Tolna Megyei Népújság, 1978. május (28. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-27 / 123. szám

XXVIII. évfolyam, 123. szám ARA: 0,80 Ft 1978. május 27., szombat Mai számunkból SZEZON ELŐTT A KONZERVIPAR (3. old.) KEZDEMÉNYEZŐ SZELLEMBEN (3. old.) OLVASÓSZOLGÁLAT MESTERMUNKA (3. old.) Kiktől várható el ? A NAPILAP gondos átböngészése közben egy első olvasásra nem különösebben figyelemre méltó hírecskén akadt meg a tekintetem. A hír ennyi volt: „... a gyer­mekek munkára neveléséről tárgyalt az úttörőszövet­ség ...” Helyes, — mormoltam magamban, — nem lehet elég korán kezdeni a nevelést, különösen ha munkáról van szó. És miért ne lenne ez feladata és gondja az út­törőszövetségnek ? Már lapoztam volna tovább, ha fel nem ködük ben­nem a kaján ötlet, mi lenne, ha olyasféle hírt olvasnék a lapokban, miszerint ......a felnőttek munkára neveléséről t árgyalt a már utat törtek szövetsége...”? Ha a több mint egymillió és kétszázezer úttörő helyett és mellett a több mint ötmillió munkára képes felnőttet nevelné munkára egy szövetség, de legalábbis e milliók közül azt a nem kevés számút, aki szívesen elmenne a munka te­metésére, ha vinnék, s nem mennie kellene. Aztán fűzvén tovább a gondolatot a hír kapcsán: az úttörők milyen büszkék iskolájukra, hangsúlyozzák mely iskola neveltjei ők. Ugyan a felnőtt munkás, a munkál­kodó munkás, a munkára nevelt dolgozója valamely üzemnek, büszke-e, hogy éppen annak az üzemnek a dolgozója? Aligha vitás, hogy Csepelen lenni munkás­nak, vagy a Lenin Kohászati Művekben, avagy a Ganz­ban, rangot és tekintélyt is jelenthet. Jól csengő nevű, nagy múltú, hagyományokkal gazdagon rendelkező, job­bára a munkasikereiről és a termékek minőségéről hí­res nagy gyárak munkavállalójának lenni, gondolom, presztízs is lehet. De vajon valóban presztízst jelent-e mindenütt és általában? Vajon valóban büszkélkedve mondja-e a bervai vagy a siroki munkás, a visontai külfejtés bá­nyásza, hogy ő ott dolgozik, ahol? Akitől kérdem, mun­kásból lett középvezető az egyik Heves megyei üzemben, tűnődik egy pillanatra, úgy válaszol: Hogy is mondjam... én még ezen így nem is gon­dolkodtam ... Az biztos, vagyunk jó néhányan, akik sok éve dolgozunk itt, el sem tudnánk képzelni az éle­tünket a gyár nélkül. De, hogy büszke? ... Igen, azt hi­szem, hogy büszke vagyok. Én is, meg a jó melósok... meg mindenki, akit megbecsülnek ... Igen, szívesen mondom, hogy hol dolgozom... A szövetkezeti ipart képviselő ismerősöm, vállat ránt: — Mi a nyavalyát büszkélkedjek? Pénz van, az a lényeg. Mondjam, hogy melyik kátéeszben vagyok? Jobb, ha nem tudják, minek szidják azt is, meg miatta engem is... A pénz, az a lényeg. Ha pénzem van, büsz­ke vagyok, ha nincs, akkor pironkodom. .. így van ez, kérem... — HÁT EZ MEG honnan jutott az eszedbe? — kér­di vissza a szövetkezeti elnök... Mondom a hírt, amit olvastam, azt is, hogyan töprengtem végig a gondolat­sort, amíg hozzá is eljutottam a kérdéssel: büszkék-e a tagok, mert ebben a szövetkezetben dolgoznak, s hogy egyáltalán szövetkezetben dolgoznak? — Ha tizenöt éve kérded, akkor talán még azt is le- I tagadják, hogy szövetkezeti tagok, mert nem is a szö­vetkezetét szégyellték, hanem azt, hogy beléptek ... Ma? Megkérdezem az emberem, hova valósi... Há­rom községből lett egy szövetkezet, így hát nyilván a falu nevére kérdek ... Erre magától értetődően válaszol­ja, hogy hová... És a