Tolna Megyei Népújság, 1978. április (28. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-30 / 101. szám
1978. április 30. ■^PÜJSÄG 5 RENGETEG újítani szerető, többet akaró, a lehetőségeket maradéktalanul kiaknázni vágyó ember él és dolgozik a gyárakban, termelő- szövetkezetekben, állami gazdaságokban. Erre a legközelebbi múlt is sok jó példát szolgáltatott: tavaly a jubileumi munkaversenyben (s az idén annak folytatásaként) milliók vállaltak újabb, nagyobb feladatokat, a mindennapi, az írott és számon- kérhető kötelességükön felül, többet annál, mint amennyi lényegében a munkanap tisztességes kitöltéséhez szükséges. Bizonyos persze, hogy a milliók között, a verseny meghirdetésekor, a csepeliek kezdeményezése idején különösen kellettek az élenjárók, kellettek az alkotásra, az újításra, a többet akarásra belülről indíttatott munkások, mérnökök, a fürgébben mozduló tízezrek, akiknek hívó szavára azután másokban is feléledhetett a lendület. A jubileumi munkaversenyben szerte az országban, a legtöbb helyen megfogalmazódtak azok az ésszerű célok, azok a józan és reálisan több eredményt ígérő programok, amelyek teljesítésére azután őszinte nekibuzdulással vállalkozhattak a brigádok tízezrei. A jubileumi munkaverseny sikerének — az alkotó-, kezdeményezőkedv kibontakoztatása és a célok realitása mellett — jelentős forrása volt, hogy éppen a munkaverseny kereteiben a vezetők és a vezetettek között egy újfajta kooperáció is kibontakozhatott : nevezetesen az együttes, közös töprengés a vállalat előtt álló feladatok leghatékonyabb megoldásának megkereséséért. A munkaversenyben ott születtek azután különösen jó eredmények, ahol a verseny kezdetén (akárcsak Csepelén) a brigádok, a műszakiak, az üzem- és a gyáregységvezetők tartalmas munkaértekezleteken, közvetlen munkatársként vitatták meg az adott részleg helyzetét, feladatait, lehetőségeit. Ezáltal a szocialista munkaverseny nemcsak a gazdasági eredményeket növelte — a közismert módon —, hanem egységesebbé tette, még inkább eggyéforrasztotta a dolgozó embereket a közös ügy szolgálatában, az ipar felső irányításában tevékenykedőktől a futószalagokig. A jubileumi munkaverseny legjobbjai ezekben a napokban vehetik át kiváló munkájuk szép elismerését: a jubileumi zászlót és az okleveleket. ök haladnak mindenütt az élen — miként tavaly a gazdasági építőmunkában is —, a munka ünnepén tisztelgő milliók előtt. MINDENÜTT bízvást mögéjük sorakozhatnak azok, akik tisztelik a munkát, az alkotást, a törekvő embert és akik maguk is sokat tettek és tesznek is — a leírható munkaköri kötelességen 1 úl is önmaguk, s az egész ország gyarapodásáért. GERENCSÉR FERENC Harminc év óta egyfolytában Láthatatlanul is jelen lehet lenni Németh Lajos Hányszor ünnepelték meg Szekszárdon május elsejét? — történész legyen, aki ki tudja deríteni; hogy a fel- szabadulás óta minden esztendőben, arra magam is tanú vagyok. Az első években volt-e díszemelvény, nem emlékszem, de hogy 1949 óta egyszer sem hiányzott, az bizonyos. Bizonyos lehetek már csak azért is, mert éppen a legilletékesebbet faggatom. Németh Lajost, aki harminc év alatt még egyszer sem adta másnak a díszemelvény díszítését. — 1949. május elseje volt az első. Bár az előző évi megelőzte, de az csak egy bolt kirakata, a Pozsonyi Mancié. Nála voltam kereskedősegéd. Negyvenkilencben, meg az ötvenes évek elején mindig a Garay téren állt az emelvény, a szobor előtt, azután átkerült a városháza elé. — Az első években nem volt könnyű. Volt is anyag, meg nem is. Pár kollégával bütykölgettük a tribünt, ócska textíliával fedtük be a deszkát, feleségem meg otthon éjfélig vagdosta a betűket. Hányszor, de hányszor vártuk, mikor áll el az eső. Mert az eső nagyon sok május elsejére virradó éjszaka mosta tisztára a szekszárdi utcákat. Amikor elállt — nyomás. Nem szeretném, ha félreérthető lenne a fogalmazás, ezért előreteszem, amit az eset kapcsán Németh Lajos mondott: — Most már presztízskérdést csinálok abból, hogy én díszítsem' a május elsejei dísztribünt. És most utaljak vissza az előbbire: pár évvel ezelőtt a NEB-től, jó népi ellenőri munkájáért, üdülőjegyet kapott. A kezdeti időpont: április 29. Németh Lajos visszaadta azzal, hogy nem jó, mert akkor nem lehet itthon május ünnepére. Persze a díszemelvény akkor is elkészült volna, de Németh Lajost nem hagyta nyugodni a lelkiismerete. — Örömeid? — Örülök, ha sikerül a munkám, már az is elég, ha nem találnak benne hibát. — Ami rosszul esett? — Amikor a Babits művelődési házat avatták, mással készíttették a színpaddekorációt. Ez fájt. Bár meg kell mondanom, szép volt. Tetszett nekem is. — A dísztribünre meghívnak? — Az utóbbi időben igen. — Az idén? — Ezek szerint — mivel senki se mondott nemet —, megint én csinálhatom. Németh Lajos volt, a kezdet legkezdetén, 1945-ben a MADISZ első megyei titkára. Most a Dél-dunántúli Textil- és Felsőruházati Nagykereskedelmi Vállalat szekszárdi lerakatának a vezetője. — 1950-ben kaptam munkakönyvét. Azóta még nem láttam. Egy helyen maradtam. 1955-ben lettem vezető, tudtommal az elődeim közül már egy sincs a szakmában. LETENYEI GYÖRGY ddig jó a ló, míg a lába jó — tartja a szólás-mondás. A kovácsok a megmondhatói, hogy a legtöbb lónak van lábhibája. Csámpás — mondaná a köznyelv, a gacsos, kardlábú, pókos, porladó patájú, hegyfaltipró, puha csüdű és ki tudja még milyen lábú lovakra. A jó kovács feladata, hogy a hibákat — amennyire lehetséges —, korrigálja. A pata növését irányítsa. így aztán ahány ló, annyi patkó. Mindegyiknek — többszöri méretvétel után — pontosan illő készül. Mondhatni, az egyéniségének megfelelő. Kalapácsok, fogók, az izzó vasról lehulló lemezkék (vagyis a reve), türelmetlen lódobogás, és egy svájcisapka a mester fején. Kovácsot még kalapban nem láttam dolgozni, Az intenzív munka közben hamar leesne. Este becsukják az ajtót. Hamu porlad a rács fölött, vagy vizet öntenek rá és most szúrós szénmonoxid száll belőle. Az üllő szoborként csillog a műhely közepén. Valamennyi műhelyben a központi helyen áll, hogy minden oldalról hozzá lehessen férni. Az utolsó ló is kifordul a műhely elől... a dűlőutakon hagynak már éles nyomot a paták. Máshol járnak a lovak. Talán köveken cseng a patkó, akár az üveg. — st — Komáromi Zoltán felvételei Tűzben a vas Pataigazítás A harapófogó mint „körömolló” * Készül a fahenger Egy... Kettő... Hajlik a vas KOVÁCSOK
