Tolna Megyei Népújság, 1978. április (28. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-01 / 77. szám

© ífepÚJSÁG 1978. április 1. Tömegsport A szekszárdi városi üzemi asztalitenisz-csapatbajnok­ság állása. Nők. 1. 505. MüM. I. 34, 2. Gyógyszertár 33, 3. Társadalombiztosítás 27, 4. 505. MüM. II. 23, 5. Állami Biztosító 13, 6. ÁCSI 12, 7. Garay Gimnázium 11, 8. MEZŐGÉP KISZ 8, 9. MMG- AM 7, 10. Szabó KTSZ 3 ponttal. Férfiak. I. osztály: 1. Me­gyei tanács 39, 2. MEZŐGÉP 37, 3. Tervezők 33, 4. TOL- NABER 31, 5. Söripar 22, 6. AGROBER 20, 7. BHG 16, 8. Társadalombiztosítás 12, 9. BVK 8, 10. Városgazdál­kodás 8, 11. MMG-AM 5, 12. Gyár- és Gépszerelő 2 ponttal. II/A osztály: 1. TOTÉV I. 32, 2. KISZ MB 29, 3. 505. MüM. 28, 4. Állami Biztosító 25, 5 DÉDÁSZ KISZ 19, 6. T. m. ÁHV 14, 7. Óra-Ékszer 12, 8. Bútoripar 10, 9. TOL- NABER II. 10, 10. MEZŐ­GÉP KISZ 6 ponttal. Hírek Hazánk felszabadulásának évfordulója tiszteletére Bonyhádon koszorúzási vál­tót indítanak. Április 2-án, vasárnap 15 órakor indul a staféta Börzsönyből. A spor­tolók Bonyhádon a szovjet hősi emlékművet koszorúz- zák meg. * Bogyiszlói Termelőszövet­kezeti Sportkör április 3-án és 4-én téesz-kupa néven labdarúgótornát rendez. * A Dalmandi MEDOSZ megyebajnokságban szerep­lő női kézilabdacsapata a tavaszi szezoznban vala­mennyi mérkőzését idegen­ben játssza. Az ok: megkez­dik az új bitumenes kézilab­dapálya építését Dalmandon. A 300 ezer körüli munkához elsősorban a Dalmandi Ál­lami Gazdaság ad jelentős anyagi segítséget. * Négy község sakkozói vet­tek részt a tamási járás egyé­ni sakkbajnokságán. Vég­eredmény: 1. Kovács Ferenc (Regöly), 2. Lódi Károly (Iregszemcse), 3. Pintér Ist­ván (Tamási), 4. Magyar Ist­ván (Iregszemcse), 5. Simon Flórián (Magyarkeszi), 6. Ist­ván Mihály (Tamási), 7. Szűcs József (Iregszemcse), 8. Juhász Tivadar (Tamási), 9. Boczor Sándor (Tamási), 10. Lakos József (Regöly). ♦ A teke NB Ill-ban a szakcsi csapat hazai pályán a Kaposvári Fáklyától 6:2, míg a TÁÉV SK együttese — szintén hazai pályán — a Kaposvári Közúttól 5:3-as vereséget szenvedett. * A paksi járási asztalite- nisz-csb eredményei: Pálfa —Györköny 9:0, Gerjen— Dunaföldvár II. 4:5, Német­kér—Dunakömlőd 2:7, Bölcs­ke—Kajdacs 8:1. * A Dombóvári MSC—Si- montornya megyebajnoki labdarúgó-mérkőzést — kö­zös megegyezés alapján — április 2-án játsszák Dombó­váron a vasutas sporttele­pen. * Április 3-án, hétfőn két kosárlabda-mérkőzés lesz Szekszárdon. Szekszárdi Dó­zsa tartalékcsapata a paksi női felnőttcsapatot fogadja 9.30-kor, majd a Szekszárdi Dózsa férficsapata a Dombó­vári VSE tartalékcsapatát látja vendégül. A mérkőzé­sek színhelye a Zrínyi utcai tornacsarnok. Üttörő-olimpia Labdarúgó megyei döntők Az idei tanévben valameny- nyi labdajáték úttörő-olim­piai döntőit két kategóriában rendezték. Az „A” kategóriá­ban igazolt pajtások, a B ka­tegóriában, a sportkörökben, sportiskolákban nem igazolt gyerekek szerepeltek. A kör­zeti, járási, városi, megyei elődöntők után Faddon, a di­ákotthonban került sor a II. korcsoportos, a faddi sportte­lepen az I. korcsoportos dön­tőkre. II. KORCSOPORT „B” DÖNTŐ: Bátaszék—Rakasd 2:1 (0:1). Vezette: Lubastyik. Báta­szék: Bódi Szitarity, Bójás, Fazekas, Vasas, Péter I„ Má- thé, Pécsi, Péter II. Edző: Bencs Vilmos. Rakasd: Má­tyás, Kvanduk, Kerekes A., Kerekes Z., Dávid, Pálfi, Eisenher, Fábián, Jánosi. Ed­ző: Kelemen György. Ki­egyenlített küzdelemben az utolsó percben lőtt szabadrú­gás gól döntött a bátaszékiek javára. II. KORCSOPORT „A” DÖNTŐ: Szekszárd II.—Tevel 3:1 (2:0). Vezette: Lubastyik. Szekszárd II: Ferger, Aszalai, Hodász, Péterbence, Csíki, Hagymási, Holler, Telek, Ru­dolf. Edző: Kalász János. Te­vel: Csíki, Kerekes, János, Erdélyi, Balázs, Salamon, Spiel, Streicher, Balogh. Ed­ző: Kitanits Lajos. A helyze­teit jobban kihasználó csapat győzött. I. KORCSOPORT „B” DÖNTŐ: Simontornya—Madocsa 2:0 (1:0). Vezette: Oszterma- jer. Simontornya: Kerekes, Tauker. Kovács. Kis, Dara­bos, Gereny, Pap, Gácsér, Csibrik, Szűcs, Molnár, Pá­pai, Hargitai, Jencski, Bre- govics. Madocsa: Piros, Scheidl, Vörös, Szabó, Par- rag, Lukács, Makai, Sitkéi, Madár, Nyári, Szili, Vörös, Hende, Sereg, Leposa. Edző: Lukács István. A jobb táma­dójátékot mutató simontor- nyaiak megérdemelten nyer­tek. I. KORCSOPORT „A”DÖNTŐ Tolna I.—Bonyhád II. 2:0 (0:0). Vezette: Farkas. Tolna II.: Ezer II., Deák, Mausz, Károlyi, Blesz, Ezer I., Var­ga, Pintér, Ujj, Dózsa. Szé­les, Hága, Nyári, Juhász, Tottermeich. Edző: Méhn Gyula. Bonyhád II.: Bogos, Bachman, Kereső, Kajári, Pesti, Höfler, Török Leich- ner. Dohár, Donáth, Lőrinc, Szekeres, Völgyi, Lőrinc, Jog- ronics. Edző: Hodorics Fe­renc. A többet támadó tol­naiak megérdemelten győz­tek a jól védekező bonyhá­diak ellen. A négy győztes képviseli a megyét az április 15—30. kö­zött sorra kerülő területi se­lejtezőkön! A sportiskola labdarúgói A Szekszárdi Városi Sportiskola labdarúgói, akik a me­gyebajnokságban szerepelnek és jelenleg a dombóváriak mögött a bajnoki táblázaton a 2. helyen állnak. Textil-kupa A Hőgyészi Helyiipari SC április 3-án második alka­lommal rendezi a kézilabda Textil-kupa villámtornát. A mérkőzéssorozaton a Siófoki Olajbányász, a Pécsi Kesz­tyűgyár, a Mözsi Tsz SK, va­lamint a rendező Hőgyészi HSC férfiegyüttese szerepel. Az elmúlt évi kupagyőztes hazaiak jelentős játékerőt képviselő ellenfelek társasá­gában kísérlik meg a ván­dorserleg otthontartását. Nagy küzdelmet ígér a kör- mérkőzéses villámtorna hat találkozója. Megnyitó 9.30- kor, míg az eredményhirde­tésre 17.20-kor kerül sor. Járási labdarúgás Tamási járás: 1. Fornád 2. Ozora 3. Iregszemcse 4. Tamási 5. Magyarkeszi 6. Alsópél 7. Szakály 8. Gyünk 9 8 1 - 37:9 17 9 7 1 1 28:10 15 9 6 - 3 25:10 12 9 4 1 4 16:16 9 9 2 1 6 19:32 5 9 2 1 6 9:25 5 9216 12:29 5 9 2 - 7 12:27 4 Ifjúságiak: 1. Iregszemcse 16, 2. Tamási 12, 3. Ozora 12, 4. Fornád 12, 5. Szakály 10, 6. Gyönk 8, 7. Magyarke­szi 2, 8. Alsópél 0 ponttal. Szekszárdi járás: 1. Sióagárd 14 11 2 1 39:16 24 2. Alsótengelic 14 10 1 3 49:17 21 3. öcsény 14 7 2 5 33:19 16 4. Kölesd 13 4 3 6 24:30 11 5. Szedres 14 5 2 7 20:34 12 6. Várdomb 13 4 ­9 22:37 8 7. Báta 14 2 ­12 13:45 4 Ifjúságiak: 1. Öcsény 27, 2. Alsótengelic 21, 3. Szedres 17, 4. Várdomb 12, 5. Kölesd 8, 6. Báta 7, 7. Sióagárd 4 ponttal. Sokarcú utánpótlás Az utánpótlás-színvonal hí­ven tükrözi az illető sportág erejét, hiányosságait. Újab­ban, amióta fölfedeztük ezt az alapvető összefüggést, mind gyakrabban esik szó e két fogalom kapcsolatáról. A magyarázat pofon egyszerű: ha gyenge a háttér, nincs, ami erőfeszítésre kényszerítse az éppen élen állókat. Nem beszélve arról, hogy ezek a gyengécske fiatalok idővel maguk is a felnőttek közé kerülnek... Milyen is a pilla­natnyi helyzet a magyar sport­ban utánpótlásügyben? Erre kértünk választ né­hány sportágunk neves ve­zetőjétől. Pézsa Tibor kardvívó olim­piai bajnok' a Budapesti Honvéd vívószakosztályának vezetője, vívómester: — A mai gyerektípus me­rőben eltér a tizenöt-húsz év­vel ezelőttitől. Igaz, most is sokan jelentkeznek vívónak, túlnyomó többségük azonban legfeljebb ha 2—3 órát haj­landó eltölteni a teremben. „Különangolra”, a „különba- lettra”, vagy éppen a „külön- hegedűre” siet, jóllehet már az edzésre is egy szakköri foglalkozás fáradalmával ér­kezik. Számukra a vívás je­lentősége nem nő túl egy kü­lönórán. Hiányoznak a fiata­lok közül az olyan fanatikus versenyzők, mint például an­nak idején Fülöp Mihály, Gyuricza József, Horváth Zoltán és mások... Persze, a mai helyzeten nemigen lehet csodálkozni, hiszen maguk a szülők is úgy hozzák el a cse­metéjüket: „Nem kell, hogy világbajnok legyen...” Véle­ményem szerint a jövő vívó­sportjának élvonalát zömé­ben a vidéki, illetve a vidék­ről fölkerült vívóknak kell alkotniuk, az ő életformájuk még ad lehetőséget a rend­szeres munkára. Vigh László, az FTC tor­nászainak edzője, Magyar Zoltán olimpiai bajnok mes­tere: Tornasportunk utánpótlását alapvetően meghatározzák a kiválasztás gondjai. A szak­osztályoknak nincs lehetősé­gük arra, hogy minden je­lentkezőnek sportolási alkal­mat biztosítsanak. Annak ide­jén több száz gyerek közül választottam ki azt a csopor­tot, amelyben, többek között- Magyar és Sivadó is benne volt. Közülük alig maradtak néhányan. lehet, hogy Ma­gyarnál tehetségesebbek is kiestek a sorból. A torna nagy fegyelmet, akaraterőt, odaadást kívánó sport. Aki nem bírja a mindennapok egyhangú munkáját, soha nem lesz nagy versenyző. Széchy Tamás, a Központi Sportiskola úszóinak mestere, a többszörös Európa- és vi­lágbajnok Hargitay és Ver- rasztó edzője: — Nem panaszkodhatunk, van kikkel megtölteni a me­dencét. Igaz, ebben a sport­ágban a jelentkezés nem a gyerekek önkéntességén ala­pul, a szülők elhatározása nyomán jön le először a gyerek az uszodába. Termé­szetesen később a fiatal ma­ga dönthet afelől, kitart-e a sportág mellett. Aki megma­rad az úszásnál, annak előbb- utóbb vérévé kell, hogy vál­jon a „föl a csillagokig” el­mélet. Ez azt jelenti, minden versenyzőnek úgy kell vízbe szállnia, hogy világbajnok lesz. Alapállás ez a sportág­ban. Bodnár János, az öttusa el­ső junior világbajnoka, a Bu­dapesti Honvéd öttusaszak­osztályának utánpótlás edző­je: — A sportág változatlanul csábítja a gyerekeket. A baj csupán az, hogy sokukat el­sősorban a szórakozás, a ka­landvágy vonzza. Az edzők éppen ezért a kalandvágyat leginkább kiváltó lovaglást afféle jutalmazásként alkal­mazzák. Csak azok részesül­hetnek a nyeregbe szállás örömeiből, akik a sportág ke­vésbé „kalandos” verseny­számainak edzéseit is igye­kezettel végzik. A szórako­zást kereső fiatal válaszút elé kerül: vagy szívvel-lélekkel űzi az öt számot, vagy lekö­szön és átadja helyét az arra érdemesebbeknek. Sokan ki­hullanak ezen a rostán. Dr. Szabó Miklós, az ötve- * nes évek kiváló hosszútávfu­tója, az atlétikai utánpótlás­keret vezetőedzője: — A legalsó korosztályok­nál örvendetes létszámnöve­kedés tapasztalható. Ennek magyarázata elsősorban a tömegversenyek népszerűsö- dése. A visszaesés a .17—18 éveseknél kezdődik, ebben a korban elszomorítóan sok versenyző fordít hátat az at­létikának. A magyarázatot, minden bizonnyal, az adja, hogy a versenyző ekkortájt már számon tartja a nem­zetközi élvonal eredményeit is. sőt összehasonlítja saját teljesítményeivel. Ennek az összehasonlításnak aztán rendszerint az a következmé­nye, hogy a fiatal reményte­lennek ítéli meg saját fölzár­kózásának esélyeit. Magya­rán: elcsügged, kedvét vesz­ti, föladja... A mi időnkben szó sem lehetett erről,, hi­szen magunk is a nemzetkö­zi élvonalat alkottuk. De ré­gen volt az már... PILHÁL GYÖRGY Munka - család - sport Asszonyok a sportpályákon A nő életének és életformájának átalakulása, a társada­lomban betöltött új sierepe, kulturális igényeinek növekedése lehetővé teszi — mindazok számára, akik igénylik — hogy a sport által nyújtott örömökből is kivegyék részüket. Férjhez me­nés után, amikor az asszonyok idejét igénybe veszi a munka­hely és a család — még a korábban versenyszerűen sporto­lók nagy része is abbahagyja- És akik nem? Hogyan csinálják? Erre a kérdésre kerestem a választ a megyénk egyesületeiben aktívan sportoló asszonyok között. 10. Vidám gyerekzsivaly fogad a dalmandi iskola udvarán. A fogócskázó és labdát ker­gető gyerekek szemlátomást élvezik a napsugaras délelőtt óraközi szünetét. Már kérdez­ném a játékba feledkezők egyikétől, hogy merre talá­lom Schmidtné Pintér Valéria tanárnőt, amikor a fiatal pe­dagógusnő fehér köpenyes alakja feltűnik a lépcsőkön. Ö az ügyeletes, szavaira so­rokba rendeződnek, majd az osztálytermekbe vonulnak a tanulók. — Nekem most nem lesz órám, a tanáriban beszélget­hetünk — mondta az üdvöz­lés után. A sportpályákról régről ismerem őt, de pálya­futásának története ezzel az interjúval vált számomra is teljessé. — Tizenegy éve, 1967-ben léptem be először a kocsolai kézilabdacsapat öltözőjébe. Hetedikes voltam, amikor Fenyvesi József edző leiga­zolt az ifjúsági csapatba. Má­sodik edzésemen, mindjárt a kezdésnél kulcscsonttörést szenvedtem. Otthon azután anyuék félreérthetetlenül tudtomra adták: soha többé nem mehetek a kézilabda- pályára. — Szerencsére gyógyulását követően megenyhült ez a szülői szigor. — Igen és még abban az évben bajnoki mérkőzéseken játszhattam az ifiben. 1968- ban a megyei úttörő-olimpián tagja voltam az ezüstérmes kocsolai csapatnak. Amikor középiskolásként Dombóvár­ra, a Gőgös Gimnáziumba jártam, már a felnőttegyüt- tesben örülhettem a gólszer­zésnek. 1971-ben negyvenöt, a következő évben pedig hat­vannyolc gólt lőttem a me­gyebajnokság mérkőzésein. A legsikeresebb évnek talán mégis 1973 bizonyult. Akkor az érettségi vizsga után fel­vételt nyertem a Szombat- helyi Tanárképző Főiskolára, a megyebajnokság női gól­szerzői között száznégy gó­lommal második lettem. — A főiskolán szünetelt az aktív sportolás? Schmidtné Pintér Valéria — Dehogy — válaszolja tiltakozva. — A tanárképző csapatában folytattam a kézi­labdázást, a Vas megyei baj­nokságban szerepeltünk. Fő­iskolás éveimben is jól meg­fért egymással a verseny- sport és a tanulás. Örömöm­re szolgált, hogy játékommal hasznára lehettem új csapa­tomnak. Háromszor bizonyul­tam az ottani megyebajnok­ság legeredményesebb női játékosának. — Mikor került Dalmand- ra? — Tavaly júniusban állam­vizsgáztam. A megyei tanács ösztöndíjasa voltam, a vizsga után jöttem Dalmandra. A felső tagozatos osztályokban matematikát és testnevelést tanítok, az V/A-ban osztály­főnök vagyok. Amikor peda­gógusként ide kerültem, „rosszul állt a szénájuk” a Dalmandi MEDOSZ kézilab- dásainak. Négy ponttal ren­delkező csapatukat a bajnok­ság félidejében kiesés fenye­gette. Átigazoltam, s ősztől már itt játszottam. A végén aztán sikerült kiharcolnunk a bentmaradást. Az őszi idény rajtja és a pedagógusi pálya­futásom kezdete előtt férjhez mentem. — Szavait idézve, főisko­lásként jól megfért egymás­sal a tanulás és az aktív sportolás. Asszonyként ho­gyan sikerült összeegyeztetni a munka, a család és a sport hármas feladatát? — Kocsoláról naponta já­rok át ide a munkahelyemre. Reggel a férjem hoz gépko­csival, este a munkásokat szállító gazdasági busszal utazom haza. A két utazás közötti időbe sok minden zsú­folódik össze. A tanítás és szakköri foglalkozások után edzés, edzőmérkőzés'. A MEDOSZ csapatában újab­ban az edzői teendők ellátása is rám hárul. Hivatásomat, az oktatást és ezzel együtt a gyerekeket nagyon szeretem. A pályán eltöltött órák fel­üdülést, a gólok sikerélményt jelentenek számomra. Ezért aztán még véletlenül sem gondolok arra, hogy abba­hagyom az aktív sportolást. Igaz, ez irányú tevékenysége­met szüleim és férjem segítő­kész támogatása is kíséri. Ft. em az egyetemen szintén kézilabdázott. Ekkor értettem meg igazán, hogy a beszélgetésünk kezde­tén a tanári szobában miért hangsúlyozták Schmidtné kol­léganői: „Aztán a Józsi (a férj) segítsége ki ne maradjon az interjúból, Vali!” Kilenc nap múlva kezdődik a megye­bajnokság idei küzdelemsoro­zata. A fiatal házaspár egy­mást segítve, mindent elkö­vet a dalmandi csapat ered­ményes szereplése érdekében. FEKETE LÁSZLÓ

Next

/
Oldalképek
Tartalom