szövetkezet nevét mondja, nem a falujáét... — Valamikor annyi vicc és annyi gúny járta, amennyi irigység most a szövetkezeti parasztság miatt... Még ha nem is jó fokmérő, de sokat mutat ám ez az irigység... Sokat... Én különben büszke vagyok bi­zony, hogy szövetkezetben dolgozom, és ennek vagyok az elnöke ... A srác húszéves, és hülyének néz, amikor rákér­dezek. — Hogy micsoda? Büszke? Mire? Gyengén muzsi­kál a csapat, lehet, hogy ki is esünk... Ja, a munka­helyemre? Nem is tudom... De miért kellene büszké­nek lennem? Miért? Valóban: miért? És kikhek? Kiktől várható el, hogy büszkék legye­nek az üzemre, ahol dolgoznak, s milyennek kell len­nie annak az üzemnek, amelyre büszke lehet a becsü­letes munkása? AZ ÍRÓASZTAL SARKÁRÓL újra előkotrom az újságot, elolvasom immáron még egyszer a hír befejező sorait is: „... a gyermek munkára nevelésére teremt to­vábbi alkalmat... a kezdeményezett 12 napos köz­hasznú munkavégzés fokozatos bevezetése az általános és középiskolákban...” És máris az újabb kérdés: ha olyanok között végzik ezek a gyermekek a munkára neveltetés közhasznú munkáját, akikben semmi büsz­keség munkahelyük és munkás mivoltuk iránt, nem lesz-e jogos majd velük kapcsolatban is feltenni a ka- jáp-profán kérdést egykoron: „Nem kellene megszer­vezni a felnőttek munkára nevelését is?” GYURKÓ GÉZA Az Elnöki Tanács Könyvsétány ülése Az Elnöki Tanács pénteken ülést tartott. Meghallgatta és jóváhagyólag tudomásul vette Losonczi Pálnak, az Elnöki Tanács elnökének beszámoló­ját Mohammad Reza Pahlavi- val, Irán sahjával folytatott tárgyalásairól. Az Elnöki Tanács megálla­pította, hogy a magyar—iráni kapcsolatok a két ország né­peinek javára a kölcsönös előnyök alapján kedvezően fejlődnek és további lehető­ségek vannak az együttműkö­dés sokoldalú szélesítésére. Az Elnöki Tanács egyetértését fejezte ki, hogy a korábbi egyezményeink kedvező fel­tételeket teremtettek a kap­csolatok dinamikusabb kiszé­lesítéséhez. Aláhúzta továbbá annak szükségességét, hogy a ma­gyar—iráni gazdasági kapcso­latok fejlesztése érdekében a két ország hatóságai és intéz­ményei kölcsönösen erősítsék gazdasági együttműködésüket, folytassák tárgyalásaikat, ha­tározzák meg a további együttműködés konkrét felté­teleit. Az Elnöki Tanács bírákat mentett fel és választott meg, majd folyamatban lévő ügyekben határozott. (MTI) Tanácselnöki értekezlet a Parlamentben Az ünnepi könyvhét nyitónapjának reggelén, Szekszárdon, a könyvsétány sátraiban is megkezdődött az árusítás. A könyv idei ünnepén 139-féIe könyvújdonság között válo­gathatnak az olvasni vágyók. A könyvekből a szekszárdi készletek háromnegyed millió forintra rúgnak. — Czakó — Üzletkötések vásárzárás után Papp Lajos államtitkár­nak, a Minisztertanács Taná­csi Hivatala elnökének veze­tésével pénteken a Parla­mentben értekezletet tartot­tak a fővárosi, a megyei és a megyei városi tanácselnö­kök. Az értekezleten részt vett és felszólalt Aczél György, az MSZMP Politi­kai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhe­lyettese, és ott volt Korni- desz Mihály, a Központi Bi­zottság osztályvezetője. A tanácselnököket Pozsgay Imre kulturális miniszter tá­jékoztatta a kulturális politi­ka időszerű kérdéseiről, majd elmondta, hogy a tanácsok és a minisztérium közötti jó együttműködés jegyében folytatják a kulturális élet decentralizálását, amelyben természetesen a felelősség is közös. A. Kulturális Miniszté­rium az Oktatási Miniszté­riummal együtt a kormány elé terjeszti a közművelődési szakemberek képzésére vo­natkozó javaslatokat. A Kulturális Minisztérium a tárgyi feltételek megterem­tésének első lépéseként köz- művelődési továbbképző in­tézményt hoz létre. Ezután Gosztonyi János oktatási államtitkár az ok­tatáspolitika időszerű kérdé­seiről elmondta, hogy idén szeptembertől az általános is­kolákban új alapdokumentu­mot vezetnek be. A jelenleg érvényes „tanterv” és utasí­tás” helyébe az „általános iskolai nevelés és oktatás terve” lép, amely egységbe foglalja a nevelés és az ok­tatás alapelveit, a tanórán és* az iskolán kívüli nevelés ter­vét, s tartalmazza az osztály- főnöki órák tematikáját is. A következő tanévtől az általános iskolák felső tago­zatán is tervezik a 11 napos — szabad szombatos — taní­tási rend bevezetését. Mezőgazdasági repülőgépek, HÉV-szerelvények importjá­ra, vendéglátóipari berende­zések és villamos kapcsolók exportjára kötött szerződése­ket a NIKEX és a TRANS- ELEKTRO Külkereskedelmi Vállalat a tavaszi BNV-n részt vett külföldi partnerei­vel. A lengyel Pezetel vállalat­tól ebben az évben és jövőre két térképészeti és hét mező- gazdasági repülőgépet vásáro­lunk. Az elővárosi tömegköz­lekedés javítására tíz HÉV- gyorsvasútszerelvényt rendel­tünk meg jövő évi szállításra az NDK-beli Maschinen­export vállalattól. A NIKEX egy jugoszláv cégtől félmillió dollárért ipari szerelvényeket vásárolt. Ugyancsak a NIKEX és a lengyel Kolmex módosította korábban aláírt, 1980-ig szóló keretszerződését. A TRANSELEKTRO négy­millió rubelért adott el len­gyel partnerének, a VBKM- ben készülő kisfeszültségű kapcsolókból, egy bolgár vál­lalatnak pedig háromnegyed millió rubel értékben szállít rövidesen vendéglátóipari nagykonyhai berendezéseket. A tavaszi vásárral egyidő- ben a szovjet Raznoexport háztartási gépkiállítást szer­vezett. A KONSUMEX az ott kiállított néhány újdonságból vásárolt egyebek között hat­ezer félautomata és automata mosógépet, kilencezer porszí­vót, kétezer nagy, illetve kis teljesítményű hűtőszek­rényt idei és jövő évi szállí­tásra. (MTI) KGST-záróiilés A szekszárdi Gemenc szál­ló vadásztermében pénteken este a jegyzőkönyv ünnepé­lyes aláírásával befejeződött a KGST baromfitenyésztési ta­nácsának 12. ülése. A négy napig tartó tapasztalatcserén kiértékelték a nemzetközi kí­sérleti állomásokon eddig folytatott baromfiteljesít- mény-összehasonlító vizsgá­latok eredményeit, s annak alapján díjakat állapítottak meg. A Bábolnai Mezőgazda- sági Kombinát Tetra SL tojó­hibridjét első, Tetra B hús­fajta (broyler) baromfiját má­sodik; a Halászati Kutató In­tézet szarvasi gazdaságának kacsáját első díjjal tüntették ki. A tanács első díját kapta a csehszlovák Slovgal hibrid broyler és egy szovjet te­nyésztésű pulyka is. A tanács elhatározta, hogy a további­akban baromfifajonként ko­ordinációs bizottságokban folytatja munkáját. A hét or­szág — hazánkon kívül Bul­gária, Csehszlovákia, Kuba, Lengyelország, az NDK és a Szovjetunió — küldöttei jól sikerült szakmai kirándulást is tettek, csütörtökön a Ka­posvári Mezőgazdasági Főis­kola baromfitel jesítmény- vizsgáló állomását, pénteken a Pécsi Baromfifeldolgozó Vállalatot tekintették meg. BBS»^€EMnllyB K»1i4LM(^^iÉ3K>^kwí §§ (összeállításunk a negyedik oldalon.) Fotó: Sz. L. Kutak, víz nélkül...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom