Tolna Megyei Népújság, 1978. május (28. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-04 / 103. szám
1978. május 4. KÉPÚJSÁG 3 Házgyári riportok (I.) Az első szekszárdi házgyár Nincs annyi tégla verő, piacár és égető, aki elég téglát tudna gyártani, hogy kielégítse az építőanyagigényeket. Nincs tégla emeletes házakhoz, nincs családi házakhoz. A téglaverő szakma hovatovább teljesen eltűnik, ma még egy-egy található — például Tolnán, a cigányok mögötti gödörben —, aki üti-vágja hajnaltól napestig az agyagot, és jó" ha ezer kisméretű téglát ösz- sze tud hozni egy ilyen nyújtott műszak alatt. Rengeteg téglára volna szükségünk, ha az építőipar óriási igényeit akarnánk kielégíteni. S ha volna elegendő tégla — tudnánk-e előteremteni kőművest, aki falba rakja? Reménytelen óhajok, kérdések. Építeni viszont kell. Elő a korszerű tudományt, dobjuk be, tegyük az építőipart szerelőiparrá! Jó három évtizedes repect ez, inkább a negyvenes évek elejétől datálódik az építőiparkorszerűsítés, mintsem a végétől. Hiszen tudjuk, hogy számos nyugati országban régebben is alkalmaztak bizonyos blokkos-panelos építési módszereket. Nálunk a hatvanas évek elejére tehető a panelos építés. Tolna megyében pedig az 1970-es évek jelentették a kezdetet, annak ellenére, hogy a hatvanas évek végén, már volt néhány gyenge próbálkozás. A Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat létrehozását a szükség indokolta: nem volt a megyében olyan lakásépítő szervezet, amely a nagy igényeket'ki tudta volna elégíteni. Az ipari szövetkezetek, valamint a TOTÉV inkább apró, helyi jellegű munkák kivitelezésére voltak alkalmasak, semmint nagyvolumenű, lakásépítésre Nem is beszélve arról, hogy a kicsi termelési egység kevés tőkéje meglehetősen borsos új építési eljárások megvásárlására nem elegendő, mert mondani sem kell, az új technika igen sokba kerül, következésképpen az ilyen eljárással készített lakás is drágább, mint a tég. Iából épült. A TÁÉV az ÉVM-től ka- pött anyagi segítséggel a megyei vezetés erkölcsi támogatása mellett hozzáfogott egy „házgyár” létesítéséhez. Indokolta ezt elsősorban az, hogy a dunaújvárosi házgyár, amely Szekszárdra adott néhány házhoz panelokat, megszüntette az eladást Tolna megyének. így a szekszárdi Mészáros Lázár utcai házak (FI és F2) csupán mutatónak, étvágycsi- lónak mondhatók. Ezek a jó beosztású házak a lakók és a beruházók tetszését megnyerték. A költség, a nagy távolságra történő szállítás ellenére sem volt túlságosan nagy. A nagyobb kényelem, tehát a lakásfelszereltség- növelés természetes költség- növelő tényező. Mint ahogy a szállítások is növelték a lakások árát. Az utinor-szisztémát kezdték alkalmazni. Ennek az a lényege, hogy megfelelő sablonokba belehelyezik a betonacél rácsot és a sablonok közét kitöltik betonnal, vib- rálják-tömörítik és néhány nap múltán kizsaluzzák. Utána olyan lyukak maradnak a házban, mintha gyu- fásdobozokat raktak volna egymásra. Sok szerelőre, szakiparosra volt ezután szükség, hogy a betonknlickát kitöltsék szerelvényekkel, hogy lakás legyen belőlük. Az utinor sem volt hosszú életű, hiszen sok hátránya hamar kiderült. Uj eljárás, valami blokkos szisztéma után kezdtek kutatni a TÁÉV szakemberei. S megszületett a poligon. PÄLKOVÄCS JENŐ Fotó: GOTTVÁLD KAROLY Mélyen megrázott annak idején a Kopár sziget című film. A vásznon nem történt más, csak 90 percen keresztül emberfeletti munkával hordták a vizet a sziget talpalatnyi termőföldjére. Sziszifuszi munka volt. De a léthez, a fennmaradáshoz az ember önpusztító szenvedése kellett. Szerencsére nálunk nincs erre szükség. Jó, sokat termő, egészséges földjeink vannak, különösen Tolnában: természeti kincseink közé tartozik. Ezzel