Támogatást nyújta­nak a haladó társadalmi rendjük építésén munkálkodó fejlődő országoknak. Támo­gatják Etiópia népének küz­delmét országa egységéért, a haladó vívmányok védelmé­ért. Síkraszállnak a gyarma­tosítás maradványainak fel­számolásáért, a faji megkü­lönböztetés megszüntetéséért, támogatják Namíbia és Zim­babwe népeinek igazságos harcát országuk teljes függet­lenségéért. A felek ismételten aggo­dalmukat fejezték ki amiatt, hogy továbbra is bonyolult, robbanásig feszült a helyzet a közel-keleti térségben. Hangsúlyozták, hogy a konf­liktus tartós és igazságos meg­oldása csak akkor lehetséges, ha az izraeli csapatokat kivon­ják az 1967-ben megszállt összes arab területről, ha biz­tosítják a palesztinai arab nép jogainak érvényesítését, beleértve saját állama létre­hozását és garantálják a tér­ség valamennyi államának függetlenségét és biztonságát. E célból fel kell újítani a genfi békekonferenciát az ösz- szes érdekelt fél részvételével. A felek megelégedésüket fejezték ki, hogy a kommu­nista és munkásmozgalom befolyása erősödik világszer­te. A Magyar Szocialista Munkáspárt és a Lengyel Egyesült Munkáspárt tovább­ra is arra törekszik, hogy erő­södjön az európai kommu­nista és munkáspártok együtt­működése a békéért, az eny­hülésért, a társadalmi hala­dásért vívott harcban az 1976. évi berlini értekezlet dokumentumában lefektett elvek alapján. A két párt határozottan szembeszáll mindenféle szov­jetellenes és kommunistaelle­nes kampánnyal, a burzsoá­ziának és a reakció erőinek a munkásmozgalom gyengítésé­re, valamint a kommunista pártok egymással való szem- beállítására irányuló próbál­kozásaival. A Magyar Szocialista Mun­káspárt és a Lengyel Egyesült Munkáspárt arra törekszik, hogy fejlessze kapcsolatait a szocialista és a szociáldemok­rata pártokkal. A két küldöttség megbeszé­lései az őszinteség és a biza­lom légkörében zajlottak le, és valamennyi megtárgyalt kérdésben a nézetek teljes azonossága nyilvánult meg. A felek kifejezik mély meg­győződésüket, hogy a Magyar Népköztársaság párt- és kor­mányküldöttségének látogatá­sa a Lengyel Népköztársaság­ban nagymértékben hozzá­járul a két párt, állam és nép barátságának és együttműkö­désének további elmélyítésé­hez. A magyar párt- és kor­mányküldöttség a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága és a Magyar Népköztársaság Miniszterta­nácsa nevében lengyel párt- és kormányküldöttséget hívott meg baráti látogatásra a Ma­gyar Népköztársaságba. A meghívást köszönettel elfó- gadták. (MTI) Közös közlemény

Next

/
Oldalképek
Tartalom