Tolna Megyei Népújság, 1978. április (28. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-13 / 86. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXVIII. évfolyam, 86. szám ÁRA: 0,80 Ft 1978. április 19., csütörtök Mai számunkból GYOMMENTESlTÉSI PROGRAM TOLNA MEGYÉBEN (3. old.) EZÉRT A PÉNZÉRT? (3. old.) KULTURÁLIS KALEIDOSZKÓP (4. old.) KONGRESSZUSRA KÉSZÜL A KOMSZOMOL (5. old.) FINN VITORLÁZÓGÉP ÖCSÉNYBEN (6. old.) Vetélkedők ürügyén A GARAY GIMNÁZIUM tanulói, akik a Ki tud többet a Szovjetunióról? versenyben vettek részt, na­gyon szépen fogalmazták meg, mennyi mindent tanul­tak, mennyiféle emberi hasznuk származott a felkészü­lésből, de ugyanők maradtak le azért az országos elő­döntőről, mert egy centivel tévesztették el az első szputnyik átmérőjét. Hogy miért érdemes erre, immár harmadszor is visszatérni? Azért, mert a versenyek, vetélkedők ezer­nyi eredménye és haszna mellett annak árnyoldalait is jelzi. Az iskolákban immár és végre az oktatás, mint a nevelés eszköze szerepel, az oktatás maga is elavult ki­fejezéssé válik, mert a cél nem az ismeretanyag meg­tanítása, hanem a gondolkodás fejlesztése, elsősorban olyan módon, hogy a fiatalok tanulni tanuljanak meg és ennek segítségével, gondolkodva az összefüggéseket fedezzék fel. Nemcsak a tananyagban. Ennek teljesen ellentmondani látszott az említett vetélkedő. Nem volt benne egyetlen önálló gondolkodás­ra késztető kérdés sem. És ismét nem kellett „vizsgáz­niuk” a gyerekeknek beszédkészségből sem, mert az asszociációs játékban is csak adatok összefüggése volt a feladat, nem gondolkodni kellett, hanem tudni, hogy a sportoló, vagy balett-táncosnő hányban kapott kitünte­tést. Más vetélkedőkön ezer ötlettel lehet találkozni. Mindig sikeres az a vetélkedő és értelme van, ha gya­korlati feladatokat is meg kell oldani. Ezért jók az ál­talános iskolások egészségügyi versenyei. A felkészülés során tíz év körüli gyerekek tanulják meg, mit kell tenni, ha valaki balesetet szenved. Nem rémülnek meg még a szerencsére ritka ütőeres vérzéstől sem, mert tudnak szorítókötést alkalmazni. De láttunk már vetélkedőn ismert személyiségek nevéből barkochba-játékot, és szerepjátékot is, érthe­tőbb nevén képzelt riportot, amelyben nemcsak egy- egy tárgyról való tényismeret szerepel, de beleélő­képesség, fantázia, beszédkészség, helyzetfelismerés, és még sok minden szükséges hozzá. Nem utolsó szem­pont az sem, hogy a játék játék marad, vidám és szí­nes, nem lesz belőle vizsga. MINDEZEK MIATT érthetetlen, hogy a holtver­senyt miért egyre jelentéktelenebb adatok kérdésével kellett eldönteni az említett vetélkedőn. Sokkal inkább kézenfekvő lett volna, ha a témánál maradunk, hogy a szputnyik fellövésének jelentőségéről faggatják a diá­kokat. Nem így történt és sok más vetélkedőre készülők is tudják, hogy az adatokat be kell vágni, mert azt fog­ják kérdezni. Éppen ezért megtörtént már felnőtt­vetélkedőn, hogy azért tört ki a botrány, mert nem azt kérdezték, amit a versenyzők „megtanultak”. A pedagógusok egy része nem szereti a versenyeket, mert nevelési hatása is gyakorta vitatható. Elég csak arra utalni, hogy a valóságos teljesítmény nem mindig produkció is egyben. A versenyek pedig produkciót kö­vetelnek — ráadásul a fentiek szerint jelentéktelen dolgokban. Nem jó az sem, mondják — teljes joggal —, ha a mindenáron való sikerre nevelik a gyerekeket. Újabb nevelési probléma, hogy aki jól felkészült, az vajon nem visszahúzódó alkat-e és akkor vagy kínzás neki a szereplés, vagy rávenni sincs szívük a pedagó- soknak és ezért nem jutnak elismeréshez. Tetézik a gondokat a szervezők vagy a pedagógusok részéről elkövetett hibák is. Megtörtént, hogy kisdobos­seregszemlén a gyerekek azt hitték, lesz