Tolna Megyei Népújság, 1978. május (28. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-27 / 123. szám
1978. május 27. Képújság 3 Szezon előtt a konzervipar FéAtermékek hordábon, Kezdeményező szellemben „összeérik” idén a zöldborsó: úgy alakult az időjárás, hogy a szakaszosan vetett zöldborsófajtákat majdnem azonos időben lehet szedni. Június elején indul a kampány a konzervgyárakban, majd ismét egy nagyobb csúcsidőszak következik a paradicsommal, s tart télen is a pulp, a féltermék feldolgozásával. A tartósítóipar szakemberei szerint a feldolgozás technikai felszereltsége két lépéssel követi a nyersanyag- termelést, a konzervgyárak csak igen nagy erőfeszítéssel tudják időben feldolgozni azt a többletterméket, ami a zöldségprogram következtében ma jelentkezik. A borsó például a szedéstől a feldolgozásig csupán négy órát „bír ki”. A berendezések elavultak, az amortizáció értékénél is kevesebb jut fejlesztésre. FESZÜLTSÉGEK Tavaly a feldolgozható alapanyagok összetételében jelentős változás következett be: a zöldségnövények közül arányaiban jelentősen megnőtt a fűszerpaprika, a prita- min paprika, az uborka és a paradicsom mennyisége, kevés volt a zöldborsó és a zöldpaprika. A gyümölcsfélék közül 66 százalék volt az alma aránya, erőteljesen csökkent viszont a bel- és külföldön egyaránt keresett meggy, cseresznye, szamóca, sárga- és őszibarack mennyisége: sárgabarackból a tervezettnek csupán 79,4 százalékát vásárolták fel tavaly. Az egész évben feldolgozott zöldség- és gyümölcsféléknek több mint hatvan százalékát két hónap alatt — augusztusban és szeptemberben — vették át és dolgozták fel. Természetesen ez nem ment zökkenők nélkül: a dolgozók sokat túlóráztak, szombaton és vasárnap is dolgoztak. Ami a mennyiséget illeti, a mezőgazdaság és az ipar egyaránt teljesítette a tervekben megfogalmazott előirányzatokat. Nem lehet ugyanezt elmondani a nyersanyagok és a késztermékek minőségéről. A legtöbb gondot, a legtöbb feszültséget a minőség okozza. A kertészeti üzemek sok esetben válogatás, osztályozás nélkül adták át a nyersanyagot. Egy kirívó példa: a bélés külföldön egyaránt keresett 3—6 centiméter méretű uborka a felvásárolt 50 800 tonnának csupán egy százaléMestermunkának is lehetne nevezni a szennyvízderítő átemelőzsaluzatát, amelyet fából készít a húskombinát építkezésén a TÁÉV mélyépítő részlegének Pollack Mihály szocialista brigádja. A belső gyűrű átmérője 10 ka volt. Gyakran előfordult az is, hogy az átadott anyag szemetes volt, ezt leggyakrabban a zöldbabnál tapasztalták. Pedig... Jó minőségíí kon- zervet csak jó minőségű alapanyagból lehet készíteni. Rendkívül örvendetes, hogy tavaly sok fűszerpaprika és alma termett. Fűszerpaprikából 100 000 tonnát dolgozott fel az ipar, — nem éppen a legjobb feltételek mellett. Csupán a termelők, és a két feldolgozó vállalat jó együttműködésének köszönhető, hogy az V. ötéves terv végére előirányzott mennyiségű paprika egy része nem ment tönkre. Az elmúlt évben egymillió tonnánál több alma termett; a magas termésátlag miatt meglehetősen gyenge minőségben. A feldolgozó ka- paci.ás napi 600 tonna, ezzel szemben 800 tonnát is meghaladó mennyiséget vettek át a konzervgyárak. Sok helyütt még áprilisban is adott munkát az alma. KOOPERÄCIÖ, EXPORT Minden vonatkozásban tovább javultak a gyárak- és az üzemek kapcsolatai. A bázisgazdaságok száma egy év alatt országosan 300: összesen 47 300 hektáron termeltek zöldségféléket. Erőteljesen növekedett a kooperáció: zöldségfélékből 243 000, gyümölcsfélékből pedig 11000 tonnát az üzemek „előfeldolgoztak”. Sok új betakarítógép és géprendszer állt munkába. Korszerűsödött és hatékonyabbá vált a növényvédelem, .tovább javult a munkamegosztásra alapozott integrációs kapcsolat. Az ipar mintegy 185 millió forinttal járult hozzá a kertészeti üzemek termeléséhez. A többlettermés miatt a dolgozók nemcsak túlóráztak és szabadnapokon dolgoztak, de a mindenkori helyzetnek megfelelő termelési átcsoportosításokat kellett végrehajtani, azért, hogy a romlékony nyersanyag mielőbb üvegekbe, dobozokba kerüljön. Igen sok termék került hordókba, tankokba, előfőző üvegekbe: ez az egyedüli lehetséges útja a jelenleginél még nagyobb munkacsúcsok levezetésének. Számos intézkedést tettek a technológia — elsősorban a hőkezelés — korszerűsítésére. Tavaly 33-féle új termék — főzelék, gyümölcs, hús- és ételkonzerv — gyártását méter, a külsőé 11,6 méter. Ez a két heveder tartja majd össze a hatalmas betongyűrűt, amely 80 centiméter széles és tíz méter magas lesz. A zsaluhoz az ácsok mintegy 9 köbméter deszkát használnak fel. tankban kezdték meg. Az összes export 68 százaléka európai államokba, 17 százaléka a Közel-Keletre, 3,4 százaléka pedig Észak-Amerikába került. TENNIVALÓK — IDÉN Kedvező feltételek között kezdték a konzervgyárak az idei évet: a kész és félkész termékek mennyisége mintegy 47 000 tonnával haladta meg a múlt év első félévének induló készletét. Mint minden esztendő, az idei is a nyersanyag biztosításával vette kezdetét. A kertészeti termékek szerződését már múlt év szeptemberében megkezdték. A termelési kedv növekedését jelzi, hogy zöldségből a terv szerinti 753 000 tonnával szemben 860 451 tonnára kötöttek szerződést. Külön örvendetes, hogy a zöldborsó, a fűszerpaprika és a paradicsom mennyisége már idén túlhaladja az V. ötéves terv végére előirányzott szintet. Nem ilyen biztató a helyzet a gyümölcsféléknél. Változatlanul nagyon kedvezőtlen a gyümölcsnyersanyag szerkezete: sok az alma, kevés a bogyós és a csonthéjas. A konzervipar mindenesetre megtette mindazokat az intézkedéseket, amelyek stabilizálják a termelési kedvet, tovább javítják a termelési kapcsolatokat, biztonságosabbá teszik a nyersanyagellátást. Mindenekelőtt tovább növelik a bázisgazdaságok számát. Segítik a háztáji gazdaságokat: a tapasztalat szerint itt biztonságosabban terem meg a munkaigényes áru, s a minőség is ritkán kifogásolható. Az ipar, — hogy legyen elegendő nyersanyag — a nagyüzemeken kívül minden forgalmazási csatornát felkutat, és kihasznál. Idén az országos irányelveknek megfelelően az árban nem várható változás. A legfőbb célkitűzés: a minőség javítása. Ez csak úgy lehetséges, hogy ha az ipar és az üzemek szigorúan betartják a szabványokat. Minthogy a szabványok állami előírások, betartásuk mindenkinek kötelező. Felülvizsgálták a géppel végzett feldolgozásnál az üzemeknek térített költségeket, és ezeket az energiaárak változása miatt korrrigálták. Idén 200 millió forint lesz az áron felüli juttatások összege Komoly gond: a göngyölegellátás. Az üzemek gyakran elMire elszivatják a talajvizet az átemelő szivattyú helyéről — ahova a zsaluzatot készítik —, addigra elkészül az óriás zsaluzat is, hogy közé kerülhessen 10 méter mélységben a hatalmas betongyűrű. A Paksi Konzervgyárban egy év alatt tizennyolcmillió fémdobozt töltenek meg zöldborsóval térnek az egyeztetett napi ütemezéstől, de az is előfordul, hogy a ládákban nem zöldséget, gyümölcsöt tárolnak. ÉS A KAPACITÁS? A konzervipar kapacitása idén várhatóan javul, de még mindig nem lesz kielégítő. A kapacitás fejlesztése nem követi a termelésnövekedést. Javulás elsősorban a paradicsomnál várható. Az uborka és az étkezési paprika szezonjában 230 új aluminium tartályt kapnak az üzemek. Néhány feszültséggócra azonban számítani lehet. Mindenekelőtt: a konzervipar is létszámgondokkal küszködik. A főszezonban diákokat foglalkoztatnak, és segítségül hívják a honvédséget. Kevés az üveg és a hordó. Az ország egyetlen hordógyára képtelen a konzervipar igényeit kielégíteni, az üveg főleg a harmadik negyedévben hiánycikk. Az évek óta állandósult vasúti kocsihiány is sokszor megoldhatatlan feladatok elé állítja a gyárakat. Ami a konzervgyárakat illeti, a lehetőségekhez mérten igyekeznek felkészülten fogadni a nyersanyagokat. Az 1978-as esztendőt csak akkor zárhatják eredményesen, ha az ipar, és a termelőüzemek jól együttműködnek, legalább olyan jól, mint ahogy azt az elmúlt években tették. A rétek, legelők fűtermelésének nyilvántartása Több intézkedés segíti elő a rét- és legelőgazdálkodás fejlesztését, a rendelkezések nyomán az üzemek többet adnak a korábban éveken át elhanyagolt területekre, viszont a gazdaságok házi nyilvántartása és a termelés elszámolása még mindig felületes, és nem is egységes. Miután a gazdaságok többsége kellő nyilvántartást nem vezet a legeltetés adatait sem tartják számon, nem ismerik a költség- és jövedelemviszonyokat sem. ami akadályozza a tervszerű rétlegelő .gazdálkodást. A MÉM most felhívta a mezőgazda- sági nagyüzemek figyelmét arra, hogy a rét-legelőterületek fűtermését a számviteli előírásoknak megfelelően tartsák nyilván, és ugyanakkor felkérték a Pénzügyminisztérium bevételi főigazgatóságát, hogy a pénzügyi revízió keretében fokozottan ellenőrizzék a rétek, legelők megfelelő nyilvántartását, és a hozamok összesítését. A számviteli előírások megsértését a jövőben az eddiginél szigorúbban szankcionálják. Lássuk a példát. Nagyipari vállalat új üzem építésébe kezdett. Mint minden beruházásnál, ennél is sok vita előzte meg a döntést, hiszen nem babra ment a játék. A tervezett költség annyi, mintha az ország minden egyes lakója ezer forinttal járulna hozzá. Országnak, iparágnak, gyári kollektívának egyaránt öröm az üzem építése: növeli a gyártmányok versenyképességét, erősíti iparunkat. A beruházás működő gyárban, ahol közben folyik a termelés, persze nemcsak öröm, temérdek gond is. El kell szenvedni az új születésével járó ezer nehézséget, és le kell küzdeni azokat az érveket is, amelyek azt bizonyítják: miért nem lehet a kitűzött határidőre, a megadott költségen elkészíteni. Mondják, hogy ennél az építkezésnél is egyes vezetők lezárt borítékban őrzik ellenvéleményüket. Majdan bizonyságul szolgáljon — ők előre tudták, ők előre megmondták, nem lehet a beruházást az előírt határidőre és költségszinten megvalósítani. S közben titkon várják, hogy igazolja őket az „élet”. Nos, az építési határidő ténylegesen rövidnek látszik, ha azt vesszük figyelembe, hogy ilyen beruházást ennyi idő alatt és pénzből még nem produkáltak az országban. De a határon kívül — például a Szovjetunióban — már igen. Az érvek-tények a párt- szervezetet is válaszút elé állították: a döntés vagy a módosítást kérők mellé álljon? Az adott körülmények ismeretében az utóbbiak érvei tűntek erősebbeknek. Mégsem őket támogatta a pártszervezet. És nem egyszerűen azért, mert fegyelmezett lelkek, tisztelik a kormányzati elhatározásokat, és felelősnek is érzik magukat azok megvalósításáért. Hanem, mert az adottságokat, lehetőségeket kiinduló pontnak, ténynek, és nem korlátnak tartották. S tulajdonképpen ez az a szemléletmód, amit. a termelési szerkezet korszerűsítése, a gyártás és gyártmányfejlesztés és egyáltalán gazdaságpolitikai céljaink igényelnek. Természetesen minden gazdasági elhatározás, döntés csak akkor lehet reális, ha messzemenően figyelembe veszi az adottságokat, a lehetőségeket. A pártszervezeteknek sok a teendőjük e vonatkozásban is, hogy mindenütt érvényesüljön ez a felfogás. Nem egyszer találkozhatnak ugyanis olyan igénynyel. sőt döntéssel is, amely illúziókra épül. amelyek szépen megfogalmazódnak, de azután papíron is maradnak, mert nincs realitásuk. A LEHETŐSÉGEK KIHASZNÁLÁSA Nagy politikai érzékenység kell azonban annak eldöntéséhez, mi a vágyálom, s mi az, ami csak annak érzetét kelti. Az ésszerűbb gondolkodásra, a jövedelmezőbb