Tolna Megyei Népújság, 1978. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-18 / 142. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Mai számunkból XXVIII. évfolyam, 142. szám ÄRA: 1,— Ft 1978. június 18., vasárnap H Hétköznapok utasai KRISZTIÁN ELÉGEDETT (4. old.) NAK KÖZSÉG GAZDAGSÁGA II. (4. old.) MEGYÉNK ÉS AZ IDEGENFORGALOM (5. old.) A RÉGÉSZET ŰJ FELFEDEZÉSE (9. old.) KÖLTÖZTETIK AZ ÉPÜLETEKET (9. old.) JUGOSZLÁV IPARMŰVÉSZETI KIÁLLÍTÁS (11. old.) DR. BOZÓTI ISTVÁN ÁLLÁST KERES (7. old.) Új lakók a Szaljut-6 űrállomáson Moszkva, Kis Csaba, az MTI tudósítója jelenti: Beköltöztek az új lakók a Szaljut—6. űrállomásra: Vla­gyimir Kovaljonok és Alek- szandr Ivancsenkov a prog­ramnak megfelelően, szom­batra virradó éjjel össze­kapcsolta a Szojuz—29. űr­hajót az űrállomással, majd átszállt a Romanyenko és Grecsko távozása óta auto­matikusan működő Szaljut- ra. A közelítési manőver az űrhajó rajtja után négy sza­kaszban ment végbe: négy alkalommal kapcsolódott be a Szojuz fő hajtóműve, hogy Kovaljonok és Ivancsenkov az űrállomás közvetlen köze­lébe jusson. Majd az űrhajó­sok jelentették: látják a Szaljut-ot, s megkezdődött a lassú közelítés. Moszkvai idő szerint rö­viddel hajnali egy óra előtt a földi irányító központ kép­ernyőin is megjelent a jól­ismert kép: az automatikus televíziós kamerák mutat­ták, ahogyan a Szojuz köze­ledik az űrállomáshoz. Min­den az előírás szerint ment végbe, és az összekapcsolás tökéletesen sikerült, az auto­matikus kapcsolók kitűnően működtek. Az űrhajósok megkezdték az összekötő ajtók felnyitá­sát. Mintegy három órával később a földi irányító köz­pont képernyőjén már a Szaljut belseje jelent meg a televíziós adásban. Felnyílt az összekötő ajtó és elsőnek — az előírásnak megfelelően — a fedélzeti mérnök, Alek- szandr Ivancsenkov lebegett át az űrállomásra, őt követte Vlagyimir Kovaljonok, a pa­rancsnok is. „Üdvözöljük a Földet az űrállomásról” — hangzott a jelentés, s az irányító köz­pont munkatársai nagy lel­kesedéssel köszöntötték a „kozmikus lakás” új állandó lakóit. Ismét orbitális tudo­mányos kutató komplexum működik a Föld körül: a Szaljut 6—Szojuz 29. komp­lexum. A két új lakóra most ke­mény munka vár: minden olyan berendezést üzembe kell helyezniük, amely nem működött az űrállomáson automatikusan, minden fel­szerelést, műszert ellenőriz­niük kell. Az új lakók egyébként mindent rendben találtak a Szaljut 6. űrállomáson, s még egy kedves meglepetés is várta őket: az előző lakók, Romanyenko és Grecsko üze­nete. „Vologya és Szása. Az űrállomás nekünk kitűnő la­boratórium és kellemes la­kás is volt. Azt kívánjuk, hogy ti is nyugodtan dolgoz­zatok itt. Sok sikert.” A program igen gazdag: a Föld megfigyelése népgazda­sági célokból, asztrofizikai megfigyelések folytatása a különleges rádióteleszkóppal, műszaki-technológiai vizsgá­latok elvégzése az űrállomás berendezéseivel, orvosi-bio­lógiai program végrehajtása. A 24. HÉT ESEMÉNYE (6. old.) ÚTON A NÖVÉNYGYÁRAK FELÉ (12. old.) A DOMBÓVÁRI BAJNOKCSAPAT (11. old.) CSALÁD — OTTHON (14. old.) / KERESZTREJTVÉNY (14. old.) RÁDIÓ-, TV-MÜSOR (14. old.) OSZTÁLYOZÓ A MEGYEBAJNOKSÁGBA JUTÁSÉRT (13. old.) ÉRETTSÉGIZŐK — 1978 (7. old.) MINIATŰR METROPOLIS (8. old.) Három évtized Több mint egy évezrede él népünk a Kárpát­medencében, s közel ugyanilyen idősek a magyar— lengyel kapcsolatok is. Aligha túlzás kimondani: a két nép között az évszázadok folyamán a rokon- szenv és barátság szálai sűrű hálóvá szövődtek. Történelmi kapcsolatainkról szólva gyakran említ­jük a középkor közös uralkodóit, a hajdan mindkét országban uralkodó dinasztiákat, az egykor szövet­ségben megvívott háborúkat. Ezekből az évszáza­dokból maradt fenn a nálunk is jól ismert lengyel mondás: „Lengyel, magyar két jó barát, együtt harcol, s issza borát.” Valóban, a történelem bizo­nyítja: népeink az elmúlt évszázadokban