Tolna Megyei Népújság, 1978. április (28. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-18 / 90. szám
a Képújság 1978. április 18. Moziban Helga, Michael és a többiek Újabban a mozik műsorán időnként találkozhatunk kétórás, tudományos, felvilágosító filmekkel. Ilyen volt a Helga, a Helga és Michael és most legutóbb a Hogyan mondjam meg gyermekemnek? című NSZK szexuális felvilágosító film is. A nagy érdeklődés, a teltházas vetítések bizonyítják, hogy szükség van ezekre a filmekre. Társadalmi igényt elégítenek ki, meglévő problémára tapintva igyekeznek a kivezető utat megmutatni, segíteni, okosan orientálni a szülőket a legjobb módszerek felé. Dr. Roland Cämme- re filmje is ezen az úton jár. A színes, érdekes felvilágosító film a csecsemőkortól a tizenéves korig végigkísérve a gyerek életét, a várható kérdéseire keresi a választ. A filmben elhang. zó riportok is bizonyítják, hogy manapság még nagyon sok szülő nem tudja, mit válaszoljon bizonyos „kényes” kérdésekre és akik válaszolnak, azok is nemegyszer félrevezetik gyermekekeit, a „tisztesség, az erkölcs” nevében meghamisítva a valóságot nem mernek nyíltan, őszintén beszélni a nemiséggel kapcsolatos kérdésekről. Ha másra nem, arra mindenképpen jó ez a film, hogy a tanácstalanoknak, a kérdésekre maguk is a helyes választ keresőknek útmutatást adjon. Arról lehetne beszélni, hogy ehhez szükség van-e a kétórás, játékfilmterjedelmű filmre, mert amit nyújt, azt egy órában, esetleg huszonöt perces kísérőfilmben is el lehetne mondani, de a lényeg, hogy orvosok, pszichológusok bevonásával helyes irányba igyekszik orientálni a szülőket, mindenképpen dicséretes. A szekszárdi vetítésen a nézőteret tizen- és húszon, évesek töltötték meg. Ügy tűnik, ők azok, akikért még tehet valamit a film. A tizenévesekért, akik esetleg a filmtől várták a feleletet arra, amiről szüleikkel nem mernek, vagy nem tudtak még beszélni és a huszonévesekért, esetleg fiatal harmincasokért, akik gyakorló szülőként a film segítségével is felkészülhetnek a gyerekeik várható kérdéseire. Számunkra hasznos, fontos a Hogyan mondjam meg gyermekemnek? című film. TAMÁSI JÁNOS Következő heti filmjegyzetünket a Dübörgő csend című új magyar filmről írjuk. Könyv Rádió Vasutak és utasok Kulcsár István szokásos „Pillantás a szocialista világba” sorozatát az elmúlt vasárnapon a vasutaknak szentelte. Alighanem a közelgő idegenforgalmi főszezonra is gondolva egy keveset. Megtudhattuk, hogy az NDK 14 ezer kilométeres vasúthálózatán — az országban lévő nagy autósűrűség ellenére — nem csökken a forgalom, sőt három és négy vágánypárú vonalakat is terveznek. Kubában (ezt alighanem csak a vasúttörténészek tudták) 1837-ben nyitották meg az első vasútvonalat. Valamelyest közelebbi a Belgrad—Bar között két éve működő, melynek 487 kilométerén az idén immár másodszor robog majd végig a Tolna megyei IBUSZ külön- vonata. Értesültünk a kijevi légpárnás járművekkel folyó kísérletekről, melyekkel az óránkénti 300 kilométeres sebesség teljesen mindennapi lesz. Utána pedig eszünkbe jutott a baja—budapesti gyors 3 és negyed órás száguldása és rejtélyes megállóhelye Nagykarácsony-felső személykocsiból fabrikált „pályaudvarán" ... O. I. Ty.napló Lírai riport Fodor Andrással Kivételesen szerencsés időpontban közvetítette a tv legújabb íróportréját, ugyanis ezekben a napokban jelent meg Fodor András új — sorrendben a tizedik — verseskönyve, A bábu vére. A könyv és a riport egybeesése éles körvonalakkal húzza meg Fodor András pályáját, akit legjobb költőink között tartunk számon. Fodor András verseit gazdag gondolatiság és mély humanizmus jellemzi, olyan költő, aki állandóan érzi a szavakban rejlő verset, s elég egy-egy sorát olvasni, rögtön ennek az emelkedett, de mindig személyes hangú költészetnek sodrásába kerülünk. A földről énekel és az emberekről, a világ tájairól, új könyvében Indiáról is, ahol legutóbb tanulmányútja során járt, de mindig azzal az ihletettséggel, ami egy pillanatra se feledteti vele, hogy „a legszentebb törvény az élet”. Apró Attila róla készített portréfilmjében nagy szerelméről, a zenéről vallott, aminek mint nemrég megjelent Sztravinszkijról szóló könyve is bizonyítja, avatott ismerője. Ezt húzta alá szép verse Bartókról, amit maga mondott el. A film keresetlen eszközökkel mutatta be Fodor András világát, s legföljebb azt kell sajnálnunk, hogy a kurta műsoridőbe sok minden nem fért bele. Szívesen hallottunk volna több verset, s jó lett volna, ha költészetéről is többet beszél, munkájáról, költői eszményeiről, terveiről. Amit kaptunk éppen azért keltett hiányérzetet, mert a rendező Apró Attila jó érzékkel választotta ki a jellemző momentumokat, fölvillantva valamit Fodor András környezetéből, szülőföldjéből és balatoni világából is. Cs. L. Színházi esték Nem élhetek muzsikaszó nélkül Magyar külpolitika Mohács elüti A „Gyorsuló idő” sorozatban újabb kitűnő könyv jelent meg Ezúttal a neves történész, -Kosáry Domokos tollából, aki egy a köztudatban majdnem teljesen ismeretlen területtel, a Mohács előtti magyar külpolitikával foglalkozik. Mohács tulajdonképpen csak egy nem is túlságosán hosszú ideig tartó csata volt, de történelmünkben mégis vízválasztó. „Nemzeti nagylétünk nagy temetője” természetesen nem itt volt, de itt kezdődött és az ezt követő évtizedekben vált teljessé. Kosáry az előzményekkel foglalkozik és ezek az előzmények bizony kiábrándítók. Természetesen volt magyar külpolitika Mohács előtt is, bár egy-két tiszteletet érdemlő kivételt (például Brodarics püspököt) leszámítva, elsősorban közép- szerűségükkel kiemelkedő személyek intézték. Ennél sokkalta fontosabb az, hogy a kor európai hatalmainak Magyarország léte, vagy nem léte egyáltalán nem volt különösebben fontos. A Habs- burg-birodalom és Francia- ország viszályában Ferenc király például szemrebbenés nélkül fordult török segítségért és maga Szulejmán szultán is, akitől rokonszen- vünket ugyan megtagadhatjuk, de a „nagy” jelzőt aligha — csak addig halogatta Magyarország tönkretételét, amíg máshol volt elfoglalva. Egyiptomban, Perzsiában vagy a johannita lovagokkal. Már nem is annyira a külpolitikához, mint a belpolitikához tartozik, hogy Mátyás király halála után a magyar urak maguk silányították tönkre honvédelmi lehetőségeiket. Megszabadulva Mátyás kemény keze alól, szinte első dolguk volt szétverni a híres fekete sereget, az egyetlen olyan fegyveres erőt, mely a kor legmagasabb • katonai színvonalán álló janicsársággal szembe állhatott volna. Pénzük nem volt, Burgio pápai követ — a Mohács előtti idők egyik legrokonszenvesebb külföldi szereplője — szinte mást se csinált, mint könyöradomá- nyokat osztogatott és főurak torzsalkodásait igyekezett csillapítani. Szegény Tömöri Pál, aki korántsem volt „büszke vezér”, hanem becsületes, de legfeljebb csak ezredparancsnokságig alkalmas, derék katona — egyáltalán nemcsak a törökök szablyái miatt vesztette életét és fejét Mohácsnál. Hozzásegítette ehhez egy, az ország hajdani nagyságához méltatlan, középszerű, kicsinyes és minden európai koncepciót nélkülöző magyar külpolitika is. ORDAS IVÁN A megperzselt leányzó Már egy ideje vészjósló