első, második és harmadik helyezett, vagyis minősítést vártak, ami kommentár nélkül elmaradt. Csak bemutató volt. A gyerekek csalódottan távoztak. Még ennél is nagyobb hiba, pedig megtörtént középiskolások és általános is­kolás gyerekek előtt, hogy a pedagógus nem tud bele­törődni a lemaradásba. A Ki tud többet a Szovjetunió­ról? középiskolai vetélkedőn az egyik tanár — nem Tolna megyei — valósággal hisztérikusan kérte számon a zsűritől, csapata lemaradását és még azt a kijelentést is megkockáztatta, hogy a győztesek — egyszerilen mindent tudtak — személyét eleve eldöntötték. Az ál­talános iskolai tanárnő is elfogultságot reklamált, de a „gyerekei” úgy látszik tárgyilagosabbak lévén nála, azzal vigasztalták, hogy majd jövőre jobban fel­készülnek. A végére marad az az eset, amelyet felelősségre vonás is követett, ha valóban úgy történt, ahogy mesé­lik. Gyorsan össze kellett hozni az iskolai kerékpár- versenyt. A gyerekek összegyűltek, majd az egyik pe­dagógus kijelentette, nyilván az azonos esélyek bizto­sítása címén, hogy csak az indulhat, akinek kemping­biciklije van, magyarán, akik úgy állnak anyagilag, hogy telik a majdnem háromezer forintos kerékpárra. IGAZ VAGY NEM IGAZ, mindegy, ezt is egy ver­senyről mesélték, tehát valami zűr van a versenyek, vetélkedők körül. Még az is kérdés, szükség van-e eny- nyire. Meg kellene gondolni, milyen versenyt, kinek, miért és hogyan rendezünk. IHÁROSI IBOLYA A megyei tanács vb tárgyalta Gyermek-és ifjúságvédelem A faddi nevelőotthon A Tolna m megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága teg­nap délelőtt megtartott ülé­sén foglalkozott a nagydoro­gi Nagyközségi Közös Ta­nács elmúlt két évi tevé­kenységének értékelésével és megtárgyalta a megye mező- gazdasági és élelmiszeripari termelésének 1977. évi ta­pasztalatait, továbbá azt, hogy termelőszövetkezeteink miként készültek fel az 1978. évi gazdálkodásra. A testület ezt követően olyan közérdekű téma elem­zésével foglalkozott — ami­ről, mint ezt a végrehajtó bizottság egyik tagja meg is fogalmazta — soha sem lehet szenvedély nélkül beszélni. Balogh Lajos igazgató szá­molt be a Tolna megyei Gyermek- és Ifjúságvédő In­tézet munkájáról. Szűkebb hazánkban ennek az intézménynek a feladata az állami gondozásra szoruló gyermekekkel való törődés. Az intézet tartalmi tevé­kenységét egy 1974-ben kelt OM-rendelet határozza meg, mely a gyámhatósági eljárás­ról szól. A GYIVI tehát, ren­deltetésszerű működése so­rán a rászoruló kiskorúakról való állami gondoskodás fel­adatát látja el. Tennivalója a kiskorúak intézeti elhelye­zése, megelőzési célzattal rendszeres nevelési segélye­zése, továbbá a megelőző és utógondozó tevékenység. Mint azt számosán tudják, a GYIVI 1962-től Gyönkön, majd 1974. augusztus 15-től Szekszárdon működik a cse­csemőotthon tőszomszédságá­ban. Az intézmény korszerű, új épületben kapott helyet. Benne 50 gyermek átmeneti elhelyezése biztosítható. Ezeknek a gyermekeknek a neveléséhez, gondozásához rendelkezésre állnak a tár­gyi feltételek. A személyi feltételek javulása viszont alig valamivel több, mint hat hónappal ezelőtt kezdő­dött el, amikor is változás ál­lott be az intézmény vezeté­sében. A feladatok ellátását a területen dolgozó 6 nevelő­szülői felügyelő és 6 hivatá­sos pártfogó segíti. Gondot jelent azonban a pedagógus képesítésű gyermekfelügye­lők alkalmazása a pedagó­gusellátottság helyzetével összefüggésben. Tolna megyében az elmúlt év során 1183 gyermek ré­szesült állami gondoskodás­ban. Ebből állami gondozott vo> 1017, rendszeres nevelé­si segélyben részesült 153. Családjának szociális helyze­te miatt 13 gyermek átme­neti elhelyezése is szüksé­gessé vált, de nem állami gondozottként. A GYIVI az állami gondo­zásba vétel után a kiskorúa­kat átlagosan 2—3 hétig tart­ja intézetben, majd pedagó­giai, pszichológiai vizsgála­tok alapján gondoskodik a gyerekek elhelyezéséről, gon­dozásáról. Innen az állami gondozottaknak 76 százaléka kerül nevelőotthonba. Megold­hatatlan a kisegítő iskolai, gyógypedagógiai nevelésre szoruló gyerekek évközi elhe­lyezése, lévén a gyógyítva nevelés intézményi háttere országosan is megyei vonat­kozásban is szűkös a szükség­letekhez képest. Nagy segítsé­get jelent viszont az, hogy a megyében két ROBUR autó­busz (Szekszárd és Dombóvár környékén üzemeltetik) be­szállítja a kisegítő iskolákba a tanulókat. Ugyanakkor a 16 éven aluli, illetve a gyógypedagógiai foglalkoz­tató intézetben (Zomba-Pa- radicsompusztán) 14—16 éves korban végzett, vagy más me­gyékből visszautalt 14 éven felüliek foglalkoztató intéze­ti elhelyezése szegényes, mi­vel ez a probléma a Szociá­lis Intézetek Központján ke­resztül is csak igen korláto­zott számban oldható meg. Magyarul: több hely kellene, mint amennyi van. Az állami gondozott gyer­mekek 24 százalékát nevelő­szülőknél helyezi-el az inté­zet. Tavaly 173 nevelőszülő­nél 244 gondozottat láttak el. Az ő sorsuk az elmúlt évek alatt kedvezően alakult. Az örökbefogadásra jelentkezők száma évek óta magasabb az örökbe adható gyerekek szá­mánál. (Folytatás a 2. oldalon.) Magyar-ghanai tárgyalások Roger Joseph Felli ezredes, a Ghánái Köztársaság Buda­pesten tartózkodó külügymi­nisztere szerdán a Hősök te­rén megkoszorúzta a magyar hősök emlékművét. Az ünne­pélyes tiszteletadáson jelen volt Garai Róbert külügymi­niszter-helyettes, Farkas Mi­hály vezérőrnagy, a budapes­ti helyőrség parancsnoka. Ott volt Alex Arthur Crabbe, a Ghánái Köztársaság Buda­pestre is akkreditált nagykö­vete. A koszorúzást követően a külügyminisztériumban megkezdődtek a magyar— ghanai külügyminiszteri tár­gyalások Púja Frigyes és Ro­ger Joseph Felli között. A tárgyalásokon áttekintették a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseit, valamint a két or­szág együttműködését, a kap­csolatok továbbfejlesztésének lehetőségeit. Roger Joseph Felli és kísé­rete délután Budapest neve­zetességeivel ismerkedett. A vendégek sétát tettek a Ha­lászbástyán, majd megtekin­tették a Mátyás templomot. A program a több mint tíz­ezer lakásos kelenföldi lakó­telepen fejeződött be, ahol idén és a következő években a városközpont teljes kiépí­tése a feladat. Magyar felszólalás Az ENSZ európai gazdasá­gi bizottságának kedden Genfben megnyílt 33 ülés­szaka szerdán az általános vitával folytatta munkáját. A vitában felszólalt dr. Szi­ta János miniszterhelyettes, a nemzetközi gazdasági kap­csolatok bizottságának titká­ra, az ülésszakon részt vevő magyar kormányküldöttség vezetője. Műszaki kereskedelmi konferencia (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A Csavaripari Vállalat dombóvári gyárában műsza­ki kereskedelmi konferenci­át tartottak. A konferencián különböző bútoripari válla­lat képviselői jelentek meg. Tanai József, a vállalat mű­szaki igazgatója beszámolt a gyár fejlődéséről és fejlesz­tési programjáról A konfe­rencia lehetőséget nyújtott arra, hogy a gyártók és fel­használók megismerjék egy­más problémáit. A vállalati fejlesztési prog­ram kimondja, hogy a bútor­ipar és más felhasználók ha­zai gyártásból fedezzék kötő­elem-felhasználásukat. A konferenciát minden részt­vevő hasznosnak ítélte meg. A vendégek megtekintették a dombóvári gyárat, ahol működés közben láthatták a kötőelem-gyártó gépsorokat. VARGA ANDRÁS ABC-áruház a Mérey lakótelepen A hónap végén lesz Szekszárdon, a Mérey lakótelepen az épülő ABC-áruház műszaki át' adása. Ezzel hamarosan megoldódik a lakótelep élelmiszer-ellátása.

Next

/
Oldalképek
Tartalom