Tolna Megyei Népújság, 1978. május (28. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-10 / 108. szám

2 «ÉPÚJSÁG 1978. május 10. Róma Morót meggyilkolták Róma, Simó Endre, az MTI tudósítója jelenti: Aldo Morót meggyilkolták. A magukat „vörös brigádok­nak” nevező terroristák ezzel tettek pontot március 16-i akciójukra, amikor elrabol­ták a 61 éves keresztény- demokrata pártelnököt és le­mészárolták öt testőrét. Gyilkosai a mellkasára le­adott pisztolylövésekkel ol­tották ki túszuk életét, fel­tételezhetően valahol a ten­gerparton, hiszen Moro pan­tallójának hajtókájában ho­mokot találtak. A terroristák egy Renault—4 típusú gép­kocsi poggyásztartójában, kabátba és pokrócokba bur­kolva hagyták áldozatukat Róma belvárosában, egy szűk utcácskában, a Via Caetanin. A holttestet felismerték Mo­rénak a helyszínre siető leg­közvetlenebb munkatársai és Cossiga belügyminiszter, De Matteo főállamügyész, s a DC vezetői. Moro arca fá­radtságtól meggyötörtnek és kínzástól eltorzultnak tűnt azoknak, akik közelről lát­ták holttestét, arcát sűrű sza­káll borította. A DC' vezető­sége éppen a Moro-üggyel kapcsolatos belpolitikai hely­zetről tárgyalt, midőn érte­sült a gyilkosságról. A ke­reszténydemokrata párt szék­házára, csakúgy, mint a kom­munista és a többi demokra­tikus pártéra félárbocra eresztett fekete lobogót tűz­tek ki annak jeléül, hogy Olaszország haladó polgári erői és munkásmozgalma gyászolja a kiemelkedő ál­lamférfit. Giancarlo Pajetta, az Olasz Kommunista Párt titkárságának és vezetőségé­Miután az ogadeni háború befejeződött, az átmenetileg háttérbe szorult Eritrea is­mét az érdeklődés közép­pontjába került. Egyelőre még nem világos, hogy fegy­verek vagy diplomáciai tár­gyalások útján folyik-e to­vább a „vita” egyfelől az etióp központi kormány, másfelől az Eritrea elszaka­dásáért küzdő függetlenségi mozgalmak között. Ahmed Nasszer, az Eritreai Felszabadítási Front vezetője az Reuter angol hírügynök­ségnek adott nyilatkozatában kifejezte készségét a 17 éve tartó konfliktus békés rende­zésére. Kezdeményezése való­színűleg azzal a feltételezés­sel — és félelemmel — függ (Képtávírónkon érkezett) nek a tagja az OKP nevében lerótta kegyeletét Aldo Moro holtteste előtt és mélységes együttérzéséről biztosította a politikus feleségét, Eleonora asszonyt és gyermekeit. A vatikáni rádió adását megszakítva jelentette Moro halálhírét. Emlékeztette hall­gatóit arra, hogy a gyilkosok figyelmen kívül hagytak minden arra irányuló felhí­vást, hogy kíméljék meg tú­szuk életét. (Mint emlékeze­tes, VI. Pál pápa is felhívás­sal fordult a terroristákhoz.) össze, hogy a Szomáliái ag­resszió sikeres visszaverése után most az eritreai fronton vetik be az etióp fegyveres erőket. A katonai kormány­zat természetesen nem zár­kózik el a tárgyalásos ren­dezés elől, de több ízben vi­lágossá tette, hogy követke­zetesen ragaszkodik Etiópia nemzeti és területi egységé­nek megőrzéséhez, s határo­zottan ellenzi az eritreai tar­tomány elszakadását. Az előzményekhez és az igazsághoz hozzátartozik, hogy az 1974-ben hatalomra jutott etióp katonai vezetés késedelem nélkül állást fog­lalt az eritreai kérdés tár­gyalásos rendezése mellett. A szándék őszinteségét bizo­A három legnagyobb olasz szakszervezeti szövetség (CGIL, CISL, UIL) csúcs­szövetségi titkársága kedd délutáni rendkívüli ülésén kétórás általános sztrájkra szólította fel szerdára az olasz dolgozókat, kedd dél­utánra pedig 10 perces álta­lános munkabeszüntetést