Tolna Megyei Népújság, 1978. május (28. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-18 / 115. szám
2 ^POJSÄG 1978. május 18. Megnyílt a Bill If Óvári Miklós felszólalása a Görög KP kongresszusán Szerdán két plenáris üléssel, több mint 30 hozzászólással, a központi bizottság beszámolójának megvitatásával folytatta kongresszusát a Görög Kommunista Párt. A tanácskozást üdvözölték a testvérpártok és külföldi küldöttségek. Az MSZMP Központi Bizottsága részéről Óvári Miklós, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára szólalt fel a kongresszuson. — Küldöttségünk nagyra értékeli, hogy részt vehet a görög testvérpárt több mint három évtized óta első legális kongresszusán. Tisztelettel és megbecsüléssel adózunk a görög kommunistáknak, akik a fasizmus súlyos megpróbáltatásokkal járó évtizedei során hazájukban vagy kényszerű száműzetésben vívták harcukat a görög nép szabadságáért, demokratikus jogainak helyreállításáért. Áldozatos harcuk, amelyet az ország haladó erőivel vállvetve folytattak, történelmi jelentőségű eredményhez, a fasiszta junta összeomlásához vezetett. — Pártjainkat a marxizmus—leninizmus, a proletár internacionalizmus eszméi, a szocializmus közös céljai kötik össze. Az önök számára és a mi számunkra is a leg■ fontosabb, hogy népeink szabadon, emberhez méltóan, békében és jólétben éljenek. — A magyar és görög kommunistákat egyesítő proletár internacionalizmus már eddig is kiállta az idő próbáját. A fasizmus nehéz évei alatt sok görög számára vált a szocialista Magyarország második hazává. Munkájukkal megbecsülést, tiszteletet keltettek népünkben a görög kommunisták, a görög nép iránt. Óvári Miklós átadta, az MSZMP Központi Bizottságának ajándékát, a felszabadulásunkat jelképező szobrot. Csütörtökön befejeződik az általános vita a KB beszámolójáról. Pénteken a párt programjának tervezetéről és szervezeti szabályzatának módosításáról tanácskoznak a küldöttek. (Folytatás az 1. oldalról). vező alapot biztosít a nyugati országokkal folytatott kereskedelmünkhöz is. Az elkövetkező években tovább nő a fejlett nyugati országokkal folytatott gazdasági együttműködésünk szerepe. A gazdasági élet minden területén készek vagyunk a korlátozás nélküli, a diszkriminatív intézkedésektől mentes kereskedelemre ezen országokkal. Mind az állami,' mind a vállalati kapcsolatokban az együttműködés tartós, mindkét fél részére kedvező alapjának megteremtésére törekszünk. Erőnkhöz mérten részt veszünk a fejlődő országok gazdaságfejlesztő terveinek támogatásában. Forgalmunk bővítése érdekében fokozni kívánjuk ezen országokból a félkész termékek, az alkatrészek, az ipari fogyasztási cikkek vásárlását, elősegítve ezzel a hazai szelektív fejlesztési politika megvalósítását. Kívánok minden hazai és külföldi kiállítónak eredményes tárgyalásokat, hasznos üzletkötéseket, vendégeinknek kellemes budapesti tartózkodást. Az 1978. évi Budapesti Nemzetközi Vásárt megnyitom. A vendégek ezután körsétára indultak. A kiállítási csarnokban az ágazatok, szakmák, vállalatok vezetői tájékoztatták őket a kiállított termékekről, szellemi alkotásokról, azok értékesítésének lehetőségeiről. Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság pavilonjában Sebestyén János, az OMFB elnökhelyettese elmondta: a műszaki fejlesztés újdonságai jól segítik az ipari üzemek gyártmányfejlesztését. Az Oktatási Minisztérium pavilonjában Polinszkv Károly miniszter arról tájékoztatott, hogy az egyetemek, főiskolák tudományos-műszaki eredményeit a gyakorlat most már a korábbinál gyorsabban hasznosítja. Az Amerikai Egyesült Államok pavilonjában az áruterítés rendszerét szemlélteti a kiállítási anyag, egyebek között ruházati cikkek gyártását, raktározását és forgalmazását. A kohászat kiállítási részlegében Gácsi Miklós államtitkár a külföldön is újdonságnak számító magyar technikai sikerekre hívta fel a figyelmet. A svájci kiállítók három szerszámgépet mutatnak be, ezek szintén nagy pontossággal működnek, vezérlésük automatikus. A BNV legnagyobb csarnokának, az A-pavilonnak nagy részét a műszeripar és a híradástechnika foglalja el. Csupán a magyar vállalatok 1790- féle terméket mutatnak be. Sok újdonságot sorakoztatnak itt fel a szocialista országok külkereskedelmi vállalatai és kiállították termékeiket számos nyugati ország világhírű cégei. A pavilon szovjet kiállításán a vendégeket a Szovjetunió budapesti kereskedelmi képviselője és a kiállítás igazgatója kalauzolta. A román kiállításon hat vállalat állította ki ipari újdonságait, az NDK bemutatóján két újdonságra is felhívták a figyelmet: az egybeépített automatikus számlázó- és írógéphez a gyártó vállalat kész programokat is szállít. Másik újdonságuk egy 5—10 kilométeres körzetben használható adó-vevő készülék, ezek kísérleti példányait a MÁV és néhány mezőgazdasági üzem már nálunk is eredményesen használja. A csehszlovák kiállításon — a részt vevő 16 vállalat közül — egyedül a Kovo több mint száz, szakosítási szerződés keretében gyártott mérőműszert és számítástechnikai részegységet állított ki. Az NSZK standjánál elmondták: a kiállító 200 vállalat többsége eredményes kooperációt létesített a magyar vállalatokkal. A lengyel kiállításon az orvosi műszerekkel, halászati célokat szolgáló vízszondával ismerkedtek. Ezután Ausztria 13 műszergyárának újdonságait kísérték figyelemmel, majd a bolgár kiállításon megnézték a magyar vállalatoknak ajánlott komplett fúrógépcsaládot és a hazánkban sem ismeretlen író- és -számológépek legújabb típusait. A francia Comef külkereskedelmi vállalat standjánál — ahol különféle analizátorok láthatók — beszámoltak arról, hogy a vásáron 70 más francia cég is bemutatja kínálatát. Az ICE, az olasz külkereskedelmi intézet standján arról tájékoztatták a vendégeket, hogy a vásár minden szektorában megtalálhatók az olasz cégek termékei. Nagy-Britannia pavilonbeli standján három cég mutat be számítástechnikai, adatelőkészítő és -feldolgozó berendezéseket. Japán információs standjánál „házi televízióműsor” tájékoztatja a nézőket a japán ipar különféle termékeiről. Brazília a Cotap cég révén először vesz részt a tavaszi BNV-n, a svéd Datasaab cég a banki, pénzügyi munkát könnyítő számító- és adatfeldolgozó gép bemutatóján utaltak a Videotonnal való eddigi sikeres együttműködésre. Ugyancsak az A-pavilonban megismerkedtek a Budapesti Híradástechnikai Gyár új termékeivel. A Videoton standjánál a saját fejlesztésű adatrögzítő és ellenőrző berendezéseket, a MOM kiállítási helyén a tőkés kooperációban sorozatban készülő geodéziai műszereket, lézerberendezéseket és vízanalizáló környezetvédelmi készülékeket tekintették meg. A Medicor kiállításain a BNV-nagydíjas programozott hematológiai automatára, továbbá a panel műtőre hívták fel a figyelmet, amelyből az elsőt az idén a tapolcai kórház szülészetén állítják fel. A körséta résztvevői ezután megnézték az A-pavi- lon előtti vitrinsort, ahol 12 hazai vállalat ismerteti a KGST-integrációban elért eredményeit. A vásár leglátványosabb, szabadtéri szektorában a járműipar gazdag nemzetközi kínálata között láthatók 25 hazai vállalat termékei, szállítóeszközei. A D-pavilonban az erősáramú berendezések kiállításán megtekintették a száz éve alakult Ganz Villamossági Művek nagy díjas villamos alállomását. A jugoszláv kiállítókhoz is ellátogattak a körséta résztvevői, majd a magyar építőipar pavilonjában folytatták útjukat. A B-pavilonban, a vegyipari gépek kiállításán egyebek között megnézték az argentin festékcsomagoló gépet. A magyar Chemimas újdonsága az a gépsor, amely alumíniumtubusokat készít, percenként nyolcvanat. A körséta a spanyol kiállítóknál ért véget, ahol az élelmiszeriparban felhasználható jégelőállító berendezést tekintették meg a látogatók. * A BNV délután 2 órakor a nagyközönség előtt is megnyitotta kapuit. (MTI) 2. AWACS és az új súlypontok Az AWACS a nyugati világ egyik legköltségesebb fegyverrendszere. Nem olyan régen a Frankfurter Allgemeine Zeitungnak még így kellett kezdenie az olvasóit e témáról „felvilágosító” cikkét: „Az AWACS — ez nem egy indián törzs neve”. Azóta az amerikai illetékesek mindent megtettek, hogy e sötét tudatlanságot eloszlassák, s megnyerjék a nyugateurópai közvéleményt tervüknek. E terv lényege: aNATO- országok 27 Boeing E—3a típusú, rádiólokációs berendezéssel felszerelt gépet vásárolnának, amelyek nem nemzeti, hanem közös tulajdonba kerülnének. (Ezek a gépek a nemzetközi utasforgalomban Boeing—707 néven ismert .típus változatai.) A gépek egy része állandóan a levegőben lenne, s nagy magasságban repülve „bepillantana” a szocialista országok határai mögé, felderítő adatokat gyűjtene, amelyek — úgymond — lehetetlenné tennének egy „meglepetésszerű támadást” Nyugat-Európa ellen. Az agresszív amerikai kampány tükrözi a tét nagyságát: a gépek darabonként mintegy 100 millió dollárba kerülnek — drágábbak tehát, mint a félelmetesen sokba kerülő francia Concorde. Ha a NATO-országok megveszik a gépeket, a Boeing és több száz amerikai alvállalkozó profitja biztosítva lenne, amellett a széria növelése olcsóbbá tenné a termelést, amiből a Pentagon is hasznot húzna későbbi vásárlásai idején. A kampány részeként néhány hónappal ezelőtt meghívták a nyugatnémet Stern riporterét egy ilyen gép fedélzetére. A Boeing-gép az Egyesült Államok területe felett repült, valahol a seattle-i Boeing-repülőtér és Oklahoma City között. Számítógépeibe a színjáték előre kidolgozott forgatókönyvének megfelelően előzőleg szépen rendre mindent beletápláltak, ami a képernyőn megjelent: a békés polgári légiforgalmat és a mélyrepülésben támadó szovjet vadászbombázókat. Más kérdés, hogy a riporter ennek ellenére is kétkedő maradt, mint ezt riportjának címe is tükrözte: „Drága tányérok”. Az AWACS-ügylet sorsa egyébként egy sor határidő lejárta után végképp még most sem dőlt el, de perspektívái sem teljesen világosak: az NSZK-ban „a Leo-ügylet” keserű szájízt okozott, Anglia pedig önállósította magát, és Nimród néven saját riasztó- rendszert épített ki. Ráadásul az amerikai kongresszus egyelőre még nem mondott igent egy másik tervezett ügyletre: arra, hogy Iránnak adjanak el öt ilyen repülőgépet. Az elmúlt években ment végbe az olajárak nagymértékű emelkedése, és a felhalmozódott petrodollármilliárdok a Perzsa-öböl övezetét tették a legnagyobb távlatú piaccá. Ettől értékelődtek fel a Perzsa-öböl térségei. Az amerikai fegyverzet fő vásárlóinak sorrendjét 1976- ban e táblázat szemlélteti: millió dollárban Szaúd-Arábia 2502,5 Irán 1301,3 Izrael 919,5 Dél-Korea 625,9 