Tolna Megyei Népújság, 1978. április (28. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-25 / 96. szám

1978. április 25. KÉPÚJSÁG 3------------- ------------- ------ --------- - .... —................... 11 " ------ .... " ..... ” " " "----—---------- - " '...................................................................................... É ljen a magyar és a szovjet nép megbonthatatlan, testvéri barátsága! Decs társadalmi munkásai A termelőszövetkezeti szo­cialista brigádok sokat dol­goztak a bontásnál Hétfőn délután, ünnepi ta­nácsülésre gyülekeztek a nagyközség tanácstagjai és legjobb társadalmi munkásai. Dr. Szabópál Antal, Tolna megye Tanácsának elnöke ezen a délutánon adta át a decsieknek a Tiszta, virágos Tolna megyéért telepítésfej­lesztési versenyben, a nagy­községek kategóriájában elért második helyezésért járó 500 ezer forintos díjat. A „Kiváló társadalmi munkáért” érmet pedig Bocz István termelő­szövetkezeti tag vehette át. Ugyancsak itt hirdették ki, hogy a Mecsekvidéki Intéző­bizottság által kiírt virágosí- tási versenyben a decsiek második helyezést értek el. Decs a telepítésfejlesztési versenyben éppen tíz évvel ezelőtt — 1968-ban — iratko­zott fel először a nyertesek listájára a második helyen, az egy lakosra jutó 212,— Ft értékkel Azóta sok minden megváltozott a falu életében. 1971-ben nagyközség lett, és az egy főre jutó társadalmi munka értéke — hosszabb stagnálás után — is emelke­dett. 1976-ban 518,— Ft volt, és ezzel a nagyközségek kö­zött a harmadik helyre ke­rültek. 1977-ben megközelí­tette a végzett társadalmi munkaérték a 4,5 millió fo­rintot, ami egy lakosra szá­mítva 856,— forintot jelent. A kezdeti passzivitás, hú- zódozás után, ma már egyre jobban és többen megértik, hogy az elvárt fejlődéshez — iskola, óvoda. tornaterem, utak, járdák, tiszta, virágos falu — szükséges forintok hiányzó részét összefogással, közösen végzett társadalmi munkával lehet pótolni. Ennek a megértése tette le­hetővé, hogy az öreg utcaiak régi vágya teljesült, és járdát kaptak, mint ahogy a nyuga­ti és északi új telepeken a fontosabb utcák beton útbur­kolatot- Még éveket kellett volna várniuk az ottaniak­nak erre, ha nem végzik el a földmunkákat, a tükör kivá­gást, a padkaépítést. És még évekkel eltolódna az óvoda és a tornaterem építése is, ha nem volna olyan példás az összefogás megvalósulásuk érdekében. Az óvodaépítés­hez szükséges anyagok bon­tásból származnak. A meg­szűnt kültelki iskolák és szol­gálati lakások lebontásában együttműködtek a munkahe­lyi közösségek és az iskola tanulói. Különösen kiemel­kedő a termelőszövetkezeti szocialista brigádok munkája. Ök, az anyagok szállításában jeleskedtek. De ők építettek játszóteret is a decsi gyere­keknek. Ma már kevés olyan lakosa van a falunak, aki nem vég­zett volna kisebb-nagyobb ér­tékű munkát lakóhelye javá­ra. Ha mást nem, hát a köz­téri parkok, az utcák virágo- sításában, gondozásában, a bontási anyag tisztításában, válogatásában. 1977-ben jó éve volt a nagyközségnek — mégis in­kább csak előkészítője az idei feladatoknak, amelyek min­den eddiginél nagyobbak. A már említett óvoda és torna­terem építése olyan nagy arányú társadalmi összefo­gást, nyugodtan mondhatom, erőfeszítést igényel Decs min­den polgárától, amire eddig nem volt példa Igen-igen nagy a feladat, de végrehaj­tása után nagy lehet az öröm is. — f\ Z. — Tcglatisztítás Szocialista brigád mozgalom a Vetomagtermeltetonél A Vetőmagtermeltető és Értékesítő Vállalat dél­dunántúli területi központja, amely Dombóvárott székel, kiváló vállalat lett. A cím elnyerése, nem kis mérték­ben, a szocialista munka­versenynek, a brigádmozga­lomnak köszönhető. A dél-dunántúli központ tavalyi évi beszerzési forgal­ma (felvásárlási érték) meg­közelítőleg 621 millió forint volt. Ez a megelőző három év átlagához képest 10,1 szá­zalékos emelkedést jelentett. Az ipari tevékenység telje­sítményértéke valamivel több mint 24 százalékkal nőtt a megelőző évekhez képest. Az egy állományi átlagfőre jutó termelési értéknél az emel­kedés 20,3 százalék volt, a költségszint csökkent, mint­egy 13 százalékkal. Summáz­va: az eredményszint növe­kedése tavaly — a megelőző három év átlagához viszo­nyítva — 43,3 százalék volt. A dél-dunántúli területi központban 12 szocialista bri­gád működik, 148 taggal. Kö­zülük 11 elnyerte az arany-, egy pedig az ezüstjelvényt. Érdekességként néhány pél­dát kiemelünk: A „Rózsa Fe­renc” rakodóbrigád az egy órára eső munkabérköltséget 18,7 százalékkal csökkentette, a brigád hibájából tavaly vagonállás nem fordult elő. A „Zrínyi Ilona” laboratóriu­mi brigád jó munkáját mu­tatja, hogy a fémzárolt téte­leknél a visszautasított mennyiség felére csökkent a megelőző évihez képest. Nö­velte szerződéskötési és fel- vásárlási tervét a „Petőfi Sándor”, és a „Fleischmann” brigád. Kiemelkedett még a szocialista munkaversenyben a tavalyi évben a „Tyeresko- va” és a „Lenin” szocialista brigád munkája is. Szekszárdi bútorgyár Meghódították a bútorpiacot „Volt olyan év, amikor nyereségrészesedésként húszforintos vacsorát kaptunk” Részlet a kárpitosüzemből Agg Antalné kárpi­tos 16 éve a Szekszár­di Bútoripari Vállalat „kenyerét eszi.” „Volt olyan év, amikor nye­reségrészesedésként húszforintos vacsorát kaptunk” — mondja a régmúlt évekről. Mióta kiköltöztek a Keselyűsi úti üzembe a Mikes utcából, min­den másképp alakult. Megváltozott a mun­kafegyelem. Húsz éve, 1958. január el­sején hozták létre a bútor­ipari üzemet. Az első évben 3,7 millió forintot termeltek és mindössze 88 ember dol­gozott a Mikes utcai üzem­ben. Foglalkoztak mindennel, ami faiparral kapcsolatos. Azóta eltelt 20 év. A magyar bútoriparban úgy látszik: az egyetlen vállalat, amely minden termékét el tudja ad­ni. Máshol a raktárakban milliókat érő bútor elfekszik, várja a vevőket. Agg Antal­né: „A Szirén garnitúrát gyártjuk, de tavaly a ke­zünkből kapkodták ki a kész terméket”. Rendkívül feszes tempót, termékszerkezet-változást kellett kialakítani ahhoz, hogy 1977-ben ne küszködje­nek értékesítési nehézségek­kel. A váltás sikerült, az idei kapacitásukat 1977 szeptem­berében teljes egészében szerződésekkel biztosították. Térjünk vissza a múlt évi gazdálkodásra: a piaci stabi­litás tette lehetővé, hogy 90.6 milliós tervüket közel 94 mil­lióra teljesítsék. A bázishoz — 1976 — képest a fejlődés 16.2 százalék. Mindezt mun­kaerő-növekedés nélkül, 222 fővel értük el. — Tavaly januárban jöt­tünk ebbe a csarnokba. Itt van hely, szellősen dolgo­zunk. Hogy mi mivel tettünk többet? Sok minden változott az emberekben. Úgy hiszem, ma már jobban törődünk a gyár belső életével, mint ré­gen. Igaz. volt olyan időszak, mikor az év elejét szabad­sággal kezdtük, nem csoda, hogy nem ragaszkodtak a munkások az üzemhez. Ta­valy pedig végig folyamatos volt a munkánk. Ezenfelül apró kis ésszerűsítésekkel se­gítettünk, nem vártunk az irodából jövő kezdeménye­zésre: A'Szirén garnitúra fo­teljének oldalán 16 gomb van. ezeket eddig úgy szegel- tük, most feltűzőkapoccsal csináljuk. Minőségi javulást és anyagtakarékosságot ér­tünk el vele — mondja Agg Antalné. aki valamikor itt ta­nulta a kárpitos szakmát, is­meri a gyár múltját, jelenét. — Az egy munkásra terve­zett 509 000 forint termelést 552 400 forintra teljesítettük. A termelékenységi mutató alakulása érdekében figye­lemmel kísérjük az anyag­mentes értékelőállítás alaku­lását is. A bázis időszakban 129 000 forint az egy munkás­ra jutó anyagmentes terme­lés, 1977-ben pedig 159 000 forint lett — részlet az igaz­gató beszámolójából. —• Ha valaki délutáni mun­kára jön, „meleg” munkahely várja. Igyekszünk, hogy vál­tótársaink műszakkezdéskor dolgozni tudjanak, ne kell­jen anyag vagy szerszám után szaladgálni. — Duzmath Béláné betanított kárnitos mondta mindezt, aki már nyolc éve dolgozik itt, sze­rinte a többiek is szívvel-lé- lekkel dolgozzák le a nyolc órát. Közös érdek vezérli az em­bereket. Sok ötlet valósul meg, amely „alulról” indul. Példa erre a habragasztó tar­tálya. Tavaly az utolsó hóna­pokban szerelték fel a ra­gasztótartályt, melybe napon­ta csak egyszer kell 15 liter anyagot önteni és egész nap­ra nincs gond. Egyszerű, de sok munkát takarít meg az ötlet, nem beszélve arról, hogy kevesebb ragasztó fogy. „Négy és fél millió forint nyereséget terveztünk és ténylegesen 7,2 millió lett. Ez azzal is értékelhető, hogy a középvezetőknél, a munká­soknál kezd uralkodóvá válni a gazdaságos szemlélet” — részlet egy beszémolóból. Papp János asztalos mond­ja: Az emberek az elmúlt évben jobban dolgoztak. Te­hát: ha megvan a biztos jö­vedelem, nyugodtabban vég­zi munkáját mindenki. Tu­dom. hogy a Tacskó heverő­bői 1080 darabot kell össze­állítani ahhoz, hogy 3800 fo­rint legyen abban a hónapok­ban a fizetésem. Érdekem, hogy szüntelenül ésszerűsít­sem saját munkám. Ez jó magamnak, a vállalatnak is. — Az üzem múlt évi fej­lesztési alapja igen alacsony volt, ezért számottevő beru­házásra nem volt lehetőség. Kisebb gépeket beállítottunk, de a legtöbb mégis a forgó­eszközre kellett — az igaz­gató beszámolójából. Papp József asztalos és a KISZ-alapszervezet titkára, a gyár múltjáról még nem so­kat tudhat, esetleg csak az idősebbektől, akik végigélték a nehezebb éveket. Örömmel újságolja: „Tavaly kaptunk egy pneumatikus állítósab­lont. A bútorok vázait addig a hagyományos módszerek­kel raktuk össze, most csak meg kell húzni egy kart: kész a munka. Ezzel a szerkezettel még selejtet sem lehet csi­nálni”. A KÁRPITOSOKNAK KELL AZ ANYAG Papp József tudja, hogy nekik mindig pontosan és időre kell dolgozni. A négy­napos ciklus — ennyi egy- egy széria, vagy rendelés át­futásának ideje — után fel­tétlen át kell küldeni a fél­kész gyártmányokat a kárpi­tosoknak, mert azok is rend­ben szeretnek dolgozni. Közben azt is elmondta, hogy az utánpótlással sincs baj, szeretnek itt dolgozni a fiatalok. Ezt sok tevékeny­séggel be is bizonyították: Tavaly építettek társadalmi munkában egy sportpályát, a kultúrterem faházát felállí­tották, a Bezerédj utcai óvo­dának öltöző, a dombori KISZ-táborba stúdiószek­rényt csináltak. Szóval ered­ményes a vállalat, jó az üze­mi légkör, lehet dolgozni. Tavaly eladtak: 1762 Szirén garnitúrát, 7867 Tacskó heve- rőt, 12 238 Pille, 2947 Piri fo­telt, 6000 hatszögletű ülőkét, 18 122 Saci garnitúrát és ezen­felül más termékeket. Tudják azt a Keselyűsi úton, hogy a csúcsról könnyű lekerülni, ezért is kötöttek szerződést a Bútoripari Ter­vező Irodával, hogy újabb és mindig jobb termékkel — olyannal lépjenek a nagykö­zönség elé, amely keresett: ezt csak úgy lehet elérni, /hogy mindenki a gazdaságos termelésre törekszik. Ehhez megvan minden alapjuk: a tavalyi munkájuk alapján el­nyerték a Kiváló Vállalat cí­met. HAZAFI JÓZSEF Fotó: BAKÓ JENŐ Papp János Papp József Duzmath Béláné Agg Antalné >

Next

/
Oldalképek
Tartalom