jelek mutatják a Nagylány változásait. Tavaly még nem létezett kezdemények dudorítják a blúzát, és azzal az ábrándos „Aliz Csoda- országban”-képével halálra dühösít, valahányszor ránézek: hogy mert így a fejemre nőni? — Hozd ide a vödröt! — mondom, mireőábrándosán nyúl a partvisért. — A vödröt! — ordítom. — Azért nem kell így kiabálni — motyogja sértődötten, miközben szív alakú arcára kiül a világfájdalom. — Szerelmes — közli a Középső, ártalmatlannak látszó fiúgyermekem, fel sem pillantva százhúsz kisautója mellől. — Igen? — kérdezem közömbösen — és hogy hívják? — Az anyai kíváncsiság sugallta többi kérdést diplomatikusan elhallgatom. — Péternek — suttogja a Nagylány révetegen —, valódi farmerja van és Jeans-inge. Egy percre elszorul a szívem: ott ül legidősebb gyermekem elomolva, végeláthatatlan lábakkal, a maga ostoba tizenhárom évével, valódi felnőttbánattal az arcán. — Szentséges ég, ez valóban szerelmes! — villan át az agyamon, miközben sebesen arra próbálok gondolni milyen is voltam én, a magam első szerelme idején, és máris újraérzem a kamaszbánat torokszorítását, akkori félszeg magányomat... Hátrafordulok, a Nagylány elmélyülten tologatja öccse autóit, arcán a majdnem elillant gyerekkor visszfénye. — Eszel valamit? — kérdezem gyengéden, egy meggyötört anya mosolyával, de a Megperzselt Leányzó megrázza a fejét. — Inkább kimennék a térre — és néz rám, talán utoljára, a régi kisbaba-szemekkel. — Menj — sóhajtom. Mór tudom, aligha védhetem meg attól, hogy végérvényesen felnőtté váljon. A Középső rosszallóan rám néz, miközben nővére kisurran az ajtón. — Esik az eső — mondja drámaian. Húga és nővére között fiam szigorúan ragaszkodik férfiúi fölényességéhez. — Mondhattad volna előbb is — szólok, és futok ki a lányom után. Kint vigasztalanul esik, a kapu alatt ott áll a Nagylány barátnői között, akik mind egyszerre beszélnek, és valamennyien csíkos zoknit viselnek, velük szemben hanyag testtartásban ifjak támasztják a vizes falat. Egyikükön valódi farmernadrág. — Gyertek be — mondom lemondóan. Úgy viharzanak utánam, mint kotlós után a kis- csibék. — Klassz tetszik lenni — csicsergi Andrea, az egyik barátnő. Zord Atya megkövültén áll az előszobában, karján a Kicsi, mellette az elképedt Középső. A Nagylány betereli vendégeit a szobájába, az ajtóból visszanéz, mintha hálát látnék csillogni a szemében. A becsukódó ajtó látványa felingerli a Középsőt: — Benézek a kulcslyukon! — ordítja nővére után. Zord és Gyanútlan Atya még mindig tétován áll, szemeit a zárt ajtóra meresztve. — Gyere már — mondom vidáman — nemsokára nagypapa leszel. Nem úgy néz rám, mintha értené, mi történik most körülötte. — Mit fognak ezek itt művelni? — kérdi és idegesen fülel a kisszoba felé. Tudom, mi jár a fejében. Magam is aggódom, de ezt most a világért sem ismerném el. — Nem kell mindjárt rosszra gondolni — felelem könnyedén — és különben is, az én lányom... — Igen? — mondja rosszmájúan, szerencsére a folytatás most az egyszer elmarad. A Középső közénk áll, ránk mereszti meghatóan kék szemét, hangjában megértés bujkál: — Mit izgultok, gyilkost játszanak. Most néztem be a kulcslyukon. BOGÁRDI MÁRTA Móricznak nem volt szerencséje a színházzal, a még sokban Gárdonyit idéző Sári bíró után sokáig elkerülte a siker, ami csak a Nem élhetek muzsikaszó nélkül előadásakor mosolygott rá. Igazi epikus tehetség volt, termő fa, akinek szűk volt a színpad zárt világa, s amikor valóban klasszikus értékű regényeit (Űri muri, Rokonok stb.) megpróbálta áttenni színpadra, világuk elhalványodott, színük megfakult. Kevés kivétellel színpadra szánt művein is érezni ezt, s ő maga is így ír valahol: „Amilyen könnyen és habozás nélkül írom a regényt, oly keservesen, bizonytalanul és állandó elégedetlenséggel a színdarabot.” A Nem élhetek muzsikaszó nélkül, amely egy erdélyi farsang emléke, eredetileg regénynek íródott, majd a harmincas évek elején átdolgozta színdarabnak. Nem tartozik legjobb alkotásai közé, meséje anekdotányi, s inkább egy magyarnóta-est keretjátékának tűnik. A mu- latQ£ kedvű Balázs története elég sovány: a háromnapos névnapi mulatságba belefásulva otthagyja a felesége, hogy maga is rájöjjön arra, bizony elhamarkodottan cselekedett, következésképp vissza is megy férjéhez. Ezt négy felvonásra nyújtani merész vállalkozás volt, s menthetetlenül kudarcba is fulladna, ha Móricz nem gondoskodna néhány kitűnő mellékalakról, mint a három néni, Lajos bácsi vagy Birike. A negyedik felvonás így is vitatható, ugyanis már nincs mondanivalója, csak elismétli, amit úgyis tudunk. A siker viszont nem marad el. A pesti felújítás óta vidéken is feltűnt, s a Pécsi Nemzeti Színház is jónak látta az előadást. Néhány derűs perc, cigányozás, nó- tázás, s mindezzel együtt valami rejtélyes dzsentrinosztalgia, az viszont Móricz zsenijét bizonyítja, hogy az olcsó témáktól sem riadt vissza, s egy közepes anekdotából is életképes színpadi művet tudott alkotni. A Pécsi Nemzeti Színház előadása tökéletes. Fényes Márta rendező párját ritkító dzsentri-hangulatot teremtett a színpadon, valódi falusi cigánybandával, korhű díszletekkel és — ami a legfontosabb — kitűnő színészekkel. A darab eredendő gyengéi is vesztettek súlytalanságukból, bár a negyedik felvonással ő sem tudott sokat kezdeni. A népes gárdából Takács Margitot kell első helyen említeni, akinek Zsani nénije igazi telitalálat. Mellette Antal Anetta, Sólyom Kati, Beszterczey Zsuzsa és Paál László él mindazzal a lehetőséggel, amit szerepe kínál. Szegváry Menyhért pontosan úgy mulat, ahogy jó ötven évvel ezelőtt a falusi urak mulattak, Faluhelyi Magda viszont kissé fakó, igaz, hogy szerepe is az. CSÁNYI L. Zenei Icronika Az idei bérleti hangversenyek kiemelkedő eseménye volt a Magyar Állami Hangversenyzenekar koncertje Hazai zenei életünk reprezentatív együttese nemrég tért haza nagy sikerű nyugatnémetországi turnéjáról. Szekszárdi hangversenyükön Beethoven VII szimfóniáját és Csajkovszkij: Manfréd szimfóniáját adták elő. Ju- rij Szimonov, a moszkvai Nagy Színház karmesterének vezényletével. A vendégkarmesterben kitűnő dirigenst ismertünk meg, akiről bizonyára sokat fogunk még hallani. Minden külső, ségtől mentes, lényegretörő mozdulataiból tudatosság, nagy ívű formálókészség és sugárzó zeneiség árad. Ha Beethoven VII. ,-jét más, táncosabb felfogásban ismerjük is, a mű diadalmas életörömöt sugárzó szuggesz- tív ereje maradéktalanul érvényesült. Teljesen autentikus volt Csajkovszkij: Manfréd szimfóniájának tolmácsolása. Ez a mű, amely Byron: Manfréd című filozófiai drámájának hatása alatt keletkezett, nálunk alig van műsoron és hálásak lehetünk a karmesternek a bemutatásért., A nagyszerű zenekar ezer színben ragyogott és sohasem hallottunk még Szek- szárdon ilyen ' kiegyenlített szólamokat. Nemcsak az elől ülő vonósokat hallottuk ezúttal, hanem a hátul helyet foglaló nagyszerű fa- és rézfúvósokat. Ebben bizonyára nagy szerepet-játszik a gondos előkészítő munka. A művelődési központ ugyanis ez alkalomra nagyméretű dobogót készíttetett részükre. A siker nagy és megérdemelt volt, a világszínvonalat képviselő ‘zenekar mércét mutatott a szekszárdi hallgatóknak. Húr
