Tolna Megyei Népújság, 1978. április (28. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-09 / 83. szám
1978. április 9. KÉPÚJSÁG 3 A szabad idő és testkultúra H szabad idő fontos szerepet játszik az ember társadalmi életében, viselkedésében, más emberekkel való kapcsolataiban. Hogyan hasznosítjuk a szabad időt? Tétlenül töltjük-e el, vagy alkotóan? A kérdésekre adott válaszok nem közömbösek a modern társadalom számára. A szakemberekeket régóta foglalkoztatja a szabad idő és a nevelés, különösen a testnevelés közötti viszony vizsgálata. Nem feledkezhetünk el arról, hogy a testkultúra nemcsak az ember munkájával és egészségével van összefüggésben, hanem szellemi életével és közéleti tevékenységével is. A szabad idő közvetlen összefüggésben van az egyén szociális fejlődésével. Mint köztudott, több szocialista ország sikeresen oldja meg az ember minden oldalú fejlesztésének feladatát. Bizonyított tény, hogy a testnevelésnek, a személyiség fejlődésére lényeges befolyása van. Segítséget nyújt a munka hatékonyságának és a termelékenységnek a növelésében, mert javítja az ember egészségét, tökéletesíti mozgásait, csökkenti a fáradtságot, erősíti a jellemet és az akaraterőt, amelyek értékesek a társadalom szempontjából. A testnevelés nagy szerepet játszik az ember erkölcsének formálásában is. A mai társadalom technikai alapjainak fő fejlődési iránya a termelés mechani- zációja és automatizálása. Az automatizálás megszabadítja a dolgozó embert a munkája tárgyán való közvetlen tevékenységétől, viszont megőrzi, sőt kiemeli az ellenőrző és operatív funkciók fontosságát. Az automatizálás kitágítja a munkás szakmai látókörét, a gépek szerelése és javítása magas fokú képzettséget kíván. Az automatizálás az ember sokoldalú harmonikus fejlődését igényli. Ez a munka- megosztás nagymérvű módosulása miatt van. Az automatizált termelés technológiai folyamata megszakítja az ember és az általa kiszolgált gép közötti kapcsolatot, a dolgozó munkájának köre kiszélesedik, szüntelenül változik az ^Itala végzett munka. így az automatizáció az ember sokoldalú fejlődéséhez vezet, beleértve fizikai fejlődését is, rtemcsak a technológiai folyamat objektív törvényei, hanem pszichológiai törvények miatt is. A fizikai erőkifejtés lényegesen csökken az automatizálás hatására. Ugyanakkor összehasonlíthatatlanul nagyobb szükség van a tartós és intenzív műszerek jelzéseinek gyors és fontos leolvasására és az azokra történő reagálásra. indez nem érhető el anélkül, hogy a dolgozó el ne jusson az egészséges fizikai fejlettség magas szintjére, beleértve az edzett izomrendszert is. A fizikai munkával foglalkozva nemcsak annak fizikai vonatkozásait, az izomerő kifejtését kell szem előtt tartanunk, hanem az általa produkált idegfeszültséget, az esetleges fiziológiai és pszichológiai következményeket is. Még a legcsekélyebb fizikai erőkifejtés is kiválthat idegfeszültséget az emberben. A testnevelés lényeges tényező a jó egészség és az érzékszervek megfelelő működésének biztosításában. Ennek megfelelően az automatizált termelés megváltoztatja a testnevelés által kiváltott hatás természetét. Valóban az automatizált termelés hozza létre a dolgozó ember sokoldalú fejlődésének szükségességét. Ez az automatizálás és testnevelés közötti viszony lényege. Ennek ismeretében válik világossá, hogy az ún. konpenzációs elmélet hirdetői miben tévednek. Szűk látókörű és hibás az a felfogás, amely szerint a testkultúra és a sport csupán afféle ellen- intézkedés az automatizálás okozta bajok kiegyenlítésére. A társadalomnak a testnevelésen kívül nincs más eszköze arra, hogy fizikailag felkészítse az embert az új termelési módra. Ezért a testnevelés egyre szükségszerűbbé válik a társadalom fejlődésének mai szakaszában. A fizikailag jól fejlett ember az automatizálás teljes alkalmazásának előfeltétele, minthogy kölcsönhatás van egy adott termelési mód anyagi, technikai alapja és az általa igényelt ember típusa között. Természetesen az ember a termelési viszonyoktól és a munka rendszerétől függően változtatja meg társadalmi arculatát és követelményeit. i:a;iBj;| testnevelést, mint tárH : sadalmi jelenséget és j annak fejlődését végső liiiiiiäJ soron a társadalomban uralkodó termelési mód határozza meg. A sokoldalú fizikai fejlődés, mint tudatos tevékenység eredménye főleg a szabad idő folyamán valósulhat meg. A munka univerzalitása — mivel az automatizálás növeli a termelékenységet — csökkenti a szükséges munkaidőt, több lesz a szabad idő, s így biztosított a sokoldalú fejlődés legfőbb objektív feltétele. A dolgozóknak az automatizált termelés követelte új szaktudás elsajátításához időre van szükségük. A munkaidő szerkezetét nagymértékben befolyásolja a tudomány. Valójában maga a tudomány fokozatosan, a társadalom közvetlen termelőerejévé válik. így a szabad idő jellege minőségi változáson megy át. Már nem pusztán olyan idő, amely a munkaórák alatt elfogyasztott energia visszaszerzéséhez szükséges. Növekvő mértékben hasznosítják az emberek sokoldalú fejlődésének biztosítására, szellemi, erkölcsi, esztétikai és fizikai tulajdonságainak tökéletesítésére, valamint a szellemi és fizikai munkát elválasztó szakadék felszámolására. ermészetesen az szabad Éfe időt nemcsak a társa- fjpf dalmi termelésben való részvétel előkészítésére fordítják, hanem szórakozásra, pihenésre, élményszerzésre is. A testnevelés nagy szerepet játszik az aktív szabad időben. A csoportos testnevelés új szervezeti formái fejlődtek ki, az „Edzett ifjúságért” mozgalom, illetve a „Testedzés az egészségedért” mozgalom keretein belül. A meghosszabbodott szabad idő lehetővé teszi a természet- járást, a csoportos gyalogtúrákat, kirándulásokat. Az egészséges gyakorlatok így az esztétikai neveléssel is összekapcsolódnak. A szabad idő további növekedésével a pihenés és a kikapcsolódás természete is megváltoztatható, több testgyakorlat, aktív sportolás révén. A konkrét szociológiai kutatások feltárták, hogy az emberek a szabad idő nagy részét vagy a lakóhelyen, vagy üdülőhelyeken töltik. Ott kell tehát elsősorban a testnevelést és a sportot népszerűsíteni, ahol az emberek élnek és üdülnek. Az iparosítás és a városiasodás követelményeinek köszönhető az a tény, hogy a testgyakorlatok a sport és a turisztika formájában egyre terjednek. ;H::!!jj!J civilizált világ azonban K i többet követel, a testkultúra fejlesztését igényli úgy, hogy lehetségessé váljon az emberek fi'zikai fejlődésének befolyásolása, születésük pillanatától az öregkorig. Amiről szó van, az többé már nem csupán az egyoldalú munka káros hatásainak kiegyenlítése, hanem az emberi test átalakítása, alkalmazkodóképességének növelése. A technika olyan mértékben fejlődött, hogy fizikai képességeink tulajdonképpeni határára jutottunk el, így szembetűnő aránytalanság jött létre e lehetőségek és a civilizáció által létrehozott igények és feltételek között. Van-e lehetőség ezen aránytalanság leküzdésére? A szabad idő növekedésének perspektívája új utat nyit meg előttünk ebben a vonatkozásban. incs okunk kételkedniük nür,k abban, hogy az íjjp emberiség megfelelően fogja felhasználni ezt a fölös időt sportolás céljára. Már napjainkban is a sport, a torna, a turisztika, valamint a játékok és a szabadtéri tevékenység előtérbe kerültek, mint szabadidő-eltöltési formák. így jogosan feltételezzük, hogy a szabad idő további növekedésével együtt az ilyen tevékenység egyre fontosabb helyet foglal majd el a szabad időben folytatott tevékenységek között, természetesen csak akkor, ha mindezt a sporthoz szükséges eszközök gyarapodása is kíséri, vagyis több lesz a felszerelés, a pálya, az edző. Semmi kétség, hogy a sportnak, mint szórakozásnak, látványosságnak és mint nevelési eszköznek felbecsülhetetlen tulajdonságai segíteni fognak e törekvések valóra váltásában. Másrészről a versenysportok fejlődése arra utal, hogy a sport népszerű- södése bizonyára az emberi test tökéletesedéséhez fog vezetni, erősebbé, mozgékonyabbá és élénkebbé teszi azt. Kétségtelenül ez lesz a szabad idő korszakának egyik legnagyszerűbb ajándéka. HERCZIG GÁBOR Amatőr kertészek Nagymányok határában, a Váraljára vezető út mellett terjedelmes telken hatalmas fóliasátrak sorakoznak. A nyárias napsütésben szélesre tárva állnak a bejáratok. Az opálos fóliahártya csapdájában rekedt napsugarak, no meg a hideg időben működő olaj kazánok szép nagyra nevelték már a paradicsomokat és a paprikákat. — Április 20-a táján már tömegesen érik a paprikánk — mondja Szabó Lászlóné, a főnök felesége, aki a bonyhádi ÁFÉSZ fóliás zöldség- termelő szakcsoportjának — az ő birodalmunkban járunk — a mindenese Agronómus, üzletkötő, szakmai irányító. Polgári foglalkozására nézve: bedolgozó egy kerámiaüzemnél. — A kertészkedést csak szabad időnkben csináljuk. Van aki este, van aki délelőtt, ahogy a munkabeosztása engedi. A nyugdíjas tagjaink pedig, ha kell, egész nap is dolgoznak, ösz- szesen 16-an vagyunk. — Mennyit kell dolgozni? — Annyit, amennyit a növények megkívánnak ahhoz, hogy a maximumot kihozhassuk belőlük. Nem egyformán oszlanak meg a terhek. Aki több idővel rendelkezik, az többet is végez. Van aki csak hétvégeken tud segíteni. A kiadások és a jövedelem felosztása is a végzett munka arányában történik. A fiatal Szabó házaspár maga kezdte a fóliás növénytermesztést. Aztán csatlakoztak hozzájuk bárátok, ismerősök, majd 1977. óta mindannyian csatlakoztak a bonyhádi ÁFÉSZ-hoz és azóta szakcsoportként működnek. A fóliatelep — a sátrak alatti terület, meghaladja az 1000 négyzetmétert — berendezésének, kialakításának összes költségeit a tagok viselték és viselik. — Mi az előnyük abból, hogy az ÁFÉSZ-hoz szegődtek, hiszen minden költség a maguk kasszáját sová- nyítja? — Egyik legfontosabb az, hogy hároméves szerződést kötöttünk az ÁFÉSZ-szel, így a mindenkori árakon nagy tételben el tudjuk adni a beérett termést. Tehát külön gondjaink ezzel nincsenek Aztán hozzásegítettek minket egy kis traktor megvásárlásához, ami nagyon kellett már. Ezért köszönet nekik. Sajnos, az örömünk nem teljes, mert a traktorhoz a szükséges rotációs kaPaprikakapálás pát nem kaptuk meg, így jelenleg a gépet nem is használjuk, mert nincs mire. Egy kölcsönkapott kapával dolgoztunk eddig. Mostanáig ennyi volt. Még csak tavaly óta vagyunk együtt. Majd lassan kialakulnak a dolgok. — A jövedelmükön hogy osztoznak az ÁFÉSZ-szel? — A bevételeink húsz százalékát adjuk. Tavaly kb. ötvenezer forintot. — Ez elég magas összeg ahhoz képest, hogy tulajdonképpen minden költséget maguk viselnek. — Magas, de ennél rosz- szabb, ha a felvásárlási árak alacsonyak. Sajnos, mi is tapasztaltuk már, hogy a felvásárlók nagyon le akarják szorítani az árakat A salátával éppen ezért az idén már nem is foglalkozunk. — Mit termelnek? — Főleg paprikát és paradicsomot, de van zellerünk, karalábénk, vannak virágpalánták is. Nemcsak a termést, hanem palántát is adunk el. Dédelgetett vágyunk a szegfűtermesztés — mondja Szabóné. — Érdeklődtünk a lehetőségek felől. Korlátlan mennyiségben tudnánk eladni, de csak az üzleti ár harmadáért. Véleményünk szerint indokolatlanul nagy hasznot akar zsebre vágni a kereskedelem a termelő rovására. Kedvesen, barátságosan fogadtak. Szívesen megmagyaráztak, megmutattak mindent. Hogy ez a kedvesség maradjon meg az emlékezetben, menni kell, nem lehet már fenntartani őket. Folytatniok kell a kapálást, készülnek a tápkockák. A már tápkockákba rakott palántákat pedig ki kell ültetniük. És még ott a legnagyobb munka, újabb fóliasátor épül. — Na, itt majd hasznát vesszük a traktornak. Annak az erejével hajlítjuk meg a fóliát tartó vascsöveket — mondja Szabó László, a főnök, aki polgári foglalkozását nézve műszaki ellenőr. Frissítő érzésnek számít a fóliasátor párás melegéből a tűző napra kilépni. Szabó Lászlóné, aki „magán úton”, szakkönyvekből tanulta meg a kertészet mesterségét, 1977 november 7-én a fóliás zöldségtermesztésben elért eredményükért a „Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója” kitüntetést kapta. CZAKÖ SÁNDOR A palántákat a tápkockába rakják Fóliaváros 1978. március 30. Az igyekvők már ekkorára nőitek.
