Tolna Megyei Népújság, 1978. május (28. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-27 / 123. szám

A “KÉPÚJSÁG 1978. május 27. ÉRTÉNY: kisközség Tolna megye Tamási já­rásában. Eddigi ismereteink szerint lakóinak száma 1880-ban volt a legtöbb: — 1884. Ma 1020 személy él Értény 320 porttáján. Posta, távíró, telefon — ez természetes. Vasútállomás nincs, autóbuszjárat viszont reggeltől majdnem éjfélig nagyon sok. A községnek „saját” termelőszövetkezete nincs, a Koppánymenti Egyesült Mgtsz 1. sz. üzemegysége működik itt, nagyon szép eredményekkel. A legkö­zelebbi jövő tervei között egy évi 15 ezer darabos kibocsátású szakosított sertéstelep építése szerepel. Ami az idegennek feltűnik, az elsősorban a kis község rendezettsége. Takaros há­zak, ha nem is mindenhol, de nagyon sokfelé por- (és sár-) mentes gyalogjárók. Az értényiek kedvesek. Ilyen általánosításra csak a tények ismeretében érdemes vetemedni. Valamennyi „Ér- tényt járt” újságírónak ez volt a tapasztalata, korra és nemre való tekintet nélkül. Egyformán említhetnénk dr. Teszler János állatorvos, Ékes néni, Korpádi Lajos, Hamar Árpád, vagy akár az úgy véljük, „szakmai ritka­ságnak” számító Kovács Gyuláné szobafestőnő nevét, És még sokakét. A távolról jött látogatónak az a furcsa szokása, hogy egy faluval ismerkedni óhajtván, végig­olvassa az első világháború hősi halottainak emlékmű­vén sorakozó neveket: Ács, Borús, Balog, Bari, Boda, Cséplő, Ékes, Szalay, Szí­jártó, Szita, Tamás. Színma­gyar nevek. Értény már a középkorban színmagyar fa­lu volt, most is az és ennek a ténynek leszögezésében semmi nacionalizmus, sőt so­vinizmus sincs. A felületes — összbenyomás jó. Értényi diplomások A legjobb számítások se pontosak. Az viszont tény, hogy ez a kis község a felsza­badulás óta valósággal „on­totta” a diplomás szakembe­reket az ország életének leg­különbözőbb területeire. Íze­lítőül : Király István orvos, Máj Mária tanár, Ékes Lajos ag­rármérnök, Krémer Dezső ta­nár, Márton András orvos, Ékes Izabella tanár, Ékes László tanár, Walter Viola ta­nár, Bognár Gyula orvos, Lencsepeti Jenő agrármér­nök-tanár, Takács Gyula jo­gász, Ükös Mária orvos, Gyöngyössy Imre filmrende­ző, Gyöngyössy Lia közgaz­dász, Korpádi Lajos agrár­mérnök, Vincze Rózsa köz­gazdász, Varga Etelka orvos, Szabó Irén tanár, Pete-Tóth Zoltán tanár, Ábrahám Béla tanár, Bartha Márta tanító, Szalai Irma mérnök, Takács Irma tanár, Babai Tibor ag­rármérnök, Szalai Mária ta­nító, Kozáti Ilona mérnök, Szakály Károly üzemmérnök, Szakály Csaba agrármérnök. Völgyi Anna tanár. Bocsássanak meg azok, akik netán kimaradtak a fenti fel- sorplásból. Jelenleg 30 érett­ségizett él a faluban, hárman tanárképzőn, 1—1 személy műszaki egyetemen, illetve tanítóképzőben tanul. É. L. Ibolya a boltban A Kopka ÁFÉSZ értényi boltja nem nagyáruház, te­hát se a Skálához, se a Fló- rián-üzletközponthoz (a ív­ből tudjuk, hogy utóbbi Óbudán lelhető) nem mérhe­tő. Mégis négymilliós évi for­galma van, ami nem cse­kélység. Fogy itt sok min­den, például tej, túró tejföl, ami csak az első pillanatban meglepő. Nem fogy a Kara­ván-kávé, pedig fogyhatna, mert mindenki lesi, hogy va­lamicske jöjjön belőle. To­vábbá rendszertelen a mosó­szerellátás is. Minderre akkor lehet rá­jönni, ha az ember huszonha­todik vevőként egy ideig ácsorog a boltban és többek közt azt is megfigyeli, hogy egy idős néni hogyan (és mi­lyen kedvesen!) ad át egy csokor ibolyát az elárusító kislánynak. Nem protekciót akar kérni, mert ha azt sze­retne, akkor Pincehelyre kül­dené a virágot. Innen ugyan­is — több értényi egybehang­zó állítása szerint — az ehe- tetlenség határát súrolóan savanyú kenyér érkezik. Két­naponként, de lehet, hogy újabban még sűrűbben is, mert Knopf Ádám helyi pék megsérült és egyelőre szü­netelteti iparát. Ami a helybelinek feltűnik, az a vízmű. Ezt Értényben nem kell bővebben magya­rázni. A faluban ugyanis csak egy kút van, ami egészséges vizet ad. Igaz, az sem jó, ha sokat beszél az ember róla, mert akkor könnyen megverik. Ugyanis a vendégszeretetükről híres, jóindulatú értényieknek is .felmegy a pumpa”, ha ez szóba kerül. A kutat tudniillik, ami a település központjában van, néha, ritkán használni, de leggyakrabban csak nézni, és persze, szidni lehet, mert ál­talában nem ad vizet. A falu lakói fordultak se­gítségért a Rádióhoz. Het- venhárman írták alá • a ké­rést. Kaptunk mi is egy le­velet, amelynek alapján ír­tunk a nagykónyi Közös Ta­nács elnökének, A sértődött válaszban azt is olvashattuk: a tanács mindent megtesz, csak hát az értényiek elront­ják a kutat. Hosszasan vitatkozhatnék erről, de bátorkodom tény­ként leírni — persze, ha kell, be is bizonyítom — amit tesz, és ahogyan teszi, kevés. A tanácselnök egyébként válaszának jelentős részében panaszkodik, hogy a levelet író alaptalanul rontotta a ta­nács tekintélyét. * Egy történet a sok közül: Az újszülöttet hazahozták a kórházból. Az orvos azt mondta, csak artézi vízben mosdassák, s azzal készítsék a tápszert is. A család busz- szal hozta Törökkoppányból, kannákban, üvegekben a vi­zet. S ez nem 1930-ban történt Értényben, hanem 1978 tava­szán. Olvasás - művelődés - iskola Az értényi posta csak azért nem romhalmaz, mert még nem dőlt össze. Pintér Józsefné hivatalvezető: — Községünkben 142 Szabad Föld, 55 Népszabadság, 64 Rádió-TV Újság, 43 Népújság és 41 Képes Újság „fogy”. Van 199 tv és 237 rádió előfizető. A postával szemben, a művelődési háznál felötlik ben­nem Ady két sora: „Elvadult tájon gázolok: ös, buja földön dudva, muhar.” Két. fejkendős asszony: — Nem volt itt két év óta semmi más, csak egy-két bál, meg gyűlés, talán egyszer-kétszer egy-egy vándorcirkusz (bár azok se jöttek volna a pocsék műsorukkal), aztán min­den hétfőn van mozi. Cséplő Jánosné és férje örül annak, hogy ősztől a 3—4. osztály már Nagykónyiba jár „bekörzetesítve”: — Ott jobb a felszereltség és napközi is van. A felügye­let megoldott. É. L. Barnaháton, vihar után Az a bizonyos vihar, amely­től még ma is lázba jönnek az otthon lakói és alkalmazot­tai, tavaly május 20-án este kilenc és tíz óra között tört rá Barnahátra: Az értény- barnaháti öregek napközi ott­honában még sokáig nem fe- lejtitk el azt a napot és kö­vetkezményeit. A hatalmas szélvihar és jégeső alig tartott tíz percig, de nyomait hetekig takarítot­ták és véglegesen talán soha sem tudják befoltozni az az­előtt gyönyörű park sebeit. E sorok írója még látta az ódon épület előtti hatalmas geszte­nyés százéves fáit, amelyek eltakarták az égboltot a szem­lélő elől. Most kitekintve az ablakon itt-ott hatalmas ré­seken át kilátni a borús égre, a szélhajszolta fellegekre. Az évszázados gesztenyék néme­lyikét tovestől kifordította a helyéről, az ölnyi ágakat le­tördelte, a fákat megcsonkí­totta. — Huszonöt, száz évnél is öregebb fát puszított el a vi­har. Az egyik rádőlt az élel­miszerraktárra és teljesen összetörte a tetőt. A falak úgy néztek ki a jég nyomaitól, mintha golyószóróval tüzeltek volna rájuk. Amikor reggel megláttuk a hatalmas pusztí­tást, sokan elsírtuk magun­kat, — mondja az otthon ve­zetője, dr. Horváth Józsefné. — Hogyan sikerült eltün­tetni a vihar nyomait? — Nagyon sok segítséget kaptunk. Az ideiglenesen ha­zánkban állomásozó szovjet hadseregcsoport egyik alaku­latának a katonái hetekig vágták szét a fatörzseket, ha­talmas teherautókkal elhord­ták a rönköket, az erdőgazda­ság szakemberei fűrészekkel segítettek a favágásban, de a helyi téesztől is rengeteg se­gítséget kaptunk. Szinte or­szágos volt a megmozdulás. A rádió riportot készített ró­lunk, azután mindenfelől jött a segítség. Bizonyításként postai pén­zesutalványokat vesz elő. Ba­ráti társaságok, magánembe­rek, szocialista brigádok ad­tak fel kisebb-nagyobb pénz­küldeményeket az otthon cí­mére. És levelek is jöttek. So­kan ajánlkoztak, hogy szak­munkával segítik az otthon rendbehozatalát. Az otthon­vezető elégedett: — Ilyenkor, a bajban ki­derül, hogy az embereknek van szívük. Ismeretlenek úgy jöttek és jönnek segíteni, mintha régi barátok lennénk. És remélem, azok is leszünk velük, — mondja. Tejtermelő mintaközség Dr. Teszler János állator­vos és Korpádi Lajos állat- tenyésztési üzemágvezető számokkal rohant le bennün­ket. A számok ritkán olvds- mányosak, viszont kitűnően összegezik a lényeget. Azt is, hogy a nagy szarvasmarha­tenyésztési hagyományokkal rendelkező faluban napja­inkban 440 jószág áll a ház­táji istállókban, közülük 205 tehén. Félmillió liter 3,9 zsírszázalékú tej hagyja el évenként a falut. Persze egyáltalán nemcsak a háztá­jiból, hanem a Kapos menti Egyesült Tsz tehenészetéből is, ahol ugyancsak 240 tehén adja a tejet. Az Állattenyész­tési Felügyelőség már rég­óta kitüntette Ertényt a „TEJTERMELŐ MINTA- KOZSEG” címmel, ami mö­gött még égy országos re­kord is rejtőzik. Az oldalt összeállítot­ták: Ordas Iván, Tamá­si János, Szepesi László, Pordán Jánosné, Ékes László (tudósító). Lapunk munkatársai május 29-én, hétfőn TEVELRE látogatnak. Teveli maga­zinunk június 3-án, szombaton jelenik meg. Fiatalnak lenni Értényben A Kaposmenti Termelőszö­vetkezet értényi részlegénél a sarat gyúrva keressük a köz­ség KISZ-titkárát, Szabó Já­nost — valami alkatrészért ment be a gépműhelybe. Az én traktoromat vitte el — mondja az egyik idősebb em­ber. — De várjanak csak, azt hiszen ő jön ott. A kezével mutatott irányba nézve a domb mögül feltűnik egy MTZ-zetor. A szemerkélő esőben felázott talajon csúsz­va, kerekeit minduntalan ki­pörgetve küszködik előre. Amikor odaér hozzánk, húsz év körüli fiú ugrik le a nyer­géből. — Engem keresnek? — néz ránk. Amikor bemutatko­zunk, invitál, hogy álljunk be valahova. A monoton, de a kabát, ing alá is bebújó eső elől a cseppnyi pihenőhelyre húzódunk. Szabó Jancsi tár­gyilagosan beszél. — Innét a fiatalok általá­ban igyekeznek elköltözni. Ahhoz, hogy valaki itt letele­pedjék, ha nem örököl szülői házat, komoly pénz kell. Ha bemegy Dombóvárra, vagy Tamásiba, leszurkolhatja azt a néhány tízezret és kaphat OTP-, vagy szövetkezeti la­kást. Hogy itt elkezdjen épít­kezni, ahhoz kétszázezer sem elég. Sokan mennek innét Sió­fokra is. Nem mondom, aki itthon marad, az is megtalál­ja azért a számítását. A téesz szépen fizet annak, aki meg­dolgozik érte. — Hány fiatal él a falu­ban? — Azt hiszem úgy ötven körül vagyunk és ebből hu­szonhárom KISZ-tag. Van egy ifjúsági házunk, ott hetente három-négyszer összejövünk. Az igazság az, hogy szinte minden este van ott valaki, csak a résztvevők cserélőd­nek. Van asztalitenisz, sakk, tévé és mindenféle társasjá­ték. Szervezetten csak vala­milyen eseményre, esetleg társadalmi munkaakciókra, meg a gyűlésekre jövünk ösz- sze. — Kikből áll a KlSZ-szer- vezet Értényben? — Munkásfiatalokból. Mindannyian a helyi téeszben dolgozunk, mert mondtam, aki tanult, az eligyekszik Ér- tényből. — „Aki pedig itt akar élni, az itt teremti meg a saját és társai boldogságát” — tehet­nénk még hozzá, tudva, hogy Szabó Jancsi is a KISZ-tit- kárság mellett utcájuk, a Kossuth utca tanácstagja és friss párttagként is kisebb kö­zössége, az értényi fiatalok érdekében dolgozik szinte a nap minden percében. Röviden — Nem számoltunk utána, de úgy tűnik, hogy a lélek- számhoz viszonyítva Értény sok nagyközséget lekörözött kisiparos „ellátottság” dolgá­ban. Van 4 női szabó, 1 fér­fiszabó, 1 cipész, 1 asztalos­üveges, 1 pék, 1 kőműves, 1 bérfűrészelő és másodállás­ban 1 szobafestő. — Nem igaz (és ezt Pete- Tóth Vilmos tanácselnök, Hintenberger Károlyné vb- titkár és Borsai Károly ki­rendeltségvezető egybehang­zóan állította), hogy ne le­hetne Értényben építési en­gedélyt kapni. Azt is állítot­ták viszont, hogy ezt 4—5 éve senki nem kérte! — Május 22-én hat hektó sör várta az értényi italbolt­ban, hogy szomjas torkokon csorogjon le. Sör volt, a mé­réshez szükséges technikai berendezésnek nyoma se. — A 15 értényi cigány csa­lád zöme (65 személy) rend­szeresen dolgozik. Ez biztos igaz, mert hitelt érdemlő he­lyiek mondták. De ottjártunk idején a „Cigányvár” nevű falurészben éppen nem dol­goztak. Ittak. — Értény „egyedi” falu. (Hamar Árpád közlése.) 1 or­vosa, 1 állatorvosa, 1 templo­ma, 1 művelődési háza, 1 iskolája, 1 üzemegység-veze­tője, 1 boltja, 1 kocsmája, 1 pékje és 1 papja van. De ez utóbbi már Nagykónyibó) jár ki... — A lakodalom viszont (legalább is régen) kettős volt. Egy közepesnél valami­vel jobb módú házban el­jegyzéskor eltűnt a gyomrok­ban 1 szarvasmarha (gyönge 550 kilós), 1 disznó, 2 birka, és számlálatlan baromfi. La­kodalomkor, ami 4—5 héttel később következett: 2 darab 2 éves üsző, ugyanennyi disz­nó (darabonként 2 mázsásak) és baromfi mint fent. — A 320 portán 20 háztáji fejőgépről sikerült tudomást szereznünk. Lehet, hogy több van, ezt még az állatorvos se tudja pontosan megmonda­ni... — A tavalyihoz mérten a helyi (egyetlen) italbolt for­galma havi 20—30 ezer fo­rinttal csökkent. Az új szesz­forgalmazási rendelkezések mérhető hatása. — Huszonöt éven keresztül nem volt probléma az. hogy a reggel 8.20-kor érkező, és a délután 15.15-kor induló au­tóbusz a posta épülete elől induljon, vagy oda érkezzen Egy év óta a postás a csoma­gokért „lejár” a faluba a buszmegállóhoz, a postai kül­deményekért. Egyedül kézbe­síti a községben a leveleket és a csomagokat, s az volna a kérése, hogy ha lehet, is­mét menjen fel a posta elé a busz. Falurészlet Csendes délután... *u* . ■ säi. ,í « «aiiuujua' • n-\ír jw ■wiTímgyjes#. j»

Next

/
Oldalképek
Tartalom