Tolna Megyei Népújság, 1978. május (28. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-28 / 124. szám

1978. május 28. KÉPÚJSÁG 9 Gyógyítás vagy megelőzés? Az Interkozmosz A köztudatban az állat- egészségügy helyzetéért az ál­latorvosok a felelősek, a helyzet azonban nem ilyen egyszerű. Amíg az állattartás külter­jes jellegű volt, a gazda el­sősorban megbetegedett álla­tának a meggyógyítását vár­ta az állatorvostól. Másrészt az állategészségügyi szolgálat­nak a fő feladata a különö­sen veszélyes fertőző betegsé­gek elleni védekezés meg­szervezése és a védekezés végrehajtása volt. A nagyüzemi állattartó te­lepek kialakítása után kez­detben nagyarányú megbete­gedések söpörtek végig az ál­lományokon, tömegesen hul­lottak el állatok, s a bajokért az állategészségügyi szolgá­latot tették felelőssé. Az ál­latorvosok azonban tehetetle­nül álltak a korábban isme­retlen gondokkal szemben, és hagyományos módszereik még a veszteségek mérséklé­sére sem voltak alkalmasak. A legfőbb baj ugyanis áz volt, hogy hiányoztak a meg­felelő istállók, nem állt ren­delkezésre a kellő takarmány, nem volt meg az alkalmas törzsállomány, sem az ilyen gazdálkodáshoz szükséges sok­féle ismeret. Az istállók zsú­foltak, zárt tartásra alkal­matlanok voltak. / fertőzés lehetőségét nö­velte, hogy a nagyüzemekbe sok helyről gyűjtötték össze az állatokat. Ezek gyakran kórokozókat hurcoltak be az állományokba. Később im­portált állatokkal kerültek a nagyüzemekbe korábban nem ismert kórokozók. A nagyüzemi állattartás ál­lategészségügyi gondjainak a leküzdéséhez tehát már nem elegendő az állatok hagyomá­nyos, egyedi gyógykezelése és a legveszélyesebb fertőző betegségek elleni hagyomá­nyos védekezés. Ehhez az ál­latok igényét az iparszerű tenyésztésben is kielégítő és a betegségeket megelőző új módszerek, az utóbbiak ki­dolgozásához pedig új tudo­mányos ismeretek szüksége­sek. Az állati termékek bizton­ságos nagyüzemi előállításá­hoz szükséges állategészség­ügyi helyzet megteremtése tehát nagyon bonyolult kol­lektív feladat. Ebből nagy és fontos részt vállal a megfe­lelően képzett szakállator­vos, s a mindinkább szakoso­dé állategészségügyi hálózat. Munkájuk azonban csak ak­kor lehet eredményes, ha a gazdaságok vezetői és dolgo­zói tevékenységüket a közös cél szolgálatába állítják. program A csehszlovák Tudományos Akadémia Geofizikai Intéze­tének munkatársa az Interkozmosz műholdakról érkező adatokat feldolgozó számítógép magnetofonegységét sza­bályozza. A legfejlettebb ipari országok között A Német Demokratikus Köztársaság, bár területre és lakosságra nézve nem tar­tozik a legnagyobbak közé, a világ tíz iparilag legfejlet­tebb országa között található. Az ipari bruttó termelés, amely 1949-ben 22 milliárd márka volt, 1976-ban már 266 milliárdra emelkedett. A nemzeti jövedelem ugyan­ezen idő alatt 22-ről 147 mil­liárdra halmozódott. Az ipari fejlettség mutatója, hogy amíg 1949-ben 100 000 márka nemzeti jövedelem elérésé­hez 30 dolgozó munkája volt szükséges, addig ma csupán öté. 17 év alatt benzinből csaknem háromszorosára, nyersacélból, cementből több mint kétszeresére nőtt a ter­melés. Az életszínvonal emelkedését jelző háztartási gépgyártás is megnőtt: pél­dául hűtőgépből 1960-ban 139 ezer, 1976-ban már 554 ezer készült. Hosszú évek tervszerű, szívós munkájával sikerült kiküszöbölni az ipar területi aránytalanságaiból adódott hátrányokat. Az új német államnak a második világ­háború után egyetlen kohó­ja maradt, négy kiöregedett kemencével. Az ország ketté­osztása miatt a legtöbb — valamennyire is épen ma­radt — üzem nyersanyag- forrás, szállítási lehetőség nélkül állt. Az egykor ipa­rilag elmaradott Cottbus megye ma az energia- és fű­tőanyagipar jelentős köz­pontja, ahol az elmúlt öt év alatt több mint 50 százalék­kal nőtt a termelés. Hasonló fejlődést mutatnak a többi megyék is: Halle a vegyipar fellegvára, Magdeburg a ne­hézgépgyártás, Karl-Marx- Stadt a textil, textilgépipar hazája, Erfurt az irodagép- gyártás központja. A fejlődés újabb jele, hogy az iparban nagy arányú koncentrációt hajtanak vég­re. Az utóbbi két évtizedben az ipari üzemek száma húsz­ezerről tízezerre csökkent. A kis- és középüzemek össze­vonásával olyan üzemóriá­sok keletkeztek, mint a 30 000 dolgozót foglalkoztató VEB Leuna Művek, a bitterfeldi vegyikombinát, a magdebur- gi Ernst Thälmann nehéz- gépgyártó kombinát — 13—18 ezres munkáslétszámmal. Az ipari üzemek állóalapja hoz­závetőleg 230 milliárd már­kára rúg. Az NDK megbecsült tag­ja a KGST-országok táborá­nak. Külkereskedelmi for­galmának kétharmadát szo­cialista országokkal bonyo­lítja le. Legjelentősebb part­nere a Szovjetunió. Hozzá és a többi szocialista országhoz félezer szerződés és meg­egyezés fűzi az NDK ipari üzemeit, kutatóintézeteit. Az NDK és a szocialista orszá­gok kölcsönös áruszállítási volumene, amely 1975-ben 49,2 milliárd márka értéket képviselt, 1980-ra várhatóan 93 milliárdra emelkedik. To­vább szélesedik a tudomá­nyos-műszaki együttműkö­dés: az erre vonatkozó fel­adatok mintegy 80 százalékát szovjet—NDK együttműkö­déssel oldják meg. Kilenc szocialista ország képviselői 1967-ben elfo­gadták az Interkozmosz- programot. Ez a nem­zetközi együttműködési megállapodás lehetőséget ad a kisebb országok tudósa­inak, hogy tudományos-tech­nikai felkészültségüknek megfelelő feladatokat vállal­hassanak a világűrben. Hazánk is kiveszi a részét ebben a tevékenységben. A kozmikus fizikában például a magyar szakemberek több érdekes kísérletet készítet­tek elő és hajtottak végre a kozmikus sugárzás úgyneve­zett kemény összetevőinek a kutatásában. Az első mun­kálatokat a Vertikál—1 és a Vertikál—2 geofizikai raké­tákkal végezték el. Az MTA Központi Fizikai Kutató Intézetének tudósai a Szov­jet Tudományos Aakadémia Vernadszkijról elnevezett Geokémiai és Analitikai In­tézetének munkatársaival, valamint a Csehszlovák Tu­dományos Akadémia Csil­lagászati Intézetének mun­katársaival közösen tanul­mányozták a mikrometeorit- részecskék térbeli sűrűségét és kémiai összetételét. A prágai A. S. Popov Te­lekommunikációs Kutató In­tézetben a szocialista orszá­gok közös űrkutatási prog­ramja keretében eddig 18 berendezést fejlesztettek ki és készítettek el, majd 10 műholdba szerelték be az intézet munkatársai. A mű­szereket a Nap röntgensu­gárzásának, az optikai szfé­ra sugárzásának és a mikro- meteoritok sebességének és energiájának mérésére hasz­nálták. Az intézetben tele- metrikus adók is készülnek, amelyek a Földre továbbít­ják az Interkozmosz műhol­dak tudományos adatait. 1975-ben Prágában szov­jet—magyar—csehszlovák egyezményt írtak alá egy „Anosz-ellipsz” nevű új mesterséges hold berendezé­seinek és programjának az előkészítéséről. Az Interkoz- mosz-családba tartozó mes­terséges hold főleg a Napból és a csillagokból származó kozmikus sugárzásokat vizs­gálja. A résztvevő országok szak­emberei nemrég Budapesten találkoztak, ahol értékelték az eddigi eredményeket és megbeszélték a jövő feladatait. ív... Tv... Tv... A szovjet tv és rádió 120 országának azonos szerveze­tével tart kapcsolatot, köz­tük 11 szocialista országgal. Tavaly a szocialista orszá­gokba 445 film 1600 kópiáját küldte el. Ugyanakkor a szovjet tévénézők 360 bol­gár, magyar, NDK-beli, len­gyel, csehszlovák és más szo­cialista országbeli filmmel ismerkedhettek meg. * Tv-adásokat Moszkva, a szövetségi köztársaságok fő­városai területi és autonóm központok sugároznak. A Szovjetunióban összesen 123 tv-stúdió van. * A moszkvai televízió na­ponta 7 csatornán ad prog­ramot. Minden programot színesben sugároznak. A Szovjetunióban 11 zóna­idő van. Három Orbita-prog- ramot hoztak létre. Ezek mindegyike három időzónát fog át, s tartalmában megfe­lel a központi tévé első programjának. * A tv-filmek készítésével az Ekrán művészeti alkotó egyesülés foglalkozik. Évente átlagosan 170—180 doku­mentum-, játék- és rajzfil­met forgat. Ezenkívül a tévé számára az ország szinte összes filmstúdiója dolgozik. Ezek évente 100—110, főként játékfilmet készítenek. A dokumentumfilmeket a tv-ben a mozikkal egyidő- ben sugározzák, a játékfil­meket a mozibemutatók után két-három évvel. * A Szovjetunióban teljes erővel folynak az előkészü­letek az 1980. évi olimpiára. Moszkvában hatalmas tv— rádió komplexum épül. Itt naponta 100 nemzetközi rá­dió- és 20 tv-híradó készül majd az olimpiai játékokról. Az olimpia sporteseményeit kétmilliárdan követhetik nyomon a világ minden ré­szén. (BUDAPRESS — APN) J. BARANOV Óriás tojás Zavarbaejtően nagy ez a tojás! — gondolná a képen lát­ható kis kubai zöld kolibri, ha nem mint múzeumi tárgy csalogatná a látogatókat. A szakemberek szerint nyolc li­ter folyadék, vagy pedig 148 tyúktojás is elférne benne, a kolibritojások számáról viszont nem tesznek említést. Ez az óriás tojás hajdanán egy, ma már kihalt struccféle „tulajdona” volt, ma viszont a hallei Martin Luther King Egyetem állattani részlege birtokolja. Húszezer másik, igencsak eltérő nagyságú tojás társaságában ott tekinthe­tik meg az érdeklődők. ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■ A radebeuli indiánok A törzsfőnök mellén ke- resztbetett kézzel, mély meg­hajlással üdvözöl. — Hau! Üdvözlégy kedves fehér vendég! Béke kísérjen mindig utadon! A körülöttünk álldogáló férfiúk hasonlóképpen kö­szöntik a jövevényt. Indián­módra, indián népviseletben, pedig nem valahol a Sziklás Hegyek környékén vagyunk, hanem Radebeulban, a Drez­dával az idők folyamán egy­beépült ipari városban. Mint­egy 40 lakosa között — a legutóbbi népszámlálás ada­tai szerint — senki nem val­lotta magát indiánnemzeti­ségűnek. Hát akkor miként kerül ide „Sárga Mennydörgés” — ahogy a „dakoták” törzsfő­nöküket szólítják? Igaz,' hogy németül, mégpedig jel-r legzetes szász kiejtéssel ejtik' a nevét. A „Sárga Menny-1 dörgés” megkínál egy béke-1 pipával. — Tévedés azt hinni, hogy a békepipát csak viszályko­dás, harc után szívták el az indiánok volt ellenségeikkel — magyarázza csodálkozá­somra. — A békepipa min­denkinek kijárt, aki jószán­dékkal, dett hozzájuk. Az indiánok a világon a legbékésebb népek közé tartoztak és tartoznak. Nem ők a felelősek azért, hogy történelmük tele van véres harcokkal. Azok kény­szerítették rájuk, akik rátör­tek földjükre, otthonaikra. Amikor mi itt, sokezer kilo­méterre az indiánok hazájá­tól az ő szokásaikat ápoljuk, az ő békevágyukat hirdetjük. A „Sárga Mennydörgés” személyi igazolványa Claus Pfitzner névre szól. Foglal­kozása daruvezető. Hobbija, illetőleg társadalmi munká­ja: a radebeuli „Népek Ba­rátsága” kultúrház „dakota népi csoportjának” vezetője. A csoport több, mint húsz esztendeje alakult: 30 tagja saját maga készítette gyö­nyörű színekben pompázó és az eredeti népviseletnek mindenben megfelelő ruháit. A csoport tagjai — szorgalmas gyakorlás eredményeként — nagy jártasságra tettek szert a különböző, az indiánokra jellemző készségekben a lasszó-, balta- és késdobás­ban, a gyufanélküli tűzgyúj­tásban. Alkalmas helyet kap­tak rá, hogy maguk készí­tette fakunyhóikat és sátrai­kat felépíthessék. Eredeti indián táncaikkal szívesen látott vendégek a legkülön­bözőbb rendezvényeken. Né- hányan közülük még dakota­nyelven a törzsi imádságot is megtanulták: szoros levele­zési kapcsolatban állnak tengerentúli testvéreikkel, akiket természetesen szintén nem került el a technika fej­lődése, a dallamok már évek óta magnetofon-kazettákon érkeznek Szászországba az indiánok földjéről. A „kiváló népművész” címmel is kitün­tetett csoport csak 18 évnél idősebbeket („Az indiánosdi nem gyerekjáték”) vesz fel tagjai közé, akiknek két esz­tendei próbaidőt kell teljesí- teniök, mielőtt teljes jogú radebeuli dakoták lehetnek. A „Sárga Mennydörgésen” kívül még húsz NDK-beli in­dián törzsfőnököt ismert Paul Siebert, az ugyancsak Radebeulban lévő indián­múzeum vezetője. Az NDK- ban összesen 21 indián­csoport működik. A múzeum az idén köszönti fennállásá­nak 50. évfordulóját: 1928- ban alapította Patty Frank, egy sokat látott és tapasztalt artista a magángyűjtemé­nyéből. Valódi, tudományos alapon vezetett múzeummá 1962-ben vált, amikor a drez­dai néprajzi múzeum irá­nyítása alá került. Az évi mintegy negyedmillió láto­gató az indiánok életének valóságos tükrével és törté­netével ismerkedhet meg: a romantikus, kalandos torzí­tások eltűntek a kiállítószo­bákból. A legutóbbi eszten­dőkben, az Egyesült Álla­mokból érkező hírek nyo­mán megnövekedett az ér­deklődés — az indiánok bá­tor harcát fennmaradásukért, emberi jogaik védelmében, nagy rokonszenvvel kisérik, a Német Demokratikus Köz­társaságban. A múzeum — egy gömb­fából épült, ugyancsok in­dián stílusú egyemeletes épület — annak a villának a kertjében található, amely­ben May Károly író életé­nek utolsó 16 esztendejét töltötte és amelyet „Old Shatterhand”-ról, világszer­te ismertté vált hőséről ne­vezett el. A múzeum egy melléképületben, a „Medve­zsír Kunyhóban” működik. Magyar turista, ha Drezda környékén jársz — kár len­ne elmulasztanod megkeres­ni. P. I. baratsaggal közele­\z állategészségügyi feltételeket kielégítő szarvasmarha­telep

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom