Tolna Megyei Népújság, 1978. április (28. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-03 / 79. szám

1978. április 3.

Képújság 13

Az utolsó métereken dőlt el a bajnokság

A sport némelykor olyan meglepetéseket szolgáltat, amilyenre senki nem gondol. Az már szinte természetes, hogy például labdajátékokban minden forduló meghozza a maga meglepetését. Az egyéni sportágakban sem ritkaság, hogy az ismeretlen legyőzi a biztos esélyest. Az viszont nagyon ritkán fordul elő, hogy az időmérő tévedése hozzon „tűzbe” több mint ezer embert és váltson ki egyértelmű szimpátiát egy versenyzővel szemben. Az időmérő tévedése a közelmúltban Kaposvárott a területi mezei futóbajnokságon történt.

A bajnokság utolsó száma következett, a 3000 méteres síkfutás az 1965-ben született fiúk részére. Vagy százan rajtoltak. A nagymányoki Gallusz Tibor azonnal átvette a vezetést és egyenletesen, magabiztosan futott. Mögötte kialakult egy kisebb csoport, de ahogy fogytak a méterek, úgy nőtt Gallusz előnye.- Kétezer méternél már biztosan lehetett venni a nagymányoki fiú győzelmét.

És tulajdonképpen ekkor kezdődött a területi bajnokság legizgalmasabb szakasza. Az egyik időmérő (mint utólag kiderült, elszámolta a köröket) a közeledő nagymányoki fiúnak kiabált: — Itt a cél, ide fuss. Gallusz Tibor pedig kissé jobbra tért és áthaladt a célon. Az időmérők közül, akinek az első befutó idejét kellett mérnie, megállította a stopperóráját. Mindez olyan pillanatok alatt történt, hogy nem is volt idő senkinek közbeavatkozni. Közben a Gallusz mögött futó csoport elhaladt a cél mellett és tovább futott.

Mintegy ezer ember figyelte mindezt és először Kelemen Antal, a nagymányoki testnevelő döbbent rá, mi is történt. A versenyzőhöz szaladt, aki már félig ült, félig feküdt a fűvön és így biztatta: — Tibi, menj tovább, hisz még egy kör hátravan. Gallusz felnézett és felismerte a helyzetet. Abban a pillanatban talpra ugrott és folytatta a futást. Igen ám, de ezalatt legalább tízen megelőzték, sőt némelyik versenyzőnek 30—40 méterre nőtt az előnye.

Fokozatosan nőtt az izgalom és mindenki a nagymányik fiúnak szurkolt. Mindezek ellenére nem úgy nézett ki, hogy Gallusznak sikerül győzelmet szerezni. Még ötszáz méter visszavolt és ő a 6—7. helyen futott. Aztán ellenfelei fokozatosan visszaestek, elmaradoztak, de még mindig volt egy apró termetű fiú előtte, akinek szinte behozhatatlannak tűnt az előnye, ötven méterre voltak már a céltól, Gallusznak még 15 méter hátránya volt. Ekkor már mindenki elkönyvelte; ragyogó teljesítmény volt a második kör utáni rossz pozícióból ennyire feljönni.

Az utolsó húsz méter azonban óriási meglepetést hozott. Gallusz tovább fokozta az iramot az egyre jobban visszaeső ellenfelével szemben és elsőként haladt át a célon. Ismerősök és ismeretlenek körülvették, gratuláltak a nem mindennapi teljesítményhez, a határtalan küzdeni akarásához, melynek eredménye a területi bajnokság lett.

Képünkön a célba érkező Gallusz, mögötte a szinte utolsó méterekig győzelemre esélyes ellenfele.

Kosárlabda NB II

Kettős győzelem Szigetváron

Április l-én két Tolna megyei NB II-es kosárlabdacsapatunk játszott bajnoki mérkőzést Sziget váron. Mindkét együttesünk sikerrel szerepelt, győzelmet szerzett. Különösen értékes az újonc Bonyhádi Botond ötpontos győzelme a nagy múltú szigetvári együttes ellen.

Dombóvári VSE—Szigetvár 75:56 (37:28). A vasutascsapatban a következők szerepeltek: Ruzics- ka (li), illés (10), Tahi (10), Tamási (10), Pakott (14), Szakács (4), Bogdán (16). A dombóvári csapat kitűnően kezdett, és az 5. perc végén meg kilenc pont volt az előnye (15:6). A következő percekben azonban a tehetséges fiatalokból álló hazaiak feljöttek és kiegyenlítettek (14:14). Ezt követően hosszú perceken át nem tudott Dombóvár jelentős előnyre szert tenni. A 15. percben mindössze egy pont volt az előnyük (23:22). A félidő utolsó szakaszában sikerült a vasutasoknak elhúzni. (37:28). A második félidő első öt percében Bogdán, Pakott és Ruzicska vezérletével tovább nőtt a vasutasok előnye, ötödik perc: 49:33. A 10 percben már biztosra lehetett venni a dombóvári győzelmet, húsz pont volt az előnyük 59:39). A mérkőzés hátralévő perceiben könnyed játékkal, az eredményt biztosan tartva játszott a dombóvári csapat. A védekezésük a dombóváriaknak kissé még lassú volt, de a közepes erőbedobás is elég volt a győzelemhez. Különösen

Pakott, Tamási és Bogdán játéka dicsérhető.

Bonyhádi Botond—Szigetvár

55:50 (25:23). Ábrahám János edző a következő játékosokat szerepeltette: Falvai (15), Végh (4), Gréczi II. (13), Kecskés (9), Vanya (6), Rózsa (6), Bote (—), Erb (2), Fetzer (—), Gréczi I. (—). Az újonc bonyhádi csapat nagy lendülettel kezdett, és a 8. percben már jelentős — 10 pontos —

előnyhöz jutott. Ezután a hazaiak következtek, melynek az lett az eredménye, hogy kiegyenlítettek. A bonyhádiak kitűnően védekeztek, de a ziccereknek csak egy részét tudták értékesíteni, sőt a büntetők egy részét is kihagyták. A félidő végéig azonban sikerült kétpontos előnyhöz jutniuk. A második félidő elején a szigetváriak hatalmas becsvággyal játszottak. Három perc alatt tizenkét pontot szereztek, és hét ponttal vezettek. Dicséret illeti a bonyhádi lányokat, hogy ezekben a kritikus percekben nem adták fel a reményt, hanem lelkesen harcoltak, kiegyenlítettek, és 5—6 pontos vezetést szereztek. Az utolsó nyolctíz perc különösen izgalmas volt, de végül megszületett a váratlan, de teljesen megérdemelt bonyhádi győzelem. A második félidő 3. percében Rózsa, majd a 12. percben Kecskés pontozódott ki, de a csapat lelkesedése még ezt a hátrányt is elbírta. Valamennyien dicséretet érdemelnek, de külön kell említeni Gréczi Zsuzsa. Falvai, valamint Vanya jó játékát.

KÉRJÜK TUDÓSÍTÓINKAT, hogy a megyei labdarúgó-bajnokság ma délutáni mérkőzéseiről szíveskedjenek tájékoztatni sportrovatunkat a megszokott formában és terjedelemben. Felhívjuk a teveli és a dombóvári tudósítónk figyelmét, hogy ügyeletet sportrovatunk április 3-án 17 órától tart, így az előző napi mérkőzések jelentését is, ekkor várjuk. Fáradozásukat előre is köszönjük.

Kitüntetése: Sportérdemérem

A gazdag sportmúlt méltó elismerése

Hazánk felszabadulásának 33. évfordulója alkalmából Budapesten az OTSH tanácstermében dr. Beckl Sándor 'államtitkár, az OTSH elnöke kitüntetéseket nyújtott át a testnevelés és sport területén kiváló munkát végzett sportvezetőknek, sportszakembereknek. Az OTSH elnökének javaslatára a Magyar Nép- köztársaság Minisztertanácsa Link Ferencnek, a Tolna megyei Tanács V. B. Sportszövetségi és Rendezvény Iroda gazdaságvezetőjének a Sportérdemérem bronz fokozata kitüntetést adományozta.

Az elsők között gratuláltunk kitüntetéséhez, majd arra kértük, elevenítsük fel több évtizedes sportpálya- futásának jelentősebb állomásait.

— Pontosan harminc éve, 1948-ban indultam először nyilvános sportversenyen. A Tolnai VL sportolójaként akkor úszásban és asztaliteniszben álltam rajthoz. 1958-ig mindkét sportágat — sőt ide sorolnám még a vízilabdát is — egyforma lelkesedéssel űztem. Az igazsághoz tartozik, hogy úszásban jobb eredményeket értem el aktív versenyzőként, mint a kaucsuk- labda birodalmában — mondta beszélgetésünk elején Link Ferenc. Elnézést kért. telefonhoz hívták, vidékről gratuláltak neki. Ezután tovább folytattuk a beszélgetést.

— 1958-tól más irányú elfoglaltsággal is gazdagodtam. Ekkor kapcsolódtam be a megyei asztaliteniszszövetség munkájába, s ráadásul mindjárt a titkári feladatok ellátását bízták rám. Az 1964—66-os években megyénk asztaliteniszsportja olyan mélyre süllyedt, hogy csak a legnagyobb jóindulattal beszélhettünk akkoriban e sportág létéről. Ezekben az években kezdtem az edzői tevékenységet. 1965 végén három törött pingpongasztallal, versenyző nélkül álltam munkába a Szekszárdi KSE-ben. Az elkövetkező évek jelentették a megye asztaliteniszLink Ferenc

sportjában a felemelkedés időszakát. Szövetségi vezetőként a sportág egészéért, edzőként pedig saját szakosztályomért rengeteget dolgoztam. Az akkori eredmények ismertek, bár tíz év távlatából van akinek már egy kissé történelmi jellegűek azok. A Szekszárdi KSE NB II-es csapata volt akkor az ország legfiatalabb együttese, a csapat átlagéletkora 13 év volt. Az NB II mellett a különböző egyéni versenyeken bajnokságokon. is figyelemre méltó eredményeket értek el tanítványaim. Dudás Ibolya például kétszer nyert magyar serdülőbajnokságot szakmai irányításom mellett.

— Néhány éve aztán a Tolnai VL szakosztályban találkoztunk Link Ferenc edző nevével. Hazahúzta a szíve?

— Az 1974-től ismét fellendült tolnai szakosztály eredményei, valamint a régi sportbarátok hívó szava engem is az egykori anyaegyesületem felé vonzott. így aztán 1976 végén hosszas töprengés után úgy döntöttem, hogy Tolnán folytatom tovább edzői tevékenységem. Időközben egy elismerésben részesültem, miután négy évvel ezelőtt a Magyar Asztali- tenisz Szövetség edzőbizottságának tagjai közé választottak. Ez a megbízatás nagyszerű lehetőséget biztosít

számomra, hogy még nagyobb segítségére legyek sportágamnak. Szerénytelenség nélkül említem, hogy jelentős részem volt abban, hogy a két évvel ezelőtti ifjúsági Európa-bajnokságra Balogh Ilona a magyar válogatott utazó csapatába került. 1977 decemberében döntöttem úgy — ekkor még az NB III-as bajnokság mérkőzéseit végigjátszottam —,

hogy aktív versenyzői pályafutásomat véglegesen az edzői hivatásra cserélem fel.

— Az idei év az ön életében több szempontból is jubileumi.

— Igen. A mostani kitüntetésem emlékeztet a harmincéves versenyzői pályafutásomra, a húszéves megyei szövetségi munkára, valamint arra, hogy tizenöt éve dolgozom a megyei sporthivatalban. A SPORI gazdaság- vezetőjeként valamennyi sportágat egyformán igyekszem segíteni, hiszen ez egyrészt munkaköri kötelességem, másrészt a sportágaktól függetlenül a sportmunka a hivatásom, ez tölti ki egész életem.

A közelmúltban fejezte be azt a több éves gyűjtőmunkát, amellyel a felszabadulástól napjainkig feldolgozta az asztalitenisz-sportág megyei történetét. Ezeknek az adatoknak a birtokában tudjuk, hogy Link Ferenc 29 felnőtt megyei egyéni bajnokságot nyert. A Magyar Népköztár- sági Sportérdemérem bronzfokozatú kitüntetés egy gazdag sportmúlt méltó elismerése volt.

— fekete —

Milyen

eredmények

várhatók?

Pincehely—Tengelic: Sorsdöntő jelentőségű a Tengelic szempontjából, hogy Pincehelyen legalább egy pontot tudjanak szerezni. Erre azonban minimális az esélyünk. Tippünk: 1.

Aparhant—Paks: Az eddigi

helytállások alapján biztosra kellene venni a paksi labdarúgócsapat győzelmét, de mivel az Aparhantról van szó a találkozót háromesélyesnek ítéljük. Annyi bizonyos, hogy a listavezető ellen minden csapat nyerni akar. Egészen biztos, hogy az Aparhant is éppen Pakssal szemben akarja kiharcolni a győzelmet, feledtetni közönségével a sok kisiklást. Tippünk: x, X. 2.

Bátaszék—Nagydorog: A Báta- széki VSK együttese lényegesen jobb körülmények között — elsősorban a hazai pályát figyelembe véve — veheti fel a küzdelmet. Az elbizakodottság azonban meglepetést okozhat. Tippünk: l.

Fadd—Bonyhádi Pannónia:

Hazai pályán feltétlen kell nyerni a faddiaknak, mert különben könnyen előfordulhat, hogy az osztályozón kell bebiztosítani a visszakerülést a megyebajnokságba. Tippünk: 1.

Bonyhádi Vasas—Tolna: Az elmúlt hetekben halványabban játszó Bonyhádi Vasasnak minden körülmények között otthon kell tartama a két pontot, ha az élvonalban akar maradni. Tippünk: 1.

TAÉV SK—Kisdorog: Az izgalmasnak ígérkező mérkőzésen két azonos képességű csapat találkozik, ahol döntetlen körüli eredmény várható. Tippünk: x.

Nagymányok—Zomba: A rendkívül mérsékelten szereplő zom- bai csapattal szemben biztosra vehető a nagymányoki győzelem. Tippünk: 1.

— Sokért nem adnám, ha Zsolt István látta volna vasárnap, hogy milyen langyosan, gyengén bíráskodott a Dózsa— Békéscsaba mérkőzés jártékvezetöje.

— Az a fekete?

— Feketének elég fekete, de Szőke a neve.

— Úgy tudom, volt ellenőr a mérkőzésen.

— Na és akkor mi van? Az ellenőr megírja a jelentést, az MLSZ-ben elolvassák, a fejüket csóválják és minden bizonnyal mondják: ejnye, ejnye.

— Hát ez nem sok, ettől továbbra is fáj Vágó feje és még további három társának a bokája.

— Szomorú, hogy ilyen gyenge képességű játékvezetők vezetnek NB II-es mérkőzéseket, akiknek fogalmuk sincs, hogy a játék meddig kemény, és hol kezdődik a durvaság, a kíméletlenség. ,

— Persze nemcsak labdarúgásban vannak problémák, a kosárlabda sem mentes ettől.

— Ott is a játékvezetőkkel volt baj?

— Is is. Ügy történt, hogy a bátaszékiek a Pécsi Sportiskola elleni mérkőzésre hat játékossal utaztak el.

— Ez is valami? Budapestre NB II-es mérkőzésre öten mentek el.

— Hát az nem valami sok, de több a semminél.

— Amit viszont Pécsett csináltak, az már mindennél több. Az egyik bátaszéki azt mondta a játékvezetőnek, hogy menjen „valahová”. A másik viszont megkérdezte, hogy mit szólna ha lecsavarná a fülét és azt a kezébe adná.

— És mit szóltak?

— Mindkét legénynek megköszönték az addigi játékot és a fürdőbe küldték őket. Azt mondanom sem kell, hogy éppen nem volt kedvük fürdeni és a kispadra telepedtek, nem mentek onnan el.

— Mi lett a végeredmény?

— Azt nem tudnám megmondani, de legalább olyan érdekes az, hogy a második félidő 10. percében be kellett szüntetni a küzdelmet, mert egy bátaszéki játékos maradt a pályán.

— Mennyi?

— Jól hallotta, egy. Mindjárt azt is hozzáteszem, hogy mindezt kitől tudom ilyen pontosan: a játékvezetőtől, aki mindezt leírta a jelentésében és majdnem, hogy a fülét is kellett csatolnia bizonyításként.

— Ezekután már mondhatna jobb hírt is.

— Van egy meglepetésem: lesz megyei B.

— Mégiscsak lesz? Pedig azt mondták, szó sem lehet róla.

— Igen lesz, mert olvastam a versenykiírást.

— Es hogy alakul a megyebajnokság létszáma?

— Jövőre nyolc csapattal lesz megyebajnokság, a többi a megyei B-be kerül.

— Ez nem létezik!

— Nézze, itt van, olvassa el a megyei kézilabda-bajnokság versenykiírását.

— Maga aztán jól átrázott, azt hittem, hogy labdarúgásról

beszél.

— Minek arról beszélni, ott viszonylag szépen megy minden, sőt még a sportszerűséggel sincs különösebb baj.

— És ki lesz maga szerint a bajnok?

— Csak annyit tudok, hogy nemrég sült keszeget vásároltam Pakson és az eladó — aki nagy paksi szurkoló is egyben — úgy nyilatkozott, hogy akármelyik csapat nyeri a bajnokságot, nincs esély, a feljutásra.

— És ha mégis feljutna valamelyik csapat?

— Erre azt válaszolta, hogy minek, talán azért, hogy legyen egy biztos kieső?

— És arról nem beszélt véletlenül, ha történetesen lenne akár paksnak, vagy bátaszéknek, esetleg Dombóvárnak NB II-es csapata, honnan vennék arra a pénzt?

— Kár ilyenről beszélni, mert adott esetben lenne.

— Szerintem egyáltalán nem biztos. Tudja, mennyibe kerül tizennyolc labdarúgónak a sportstátusza?

— Csak gondolom, közel egymillió.

— Közel jár az igazsághoz. Mellette hat további csapat, legalább három autóbusz, négy-öt függetlenített alkalmazott és ezzel be is fejeztem.

— Köszönöm, ebből nekem is elég ennyi. Ezzel be is fejezem a társalgást, mert sietek, kíváncsi vagyok lovasaink, hogyan szerepelnek a területi bajnokságon.

— Az áldóját, de jó, hogy említi a lovasokat! Fúrja az oldalam, hogy az a téesz az idei versenyére is meghívja-e vajon konferálni azt a csinos tévé bemondónőt, aki tavaly is ott volt.

— Érdekes, én a verseny másnapján egész délelőtt ott voltam, de nem találkoztam a hangjával.

— Az előző nap fáradalmai kimerítették, délelőtt pihent.

— És tudja, mit mondtak a téesz-tagok a tévébemondó meghívásával kapcsolatban?

— Nem tudom, de nem is érdekel, nincs kedvem senkivel sem összeveszni. Miattam akár három tévébemondónőt is meghívhatnak, ha oly sok pénzük van.

— Nem tudom, hogy állnak anyagilag, de az biztos; tavaly kölcsönszerszámmal indultak a fogatversenyen.

— Mondtam, hogy nem érdekel az ügy, a viszontlátásra. Kellemes pihenést.

— Magának is hasonló jókat.

—kas