Svájc 454,7 Jordánia 436,1 Ausztrália 411,9 NSZK 194,2 Tajvan 193,0 Jemen 138,5 Kuvait 130,6 Marokkó 120,8 A fegyverszállítások dinamikája, azok mennyisége és „földrajza” mindig szorosan összefüggött a világhelyzettel és az amerikai vezető körök érdekeivel is. A hidegháború éveiben az amerikai exportőrök figyelme Nyugat- Európa, legközelebbi NATO- szövetségeseik felé fordult. Ezekben az esztendőkben alakították ki a fegyveres erő és fegyverzet Európában példátlan méretű koncentrációját a Szovjetunió és a többi szocialista ország határain. A vietnami háború éveiben az amerikai hadianyagexport fele Délkelet-Ázsiába került. A hetvenes években pedig, mint láttuk, a fegyverzet legnagyobb tömegének a Közel- Kelet és a Perzsa-öböl térsége a rendeltetési helye. Mi az, ami aggodalmat kelt az amerikai vezető körök egy részében is? Némi leegyszerűsítéssel: annak felismerése, hogy rövid távú fegyvereladási politika — olyan diplomáciával párosulva, amelynek vezérszólamát a Pentagon adja meg — nehezen előre látható következményekhez vezet. Például az Egyiptom felé végrehajtott nyitás, az arab országok irányában folytatott amerikai politika azt feltételezné, hogy Izrael — Washington alapvető szövetségese e térségben — tanúsítson az eddiginél valamivel nagyobb rugalmasságot. Még néhány éve Washington bizonyos is volt abban, hogy — mint Izrael vezető hadi szállítója — minden emeltyűvel rendelkezik, hogy Tel Avivot megfelelően „beprogramozza”. A jelek szerint ez ma nem is olyan egyszerű: néha „a farok csóválja a kutyát”. Vajon miért? Az Izrael-párti lobby igen nagy erő az Egyesült Államokban — de nem nagyobb, mint néhány esztendeje. Akkor hát mi változott? Egy szovjet katonai szakértő a moszkvai Novoje Vremja hasábjain ezt így sommázta: az amerikai hadi- technika olyan mennyiségben áramlott Izraelbe, s az Egyesült Államok olyan saját hadiipar kiépítését segítette ott elő, hogy Tel Aviv immár azzal kérkedhet, egy-másfél évig még azt is kibírná, ha az amerikaiak netán nem szállítanának fegyvert. VAJDA PÉTER (Következik: Az export nem csökken) Usztyinov marsall Fejér megyében Usztyinov marsall és a delegáció tagjai megtekintik a Videoton számítógép-gyáregységét A Dmitrij Usztyinov marsall, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió honvédelmi minisztere vezette katonai küldöttség szerdán Fejér megyébe látogatott. Részt vett a látogatáson Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter, valamint Vlagyimir Pavlov, a Szovjetunió budapesti nagykövete is. A vendégek felkeresték a Videoton gyárat, ahol tájékoztatták őket a vállalat munkájáról, a technológiai és a fejlesztési törekvéseiről, a dolgozók életkörülményeiről. Usztyinov marsall, és a delegáció tagjai megtekintettek több gyáregységet, és szívélyesen elbeszélgettek az őket baráti érzéssel fogadó munkásokkal, technikusokkal, mérnökökkel. Ezt követően a küldöttség a lajoskomáromi Győzelem Mezőgazdasági Termelőszövetkezetet kereste fel. A látogatáson részt vett Fedot Krivda vezérezredes, az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet déli hadseregcsoport parancsnoka is. SmoUdafStás VANNAK OLYAN idegen szavak, amelyek ma már otthon vannak nyelvünkben. Ilyen a „szolidaritás” is. Bizonyos, lehetne keresni „eredeti” magyar szót is arra a fogalomra, amelyet latin eredetű főnévvel jelölünk. Nem hiszem azonban, hogy helyes lenne az ilyen nyelvújítás ma. Hiszen ez a latin szó hasonlóképpen meggyökeresedett oroszban, németben, angolban és franciában is. Hasonló