a kinccsel kell sáfárkodni, minden kis helyet védeni, művelni a legfontosabb feladataink közé tartozik. De akkor a DÉDÁSZ miért várta meg Szedresben, míg kikel a borsó? Tudom, villamos energiára is szükség van, tudom azt is, hogy a termelő- szövetkezet kárát megtérítik, de közben 2 hektár területen nem terem semmi. Nem lehetett volna előbb egyeztetni a két „gazdának” a munkáját? Vagy ezt szoktuk meg? Eddig is így történt? Akkor pedig jó lenne, ha erről a szokásról minél előbb elfeledkeznénk. Ne kelljen kérdőjelet tenni a mondat után, érezzük úgy és cselekedjünk, mert kincsünk a termőföld! Végiggázolták a szépen fejlődő borsót Névtelen igazságkeresők „Nézd Pista bácsi, ennek csak egy módja van. Azt tanácsolom, menj most haza és írj nekem egy névtelen levelet mindarról, amit az imént elmondtál.. Amikor becsukódott az ajtó Pista bácsi mögött, bánni kezdtem az elfogadott feketét. Merthogy az az ember kínálta, aki azt tanácsolja a hozzá fordulónak, hogy bújjon az anonymusok köpenye mögé, s onnan hajigálja gyújtóbombáit a vélt ellenség fejéhez. „Nem lehet valami jellemóriás Pista bácsi, ha megfogadja ezt az igét — gondoltam —, de az igehirdető sem...” Aztán csendesen visszavonultam. Lehetséges, hogy a gyávák, a jellemtelenek, az alattomosak módszerére azért adott biztatást a járási népi ellenőrzési bizottság elnöke, mert okkal félt, hogy a bátrak, a jellemesek, a szemtől szembe igazmondók védelmében kevés segítséget ad neki a tqrvény ? Mert törvényünk van rá, hogy a bejelentőt egy évig megkülönböztetett jogvédelem illeti. Am a megtorlás malmai egy év után is őrölnek; ebben a járásban 12 közérdekű bejelentésből heten kénytelenek voltak munkahelyet változtatni, mert helyzetük tarthatatlanná vált. S nem ám nyílt sisakos bajvívásban maradtak alul! Fondorlatos, lassú, kifárasz- tásos taktikával tették lehetetlenné maradásukat. Egyikükről elterjesztették, hogy mindent, ami az öltözőben, az uzsonnaszünetben vagy poharazáskor elhangzik, jelenti a „felettes szerveknek”. A kollégák a brigádprogramokból kizárták, barátai elfelejtették névnapjára (elköszöntem, szerszámait „véletlenül” töröttre, csorbára cserélték, a portán minden műszak végén megnézték még a tízórais zacskóját is — csak az övét... A másik, jóval a valósnak bi-onyult bejelentés után „vált” összeférhetetlen, intri- kus. megbízhatatlan, hanyag munkássá. Olyanná, akit nem illet meg az órabéremelés, a nyereségjutalom, akit a csoportvezetői beosztásából fel kellett menteni, s tanuló-segédmunkási feladatokkal bízták meg. A harmadikat — vállalati érdekekre hivatkozva — odébb helyezték, ahonnan hetente csak egyszer tudott a családjához hazatérni. A negyediknek fél éven keresztül egyszerűen nem adtak munkát, de kapta a fizetését. Hasonlóan járt az ötödik, a hatodik, a hetedik. Tizenkettőből heten nem bírták. S a népi ellenőr, aki ebben a tisztségében két évtized alatt oly sok mindent tapasztalt, nem akarta, hogy ennek a köz jószágát magáéként féltő, munkában megroppant parasztembernek tű- rését-erejét próbára tegyék, ha személyét a vizsgálat ériekében fel kellene fedni, vagy más módon kitudódna. Merthogy azzal kopogott be az öreg: szemérmetlenül lopják a téesz árpáját. S mivel az elnök meg az agronómus meg a főkönyvelő is lopja, nem akarna velük ujjat húzni. Csinálja már úgy a népi ellenőr — kérte —, hogy tesz is valamit a tolvajlás ellen, meg nem is tudódik ki, honnan fúj a szél. „Csak nehogy olyan embereknél keresse az igazságot — óvta az öreg a NEB elnökét —, akik eladják azt egy birka bőréért. Körül kell nézni, hány magas széken ülő ember teszi le csupasz lábát birkabőr ágyelőre, s hánynak a felesége jár télidőben a hallgatásért kapott birka irhájában ...” A névtelen levél megíródott, a ICO mázsa árpa hiánya kiderült, 300 birka bőrével nem tudott a téesz elszámolni. Ám egyetlen tanú, egyetlen terhelő bizonylat nem került elő a bizonyításnál, így a számonkérés jogcíme is szelídebb lett, következésképpen a vezetőség — maradt. Jaj a békebontónak, ha megsejtik személyét! Sok a névtelen bejelentés — nemcsak a népi ellenőrzésnél, hanem a legkülönbözőbb panaszfórumokon is. A közérdekből tollat fogó igaz szavú anonymusok egy része okkal tart megtorlástól. Rossz emlékű tapasztalások kényszeréből vállalják inkább a névtelen bejelentők kétes szerepét, mintsem hallgatás mögé lakatolják lázadó igazságérzetüket. S bár pártoló szóval semmilyen okon nem illethető az ilyenfajta névtelenség, kisebb mulasztás, mint a „ne szólj szám, nem fáj fejem”<Közönye. Igaz, mindegyre kevesebb a közönyösek száma, hiszen a hallgatásukkal szabálytalanságokat pártolók nemcsak a közösség, de önmaguk ellen is vétenek. Aki nem tart tükröt a hibát hibára halmozó korrupt, önkényes maga- tartásúak elé, s homokba dugott fejjel várja, majd csak felfigyel valaki a helytelenségekre, csak őt hagyják békén, csak az ő boldogulását ne háborítsák — az passzivitásával maga is bűnpártolóvá válik. Cinkosává a társadalmi tulajdon szarkáinak, a közvagyont gondatlanul herdáló felelőtleneknek, a szocialista eszméinkkel összeegyeztethetetlen vezetői önkénynek. Kétségtelen, hogy nem népszerűsíti a névvel vállalt bejelentéseket, ha a munkahelyen „neheztelés” a következménye. De az árpatolvaj té- eszelnök egy felsőbb fórum ítélete után ma teherautósofőr; az agronómus növény- termesztési szakmunkás; a főkönyvelő beosztott egy másik faluban. És sokan ülnek alacsonyabb széken azok közül. akik magas lóról akarták elvenni panaszt tevő munkásaik kedvét az igazságkereséstől. Tény, örvendetesen szaporodó számú tény, hogy a becsületesek megbecsülése, a gazságot elkövetők elmarasztalása ma már jellemzőbb, mint az ellenkezője. Még ha kicsit késve jár is olykor az igazságtevők órája. ANTAL ANIKÓ Új név - több munka A köztudatban még „Talajerőként” él, de az új neve: Tolna megyei Tanács Kommunális Szolgáltató Vállalat. Fő profiljuk az ipari termelési folyamatokból keletkező folyékony hulladékok elszállítása, .ártalmatlanítása. Ugyancsak ez a vállalat végzi a közületi szennyvíztárolók ürítését, tisztítását is. Alaptevékenységeik közé tartozik még a tőzegkitermelés, szer- vestrágya-készítés. Ezek az anyagok jól hasznosíthatók a szőlőtelepítéshez és különböző erdőgazdasági munkákhoz. Sokoldalú és jól termeLő a Kommunális Szolgáltató Vállalat^ Az idei esztendő nagyobb feladatai közé tartoznak a szekszárdi postai kábelhálózat aláépítési munkái. A termelési szerkezet átalakítása a vállalatnál arra irányult, hogy olyan munkákat is képesek legyenek elvégezni amelyeket a megye eddig csak „vendég" vállalatokkal tudott megvalósítani. A legjobb példa erre a parképítés, amit eddig pécsi, siófoki és budapesti vállalatok végeztek megyénkben. Így lett az egyik fő feladat az épülő húskombinát és a Tejipari Vállalat között húzódó védő erdősáv telepítése, amelynek az első ütemét be is fejezték. A munkák folytatását egyelőre késlelteti á kombinát környékén folyó építkezés. A vállalat építi az egészségügyi szakközépiskola sportpályáját, az AGROKER- telepet parkosítja és a baktai víztárolót is füvesíti. A közületeknek végzett munkák mellett lakossági megrendelésre is dolgozik a vállalat. Évente mintegy 12,5 ezer köbméter szennyvizet „szippantanak” a tárolókból. Ez a munka — amely rendkívül időigényes — tíz százaléka a kommunális üzem éves tevékenységének. A dunaújvárosi panelokból összerakott szekszárdi lakóház Kincsünk a termőföld ? fi kezdet
