Tolna Megyei Népújság, 1978. április (28. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-27 / 98. szám
2 ‘KÉPÚJSÁG 1978. április 27. Tiltakozzunk a neutronbomba gyártása ellen ! Dr. Maróthy László felszólalása a Komszomol kongresszusán Szerdán délelőtt tíz órakor a Kreml kongresszusi palotájában folytatta munkáját a lenini Komszomol XVIII. kongresszusa, amelynek első munkanapján mondta el fontos bel- és külpolitikai megállapításokat tartalmazó beszédét Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke. Szerdán folytatódott a vita a Komszomol Központi Bizottságának a legutóbbi, négy évvel ezelőtti XVII. kongresszusa óta végzett tevékenységével kapcsolatos beszámolóról, amelyet Borisz Pasztuhov, a Komszomol KB első titkára ismertetett a küldöttekkel. Szerdán a kora délutáni órákban szólalt fel dr. Maróthy László, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KISZ KB első titkára. Elöljáróban a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség nevében őszinte köszönetét mondott a megtisztelő meghívásért és átadta a Szovjetunió ifjúságának, a lenini Komszomol valamennyi tagjának a magyar fiatalok, KlSZ-tagságunk szívből jövő elvtársi, baráti üdvözletét és jókívánságait. Maróthy László beszédében rámutatott arra, hogy a két ország kommunista ifjúsági szövetségének együttműködése gyümölcsöző, mert a marxizmus—leninizmus, a proletár internacionalizmus elveinek megvalósítása alapján fejlődik, s ezzel objektíve erősíti a kölcsönös megbecsülés, a tisztelet és a barátság széttéphetetlen szálait. A szocialista integráció, a KGST keretében végzett közös munkánk jó példája az orenburgi gázvezeték és az uszty-ilimszki faipari kombinát építésén dolgozó magyar fiatalok eredményes tevékenysége csakúgy, mint a Duna menti Pakson épülő atomerőmű tervezése és berendezéseinek szállítása fölött védnökséget vállalt Komszomol-szervezetek munkája. Itt szeretném bejelenteni, hogy a Komszomol Központi Bizottságának kérésére, közös felelősségünket átérezve, újabb egy évre meghosz- szabbítottuk egy 150 tagú KISZ-építőbrigád uszty- ilimszki megbízatását. 1 A továbbiakban Maróthy László elmondotta: A gazdasági feladatok megoldása mellett összehangolt tevékenységet folytatunk az ifjúság nevelése, az ideológiai munka területén, egyeztetett álláspontot képviselve lépünk fel a nemzetközi ifjúsági mozgalom minden alapvető kérdésében. Az elmúlt években tovább gazdagodtak a területi Komszomol- és a KISZ-szervek, az üzemek, iskolák és különböző intézmények testvérkapcsolatai. Egyre több fiatal számára nyílik lehetőség egymás országainak, történelmi hagyományainak, kulturális értékeinek megismerésére. Az együttműködés gazdagodását és fejlődését szolgálják a magyar—szovjet ifjúsági barátsági fesztiválok is, amelyeknek kiemelkedő eseménye volt a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója alkalmából Leningrád- ban rendezett forrú hangulatú, emlékezetes találkozó. A magunkénak valljuk a Szovjetuniónak az emberiség érdekeit kifejező békepolitikáját, támogatjuk a fegyverkezési verseny megfékezésért, a neutronbomba gyártásának megtiltására, a leszerelésre irányuló erőfeszítéseket. A békét és a haladást szolgálva szolidaritást vállalunk a fejlett tőkés országok kom munistáival és más haladó erőivel a kizsákmányolástól mentes, szabad, szocialista jö- vóéit vívott harcukban. Továbbra is támogatjuk a nemzeti függetlenségért, a szabadságért és a társadalmi haladásért küzdő nemzeti felszabadító mozgalmak igazságos küzdelmét. Nemzetközi feladatainkat a jövőben is szoros egységben kívánjuk megoldani a lenini Komszomollal és a szocialista országok ifjúsági szervezeteivel. Ebben a szellemben dolgozunk a Demokratikus Ifjúsági Világszövetségben, a Nemzetközi Diákszövetségben és készülünk a XI. világifjúsági és diáktalálkozóra”. Maróthy László beszéde végén a KISZ tagjai, hazán« egész ifjúsága nevében eredményes munkát kívánt a lenini Komszomol XVIII. kongresszusának, újabb sikereket az SZKP XXV. kongresszusa határozatainak megvalósításában, a kommunista társadalom építésében. (MTI) LAPZARTA Púja Frigyes külügyminiszter hazaérkezett Szófiából, ahol részt vett a Varsói Szerződés külügyminiszteri bizottságának ülésén. Vele együtt érkezett Budapestre, s megszakította útját a fővárosban Bohuslav Chnoupek csehszlovák külügyminiszter. (Képtávírónkon érkezett.) BUDAPEST Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára bemutatkozó látogatáson fogadta Tadeusz Pietr- zakot, a Lengyel Népköztársaság budapesti rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét. BUDAPEST Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke szerdán fogadta Soth Pethrasy rendkívüli és meghatalmazott nagykövetet, a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság új magyarországi nagykövetét, aki átadta megbízólevelét. Az Elnöki Tanács elnöke ugyancsak szerdán fogadta Kerfalla Cissé rendkívüli és meghatalmazott nagykövetet, a Guineái Köztársaság új magyarországi nagykövetét, aki átadta megbízólevelét. Közlemény a Varsói Szerződés tagállamai külügyminiszteri bizottságának üléséről A Varsói Barátsági, Együttműködési és Kölcsönös Segítségnyújtási Szerződés tagállamainak külügyminiszteri bizottsága 1978. április 24— 25-én ülést tartott Szófiában. Az ülésen részt vett Petr Mladenov, a Bolgár Népköz- társaság, Bohuslav Chnoupek, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, Emil Wojta- sek, a Lengyel Népköztársaság, Púja Frigyes, a Magyar Népköztársaság, Oskar Fischer, a Német Demokratikus Köztársaság, Stefan Andrei, a Román Szocialista Köztársaság, Andrej Gromi- ko, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének külügyminisztere. A miniszterek megállapították, hogy az európai helyzet és a nemzetközi viszonyok általános fejlődése teljes mértékben igazolja a Varsói Szerződés tagállamainak a Politikai Tanácskozó Testület ülésén 1976 novemberében Bukarestben elfogadott, „A nemzetközi enyhülés új eredményeiért, az európai biztonság megszilárdításáért, az európai együttműködés fejlesztéséért” című nyilatkozatában foglalt értékelés helyességét. Megerősítették az ülésen képviselt államoknak azt a megingathatatlan elhatározását, hogy további erőfeszítéseket tesznek a nemzetközi enyhülés elmélyítéséért, szélesítéséért, valamint azért, hogy az visszafordíthatatlan, egyetemes méretű folyamattá váljék. A Bolgár Népköztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a Lengyel Népköz- társaság, a Magyar Népköz- társaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Román Szocialista Köztársaság, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége külügyminisztere véleménycserét folytatott a leszerelésről, valamint az ENSZ-közgyűlés küszöbönálló, leszereléssel foglalkozó rendkívüli ülésszakának előkészületeiről. Hangsúlyozták, hogy jelenleg nincs fontosabb és halaszthatatlanabb feladat, mint a fegyverkezési verseny megfékezése, az áttérés a tényleges leszerelést elősegítő reális intézkedésekre — különös tekintettel a nukleáris leszerelésre —, az előrehaladás az általános és teljes leszerelés felé. Ennek megfelelően az ENSZ-közgyűlés rendkívüli ülésszaka legyen fontos fóruma a fegyverkezési verseny megfékezésével és a leszereléssel összefüggő kérdések széles körű megvitatásának, és határozott előrelépéshez vezessen a gyakorlati intézkedésekről történő megállapodások elérésében ezen a területen. Az ülésszak arra hivatott, hogy fontos szerepet játsszék minden állam erőfeszítésének fokozásában a leszerelési célok megvalósításáért és kifejezze az államok politikai akaratát és törekvését az e téren folyó . tárgyalások hatékonyságának növelésére. A miniszterek kifejezték államaik szilárd elhatározását, hogy konstruktív módon hozzájárulnak az ENSZ-közgyűlés leszereléssel foglalkozó rendkívüli ülésszakának munkájához és kedvező konkrét eredmények elérésére törekednek. Kijelentették továbbá, hogy államaik fellépnek a leszerelési világértekezlet összehívásáért a világ minden államának részvételével. A külügyminiszterek bizottsága véleménycserét folytatott az európai biztonság erősítésének és az európai együttműködés fejlesztésének kérdéseiről. Az ülés résztvevői megállapították, hogy országaik erőfeszítései és gyakorlati lépései az összeurópai értekezlet záróokmányában rögzített rendelkezések végrehajtására fontos, építő hozzájárulást jelentenek az európai biztonság megszilárdításához és az európai együttműködés fejlesztéséhez. Úgyszintén méltatták a többi békeszerető állam, a kommunista és munkáspártok, minden demokratikus és haladó erő, a munkásosztály, a széles néptömegek pozitív hozzájárulását az európai biztonság erősítéséhez és az európai együttműködés fejlesztéséhez. Az ülésen képviselt államok szükségesnek tartják az erőfeszítések megsokszorozását annak érdekében, hogy a záróokmányt aláírt összes állam még hatékonyabban váltsa valóra az összeurópai értekezleten a legmagasabb politikai szinten elfogadott elveket és megállapodásokat. Ugyanakkor az ülésen aláhúzták, hogy jelenleg különösen fontos a harc kiszélesítése az államok belügyeibe való imperialista beavatkozás, a fegyverkezési verseny fokozása, az európai földrészen kialakult katonai szembenállás kiélezése ellen. A külügyminiszterek — teljes összhangban a záróokmány rendelkezéseivel a biztonság politikai és katonai vonatkozásainak egymást kiegészítő jellegéről — országaik nevében síkraszálltak a katonai szembenállás enyhítésére irányuló, a leszerelést és a bizalom erősítését Európában elősegítő konkrét és hatékony lépések mielőbbi megtételére. Megállapították, hogy e céloknak felelnek meg a Politikai Tanácskozó Testület 1976. novemberi nyilatkozatának ismert javaslatai, valamint az, hogy a mostani ülésen képviselt államok más javaslatokat is előterjesztettek e célból. Az ülés résztvevői államaik nevében síkraszállnak mind a fenti javaslatok, mind más államok e téren előterjesztett javaslatai gyakorlati szempontból történő megvizsgálásáéra, olyan keretekben, amelyeket az összeurópai értekezlet tagállamai közös egyetértéssel határoznának meg. A külügyminiszterek megerősítették országaik törekvését. hogy a záróokmány rendelkezéseivel összhangban cselekvőén előmozdítják a javaslatok megvalósítását az egész európai kontinensre kiterjedő, kölcsönösen előnyös gazdasági, műszaki-tudományos, kulturális, humanitárius és egyéb irányú együttműködés hosszú távú és tartós alapjainak kialakítására. Az ülés résztvevői véleménycserét folytattak az európai biztonsági és együttműködési értekezleten részt vett államok képviselői belgrádi találkozójának eredményeiről, a Helsinkiben megkezdett többoldalú folyamat megvalósításával összefüggő kérdésekkel kapcsolatban. Megállapították, a belgrádi találkozó legfőbb eredménye az volt, hogy az összes részt vevő ország megerősítette szándékát e folyamat továbbvitelére, bár a találkozón nem jött létre megállapodás egy sor jelentős, konstruktív, gyakorlati jellegű javaslatról — többek között a biztonság katonai vonatkozásaival összefüggésben. A Varsói Szerződés tagállamai külügyminiszteri bizottságának ülésére a kölcsönös megértés, az együttműködés és a testvéri barátság szellemében került sor. (MTI) Kelet-nyugati gazdasági kapcsolatok fi megtorpanás után A kelet—nyugati kereskedelem tavaly mindössze 0,7 százalékkal bővült. Ezért aztán arról, hogy miként alakulnak majd a gazdasági kapcsolatok a szocialista és a fejlett tőkés országok között, igen változatos, sokszor egymásnak ellentmondó elemzések, prognózisok születtek. Egyesek csupán átmeneti megtorpanásról beszélnek, mások tartós egy helyben to- pogást, sőt visszaesést is jósolnak. Mi is hát valójában a helyzet? A LÁTVÁNYOS FEJLŐDÉS Mindenekelőtt azokra a körülményekre kell emlékeztetni — hívják fel a figyelmet a józanabb gazdasági szakértők —, amelyek a kelet—nyugati kereskedelem gyors fejlődését kiváltották, hiszen nyilvánvaló, hogy jóval többről van itt szó, mint csupán két országcsoport árucseréjéről. Mint emlékezetes, a hetvenes évek kezdetén az enyhülési politikai térhódítása nyitott új szakaszt és addig szinte elképzelhetetlen távlatokat a különböző társadalmi rendszerű országok gazdasági együttműködésében. Hirtelenjében mindkét fél élni kívánt a lehetőségekkel. A szocialista országok azt remélték, hogy ez az együttműködés hozzájárul majd a műszaki fejlődés meggyorsításához, a termelési kultúra korszerűsödéséhez, a fogyasztók igényeinek magasabb színvonalú kielégítéséhez. A tőkés országok azt várták, hogy a kooperáció lényegesen meggyorsítja majd gazdasági növekedésüket, garantálja az új piacokat, a műszakitudományos tapasztalatcsere, a specializálódás fokozását, nem is szólva az üzleti nyereségről. Ezek a várakozások lényegében be is igazolódtak. Az egyszerű árukapcsolatoknál jóval magasabb szintű ipari kooperációs egyezmények száma azóta csaknem megtízszereződött, s az NSZK például ma már többet exportál a KGST tagállamaiba, mint első számú piacaira, az Egyesült Államokba és Kanadába együttesen. VISSZAHÚZÓ ERŐK Hogy most mégis megtorpanásról kell beszélni, annak politikai oka is van. Napjainkban az enyhülés jótékony hatása kissé visszafogottabban érvényesül, következésképpen a gazdasági kapcsolatok is veszítettek lendületükből. A másik, és ez sem kizárólag gazdasági ok, hogy a szocialista és a tőkés országok üzleti párbeszéde még ma sem folyik probléma- mentesen. Komoly akadályt jelent, hogy a legfontosabb tőkésországok, többek között a „kilencek” hátrányos megkülönböztetéseket alkalmaznak a szocialista partnerekkel szemben. (így például a magyar exporttermékek mintegy harmadrészét sújtják az EGK protekcionista intézkedései.) Gazdasági szakemberek ezért is tekintenek nagy reményekkel a KGST és a Közös Piac májusban sorra kerülő megbeszélései elé. Mint mondják, a tárgyalások eredményei meghatározó jelentőségűek lehetnek a kelet—nyugati viszony egésze szempontjából, hiszen a két gazdasági közösség tisztázatlan kapcsolatainak szintén nem lebecsülendő szerepe van a mostani megtorpanásban, s általában az európai országok együttműködésében, a kontinens politikai légkörének alakulásában. De van még egy ok, ami — a szocialista országoktól függetlenül — szintén visszafogja a kelet—nyugati gazdasági kapcsolatok fejlődését: a tőkés világgazdaság zavaros, válságjelenségekkel terhes helyzete. Az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága, miközben a szocialista országokat óvatos tervezésükért dicséri, évi jelentésében elmarasztalja a tőkésállamokat azért, hogy nem tesznek meg mindent a gazdasági tevékenység élénkítéséért. A nyugati országok szemben korábbi „lelkesedésükkel”, mostani válságos helyzetükben a szükségesnél jobban tartózkodnak a kapcsolatok fejlesztésétől. DERŰS KILÁTÁSOK Az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága, amely ezekben a napokban tartja szokásos évi ülésszakát Géniben, ugyanakkor annak a meggyőződésének is hangot adott, hogy a kelet—nyugati kapcsolatokban csupán átmeneti megtorpanásról van szó. A testület, amely már eddig is elvitathatatlan érdemeket szerzett a helsinki záróokmány ajánlásainak magvalósításában, mostani tanácskozásán is olyan, kontinensnyi összefogást kívánó területek lehetőségeit tekinti át, mint a környezetvédelem, az energetika és a közlekedés. És ezekre szükség is van, hiszen tekintélyes szakértők már most azzal számolnak, hogy a kelet—nyugati kereskedelem mintegy 240 milliárd dollárra, azaz csaknem tízszeresére emelkedik 1990- ig, s ennek mintegy háromnegyed része az európai országok között realizálódik majd. KOCSI MARGIT