a szó értelme is. Korunkban sokféleképpen lehet értelmezni a szolidaritás fogalmát, de nyilvánvaló: a fogalom korunkban gyakorlattá válva gazdagodik. Május 18.: az afrikai népek felszabadítási harcával való szolidaritás hetének kezdő napja. Világszerte rendezvényeket tartanak, amelyeken megemlékeznek arról a küzdelemről, amelyet a fekete kontinens népei vívnak szabadságukért, a teljes — politikai és gazdasági függetlenség kivívásáért. Szolidaritásunkat ezzel a harccal az MSZMP KB áprilisi ülésén elfogadott határozat így jellemzi: „Támogatjuk a gyarmati uralom alól felszabadult népek harcát a társadalmi haladásért és a teljes nemzeti függetlenség biztosításáért A barátság szellemétől áthatott, több magas szintű találkozóra került sor a fejlődő országok vezetőivel; ezek jól szolgálják a kapcsolatok szélesítését. Kibontakozó sokoldalú politikai, gazdasági, kulturális együttműködésünk révén hozzájárulunk, hogy az új nemzeti államok megszabaduljanak az imperialista gyarmatosítás súlyos örökségétől, s az új gyarmatosító törekvésekkel szemben megszilárdítsák politikai függetlenségüket, gazdasági önállóságukat. A világ haladó köz- véleményévél együtt szolidárisak vagyunk azzal a küzdelemmel, amelyet Dél-Afrika és a világ más térségének népei vívnak a még meglévő gyarmati elnyomás és a szégyenletes faji megkülönböztetés ellen.” A KÖZPONTI BIZOTTSÁGNAK ez az állásfoglalása kifejezi szolidaritásunk tartalmát. Népünk, államunk megérti annak a harcnak a jelentőségét, amely jelenleg Afrikában folyik. Elítéljük az imperialista hatalmak és helyi nacionalista szövetségeseik békebontó fegyveres akcióit Északkelet- Afrikában, a kontinens közepén és déli részén meglévő háborús gócok fenntartását. Világossá vált: az imperialista hatalmak érdekében áll a fajüldöző rendszer embertelen gépezetének fenntartása a Dél-Afrikai Köztársaságban, s a telepes rendszer átmentése Rhodéziában. Az egykori „fehér bástya” egyre inkább sün- disznóállássá válik, de a fajüldözők még elég erősek ahhoz, hogy elnyomják a térség lakóinak többségét, s véres támadásokat intézzenek a haladó politikát folytató, független afrikai államok ellen. Ezt azért tehetik meg, mert észak-amerikai és nyugat-európai pártfogóik bőségesen ellátják hadseregüket fegyverekkel, s a tőkeinjekciók fenntartják az apartheid-állam gazdaságát is. A szocialista országok szolidaritása a harcoló Afrikával immár történelmi fogalom. Közel két évtizede, hogy a kontinens országainak többsége elnyerte a politikai függetlenséget. Azóta a szocialista közösség egyenrangú partnerként tárgyal az egykori gyarmatokkal, sokoldalú gazdasági, kulturális és politikai segítséget nyújtva. De a szolidoritás, amelyet a szocialista országok és kommunista pártjaik a nemzeti felszabadító mozgalmakkal fenntartottak, s ápolnak ma is, több, mint az államközi kapcsolatok rendszere. A nemzetközi élet különböző fórumain a szocialista közösség képviselői mindig is kiálltak a gyarmatosítással küzdők ügye mellett, s közismert, hogy katonai támogatást is nyújtottak a felszabadító erőknek. Az igazságos, szocialista társadalom felépítésének eszméje már Afrikában is megtalálta közegét. A SZOLIDARITÁS AZT JELENTI: közösséget vállalunk a gyarmatosítás ellen harcolókkal, támogatjuk azokat, akik végre fel akarják számolni szülőföldükön a fasiszta faji megkülönböztetést. Segítségünk, amelyet az emberibb életért küzdőknek nyújtunk, nem adomány, hanem a barátság szellemétől áthatott új típusú kapcsolatok velejárója. MIKLÓS GÁBOR