hirdetett. Milánóban, Torinó­ban, Triesztben és más olasz nagyvárosokban a munkások spontán tüntetéseket és nagygyűléseket tartottak til­takozásul a gyilkosság, a gyilkosok felforgató céljai és büntetlensége ellen. A római Szent János téren szerdán munkásnagygyűlésen bélyeg­zik meg a gyalázatos tettet. Az olasz kormány kedden késő délután rendkívüli ta­nácskozásra ült össze. A sze-*- nátus és a képviselőház párt­csoportjainak elnökei ugyan­csak rendkívüli tanácskozá­son beszélték meg a teendő­ket. Enrico Berlinguer, az Olasz Kommunista Párt fő­titkára Moro halálhíréről ér­tesülvén, tisztelettel és ke­gyelettel adózott a politikus emlékének. „Nagy demokra­tikus vezetőnek” nevezte Mo­rót és kijelentette, hogy sze­mélyében a köztársaság egyik legkiemelkedőbb egyé­niségét veszítették el. Moro egyike volt azon ál­lamférfiaknak, akik a legna­gyobb befolyást gyakorolták Olaszország legújabbkori tör­nyítja az 1976 tavaszán elő­terjesztett 9 pontos javaslat, amely regionális autonómiát ajánlott fel Eritreának. A szakadár mozgalmak azonban elutasították az ajánlatot. Elhatározásukat nem csekély részben befolyá­solta az az anyagi támogatás­sal párosuló politikai ösztön­zés, amelyet mindenekelőtt Szaúd-Arábiától és az arab olajsejkségektől kaptak. Az eritreai szakadárok na­cionalista rövidlátását bizo­nyítja, hogy máig sem ismer­ték fel annak a gyökeres változásnak a jelentőségét, amely 1974-ben kezdődött Etiópiában. Mengisztu Hailé Mariam, az etióp katonai kormányzó ténetére. Berlinguer kiemel­te Morénak azt a készségét, hogy figyelembe vegye a tár­sadalom mélyreható mozgá­sait, folyamatait. „Aldo Moro elindítója és szereplője volt a középbal időszakának, amelyet a kommunisták ér­tékeltek minden pozitív és negatív vonatkozásával együtt. Amikor ez a szakasz egyre jobban kimerült, Moro bizonyult annak a politikus­nak, aki a legjobban megér­tette, hogy szükséges előre lépni és találkozni a mun­kásmozgalommal, egészen odáig, hogy előmozdította egy olyan parlamenti több­ség kialakítását, amelyben a kommunisták is helyet kap­tak. Attól a személyiségtől veszünk ma végső búcsút, akinek emlékét nemcsak a demokratikus katolikusok őr­zik meg, hanem az egész olasz nép, benne mi kommu­nisták is, hiszen összetett műve fontos állomás azon az úton, amelyen a különböző politikai orientációjú dolgozó tömegek előrehaladtak az olasz állam megújítása felé” — mondotta Berlinguer. Az OKP kedd este kiált­ványban bélyegezte meg a gyilkosokat. Aldo Moro meg­gyilkolása bűnös kihívás az egység, a demokrácia és a köztársaság ellen. Meg kell erősíteni a népi mozgalom, a demokratikus erők egységét. A kommunisták szolidaritá­sukról biztosítják Moro csa­ládját és a kereszténydemok­rata pártot — áll a kiált­ványban. tanács elnöke így beszélt er­ről az ellentmondásról: „Szá­mos forradalmi felhívásunk­ban az a meggyőződés veze­tett bennünket, hogy a sza­kadárok a régi, feudális rend­szer ellen igaz ügyért fogtak fegyvert. Nemzeti progra­munkban szerepel az önren­delkezés, a regionális autonó­mia. A nép nemcsak elfo­gadta ezt az elvet, hanem hozzá is fogott a megvalósí­táshoz. Az eritreai szakadá­rok azonban nem fogadták el ezt a programot. Az a szándékuk, hogy kiárusítsák Eritreát a reakciós arab re- zsimeknek. Ezért minden etióp forradalmár kötelessé­ge, hogy megóvja az eritreai térség szenvedő népét a reak­ciós arab uralkodó osztályok elnyomásától.” Az eritreai felszabadítási mozgalmak függetlenségi harca 17 éve kezdődött — Hailé Szelasszié császár nép­elnyomó, reakciós, amerika- barát rendszere ellen. Az előzmény: Eritrea 51 évig olasz gyarmat volt, majd to­vábbi 11 évre Nagy-Britannia ellenőrzése alá került. Az ENSZ-közgyűlés 1950-ben csatolta Eritreát Etiópiához, kimondva, hogy teljes auto­nómiával rendelkezik egy kettős államszövetség kere­tében. 1962-ben azonban a császári Etiópia erőszakkal bekebelezte. Innen datálódik az eritreai felkelés kezdete. Ekkor még csak tizenhárom emberből, hat karabélyból állt a függetlenségi mozga­lom fegyveres ereje. Jelen­leg 20—30 ezerre becsülik a felkelők számát. Két nagyobb mozgalom ismert: az Eritreai Felszabadítási Front és az Eritreai Népi Felszabadítási Front. A 120 ezer négyzet­kilométernyi, kétmillió lako­sú Eritrea 80—90 százalékát ők ellenőrzik. A városok azonban továbbra is az etióp hadsereg kezén vannak, ösz- szehasonlításul érdemes idéz­ni, hogy Etiópia összterülete •1 237 000 négyzetkilométer, lakossága pedig kb. 30 millió. Az ENSZ-közgyűlést dön­tése meghozatalakor az. a földrajzi megfontolás vezette, hogy Etiópia Eritrea nélkül el lenne vágva a Vörös­tengertől. Az ország két vörös-tengeri kikötő, Assab és Massava, illetve Dzsibuti révén érintkezhet a külvilág­gal. Áz eritreai és az ogadeni háború mindenekelőtt a ki­kötőkhöz vezető vasútvona­lakat tette használhatatlan­ná. Ebben a kritikus hely­zetben légi hídon jutottak el Addisz-Abebába a nélkülöz­hetetlenül fontos katonai és polgári szállítmányok. A nemzeti egység tehát gazdasági szempontból is rendkívül fontos Etiópiának. De ennél sokkal lényegesebb a szocialista irányzatú for­radalmi átalakulás sorsa. Etiópia egyszerűen nem en­gedheti meg, hogy a saját területén jusson támaszpont­hoz az arab reakció, az ame­rikai imperializmus hűséges kiszolgálója. Különösen nem, ha figyelembe veszi, hogy a szomszédos Szudán és Szo­mália ugyancsak az afrikai haladás ellenségeihez csatla­kozott. Az eritreai felszabadítási mozgalmak vezetői előszere­tettel bizonygatják, hogy ha­ladó, sőt marxista elveket vallanak. A gyakorlat in­kább nacionalista-soviniszta eltévelyedést sejtet, súlyos­bítva azzal a körülménnyel, hogy legtekintélyesebb külső támogatóik — például Szaúd- Arábia — a legkevésbé sem sorolhatók a haladás védnö­kei közé. Nemzeti egység vagy el­szakadás? Történelmi kérdés ez, amelyre kívánatosabb a tárgyalóasztalnál válaszolni, mint a csatamezőn. S ez épp­úgy érdeke Eritreának, mint Etiópiának. BÖCZ SÁNDOR BUDAPEST Václav Moravec, a Cseh­szlovák Szocialista Köztársa­ság budapesti nagykövete Csehszlovákia felszabadításá­nak 33. évfordulója alkalmá­ból kedden fogadást adott a nagykövetségen. A fogadáson részt vett Bisz- ku Béla, az MSZMP Politi­kai Bizottságának tagja, Bor­bély Sándor, az MSZMP Központi Bizottságának tit­kára, Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnö­ke, Szekér Gyula, a Minisz­tertanács elnökhelyettese, Si­mon Pál nehézipari, Trethon Ferenc munkaügyi miniszter és Roska István külügymi­niszter-helyettes, valamint po­litikai, gazdasági, kulturális és társadalmi életünk sok más vezető személyisége. DAMASZKUSZ Hafez Asszad szíriai elnök kedden egy nagygyűlésen mondott beszédében elutasí­totta a megbékélést Egyip­tommal. Kijelentette, hogy Szadat jeruzsálemi látogatása által okozott károkat semmi sem hozhatja helyre. Szíria békét akar, de ellenez min­den engedményt, „mert az igazság a mi oldalunkon van”. „Szadat jeruzsálemi lá­togatása miatt repedések tá­madtak az arab egységen, és harcunk ezért került veszélyes szakaszba”. SZÖUL Több száz diák tüntetett kedden Szöulban Pák Csöng Hi elnök ellen. A szöuli Ewha Egyetemen ülősztrájkot folytató diákok követelték a dél-koreai diktátor lemondá­sát, a Pák Csöng Hit rendkí­vüli hatalommal felruházó alkotmány hatályon kívül helyezését, a sajtószabadság helyreállítását, a demokrati­kus jogok érvényesítését. 'Terra, IOÍTtíJ. SZAÚD-ARABIA —-• A magyar-iráni kapcsolatok Gordon Judit, az MTI főmunkatársa írja: Magyarország és Irán 1951 óta nagyköveti szinten tart egymással diplomáciai kapcsolatokat. Az Iráni Császárság alkotmányos monarchia. Államfője Mohammad Reza Pahlavi császár, aki 1941-ben került trónra, s 1967 októberében koronázták meg. Irán 1,64 millió négyzet- kilométer területű — a Kaspi-tenger és a Perzsa-öböl között elterülő— ország, s mintegy 32 millió lakosa van. Hivatalos pártja az Iráni Nemzeti Újjászületés Pártja. Gazdaságában állami kézben vannak a nehézipar kulcs- fontosságú ágazatai: az acélipar, a gépgyártás, a vegyipar és az olajipar. A magántőke fő tevékenységi területe a könnyű­ipar, a fogyasztási cikkeket előállító ipar, valamint az építő­ipar. Nagy figyelmet fordítanak a mezőgazdaság és az élelmi­szeripar fejlesztésére. A kormány mezőgazdasági szövetkeze­tek és társulások létrehozásával igyekszik a termelési és fej­lesztési feladatokat megoldani. Államközi kapcsolatainkban kiemelkedő esemény volt az iráni császári pár 1966-ban tett hivatalos látogatása hazánk­ban, majd 1968-ban az akkori iráni külügyminiszter, A. Za- hedi magyarországi hivatalos látogatása. Losonczi Pál, az El­nöki Tanács elnöke először 1969-ben járt Iránban, majd 1971- ben, amikor részt vett az iráni államalapítás 2500. évforduló­jának megünneplésén. Kétoldalú kapcsolatainkban jelentős állomás volt 1974-ben az akkori iráni miniszterelnök, Amir Abbas Hoveyda magyarországi látogatása. Ugyanebben az évben A. Riazinak, az iráni képviselőház elnökének vezetésé­vel járt hazánkban delegáció. A látogatást 1976-ban viszonoz­ta az Apró Antal vezette magyar parlamenti küldöttség. Púja Frigyes külügyminiszter szintén 1976-ban tett hivatalos láto­gatást Iránban. Bíró József külkereskedelmi miniszter 1968- ban és 1972-ben, Faluvégi Lajos pénzügyminiszter 1975-ben járt Iránban. 1971-ben az iráni tervhivatal elnöke, 1977-ben pedig a kormány kereskedelmi minisztere látogatott Buda­pestre. Kereskedelmi megállapodást első ízben 1955-ben írtunk alá, 1975-ben pedig hosszú lejáratú kereskedelmi és fizetési megállapodást kötöttünk. A fejlődő országokkal folytatott külkereskedelmünkben Irán a második legnagyobb partne­rünk. Miniszteri szintű gazdasági együttműködési vegyes bi­zottság működik 1969 óta. A gazdasági együttműködés témái­val foglalkozik az 1974-ben alakult mezőgazdasági és élelmi- szeripari albizottság is. Az ülésszakokra felváltva Budapesten, illetve Teheránban kerül sor. A kétoldalú gazdasági együttműködés keretében kivite­lünkben főként anyagok és félkész termékek, gépek és be­rendezések, fogyasztási cikkek és élelmiszerek szerepelnek. Behozatalunkban Irán az egyik fontos pamutbeszerzési for­rásunk. További importtermékeinket könnyűipari fogyasztási cikkek, főként lábbelik és ruházati cikkek teszik ki. Műszaki-tudományos együttműködési egyezményt 1972- ben írtak alá a két ország képviselői, kulturális egyezményt; pedig 1968-ban, s azt 1977-ben megújították. Eritrea Tárgyalások vagy Háború?

Next

/
Oldalképek
Tartalom