sokszor küzdöttek közösen, együttes harcaiknak se szeri, se száma. A magyar—lengyel barátság históriájának egyik legfényesebb oldala az 1848—49-es magyar szabad­ságharc, amelyben számos kiemelkedő lengyel ha­zafi harcolt. Petőfi és Bem tábornok neve együtt sokat mond. A magyar költőnek a lengyel tábor­nokról írt versei bizonyítják: a két nép leghala­dóbb emberei a múltban is megtalálták egymást. Sokáig lehetne még sorolni a két nép egymás iránt érzett rokonszenvének megannyi példáját a XX. század történelméből is. A történelem azonban túllépett a hamisítókon. A második világháború után mind a két országban új világ kezdődött, a magyar és a lengyel nép egy­azon cél érdekében kezdett munkához. A feladat nagysága iszonyú volt. Mind a két ország a háború pusztításainak nyomát viselte. Köztudott: Lengyel- ország, amely elsőként esett áldozatul a fasiszta tá­madásnak, talán a legtöbbet szenvedte a háborútól. Sok millió lakosa elpusztult, városait a földdel tette egyenlővé a náci barbárság. Az új építésének élére mindkét országban a kommunisták léptek, s a kö­zös munkában szélesebb, új alapokra helyeződött a magyar—lengyel barátság is. A két fiatal népi demokrácia új típusú kapcso­latait jelezte a tény, hogy Magyarország és Lengyel- ország kormányai barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződést írtak alá. Har­minc évvel ezelőtt a szerződés aláírására utazó ma­gyar küldöttség vezetője Dinnyés Lajos miniszter- elnök a varsói pályaudvarra érkezve többek között ezt mondta: „Most a szabad magyar nép kormány- küldöttsége jött el a szabad lengyel nemzethez. Ba­rátságunkat kívánjuk ezzel elmélyíteni és olyan kap­csolatokat kiépíteni, amelyek népeink kölcsönös megbecsülésén, testvériségén, függetlenségén és sza­badságán épülnek fel.” A szerződés aláírása óta harminc év telt el. Ez a három évtized azonban, bízvást kijelenthetjük, soha nem volt fejlődést jelentett mind a két ország­nak. Ez alatt a harminc év alatt országaink fejlődése együtt haladt. Nem csupán a régi barátság folyta­tásáról van szó: a két nemzet, a két állam között a kapcsolatok új távlata nyílt meg. Hosszú oldalakon keresztül lehetne sorolni azo­kat az árukat, melyeket a két ország egymástól vásárol. A magyar utakon otthonosan mozognak az apró Polski Fiatok, s Varsó képéhez is hozzátartoz­nak az Ikarus gyár autóbuszai. A gépek, fogyasztási cikkek, élelmiszerek hihetetlenül széles skáláját cse­réli ki a két ország, s a kapcsolatok a következő években tovább szélesednek. Létesítettünk már kö­zös vállalatokat is, s az együttműködés új lehetősé­gét jelzi a lengyel cukorgyárépítők megjelenése Ma­gyarországon. Egymás megismerését, a kapcsolatok szélesedé­sét szolgálja a lefordított regények, versek nagy szá­ma, a filmcsere, a tudományos együttműködés. Ide tartozik természetesen a turizmus is, amelyről szin­tén hiba lenne elfeledkezni. Az elmúlt három évtized közös magyar—lengyel történelme, barátságunk gazdagodásához, megúju­lásához alapvetően hozzájárult a tény: a két test­véri nép egy nagyobb közösség részeseként, a szo­cialista országok politikai és katonai szövetsége, gazdasági integrációs szervezete fontos tagjaként tette meg történelmi lépéseit. Ma újfajta kapcsola­tok vannak épülőben. A heroikus múlt, a legendás történelem minőségileg új elemmel bővült: a len­gyel és a magyar nép közösen építi a jövő társa­dalmát. . MIKLÓS GÁBOR Hétezer korán kelő, akik Szekszárdra járnak dolgozni a környező községekből, akiknek munkája a megyeszékhely számára nélkülözhetetlen. A bejáró munkásokról készíte ttünk képriportot a múlt hé ten, melyet lapunk 5. oldalán találhat az olvasó.------------------------------------------------------------------------------------------------­-------------------------------------------------_J_________________

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom