Tolna Megyei Népújság, 1978. május (28. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-26 / 122. szám
1978. május 26. Képújság 5 Ma nyit a könyvtár - Kortárs-est Szekszárdim az úttörőbázban - 19 író-olvasó találkozó A szép éneklés jutalma Az ünnepi könyvhét tizenkilenc író-olvasó találkozójából, illetve rendhagyó irodalomórájából, irodalmi estjéből álló eseménysora ez évben május 29. és június 6. között zajlik Tolna megyében. A könyv ünnepe azonban korábban kezdődik a megye- székhelyen, ahol a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat a korábbi évek sikerére alapozva ma, pénteken „nyitja” meg az Augusz-ház és a megyei pártszékház közötti téren gazdag választékot Ígérő sátrait. Hogy lesz-e elegendő az 1978. évi ünnepi könyvhét kiadványaiból, még titok. Azt javasolnánk a könyv barátainak és gyűjtőinek, hogy ne tápláljanak vérmes reményeket, és akkor nem éri őket csalódás. Tulajdonképpen már évek óta nagyobb a könyv iránti kereslet az ünnepi könyvhét napjaiban országszerte és nálunk is, mint amekkora kielégítésére a könyvkiadás képes. A kívánt és kiválasztott könyveket nyilván az idén is azok tudják majd biztosan beszerezni, akik elég serények, és céllal böngészik végig a választékot. Nyílik tehát a könyvtér, kiszállították könyves csomagjaikat a vállalatok, üzemek, intézmények könyvárusai. Az idén a Magyar írók Szövetségének folyóirata, a Kortárs mutatkozik be Szekszár- don, folytatva azt a sort, amit korábban kezdtünk el, és aminek a célja nem kevesebb, mint személyes ismeretséget kötni a mai magyar irodalom országos és tájegységi, de országosan ismert műhelyeivel, illetve azokkal az írókkal, akik e műhelyekhez tartoznak. A művelődési központ foglaltsága miatt május 29-én, hétfőn este kerül sor a szekszárdi városi úttörőházban a Kortárs estjére, ahol jelen lesz Mészöly Miklós és Sze- berényi Lehel író, továbbá Takács Imre és Tornai József költő is. Az est közreműködője Fehér Ildikó színművész. Május 30-án a Garay Gimnáziumban tart rendhagyó irodalomórát Mészöly Miklós, Szeberényi Lehel, Tornai József. Ugyanezen a napon, a kora esti órákban randevúzik a FŰK tagjaival Szeberényi Lehel, Soós Zoltánt, akit „a goromba költő” néven emleget, de nagy szeretettel a verskedvelők táborának egy nem jelentéktelen része, június 5-én délután kettőkor az Óra- és Ékszeripari Vállalat szekszárdi egységében látják vendégül. Négy órakor a TÁÉV és a Patyolat dolgozóival találkozik Soós Zoltán, aki másnap délután a műszergyáriak meghívásának tesz eleget. Bonyhádon június 9-én Fábián Zoltán íróval találkoznak olvasói a városi könyvtárban. Hőgyészre és Izmény- be Hervay Gizella költő látogat el Koszta Gabriella színművész társaságában. Dombóvár vendége rendhagyó irodalomórán Fodor András költő lesz. Kurdra június 1- én várják Takács Imre költőt. A dombóvári csavargyáriak Soós Zoltánt hívták meg. Pakson május 30-án lesz a járási könyvtárban az ünnepi könyvhét fő eseménye. Bölcskén június 2-án találkozik az olvasókkal Nádudvari Anna és Kurucz Gyula. Ördögh Szilveszter, Újhelyi János és Nádudvari Anna ellátogatnak Decsre, Báta- székre és öcsénybe is. Tamásiban a járási hivatal nagytermében találkozhatnak az olvasók Fábián Zoltán íróval június 8-án. Kurucz Gyula Gyönkön, a Tolnai Lajos Gimnáziumban tart rendhagyó irodalomórát. Ennyit előzetesként és ízelítőül azokból az eseményekből, amelyeknek részesei lehetünk a könyv 1978. évi ünnepe alkalmából. A tyúkanyó és a többiek... Az úttörőszövetség megyei elnöksége és a megyei művelődési központ által megrendezett megyei bábosbemutatón — ahogy ilyenkor lenni szokott — ismét kirajzolódott a megyei bábosmozgalom jelenlegi helyzete, annak eredményei, gondjai. A bemutatóra az előző évekhez hasonlóan, kis létszám jelentkezett; a több éve, folyamatosan működő paksi I—II., a kaposszekcsői, a du- naföldvári művelődési házak csoportjai, az első alkalommal jelentkező sárszentlőrinci, te- veli, kisdorogi, tamási csoportok, valamint az úttörőház csoportja. Távolmaradtak viszont olyanok, mint a kölesdi, decsi, bátaszéki, bonyhádi