Tolna Megyei Népújság, 1978. május (28. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-24 / 120. szám

1978. május 24. Nemcsak szakembereknek Látnivalóban gazdag a tavaszi BNV Szocialista brigádok a Hőgyészi Állami Gazdaságban Igazi vásár volt még né­hány éve; forgott a köszörű, fel-le kerepelt a fúró, sikol- tott a vídiakés, röpült a vas­reszelék az olajos ruhás mun­kás keze alól. A gépzaj, mint piaci kikiáltó, maga köré csalta az embereket. Sok sör, bambi és pecsenye fogyott, a rádió üzeneteket közvetített: „Itt vagyunk a vásárban, saj­náljuk, hogy nem lehettek velünk.” „Kérem, várjon pár percet, mindkét tárgyalónk foglalt” — mondja egy jól szabott öl­tönyt viselő fiatalember, s hellyel kínálja a másológép után érdeklődőt. Zaj egyet­len pavilonból hallatszik: halkan, tompán pufognak a sűrített levegővel működő automata gépek, középen, a műfűvön kerek asztalok mel­lett kényelmes, párnázott székre ül aki elfáradt, s ká­véval, teával kínálják. Ez már nem a régi értelemben vett vásár. Világpiac inkább, ahol a holnap, holnapután gépei, eszközei láthatók: fi­nomak, tiszták, kisméretűek, műszerek inkább, mint csap­ágyakkal, tengelyekkel, fo­gaskerekekkel működő gépek. Ipari tévében követik a mű­veleteket, x, y, z, kocka, kör, szám jelzi a munka folya­matát. Fél kézzel felbillenthető ve­zetőfülke, a motorhoz köny- nyen hozzáfér a gépkocsi- vezető. Óriás daru, vízkivételi mű, csövek, klimatikus be­rendezések, ezerféle pasztell­színű kerámia, márvány. A szakember szűkebb területé­nek legkorszerűbb eszköze most nemcsak egy, hanem 5-, 10- és 20-féle. És számítógé­pek. Videoton ember-gép kapcsolatot megvalósító in­telligens display-terminál rendszer. Mindenben kiiga­zodni, elmerülni képtelenség. De azért hadd mondjam a régi vásárosok szavával, csak már jóval tompább hangon: ezt látni kell. * A beruházási javak szak­vásárán, műszaki vásáron a magyar vállalatokkal, inté­zetekkel és szövetkezetekkel együtt 28 ország és Nyugat- Berlin kiállítói mutatják be kínálatukat a legkorszerűbb termékekből. Az összes kiál­lítók száma meghaladja az 1800-at. A magyar export­cikkek kiállításán csaknem hétszáz vállalat, szövetkezet és különböző intézmény anya­gi és szellemi terméke vesz részt. A szakvásáron és kiállítá­son az árucsoportokat a kö­vetkező csoportosításban mu­tatják be: rhűszeripar; hír­adástechnika, irodagép és számítástechnika; villamos- energia-termelés és villamos­gépgyártás; fémmegmunká­lás, kohászat; építőipar, klí­matechnika, vízgépek; jármű­ipar; könnyűipari alapanyag- és gépgyártás; vegyipar, bá­nyászat. Szinte lehetetlen lenne fel­sorolni a vásár minden látni­valóját, amelyek nemcsak a szakembereknek jelentenek élményt. A műszeripari áru­csoportban rangos helyet fog­lal el a mérőműszerek gyára, bemutatott termékeinek Tol­na megyei vonatkozása is van, hiszen bemutatnak egy olyan termékféleséget is, amelyet a jövőben a szek­szárdi gyáregységben fognak készíteni. A Dombóvári Unió Szövetkezet önálló kiállító­ként szerepel hétvégi fahá­zaival. Négy típust mutat be, a „Dombóvár”, a „Kapos”, a DO 30—11. és a DO—12 tí­pust. Rokonszenves a dom­bóváriak kiállításában, hogy a házakhoz mindjárt irány­árakat is közölnek, tehát bár­ki tájékozódhat — minden hivatalos tárgyalás nélkül is —, mennyiért vásárolhat dombóvári hétvégi házat. A vásár még tart, a tár­gyalások