Tolna Megyei Népújság, 1978. május (28. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-14 / 112. szám
e ‘tIépújság \ 1978. május 14. — Utazásunk célja, az 1974-ben felvett testvérkapcsolatok értékelése és a további munkaprogram összeállítása volt. Eddigi együttműködésünket gyümölcsözőnek, hasznosnak értékelték Karl-Marx-Stadtban éppúgy, mint mi itthon, összeállítottuk az újabb együttműködési szerződést, amelyet szeptemberben Szekszárdon írunk alá, amikor látogatásunkat viszonozza Georg Oeme, a Hazafias Front megyei titkára. Náluk nagyobb hagyományai vannak a testvérkapcsolatoknak és több szocialista és nem szocialista ország megyéjével működnek együtt, de amint elmondták a miénkhez ha- sanlóan tartalmas munkakapcsolat még egyetlen más megyével sem alakult ki. Utazásaink célja mindig konkrét téma- vizsgálat volt. A Hazafias Front a miénktől némileg eltérő körülmények között dolgozik, hiszen három párt működik az NDK-ban, ami még akkor is más, ha a Hazafias Front a kommunista párt irányításával tevékenykedik. Tanulhatunk egymás tapasztalataiból, munkamódszereiből, mert vannak területek, amelyeken — nemzeti adottságoknál fogva — ők járnak előbbre, más kérdésekben nekünk van több tapasztalatunk. A karl-marx-stadtiak nagy érdeklődést tanúsítanak például az iránt, hogy a népfront a megyében milyen módszerekkel közeledik a vallásos emberekhez. Az együttműködési megállapodás rögzíti, hogy megnézik többek között, hogyan működnek nálunk a társadalmi ünnepeket szervező irodák, ami az NDK-ban ismeretlen. A Hazafias Front munkájának fő színtere a lakóterület. Ez a munka nálunk még csak most van kialakulóban. Az NDK-ban a lakóbizottság már a legkisebb politikai egység, reméljük, hogy az idei lakóbizottsági választások alkalmából mi is el tudunk jutni egészen a családokig, az egyes emberekig. A lakóterületi munkát nagyon fontosnak tartja a szak- szervezet. Általában is megállapítható, hogy egészen a legkisebb egységekig igen szoros a kapcsolat a szakszervezet és a Hazafias Front között. A jó lakóterületi munkának és a szakszervezet szerepének náluk nagyobb hagyományai vannak. Elég csak utalni a legendás német munkásmozgalomra és arra, hogy az illegalitás ideje alatt is a lakóterületeken működtek a szakszervezetek. A megye egy része bányavidék, gazdag munkásmozgalmi hagyományokkal. Náluk előbb fejeződött be a mezőgazdasági dolgozók iparba áramlása, ezért a városi lakóterületek közössége már jobban kialakult. A lakóterületi munkához kapcsolódik április 15-e, amely náluk nemzeti dátum. A „Csináld magad, csináld velünk” mozgalom — jól felszerelt lakótelepi barkácsműhelyekkel — folyamatosan működik. Ott jártunkkor értékelték a társadalmi munkaakciót. Április 15-én az egész ország a lakóhelyén végez társadalmi munkát. A technikát, a gépeket az üzemek adják. Szeretnénk megjegyezni, hogy már a járási tennivalók megbeszélésén jelen vannak a vállalatok vezetői és a szak- szervezetek képviselői. Külön érdekessége ennek az országos akciónak, .hogy ellenőrzés nincs, sőt úgyszólván tilos, igaz nincs is ki ellenőrizzen, mert az erre jogosultak is ott dolgoznak, ahol laknak. Hatalmas és látványos alkotások születnek az akcióban, így például láttunk egy völgyben fekvő bányavároskát, ahol teraszt építettek, nyugdíjáspihenővel, és a gyerekeknek indiánparkkal. A legmaradandóbb mégsem ez volt, hanem a szeretet, ahogy ezt a munkát megbecsülik. Valósággal meghatottan mutattak egy virágágyást és egy kerti padot, hogy ők ezt csinálták maguknak április 15-én. A legkisebb eredményért is tudnak lelkesedni. A legjobb társadalmi munkásokat emlékplakettel tüntetik ki helyi és megyei szinten is. A kitüntetésnek nagy rangja van, nem hiába tekintik az NDK-ban a Hazafias Frontban végzett munkát a mozgalmi élet iskolájának. Már beszéltünk a munkásmozgalmi hagyományok ápolásáról. Mindennek gyűjtik a tárgyi emlékeit. A bányavidéken szinte minden tárnának a történetét megörökíti egy-egy kis prospektus, nevekkel, fényképekkel és minden fellelhető dokumentummal együtt, amelyeket kiállításokon mutatnak be a bányamúzeumban. Egy ilyen múzeumban mi is jártunk. Talán azért tetszett annyira, mert mindazt megtaláltuk, amit Tolna megyében hiányolunk. Rengeteg használati eszközt, ipar- történeti emléket gyűjtöttek össze. Nagyon érdekes volt például a képeslap-gyűjteményük, főként a helyi vonatkozásúak. De láttuk Marx egy szakszervezeti csoporthoz intézett válaszát, amelynek tagjai útmutatót kértek munkájukhoz. Jártunk csontőrlő malomban, minden régi eszköz a helyén van, maga a malom is működőképes. Annak idején a csontlisztet takarmánynak és „műtrágyának” használták. Hol van Tolna megyében akár egyetlen vízi, vagy hajómalom, pedig Pakson volt vagy húsz és Dunaföldváron is működött néhány. Május elsején Karl-Marx-Stadtban néztük végig, amint kétszázezer ember felvonult. Ezzel kapcsolatban egy egészen más jellegű meglepetésben volt részünk. Elvonult a menet, de a távolban újabb autók tűntek fel és fél óra múlva már ragyogott az utca a tisztaságtól. A sok hasznos politikai, módszertani tapasztalat mellett ebből is van mit tanulnunk. IHÁROSI kereskedők Koppány vára alatt. Antlioni Ernst Birkcnslein egyes részeiken idealizált ábrázolása. 1686. Nemzetiségek... A történelem úgy hozta magával, hogy a Kárpát-medence valamennyi országának vannak idegen ajkú állampolgárai. Ez nem mindig jelentett könnyű sorsot. Nacionalista elfogultság tette sokáig nehézzé szlovákok, délszlávok, vendek, a csekély számú román életét Magyarországon és ugyanez más nemzetiségekét — „kisebbségben lévőkét” — más államokban. Még akkor is, ha történetesen milliósnál nagyobb lélekszámban éltek ott. Évtizedeknek kellett eltelniük, amíg a sokszor kényszerű lakosságcserék emléke végérvényesen múlttá változott és kialakulhatott az a szocialista nemzetiségi politika, ami ma Magyarországra teljes egészében jellemző. Lapok, folyóiratok, könyvkiadás, iskolák, középiskolák, főiskolai oktatás, a kulturális élet és az egyéni érvényesülés maradéktalan szabadsága jellemzi nemzetiségeink életét. Ennek jegyében került sor a Magyarországi Németek Demokratikus Szövetsége békegyűlésére Szekszárdon, ahol első alkalommal volt ilyen megmozdulás. Réger Antal országgyűlési képviselő, a szövetség főtitkára elemezte német ajkú honfitársaink helyzetét a megyei művelődési központban megjelent nagyszámú érdeklődő előtt, ahol egy nappal később a szövetség művelődés- politikai bizottsága is tanácskozott. A szekszárdi német nemzetiségi énekkar és a soroksári német nemzetiségi együttes felléptéről is hírt adtunk már. Minderre mégis érdemesnek tűnik külön visszatérni. Nemzetiségi politikánkat ugyanis nem a statisztikai szemlélet jellemzi. Hanem annak az igénynek őszinte kielégítési szándéka, mely akár a legkisebb közösség részéről — létszámtól függetlenül — megmutatkozik. „Dunának, Oltnak egy a hangja” — a költő szavainál tömörebben és a lényeget jobban megmutatóan ezt se máig nem sikerült, se ezután nem sikerülhet megfogalmazni. Valamennyien gazdagodunk idegen ajkú honfitársaink kulturális kincseinek megismerése révén. Ezt történt a szekszárdi békegyűlés alkalmával éppúgy, mint a megyében lezajlott többi találkozón, melyekről a siker jóleső tudatában remélhetjük, hogy ilyeneknek a jövőben is lesz folytatása. Csütörtökön a Kaposvári Tanítóképző Főiskola szekszárdi kihelyezett tagozatán közművelődési tanszéki napot tartottak. A tanszéki nap témájául a népművelési és a könyvtári szakkollégiumokban végzett munka szolgált. A tanítóképzőkben csak 1975-től foglalkoznak a nép- művelés-könytár szakos képzéssel, pontosabban; ekkor vezették be kísérleti jelleggel három főiskolán — köztük a kaposvárin is — míg a többi tanítóképző 1976-ban csatlakozott hozzájuk. Az említett két szakkollégium tulajdonképpen csak része az új tantervnek, amely minden hallgató számára két kötelezően választható szak- kollégiumot irányzott elő. A két csoport mindegyikéből egy speciális kollégiumot kell választaniuk. Az első csoportban az idegen nyelv, a természetismeret, a testnevelés, a technika, az énekzene tartóznak, a másodikba pedig a pedagógia, a könyvtár és a népművelés. A népművelés- és könyvtárszakot Kaposváron és Szekszárdon jelenleg 440-en tanulják. Ebből háromszáz a nappali tagozatosok létszáma, a többiek levelezőn folytatják tanulmányaikat. Idén 97-en végeznek közülük. A szekszárdi ötvenkét fős elsős évfolyam jövőre, másodévesként, már kikerül gyakorlatra a megye közművelődési intézményeibe. A népművelés- és könyvtárszakos képzés célja olyan káderek képzése, akik a tanítói munkával párhuzamosan közművelődési funkciókat is el tudnak látni. Elsősorban a kisebb településeken jelentkező tanítóhiányt kell felszámolni, de fontos szempont a közművelődés munkaerőgondjának enyhítése is. Nem főhivatású népművelők, könyvtárosok lépnek ki tehát a tanítóképző-főiskolákról, hanem olyan pedagógusok, akik betölthetik az alábbi munkaköröket is: a tiszteletdíjas művelődési ház igazgatójáét, a klubvezetőkét, irányíthatják az iskolai és a falusi könyvtárakat, működhetnek TIT-előadóként, művészeti csoportok, szakkörök vezetőiként. Hogy mekkora problémát jelent a közművelődési szakemberek hiánya, azt világosan mutatja az, hogy a kaposvári és a bajai hallgatók gyakorlati foglalkozásaira sem tudnak mindig szakképzett népművelőt biztosítani. Az elméleti képzés három évig heti 4—5 órában zajlik, s olyan tárgyakat oktatnak a hallgatóknak — pl: művészet- történetet, esztétikát — amelyeket tanítói munkájuk során is hasznosíthatnak. A szakkollégiumokban résztvevők szert tesznek szervezési, vezetési ismeretekre is, s ezeK az ismeretek szintén előnyösek egy tanító számára is. Végső soron a népművelés-, könyvtárszakos képzéssel a közoktatás és a közművelődés mesterséges szétválasztásának felszámolását segítik elő. — km — Fotó: Cz. Április 26-a és május 3-a között a Hazafias Népfront megyei delegációja NDK-beli testvérmegyénkbe; Karl-Marx- Stadtba látogatott. A delegáció tagjai Csajbók Kálmán, a népfront megyei bizottságának titkára és annak alelnöke, K. Balog János voltak. — Milyen céllal utaztak testvérmegyénkbe és milyen tapasztalatokkal, élményekkel tértek haza, tettük fel a kérdést a küldöttség tagjainak, akik az alábbiakban foglalták össze az út gazdag tapasztalatait. Csaknem hatszáz esztendővel ezelőtt történt, hogy a Tolna megyei hatalmasságok túlkapásai ellen maga Mária királynő rendelt el vizsgálatot. 1383. május 12-én összegezte az általa kiküldött bizottság a vizsgálat eredményét, s azt írásba foglalva elküldte a királynőnek, aki a többi között a következőket olvashatta: „Tudja meg felséged, hogy a legnagyobb tisztelettel vettük levelét, amelyet a szerzetes férfiú Palizsnai János fia János testvér, vránai perjel úr érdekében bírósági idézések, vizsgálatok, eltiltások, valamint más ilyetén országunk szokásában gyökerező eljárások elvégzésére egy év leforgásának idejére kegyesen kiadott. Annak tartalma szerint emberetekkel Betlen Mátyással, akit okleveletek a többi más emberetekkel együtt felsorolt, tanúbizonyságul kiküld- tük a mi hiteles emberünket Dávidot, egyházunk papját, hogy az oklevélben foglalt vizsgálatnak tegyen eleget. Ok jelentették egyhangúan a vizsgálatról visszatérve, hogy az említett emberetek a mi tanúul hívott emberünk jelenlétében a mostani Pünkösd ünnepe előtti napon kimentek Tolna vármegyébe, ahol a megye mindenféle rendű és rangú, nemes és nem nemes embereitől — akiktől érdemes volt — kérdezősködve, a következő igazságot derítették ki: Kolus fia Jakab mester udvarnok ispánotok az iménti Húsvét utáni kedden ■fegyverrel hatalmaskodva a perjel úr Gerenyás nevű birtokrészére jött és önkényesen az egyik jobbágynak a lovát elvitte. Kelt az említett vizsgálat negyedik napján az Ur 1383- ik esztendejében.” 1586. május 12-én kelt panaszos levelet olvashatott Pálffy Miklós főkapitány. Többek között a tolnai bírák fordultak hozzá körmondatos levelükkel. A levél jól tükrözi azokat a bonyolult viszonyokat — benne a hűbéri függőségi viszonyokat —, amelyek a XVI. század második felének jellemzői voltak a török által megszállt területeken. Ezért — bár kissé hosszadalmas, s a mai fülnek kissé nehezen érthető — idézzük a levelet teljes terjedelemben. A levelet aláírták a tolnai, a körösi, a ceglédi, a váci és a marosi bírák. A levél címzése így hangzik: „A tekintetes és Nagyságos Urnák, Pálffy Miklósnak, vöröskői szabad úrnak, római császár ő felsége tanácsának, Pozsony és Komárom vármegyének főispánjának és komáromi főkapitánynak, nekünk kegyelmes urunknak ez a levél adassék.” A levél szövege a következő: „Köszönetünket és hűséges magunk ajánlását írjuk Nagyságodnak, mint Nagyságos Kegyelmes urunknak. Meghozzák mi nekünk a Nagyságod levelét Ernesztus herceg ő felsége parancsolatát levelével egyetemben, melybe parancsolja ő felsége, hogy a koppányi bég maradék sarcáért az hat Városbelieknek, kik koppányi bégért kezesek, mindenütt valahol vagy marhájuk vagy ő magukat találják, megtartóztassanak. Nagyságod mi az Nagyságod levelét megbecsülvén mindjárast azon Nagyságod levelével és Ernesztus herceg ő felsége parancsolatával a koppányi béghez mentünk, esedeztünk, könyörögtünk, hogy minket meg ne engedne nyomorítani, az ő maradék sarcáért, ő mi nekünk ilyen választ tőn, hogy mivel az parancsolaton nincsen király ő felsége pecsété, mert ő meg ismerné, ha az felsége pecsété rajta volna; viszonlag ismeg azt mondta, hogy az hatalmas császár én nekem azt mondta, hogy ő felsége meg engedte az én maradék sarcomat, ha pedig ő felsége meg nem engedte volna, király ő felsége pecsétes levele láttán az mivel tartozom, megfizetem. Továbbá onnan meg jővén mentünk vala az Nagyságos pasához, ő Nagysága igazító az kincstartóhoz, az kincstartónak is az Nagyságos Ernesztus herceg ő felsége parancsolat levelét meg mutatván, könyörgünk, hogy ő nagyságtok nem hagyná megnyomorodnunk miatta, az kincstartó azt mondta, hogy ne féljetek szegények míg engem láttok, mert annak mind egy pénzig meg kell lenni, im az hatalmas császár parancsára írok és parancsolatot hagyatok, hogy mindjárast ha minden marháját eladják is, erőltetem, hogy mind egy pénzig megfizessen, im oda fel is írok felőletek, hogy míg az hatalmas császártól az parancsolat ki nem jön, addig sehol senkit ezért ne háborgassanak, könyörgünk azért Nagyságodnak az hatalmas Istenért, mint kegyelmes urunknak, Nagyságod tekintse meg az Istent és az mi nagy nyomorúságunkat, Nagyságod tegyen minden kegyelmességet velünk, mert mi erre az kezességre kényszerítés képpen mentünk, mind azon által készek vagyunk fáradni az dologban, Nagyságod találja az fejedelmeket meg felőlünk kényszeríthetik az meg fizetésre. Isten éltesse Nagyságodat. Datum Buda 12 Mai iuxta vetus calendarium Anno do- mini 1586.” A levélre Ráckeve viaszpecsétje került. Talán soha nem ültettek annyi fát megyénkben, mint a múlt évszázadban. Azokat az eperfákat, amelyeket most az utak mellett kivágnak a biztonságosabb közlekedés érdekében, a múlt században ültették — a selyemhernyó-tenyésztés érdekében. Az eperfák levelei igazi csemegét jelentettek a selyemhernyóknak. Tenyésztésük figyelemre méltó jövedelmet jelentett a falvak lakóinak. 1841 májusában elfogadták a „Tolnai Szeder—Selyem egylet” alapszabályát, amely az egész megyére kiterjedően intézkedett a selyemhernyó-tenyésztés ügyében. A selyemhernyó-tenyésztés magával hozta, hogy Tolnán selyemgubó-feldolgozó, selyemgyár alakult, Szekszárdon pedig a közelmúltban lebontott „selyemgyár” fontos petevizsgáló és -elosztó létesült. A XX. század második felével ez az egykor virágzó iparág elsorvadt megyénkben. Csajbók Kálmán K. Balog János