I—II., valamint az elmúlt évben kimagaslóan szerepelt dombóvári ének-zenei általános iskola, a szekszárdi IV. számú . általános iskola, a sióagárdi művelődési ház csoportjai. Sajnálatos, hiszen évente egyszer, az ilyen jellegű bemutató — amellett, hogy szereplési lehetőség és élmény a bábosoknak — jól szolgálja a megyei áttekintést, szakmai tapasztalatszerzést, a „megmérettetést”, ötleteket, inspirációt ad a hogyan továbbra. Jóleső érzéssel nyugtázhatjuk azt a minőségi fejlődést, amelyet a csoportok mutattak. Szinte kivétel nélkül valamennyien érzik és értik a bébmozgalomban rejlő köz- művelődési lehetőséget, és egyre igényesebben, tudatosabban vállalják és oldják meg a művészeti feladatokat. Tudásuk és játékos kedvük legjavát adva, lelkiismeretesen készültek fel, amelyben nagy szerepet vállaltak a felkészítést, közösségi és művészeti nevelést végző vezetők, pedagógusok. Ez még akkor is elmondható, ha itt- ott előfordult rendezői tisztázatlanság, vagy kevésbé szerencsés bábmegoldás. A jó közepes mezőnyből kiemelkedett és teljes értékű élményt adott (gyermekeknek, felnőtteknek egyaránt), a tamási általános iskola csoportja (vezetőjük Heil Ferencné), akik bemutatták a „Tyúkanyó” és a „Vásár” című játékokat. Darabválasztásuk csoportra szabott volt; kitűnt az átgondolt rendezői szándék, a stílusegységre törekvő és azt tisztán megvalósító igényes előadásmód. Igazi meglepetés volt, hiszen ez a csoport megyei mezőnyben első ízben jelentkezett, ahol ígéretes tehetségnek mutatkozott. A bemutatót szakmai beszélgetés követte, amelynek során megállapítást nyert e komplex nevelési lehetőséget magába foglaló közösségi, művelődési forma szélesebb körben való szorgalmazásának szükségessége, s hogy a további fejlődés érdekében mennyire fontos és nélkülözhetetlen a csoportvezetők továbbképzése. S miután a résztvevők gyermekek, s a vezetők pedagógusok, elengedhetetlen az általános iskolák és a művelődési házak hangsúlyozottabb figyelme, együttműködése a bábmozgalom segítése érdekében. DÉR MIKLÓSNÉ igazgatóhelyettes, megyei művelődési központ Helyesebben az egyik jutalma az, amiről most szó van. A másik ugyanis, a fő, maga a szép éneklés, az éneklés öröme. A mostani jutalom NDK-beli utazás, melyen a dombóvári Kapos kórus tagjai vettek részt, eddig végzett jó munkájuk elismeréseképpen. A költségek 'jelentős részét a fenntartó szervek, az ÁFÉSZ, az Unió Ipari Szövetkezet, a KISZ és a város művelődési háza viselték. — Harmincötén utaztunk el erre a gyönyörű .útra — mondja Pásztor Jánosné, a kórus vezetője. — Nagyon barátságos vendéglátásban volt részünk. Az ottani ifjúsági szervezet vezetői úgy fogadtak bennünket, mintha nem is kirándulók lennénk — egyébként az EXPRESS szervezte az utunkat —, hanem valami hivatalos delegáció. Mindenhova elkísértek bennünket, és igyekeztek mindent megmutatni, amit 10 nap alatt meg lehet nézni. Voltunk Berlinben, Karl- Marx-Stadtban és Drezdában. A sok minden között óriási hatással volt ránk a Pergamon Múzeum. — És az éneklés? Volt fellépésük? — Tulajdonképpen nem volt fellépési kötelezettségünk, de azért adtunk kétszer egy-egy órás műsort. Egyébként az éneklés természetes módon mindenhova elkísért bennünket. Ez a természetes közegünk. Sokszor a táj, a látvány inspirált bennünket arra, hogy énekkel, valamelyik dalt felidézve mondjuk el érzéseinket. Egy alkalmat azért kiemelnék. Ez a búcsúesténk volt. Szinte mindig előfordult velünk, hogyha szórakozóhelyen énekeltünk, hogy az ott lévő idegenek is velünk énekeltek. A búcsú1. Magányos léptek kopvannak a fekete kőkockákon. Négy-öt lépés után fordulás és újra... A laposra szívott csikk rövid röpte után sercegve fullad a porcelánfehér szemétgyűjtőbe. Az ötvenen túli férfi felnéz egy pillanatra a folyosó végén megnyikorduló ajtó hangjára, aztán, mint aki hirtelen magára talál, lezöty- tyen a fene-kemény padra a fai mellé. Lóbázza a lábát, nagyon leköti a saját társasaga. Mintha nem is látná a közeledő asszonyt... Vele szemben — párnázott ajtó. A felirat; Tárgyalóterem. Mellette kiakasztott papírlapon a tárgyalások időrendje. A férfi feláll tempósan, görcsös nemtörődömséggel sétál oda a jegyzéket böngészni. Ránéz az órájára, aztán újra a papírra. Stimmel. „1978. május... Vagyonközösség megszüntetése... lakosok között.” A férfi ismét a kőkockákat rója, az asszony pedig mozdulatlanul figyeli a Tamási Járásbíróság udvarát az ablakból. Az irodák felől szapora léptekkel közeledik az igazságügyi „stáb”. Hangos, szinte túl hangos jó reggeliek az ügyvédeknek, amolyan befelé görcsölő mosollyal az arcukon. Aztán már csak egy kényszerű pillanatra maradnak magukra, mert a folyosói megafonban felhangzik a bíró kicsit rekedtes hangja: — Kérem a feleket a tárgyalóba... esténkén valóságos nemzetközi kórus alakult, nemzetközi repertoárral. Klasszikus daloktól kezdve, magyar népdalokon át néger spirituálékig mindent énekeltünk. Talán senki nem volt ott olyan, aki ne énekelt volna. Felejthetetlenül szép befejezése volt ez a kirándulásnak. Mindannyian úgy érezzük, hogy ez az utazás még jobban összehozta a kórust, bár eddig is nagyon családias társaság voltunk, hiszen öt testvérpár van közöttünk, és több házaspár. Bírósági folyosón ' A követési távolság gondos betartásával lépnek be a terembe. Elöl a fejkendős asz- szony. Félve nyitja a párnás ajtót, mozdulatában tisztelet. Görnyedt, mintha valamit cipelne a karján, tán épp úgy, ahogy harminc éve az első szülöttjét vihette keresztvíz alá. A férfi tartása ezzel ellenkező. Kicsit még ki is húzza magát. Csak a kalapját markolja keményebben. 2. ■Két bandérium, két kupac ember, két külön zsinat. Köztük — semleges zóna — tizenhét keramit kockányi távolság. A tárgyalóhoz közelebbi csoportban — négy férfi, egy nő — mindenki beszél. Egyszerre, egyforma hévvel. Antik drámai kórus, mai környezetben, klasszikus fegyelem nélkül. Felszavak szakadnak ki a hanggyűrűből, keringenek körülöttük az indulatok szárnyán. Arcuk tüzel. Ha asztal lenne előttük, ugyancsak pü- fölnék a tetejét. Ellenpontjuk a másik társaság. Ezek hosszan, némán méregetik a terepet, mint született harcosok az ütközet előtt. Tekintetükkel végigpásztázták a falakat, a tárgyalók ajtajain a barna bőrpárnákat, a hirdetőtábla sűrű drótfedelét. — Hogy folytatják a munkájukat, mire készülnek? — Első, legfontosabb feladat, hogy mindenki rendbe hozza a hangját, mert az utóbbi napok éneklései eléggé megviseltek bennünket. Május 27-én, szombaton már színpadra is lépünk. A Dombóvár környéki napokon közös hangversenyt adunk a város kórusaival, és nem szeretnénk csalódást okozni az első hazai szereplésünkkel. Éppen ezért ma már próbát is tartunk, bár csak hétfőn este érkeztünk haza. — ez — Nyílik az ajtó. Két tárgyalás közötti rövid szünetre jön ki a bíró. Alacsony, fáradt arcú ember. Az iménti pápuapillantások egy csapásra mosolyözönné alakulnak mindkét oldalon. A bíró éppen csak feltekint, megy tovább az irodája felé. Arcán szomorkás félmcsoly. Mintha az ajtó túloldalán látta volna a huszonegy négyszögölért pereskedőket — még az előbbi helyzetben... 3. Apró gyűrűs fekete haj félig eltakarja az arcát. A tinilány így egyedül — öt lépésről — olyan, mint egy reneszánsz kép. Farmeros madonna. Szeme alatt bágyadt sötét karikák, vékony ujjai a kis oldaltarisznya rojtjait- tépdesik, ideges nyugtalansággal. Hamarosan dél. A folyosó, tárgyalótól tárgyalóig emberekkel van tele. A lány szeme a lépcsőházi ajtót lesi percenként. Aztán mintha lefelé figyelne, nem látja- hallja a körötte lévő nyüzsgést. Akkor ér melléje a védője. „Nem jött el” — mondja inkább magának, mint az ügyvédnek egész halkan. Az egy pillanatra bátorítóan fogja át a vállát; — „Tudja kedves, az apasági perben..." — aztán elindulnak a tárgyaló ajtajához. Néhány lépés után már büszkén ring a farmer, sehol az elhagyott madonna. Kacé- ran libben a tárgyalóterembe... GYŐRI VARGA GYÖRGY Az ünnepi könyvhét író és költő vendégei — IQ/'S Újhelyi János Kurucz Gyula Mészöly Miklós Nádudvari Anna Ordögh Szilveszter Szeberényi Lehel Fodor András Soós Zoltán Takács Imre Tornai József Egy emlékgép a kirándulásról