gyártásra. az új eljárások bevezetésére lett kezdeményezések sorsa nagyban függ ettől a képességtől. Itt van a példának vett nagyberuházás egy kis „epizódja”. Az építéshez nélkülözhetetlen szükség volt egy bizonyos berendezésre. A beruházó igényét mindenki elismerte — de senki sem vállalta a kért időre és pénzért. Elfogadhatatlan az összeg, úgyszintén a határidő. Felvetődött, beletörődjenek a2 időveszteségbe, a tehetetlenségbe? Többek szerint igen. Azt tartották: ez van, objektív helyzet, minden értelmes embernek és szervnek meg kell hajolnia a tények előtt. Voltak azonban olyanok is, akik megkockáztatták: nézzük a lehetőségeket a gyártási hagyomány túlzott tisztelete, a különböző szervek és személyek érdekeltsége helyett — a közös érdek szerint. A vitában a gazdasági vezetés és a pártszervezet egymásra talált. S a józannak, reálisnak vélt szemléletről kiderült: az adott helyzetből indul ugyan ki, de ott is marad. Elégedjünk meg hát vele? Aligha ideális ez a magatartás. Hiszen köztudomásúan a pártszervezetnek olyan társadalmi környezet kialakítására kell törekednie, amely ösztönző, elősegíti vagy végső soron kikényszeríti a lezárt utcából való továbbhaladást is. A pártszervezet alapállása tette lehetővé, hogy a gazdasági vezetés „tiló alá tegye a fejét”, és találjon megoldást. Ezúttal az történt, hogy azt a szükséges berendezést, melynek gyártására külön intézmény, vállalat hivatott — legalábbis alapító leveleVsBe- rint — az építtető válralat karbantartó részlege készítette el. KÖZŐS AKARATTAL Az ilyen eljárás persze nagyon is ismert, sőt nem is lehet eleget hangsúlyozni, hogy a „csináld magad” szemlélet a mai ipari struktúrában az esetek nagy számában konzervatív, mert erőt, energiát von el a fő tevékenységtől. Sok üzemi pártszervezetnek kell még szembe szállni olyan magatartással — amelyre nem is egy vezető hajlik még —. hogy inkább legyártatják a hiányzó alkatrészeket, mint megrendelnék, kooperációba kiadnák, utána járnának. Esetünkben azonban az „otthoni” gyártás volt az egyetlen megoldás, s egyben természetesen nagy kockázat- vállalás is. Olyannyira, hogy akadt vezető, aki nem vállalta a felelősséget, beadta a felmondását. A dolog vége: a karbantartók annyi hónap alatt készítették el a berendezést, mint ahány évre a gyártásra hivatott vállalatnak szüksége lett volna és összehasonlíthatatlanul olcsóbban. A tanulságok túl sok irányúak. Egyről, a döntés orientált, gyakorlatias szemléletéről azonban szólni kell. A „kvalifikált kontárok” — már ahogy a profilgazda nézi a más vállalat szakembereit — csak azért tudták gyártási tapasztalat, gyakorlat nélkül kiválóan elkészíteni a terméket, mert az egész vállalat összefogott. Azok is, akik konkrétan készítették a „külön” munkát, de azok is. akik folyamatosan termeltek. Tulajdonképpen az ő gondos munkájuk, figyelmük, magatartásuk segítette elő, hogy ne legyen baj. esetleg szerencsétlenség a karbantartás elmaradása miatt. A példa önmagában — mint említettük — nem feltétlenül ismétlésre ajánlott, de ami mögötte van, a bátor kezdeményezés, a kockázat- és felelősségvállalás, s nem utolsósorban a közös összefogás, az igen. A pártszervezetnek éppen ezért mindenkor és mindenütt azok mellé kell állnia, akik felelősen, önállóan és gyors határozottsággal a mind jobb és gazdaságosabb megoldásokért fáradoznak. Minden kezdeményezés rangját a megvalósulás, a megoldás adja. Éppen ezért nem lehet kétséges, hogy a pártszervezeteknek azokat a műszaki, gazdasági vezetőket, munkásokat kell támogatniuk, akik nem a nagy hangok, a felelőtlen ötletgyártás, hanem a tettek hívei, akik nem „kivárnak”, hanem a tervek, a célok megvalósításáért küzdenek. BALOGH MÁRIA dvm Fotó: Bj. Húskombinát-építkezés Mestermunka (MTI) Volkmann János, Pintér Ferenc és Xisler János készíti a zsaluzatot. Fotó: Gk
