Tolna Megyei Népújság, 1978. április (28. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-11 / 84. szám
1978. április 11. "nÍÉPÚJSÁG 3 Tamási téglagyár Minőségjavítás és energiatakarékosság Bölcske Négyszázhnsz Jobb koordináció, alaposabb döntés (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A tamási téglagyár teljesítette elmúlt évi tervét, amelyben nagy szerepük volt a szocialista brigádoknak. Jó munkájukért április 4-én vették át az ezüstkoszorús jelvényt. Kertész Sándor, az üzem vezetője a felkészülésről és az 1978. év terveiről a következőket mondta el: — A téli időszakban, amikor a termelés állt, alaposan felkészültünk az új év feladataira. A nagyjavításokat a tervezett idő előtt elvégeztük, jobban előkészítettük a földbányát, ami minden bizonynyal minőségjavulást eredményez. Az idén 100 ezer téglát ért fagykár, március végére mégis 150 ezerrel több nyers téglát tudtunk készíteni, mint amennyit terveztünk. Ez azt jelenti, hogy az áprilisi égetési tervet is túlteljesíthetjük. Március 28-án este gyújtottuk be a kemencét. — Ebben az évben 7 millió 200 ezer nyers és 6 millió 900 ezer égetett téglát gyártunk. — Az 1978. év jelszava: minőségjavítás és energiatakarékosság. Szocialista brigádjaink vállalásainak is ez az alapja. Az energiatakarékosságot a gépek hatékonyabb kihasználásával, az üresjáratok csökkentésével érjük el. Ez azt jelenti, hogy az ezer darabra jutó elektromos áram költsége negyven fillérrel csökken. Ahhoz, hogy tervünket teljesíteni tudjuk, megfelelő számú munkaerőre van szükség. Elmondhatom, hogy a technológiai létszám jelenleg biztosított. A bejárókon segítünk azzal, hogy áprilistól az üzem gondoskodik utaztatásukról. — A piacfelmérés és az eddig érkezett szerződések alapján tovább nőtt az igény a kisméretű tégla iránt. Értékesítési gondunk nincs, és nem is lesz. 'Sajnos, az igényeket nem tudjuk kielégíteni. Az éves termelési tervünket már gyakorlatilag lekötötték. Szöveg: SZARVAS ANTAL Fotó: KÍÍNYF IVAN Kanalas kotró készíti elő a földet a téglagyártó préshez Tiszta udvar - rendes gyár A gyárakban dolgozó szocialista brigádok közül számos, termelő munkája mellett, társadalmimunka-fel- ajánlást is tesz, s a vállalás nyomán egyre szebb, gondo- zottabb lesz a gyár környezete. Láttunk már olyan üzemrészt, műhelyt, ahol az ablakokban, a munkapadok mellett cserepes virág van. A TOTÉV szekszárdi központjában évek óta virágágyások vannak a munkacsarnokok közötti szabad térségben. A simontornyai üzemek kertészt, udvari munkást is alkalmaznak azzal a céllal, hogy a gyár környéke rendezett. szép tiszta legyen. A Dombóvári Unió Ipari Szövetkezet műanyagüzeme előtti térséget szépen gondozzák ebéd Tavaly a nyári iskolai szünet ideje alatt újították fel a bölcskei általános iskola konyháját és ebédlőjét. A több mint kétmillió forintos munka után az épület megszépülve várta szeptemberben a bölcskei iskolásokat. Sajnos a külcsín növelése nem járt együtt a belbecs javulásával. Az iskola konyháján az olajtüzelésre való áttérést is tervezték. Az olajüstök és olaj kályha azonban nem érkezett meg időre, így hogy megkezdhessék a főzést, augusztusban visszaszerelték a régieket. Szeptemberben a hagyományos szén- tüzelésű kályhákkal kezdték a tanévet. A bölcskei általános iskola konyhája naponta négyszázhúsz adag ebédet készít. Az itt főzött ebédet eszi az öt általános iskolai napközis csoport 196 gyereke, itt étkezik a hat óvodai csoportban foglalkoztatott 156 óvodás, az öregek napközi otthonának 22 idős lakója. Innen hord ebédet a tanács, az egészségügy néhány dolgozója, valamint az általános iskola tantestülete és technikus alkalmazottai. A nyolcvanszemélyes ebédlő berendezési tárgyait az általános iskola saját erőből vásárolta. Az étkeztetés után sem áll kihasználatlanul a helyiség, mert a legnagyobb létszámú — hatodik, hetedik és nyolcadik osztályos tanulókat foglalkoztató — napközis csoport az ebédlőben tartja délutáni foglalkozásait. Egyébként az általános iskolás napközis csoportok közül ők vannak legmegfelelőbb körülmények között elhelyezA konyha további korszerűsítésére — az* olajtüzelésű berendezések felszerelésére — már csak a nyári iskolai szünetben kerül sor. A berendezés valamennyi darabja megérkezett, de a tavaszi szünet kevés a beszerelési munkák elvégzésére, az iskola és a tanács pedig nem szeretné, hogy akár csak néhány napra is, de le kellene állítani a konyhát. Adagolás, mérés csomagolás, ragasztás, zsákolás, adagolás, mérés, csomagolás, ragasztás, zsákolás... Női kezek tologatják rakosgatják a lisztes zacskókat a szekszárdi malom csomagolójá- ban Kilenc nő dolgozik egy brigádban, ők a „lisztkiszerelők”. A finom liszt rászáll az arcukra — jóval idősebbnek látszanak valóságos koruknál. A tizenhét éves lány haja naponta újra meg újra megőszül. Pencz Jánosné brigádvezetőnek elmondom, mi járatban vagyok. Nem kínál hellyel, az ember ruhájára amúgy is rárakódik a liszt. A munkáját is csak egy kézfogás erejéig hagyja abba. Megállni nem lehet, mert normára dolgoznak. Fél óra lazítás legalább nyolc mázsa kiesést okozna a csomagolásban. — Egy éve vagyok brigádvezető, kilenc éve dolgozom itt — mondja munka közben. Többen vagyunk „régebbi” dolgozók, de van, aki csak egy-két hónapja jött hozzánk. A legfiatalabb „lányunk” tizenhét éves, legidősebb asz- szony is csak negyvenkettő. Tíz óra. Leállítják az adagológépet, megszűnik az idegen fülnek szokatlan, kellemetlen zúgás. Ilyenkor szokott a brigád tízóraizni. Reggel hat óta most pihenhetnek először, hogy a húsz perc alatt újra erőt gyűjtsenek a délután 2-ig tartó munkához. A szatyrokból előkerülnek a „kis lábaskák”, a szalvétába gondosan becsomagolt hazai. — Fárasztó állva dolgozni, jólesik elülni egy kicsit — mondja az egyik „fehér” asszony. — Munka után mit szoktak csinálni? — Akkor kezdődik a „második műszak” — mondják nevetve. — Otthon is van mit tenni. A legtöbben családos anyák vagyunk, el kell végezni a házimunkákat, a főzést, mosást, nagytakarítást. Sok a bejáró is, közös programokat se tudunk gyakran szervezni. — Egyszer voltunk kirándulni Sötétvölgyben. Az nagyon jól sikerült. A vállalat szervezte a dolgozók részére, ők fizették a költségeket — mondja a brigádvezető. — Van egy általános iskolai osztályunk Szálkán, mi patronáljuk őket. Mindig meghívnak bennünket a rendezvényeikre. Nagyon aranyos, ötödik osztályos gyerekek. Jönnek üzemlátogatásra hozzánk, mi pedig el szeretnénk vinni őket egy közös kirándulásra. — Szeretnek együtt dolgozni? — Jól megvagyunk egymással. Csak annyi nézeteltérés szokott lenni, amennyi „kell is”. A problémáinkat otthon hagyjuk, nem is esik róla szó. Általában jó a hangulat munka közben. Még énekelni is szoktunk. Most talán rosszkor jött, „lehangoltabbak” vagyunk, mint máskor, mivel ma kivételesen tizenkét órát dolgozunk. Vége a „reggelinek”, mindenki a helyére áll, indul a gép. A munkafázisokat naponta háromszor cserélik. Az adagolónál dolgozó most a mérleghez áll, a ragasztó zsákol és így tovább. Naponta egy asszony 16 mázsa lisztet „mozgat” meg. Kicsit hasonlít a szalagmunkához, a maga begyakorlott, mechanikus mozdulataival. Egyikük sem itt kezdte a munkát. Van közöttük bolti eladó, tekercselő és régebben erdészetnél dolgozó csemeteápoló. Nem véletlen, hogy az utóbbi szakmában járatos asszony panaszolta, hogy nem kapnak rendesen védőitalt. Más a szabad, levegőn dolgozni — még ha nehezebb is — mint nyakig lisztfelhőben. — Na, nem próbálja ki a csomagolást? — kérdezi az egyik lány mosolyogva, de választ nem vár, mert rögtön hozzá is teszi, bizonyára „fél, hogy lisz. tes lesz”. Nyílik a szürke vasajtó, belép egy elegáns, diplomatatáskát lóbáló fiatalember. Nincs olyan kis zug, ahová az Állami Biztosító ügynökei el ne jutnának. Hamar kiderül, hogy „bár nem akarunk meghalni”; mindenkinek van CSÉB-je A diplomatatáskás fiatalember elégedetten megállapítja, hogy azokat is ő kötötte az asszonyokkal — még régebben. Üj ügyfél most nincs, nadrágját porolgatva távozik. Jócskán elmúlt tizenegy, mikor elköszönök az asszonyoktól. „Jöjjön máskor is” — mondják. Kilépek iaz ajtón, egy raktáron át, az udvarra. A lépcsőn kék ruhás fiatalember üldögél, cigarettázik. Szemmel láthatóan élvezi a tavaszi napsütést. solymár Ákos AZ UTÓBBI másfél évtizedben jelentősen változott az ipari üzemek szervezeti formája. A különböző iparágakban nagyvállalati, tröszti szervezetek jöttek létre. Ennek következtében a vállalatok nagy részéhez egy vagy több gyár, gyáregység, telephely tartozik, melyek nemegyszer egymástól távol, más-más közigazgatási egységben működnek. A gazdaságban létrejött szervezeti változásokat — egyedi eseteket kivéve — nem követte a párt szervezeti felépítése. Itt ugyanis a területi elv érvényes, vagyis egy közigazgatási egység pártszervezeteit az adott területi pártszerv irányítja. A szervezeti felépítés különbségei tették szükségessé, hogy a gyárakkal, gyáregységekkel és telephelyekkel rendelkező vállalatok központjaiban működő pártszervek, illetve pártszervezetek koordinációs jogot kapjanak. Ezzel élve a vállalat egészét érintő kérdésekben, az alapvető gazdasági elhatározásokban kezdeményezhetik az érintett pártszervezetek véleménycseréjét, közös állásfoglalását. A KB Titkársága a közelmúltban megállapította, hogy az utóbbi időben „tovább fejlődött a koordinálási joggal felruházott pártszervek munkája”. Mit tartalmaz e sommás megállapítás? Mindenekelőtt azt, hogy a nagy- vállalati pártszervek és szervezetek ma már világosan látják: a koordinációs munka alapvető tartalma és célja, hogy előmozdítsa a vállalat eredményes működését, a fő célkitűzések megvalósítását. A vélemények egyeztetése a legtöbb nagyvállalatnál már a koordinációt igénylő feladatok megtervezése, munkatervbe való foglalása előtt elkezdődik. Általában az egész vállalatot érintő legfontosabb kérdéseket tűzik -napirendre. Ilyenek pl. a közép távú és operatív vállalati, gyári, telephelyig tervek, a gyártmány- "és gyártásfejlesztési koncepciók, a beruházási elképzelések, az ösztönzési rendszer, az exporttal kapcsolatos feladatok, a szocialista munkaverseny tapasztalatai. A döntések előtti véleménycserét, a közös állás- foglalás kialakítását nagymértékben elősegíti az a mind több helyen meghonosodott gyakorlat, hogy előzetes anyagot bocsátanak a gyári, telephelyi pártszervezetek rendelkezésére. így a gyáregységek párttitkárái a választott testületek véleményének birtokában vehetnek részt a nagyvállalat koordinációs fórumán. A legáltalánosabban alkalmazott forma a rendszeres titkári értekezlet. Mind jellemzőbb, hogy a gyáregységek párttitkárai részt vesznek a nagyvállalati pártbizottsági és végrehajtó bizottsági üléseken. A fontosabb feladatok megtárgyalására közös testületi üléseket, együttes igazgatói és párttitkári értekezleteket, a tervfeladatok egyeztetésére megbeszéléseket hívnak össze. A különböző koordinációs fórumok jó alkalmat nyújtanak a tapasztalatcserére, s így kedvezően hatnak a pártmunka egyéb területeire. A koordinálás a legtöbb vállalatnál segítette a belső irányítási rendszer fejlődését, a gyáregységi önállóság helyes értelmezését, az üzem- és munkaszervezés javulását, az új profilok kialakítását, egyes termékek, gyártmányok átcsoportosítását, a fejlesztési, beruházási tevékenység tervszerűbbé válását, a bér- és szociális kérdésekben mutatkozó helyenkénti feszültségek megszüntetését. Egyértelműbbé vált a gazdaságpolitikai célok képviselete, lényegében megszűnt a gyáregységek párt- szervezeteinek önállósodási törekvése. Nagy eredménynek könyvelhetjük el, hogy a nagyvállalatok vezetői egy- egy fontosabb döntés előtt ma már kérik, igénylik a központi pártszervek és a gyáregységek pártszervezeteinek egyeztetett állásfoglalását. KORÁNTSEM állíthatjuk, hogy a javuló és egyre hatékonyabb együttműködés súrlódásmentes, és azt sem, hogy ne lennének olyan ellentmondások, amelyek csak hosszú távon oldhatók meg! Vannak nagyvállalatok, ahol indokolatlanul centralizálnak olyan kérdéseket is, amelyek ha- táskörileg a gyáregységeket, telephelyeket illetnék meg. Az effajta rendezetlenség persze, hogy viták forrásává lesz. Nem olyan gyakran, mint 2—3 évvel ezelőtt, de még mindig előfordul, hogy egyes gyáregységek irreális követelésekkel lépnek fel. Ezek a legtöbb esetben a helyi érdekek túlzott képviseletéből, az összvállalati elképzelések ismeretének hiányából erednek. Őszintén rá kell azonban mutatni arra, hogy egyes vidéki telephelyek éppen az őket irányító területi pártszerv nyomására lépnek fel túlzott követelésekkel, (amelyek például) nagyobb község-, illetve városfejlesztési hozzájárulást követelnek. Még ma is vita tárgya néhány nagyvállalat központi gyára és a gyáregységek között a technikai színvonal, a szociális ellátottság és a bérek különbözősége. A viták, az ellentmondások mai valóságunkat tükrözik, társadalmi-gazdasági fejlődésünkkel együtt járó gondok ezek. AMINT A KB Titkársága rámutat, a koordinációs munkában számos tartalék van még. Az egyik legfontosabb feladatként szabja meg a határozat, hogy a koordináló pártszervek és -szervezetek munkájukkal járuljanak hozzá, hogy a nagyvállalatokon belül minden egységben jobban megértsék gazdaság- politikai céljainkat, s azokat a gyakorlati munkában váltsák valóra. Sokrétű feladat summázódik e rövid megfogalmazásban. Mindenekelőtt tovább kell javítani a nagy- vállalati tervezőmunkát, s jobban össze kell hangolni a gyáregységek és telephelyek tervező tevékenységével. Több tényező zavarja ugyanis ezt. Egyrészt a gyáregységek részéről esetenként indokolatlan várakozás tapasztalható, felülről várják a jelzést, hogy milyen intézkedések szükségesek. Másrészt a helyi irányító pártszervek elképzelései, nem mindig esnek egybe a nagyvállalat cselekvési programjának főbb elveivel. E problémákat jobb tájékoztatással, gondosabb előkészítéssel és a különböző pártszervek és -szervezetek jobb együttműködésével meg lehet oidani. A jobb tájékoztatásért, ezáltal a nem kívánatos viták megelőzéséért mindenekelőtt a koordináló pártszervek tehetnek sokat. így tovább kell javítaniuk kapcsolataikat a gyáregységek, telephelyek pártszervezeteit közvetlenül irányító területi pártszervekkel, jobban igényelve segítségüket. Nem lennénk igazságosak azonban, ha a területi pártszerveket egyoldalúan felmentenénk, s csak a koordináló pártszerveket okolnánk .a hiányosságokért. A jó kapcsolatokra törekvő koordináló pártszerv meghívásának ugyanis egyes területi pártszervek nem tesznek eleget. A tájékoztatás, illetve tájékozottság igénye tehát mindkét felet egyaránt kell hogy jellemezzen. A KOORDINÁCIÓS munka nem öncél, hanem fontos gazdasági, politikai céljaink megvalósításának nélkülözhetetlen eszköze, emelője. Nagyvállalatainkra ötéves tervünk hátralévő időszakában, de a későbbiekoen is jelentős feladatok várnak. A koordinációs munka javítása, továbbfejlesztése ezek eredményes megoldását szolgálja. MARKOVICS FERENC, az MSZMP KB munkatársa