folynak, így össze­gezésre nincs mód, a siker azonban máris nyilvánvaló. Ezt igazolja mind a kiállítók, mind a kiállított termékféle­ségek nagy száma, de a siker mutatója a nagy látogatott­ság is. Feltűnően sok az új­donság, s ez,a vásár is annak bizonysága, hogy ma már csak világszínvonalú termé­kekkel lehet versenyképes egy üzem. Szépült, fejlődött a vásár- központ is. Némi átalakítás­sal, amit az elmúlt évben vé­geztek, tágasabb, arányaiban egységesebb, impozánsabb lett a vásárterület. Nem a műszaki vásár szer­ves része ugyan, de hasonló rendezvény elképzelhetetlen a fogyasztási javak bősége nélkül. Talán még egy évben sem sikerült ilyen árubőséget biztosítani, valamint azt, hogy a nagy fogyasztóközön­ség ellenére az élelmiszerek­hez, italokhoz könnyen, gyor­san hozzá lehet jutni. Ki­emelkedően szép és bőséges a ZÖLDÉRT árusítópavilonja. A dunakömlődi halászcsárda is jelen van a vásáron és lá­togatásunkkor is nagy for­galmat bonyolított le. Ha az üzletkötések száma is olyan magas lesz, mint a rendezés színvonala, elége­dettek lehetünk az idei ta­vaszi BNV-vel. dvm 1. gy­Fotó: B. J. Együttes ülést tartott a múlt héten a Hőgyészi Álla­mi Gazdaság pártvezetősége és szakszervezeti bizottsága. Mindegyik testület külön-kü- lön tűzte napirendre a szo­cialista versenymozgalom elemzését-értékelését, ám cél­szerűnek látszott — megszün­tetendő a felesleges párhuza­mosság — együttesen megvi­tatni az azonos témát. Az első napirendi pont elő­adója a gazdaság termelési igazgatóhelyettese, Jergler János volt, ő a szocialista versenymozgalom termelést segítő hatásáról számolt be. A másodiké Riedel Gyula, a szakszervezeti bizottság kul­turális felelőse, ő azt kap­ta feladatul, hogy arról szá­moljon be, milyen hatása van a szocialista brigádok kultu­rális vállalásainak, azok tel­jesítésének a brigádok életé­re. Az első napirend megál­lapításait adatok sora bizo­nyította. Hetvenhétben — hetvenöthöz viszonyítva — másfélszer annyi húst ter­melt a gazdaság, kétszer any- nyi tejet, kétszer annyi bú­zát, több mint kétszer annyi nyereséget ért el. És ebben oroszlánrésze volt a gazdaság harminc szocialista brigádjá­nak. Csupán a csepeliek kez­deményezésére indult * ver­senyben a forintban kimu­tatható eredmény több mint kilencmillió forintot tett ki. Meg is jegyezte az egyik fel­szólaló: így, együtt látszik csak, milyen hatalmas len­dítőerő a verseny. Mert ha pusztán a mi másfél száz­ezer forintunkat nézzük, nem tűnik olyan nagynak. Hagyományai — két évti­zedes hagyományai — vannak a szocialista versenynek a gazdaságban és pontosan másfél évtizede indultak az első kollektívák versenybe a szocialista brigád címért. És hogy milyen eredménnyel? Kitüntetések sora bizonyítja — a forintmilliókon kívül (vagy éppen azért). A kong­resszusi versenyben a Csapa- jev brigád kapott kongresz- szusi oklevelet, a felszabadu­lás 30. évfordulója tiszteleté­re indult versenyben, a Kos­suth Lajos szocialista brigád nyerte el a „Szakma Kiváló Brigádja” címet, a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom tiszteletére kezdeményezett „Kövessük elődeink szép példáját, akik 1920-ban tég­lajegyeknek megvásárlásával segítettek felépíteni a MÁV- kórházat. Ez a vasút hősko­rából ránkmaradt örökség — amelyet az eltelt fél évszá­zad igen megviselt, és a fel­építményéből adódóan az or­vostudomány fejlődésével sem tudott lépést tartani —, most teljes átépítésre szorul. Ezzel egyirejűleg új épület­részek is épülnek.” versenyben a Mátai Antal szocialista brigád kapta ju­talmul a Központi Bizottság jubileumi oklevelét. A verseny azért is ered­ményes szinte kezdettől fog­va, mert nemcsak a párt- szervezet, a szakszervezet, hanem a gazdasági vezetés is látja a benne lévő óriási le­hetőségeket, tartalékokat. Itt nem „vaktában” vállalnak a brigádok, hanem időben tá­jékoztatást kapnak arról, mik a legfontosabb termelési feladatok, hol van szükség arra, hogy „megnyomják a gombot”. Ez az értékelés is rendszeres, az eredmények erkölcsi és anyagi elismerése sem marad el. Ám korántsem az önelé­gültség jellemezte a tanács­kozást. „Nem eshetünk hur­rá-hangulatba” — hangzott az egyik felszólalás, van még itt is, ott is tartalék, amit fel kell tárni... „Elsőnek lenni nehezebb, mert a jó eredmé­nyek további fokozásához nagyobb erőfeszítés kell, ám az elsőség kötelez is...” „A tartalékokat, a lehető­ségeket a hétköznapok során látja meg az ember. Tavaly a mi szarvasmarha-telepün­kön ezer literrel emelkedett a fejési átlag, ám — ha ezer literrel nem is, de lehet még fokozni” — mondta az egyik szb-titkár. „Szükségesnek tartom, hogy minden veze­tő, ha a területen jár, be­szélgessen a brigáddal” — hangsúlyozta a másik. „Ahol szocialista brigádok vannak, ott valahogy közelebb van­nak a vezetéshez az embe­rek” — állapította meg a ki tudja hányadik felszólaló. Néhányan konkréten vetették fel, hogy itt és itt beszélget­nek az emberek arról, hogy jó lenne szocialista brigád­ban dolgozni, de nincsenek meg a feltételek. Sokan csak két-három osztályt végeztek — de a legközelebbi falu hét­nyolc kilométer, hogyan old­hatnák meg a tanulást? Eb­ben találjon ki valamit a ve­zetés. „Vannak még szűz te­rületek, most már ezekre kell figyelmet fordítani." Vitatkoztak arról, hogy hány tagú legyen a brigád. Általában ellene volt min­denki a „mammut-brigádok- nak". Inkább egy nyolctagú brigád ragadjon magával A fenti idézet a dombóvári vontatási főnökség „Lendü­let” szocialista brigádjának felhívásából vettük, amely­ben a 27. vasutasnap tartal­masabb, szebb megünneplé­sét tűzték ki célul. A kollek­tíva levele, eljutott a Magyar Államvasutak összes dolgo­zójához, szocialista brigá­dokhoz. A felhívással egyidőben el­határozták, hogy személyen­ként 50 forinttal hozzájárul­példamutatásával negyven brigádon kívülit, semmint egy ötventagú brigádban legyen öt részeges”. Negatívumként hangzott el több felszólaló részéről, hogy csaknem mindenütt baj van a „körletrenddel”. Előfordul, hogy akkora a csalán, hogy­ha beletéved a tehén, ki sem látszik belőle. Hogy ez ne így legyen, az a „szocialista mó­don dolgozni”-ra, de az „él- ni”-re is tartozik. Igényeseb­bekké kell nevelnünk az em­bereket e téren is, művelő­dés terén is. A második napirend elő­adójának már nehezebb dol­ga volt, hiszen az itt elért eredmények nem mérhetők tonnában, forintban. Ám va­lamiképpen mégis mérhetők, bár maguk a termelési ered­mények sem születhettek vol­na meg, ha az emberek mű­veltsége nem gyarapodik. De az a tény, — amiről nemcsak az előadó, hanem több fel­szólaló is beszélt — hogy pár éve még úgy kellett agitálni, egyenként összeszedni az em­bereket egy-egy színházláto­gatásra, országjáró kirándu­lásra, ma már ezt követelik a brigádok, természetes töme­ges igénnyé vált. Legyenek „testre szabottak” a vállalások. Akit a színház érdekel, az azt vállalja (a gazdaság ingyen szállítja a brigádokat színházlátogatás­ra, a jegy árának ötven szá­zalékát fizeti), akit irodalmi est, az oda menjen. Szép eredményeket érnek el a gaz­daság szocialista brigádjai a különféle bri'gádvetélkedő- kön. Most azonban már meg­fogalmazódott az az elképze­lés is, hogy „nem helyes, ha évről évre mindig ugyan­azokból áll össze a vetélke­dő csapat. Az lenne az igazi, ha mindig másokat küldhet- nénk”. A Hőgyészi Állami Gazda­ság sok sikert „könyvelhet el” évek óta a legjobbak között „jegyzik”. Nem jutott volna el idáig, ha a vezetés — a gazdasági és mozgalmi veze­tés — kezdettől fogva nem fordít nagy gondot és figyel­met a szocialista verseny­mozgalomra. A minapi ta­nácskozás is azt szolgálta, hogy tovább fejlődjék a szo­cialista verseny. J. J. nak a MÁV-kórház átépíté­séhez és erre ösztönzik a töb­bi vasutast is. „A tervezéstől a kivitele­zésig mindent vasutas dol­gozó társaink végeznek. Az építkezés 1976-ban kezdő­dött és várhatóan az első üteme 1982-ben fejeződik be.” A felhívás és a várható tár­sadalmi összefogás után is­mét az ország egyik legmo­dernebb kórháza lesz a vas­utasoké. Az MMG pavilonjában láttuk ezt a hegesztő- és vágó­pisztoly-kollekciót. Használata 40 százalékos energia­megtakarítást eredményez. Szekszárdon fogják gyártani. Vasutasnapi felhívás Tarolás a Kopasz-hegyen Senkinek nem kell a volt Angyal-szurdik irányából meglehetősen meredek kapasz­kodón felkaptatnia a szekszárdi Kopasz­hegyre. A pusztítás szinte a város minden pontjáról látható és úgy virít a hegy felső részén, mint egy friss seb. Mi mégis fel­mentünk, két elkeseredett erdész társasá­gában. Közelről a látvány még elkeserí­tőbb. Legalább negyedhektárnyi harmad­éves, szépen fejlődő fenyőcsemetét borít el a víztározó készítésénél kitermelt és (való­színűleg az egyszerűség kedvéért) a domb­oldalon lehányt talaj. Nem kell eróziótani szakembernek lenni ahhoz, hogy megjó­soljuk, minden eső után nagyobb lesz a pusztítás. Az iszap csúszik, természetesen lefelé csúszik és útja során további mik- roteraszokat és csemetéket borít majd el. Hogy a pusztítás ne csak egy irányból jöj­jön, a lejtő alsó szakaszán egy ismeretlen ügyeskezű gazt égetett és a gazzal égett a fenyőcsemeték egyik-másika is. A „talaj­munka" a Tolna megyei Viz- és Csatorna­mű Vállalatnak „köszönhető”. A kár nem­csak a csemeték értéke miatt nagy, hanem mert a mikroteraszok létesítése különösen nehéz volt, a súlyos gépeket drótkötélen engedték le, hogy dolgozni tudjanak. Nyúl Bertalan erdőmérnök, erdészetvezető és Jankó Sándor kerületvezető erdész még­sem elsősorban ezért háborog, hiszen a bí­róság előbb-utóbb majd igazságot tesz. Az emberi munka erkölcsi értéke, a fiatal cse­metéket nevelgető, dédelgető jószándék\ ugyanis éppúgy bajosan mérhető forint­ban, mint a tájban keletkezett immár visszavonhatatlan pusztítás. A Kopasz­hegyi tarolással sikerült bebizonyítani, hogy nemcsak a város belterületén pusztít- gatunk virágágyat, fákat:- — kicsinyben, hanem megfelelő munkaszervezéssel képe­sek vagyunk ezt nagyban is megtenni. Egy egész város szeme láttára. ORDAS IVÁN A Dombóvári Unió Ipari Szövetkezet DO—12 típusú fa­háza

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom