Tolna Megyei Népújság, 1978. április (28. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-08 / 82. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAP XXVIII. évfolyam, 82. szám ARA: 0,80 Ft 1978. április 8., szombat Mai számunkból NEM NŐTT A GYÓGYSZERFOGYASZTÁS (3. old.) A KÁVÉ SEM KIVÉTEL (4. old.) OLVASÓSZOLGALAT MIKOR NYÍLIK A MALTEROSLÁDAVIRÄG? (3. old.) Nincs választás Ki ne értene egyet azzal, hogy a gyárak gazdasági biztonsága, eredményessége elsősorban azon múlik, mennyire tartanak lépést a technikai haladással, a piaci igényekkel? A gyakorlatban viszont — számos példa jelzi — a korszerűsítés mégsem — vagy még nem — bontakozott ki egyöntetűen és egyértelműen. Vagyis: más a változtatások elvi helyeslése általában és más ezek kivitelezése, segítése konkrétan a gyakorlatban. Ebben az is közrejátszik, hogy a vállalatokon belül sokan a saját munkakörükben és a közvetlen környezetükben nem érzékelik pontosan (vagy sehogy sem) az esetleges korszerűsítés hatását a saját maguk és a vállalat gyarapodásában. A géppark cseréjének, vagy a gyártmányválaszték átalakításának hozamát, jelentőségét általában a vállalatok legfelső műszaki, gazdasági vezetői képesek felbecsülni megfelelően. Azok a szakemberek tehát, akik munkájuknál fogva birtokában vannak valamennyi adatnak, információnak, a jövőre utalóknak is. (Amivel nem mondjuk azt, hogy ezzel együtt e szakemberek egyszersmind megfelelően ösztönzöttek is az átfogó korszerűsítési akciók elindításában.) A vállalatok vezetői tehát pontosan áttekinthetik, hogy a piaci igények és a technikai színvonal változása milyen megújulást tesz, vagy tenne szükségessé, mibe kerül az, honnan lehet a rávalót előteremteni, hogyan alakul a vállalat gazdasági helyzete, aszerint, hogy a szükséges modernizálást végrehajtják, vagy sem, vagy csak részben hajtják végre, vagy meddig lehet még várni egy ilyen programmal és így tovább. A vállalati szervezet alsóbb szintjein azonban e kérdések már csak nehezen tekinthetők át, ugyanis — és ez természetes — nem tartozik a különféle munkakörök ellátásához a korszerűsítés hatásainak "megítéléséhez szükséges információk ismerete. Ezek az információk persze nincsenek hét lakattal elzárva. Csupán arról van szó. hogy ezek beszerzése és folyamatos figyelemmel kísérése azok számára, akikre a végrehajtás tartozik, jelentős többletmunkával jár. A napi termelési feladatok ellátása mellett azonban a végrehajtási szinteken dolgozók feladata a korszerűsítési programok kivitelezése is. A gyáregységvezetőkre, az üzem- és művezetőkre, a csoportvezetőkre és a szakmunkásokra vár ugyanis a többi közt a műhely, az üzem előkészítése az új gépek fogadására, rájuk hárul az új berendezések bejáratása (igen kényes munka), vagy az ő kötelességük az első időszakban az új termék gyártásának egyengetése is, a technológia csiszolása, az új munkafogások és az új normák kialakítása. Egy-egy korszerűsítési program kivitelezése során hallatlanul sok múlik a végrehajtáson. Ha viszont itt, ebben a körben, a korszerűsítéssel való egyetértés csak elvi. általános, akkor bizony ilyen programmal nem könnyű messzire jutni. A vállalatoknál dolgozók túlnyomó része ebben a kérdésben nehezen mozdul el az elvi egyetértés álláspontjáról. A többség jelenlegi keresete ugyanis nem tükrözi, nem közvetíti a gyártmányok és a gyártási eljárások korszerűsítésének fontosságát, szerepét a jövedelmek alakulásában. (S ez * tulajdonképpen még az igazgatókra is igaz.) Sőt: a termelésben dolgozók, irányítók és munkások (és főleg a teljesítménybérben dolgozók) keresete akkor alakul jól, ha kevés a változás az üzemben és a régi gépeken a régi gyártmányokat lehet készíteni, szinte már behunyt szemmel. Érdemes lenne a megoldáson mindenütt gondolkodni, hiszen a valóságos érdekek pontos felismeréséért egy-egy vállalaton belül is sokat lehet tenni. Sőt: elsősorban talán itt lehet a legtöbbet cselekedni, nem pedig központilag, elvégre a folyamatos és megfelelő fejlesztésben az első számú érdekelt mégiscsak egy-egy vállalat kollektívája. Technológiai-változtatás esetén például a teljesítménykövetelményeket esetleg lassabban kellene az új lehetőségekhez igazítani, hogy egy ideig, az érintettek könnyebben teljesíthessék a régi normákat, amíg az új gyártmány előállításában, vagy az új gépek kezelésében megfelelő rutint nem szereztek. Vagy: egy-egy nagyobb szabású fejlesztés esetén az érintett üzem vagy műhely 1—2 éven át kapjon nagyobb nyereségrészesedést (amit, a részlegen belül aztán a valóságos érdemek szerint lehetne elosztani); vagy: lehetne esetleg korszerűsítési pótlékot fizetni a fejlesztés okozta termeléskiesések, zökkenők miatti bérkieséI sek ellensúlyozására és így tovább. Mindezt azért, hogy a korszerűsítés pillanatnyi, az első időszakban többnyire elkerülhetetlenül mutatkozó hátrányait sehol se érezzék meg különösebben. Ilyen megoldások alkalmazása azonban csak ott és addig lehetséges, ahol még nem késtek el a fejlesztés- | sei. Vagyis, ahol még van miből fizetni, ellensúlyozni az | érintett részlegek esetleges keresetkiesését, béringado- | zását. Ahol viszont minderre már csak a költségvetés | támogatásával gondolhatnak, ott bizony az eddigi kés- I lekedés „áraként” már tisztességesebb — sőt, legyen I kötelező — vállalni a korszerűsítéssel együttjáró lassúbb vállalati eredmény növekedés következményeit. (A végrehajtott fejlesztések 1—2 év után, többnyire, ha jók voltak a számítások, úgy is meghozzák a többletet.) Mindezt azért lenne érdemes mindenütt végiggondolni, s eszerint cselekedni, hogy szélesebb körben váljon : végre egyértelművé: a korszerűsítés sehol sem múlhat a belátáson, mert ez nem a választható utak egyike, * hanem az egyetlen lehetőség. GERENCSÉR FERENC Ma nincs fnntosabb feladat, mint a leszerelés Brezsnyev vlagyivosztoki beszéde Trautmann Rezső fogadta a belga parlamenti küldöttséget Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke, a Szovjetunió honvédelmi tanácsának elnöke, Dmitrij Usztyi- novnak, az SZKP KB Politikai Bizottsága tagjának, a Szovjetunió honvédelmi miniszterének és Szergej Gors- kov flottatengernagynak, a haditengerészet főparancsnokának kíséretében pénteken látogatást tett a Szovjetunió csendes-óceáni flottájánál. A „Szenyavin tengernagy” cirkáló fedélzetéről megtekintette a flotta erőinek kétoldalú hadgyakorlatát. Leonyid Brezsnyev a „Szenyavin tengernagy” cirkáló fedélzetén a szovjet csendesóceáni flotta tengerészei előtt elhangzott beszédében többek között a következőket mondotta: — A mai nemzetközi helyzet meghatározó eleme az enyhülés irányában történt fordulat. Az ezen a téren elért jelentős eredményekben hatalmas szerepe volt pártunk következetes lenini békepolitikájának, a Szovjetunió, a testvéri szocialista országok, valamennyi békeszerető erő és nép céltudatos erőfeszítéseinek. A jelenlegi körülmények között bármilyen fontos legyen is egyik vagy másik kérdés, nincsen fontosabb feladat, mint a leszerelés megvalósítása, amely befolyásolná a Föld valamennyi lakójának sorsát. Legfontosabb feladatunk az, hogy megállítsuk a fegyverkezési hajszát és előrelépjünk a nukleáris katasztrófa veszélyének csökkentése, végül pedig teljes kiküszöbölése irányában. Ezen a téren dől el az az alapvető kérdés, hogy miként alakul a nemzetközi helyzet és ez az a terület, ahol jelenleg a legélesebb harc folyik. Mint ismeretes, 1974 novemberében itt, a Távol- Keleten, Vlagyivosztokban, legfelsőbb szintű szovjet— amerikai találkozóra került sor. Ezen a találkozón megállapodás született arról, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok hosszú távú egyezményt köt a hadászati támadó fegyverrendszerek korlátozásáról. Abban az időben a két fél, átfogóan értékelte a helyzetet, arra a következtetésre jutott, hogy az egyezmény kidolgozása már a következő évben, 1975-ben befejeződhet. Azóta már csaknem három és fél év telt el, de az egyezmény aláírására még mindig nem került sor. A dolog lényege az, hogy az Egyesült Államok kormánya határozatlan, következetlen magatartást tanúsít és állandóan azokra a körökre tekintget, (Folytatás a 2. oldalon.) Pénteken délelőtt Traut- mann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke fogadta a hivatalos látogatáson hazánkban tartózkodó belga parlamenti küldöttséget, amelyet Edmond Leburton, A Béke-világtanács szervezésében április 9-től 13-ig Tripoliban valamennyi kontinens béke- és szolidaritási szervezetei, valamint számos nemzetközi szervezet küldötteinek részvételével fejlődési világkonferenciát tartanak. A konferenciára pénteken magyar békemozgalmi küldöttség utazott. Vezetője dr. Szentes Tamás egyetemi tanár, a történelemtudomáA megyei Tegnap délelőtt ülést tartott a Tolna megyei Népi Ellenőrzési Bizottság. Az ülésen részt vett dr. Kálmán Gyula, a megyei tanács elnökhelyettese. A bizottság két vizsgálat irányelveit hagyta jóvá. A a képviselőház elnöke vezet. A szívélyes légkörű találkozón részt vett Péter János, az országgyűlés alelnöke és Constant Clerckx, a Belga Királyság budapesti nagykövete. nyok doktora, az Országos Béketanács fejlődési munka- csoportjának elnöke, dr. Sal- gó László, a Béke-világtanács tagja, egyetemi tanár, a történelemtudományok doktora, Balogh András történész kandidátus, az Országos Béketanács tudományos bizottsága elnökségének tagja. A küldöttséget a repülőtéren Sebestyén Nándorné, az OBT főtitkára búcsúztatta. (MTI) NEB ülése népi ellenőrök megvizsgálják a termelési kooperáció helyzetét a megye ipari vállalatainál és szövetkezeteiben. A gyermek- és diák- élelmezés helyzetéről pedig utóvizsgálatban tájékozódnak. Békemozgalmi küldöttség utazott Tripoliba MEZŐGÉP, Szekszárd Öntözőberendezések 190 millióért Csak a szekszárdi MEZÖ- GÉP-nél gyártanak az országban öntözőberendezéseket, csöveket, ebben az évben 190 millió forint értékben. Ezeknek kétharmada már korszerű önjáróval ellátott, a többi pedig a hagyományos hordozható öntöző cső és a hozzá szükséges berendezés. A mezőgazdasági munkák egyre nagyobb beindulása nagy keresletet biztosít a szekszárdi gyár termékei iránt. Egyre több mezőgazdasági nagyüzemben látják szükségét — a jobb termés érdekében — az öntözésnek. A szekszárdiak berendezései rekonstrukciós célokat szolgálnak és az ez évben gyártott öntöző- „művek” mintegy 40—60 ezer hektár új terület öntözését oldhatják meg. A gyárban a munkák január elsejétől folyamatosan mennek, a szerződések már az elmúlt évben elkészültek, s így az üzem kollektívája fel tudott készülni a feladatokra. Az ország AGROKER vállalatai folyamatosan kapják a szekszárdi termékeket. Zsigovits Ferenc igazgatótól nyert tájékoztatás szerint a megrendelők igényeit június végére teljes egészében kielégítik. A MEZŐGÉP szekszárdi gyárának szakemberei az új berendezéseket a megrendelő mezőgazdasági üzemekben üzembe állítják. Minden pótalkatrész a rendelkezésre áll és a gyár szervizesei minden hibát a helyszínen, azonnal megjavítanak. A gyártók jó kapcsolatot alakítottak ki a vásárló üzemekkel, minden bejelentésüket megvizsgálják és egyes gyártmányuk üzemelési tapasztalatairól véleményüket kérik, hogy ezzel gyorsabban tudjanak reagálni a problémákra. hj—gk A gyár csőgyártó üzemrészében a meghajlított lemezek hegesztése folyik
